Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-18 / 20. szám
MAGYAR HIRADÖ 7. oldal Thursday, May 18, 1972 Az elveszett Paradicsom Irta: PAPP VARGA ÉVA Nem lesz itt szó Milton hasoncimü remekművéről, sem pedig a főzelék-piacról. A témát egy cikk szolgáltatja, amelyet a napokban egy angol újságban olvaltam. Majorca szigetével, mint az üdülők és nyugalomba vonultak paradicsomával foglalkozik. írója lelkiismeretesen rámutat, hogy a múltbeli olcsóságnak vége van és hogy a lakosok zsúfoltsága egyre fokozódik, de azért sokan még mindig Majorca szigetén keresik azt a bizonyos bibliai Paradicsomot, amely, legalábbis Európában már csak csalóka délibáb a “jól és olcsón” visszavonulni igyekvők számára. Jónéhány majorcai lakossal találkozom újra itt, a spanyolországi városban, Bilbaoban, ahonnan csak egy kis kirándulásnak mondható az odautazás. Tulajdonképpen ma is kellemes ott az élet, mint egybehangzóan mondják, de az árak már a közelmúltban is rohamosan emelkedtek házvétel és megélhetés terén és most újra beállott egy drágulási hullám. Ami pedig épp oly kinos és elriasztó, idestova bábeli nyelv és néptömeg-zavar jellemzi a szigetet annyira, hogy aki igazán csöndet és nyugalmat akar, legjobb, ha — állandó lakos lévén —, valahová máshová, megy nyaralni, a nyaralók megszokott régi “Paradicsomából ...” Hol vannak hát Európának azok a vidékei, ahová a nyugdíjasok, főként az amerikai nyugdíjasok legelőnyösebben telepedhetnének le? Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni. Abból is kitűnik ez, hogy szinte ahány tapasztalt embert kérdezünk, annyiféle feleletet kapunk. Vannak, akik Ausztria egyes vidékeire esküsznek. Mások Olaszország déli részét javasolják. Sokan a Skandináv államok mellett foglalnak állást. Tény, hogy Ausztria — bár éppen mostanában vehető észre ott is egy áremelkedési tendencia — még mindig Európa legjutányosabb országa. Olaszország általában drága, de vannak tájai, amelyek nem igen mutatják az általános drágaságot, főleg a real-estate vonalon nem. Svájc a legdrágább és eltekintve az ismert politikai menedékjogi előzékenységétől, nem is barátságos; az átlag svájci ridegen elzárkózik a külfölditől, sőt sok tekintetben a honfitársainak egyes rétegeitől is. Mintha az igazán erős, mély demokrácia, amely megvan Svájcban, azt jelentené, hogy ott már egyenlőek vagyunk, semnv közünk egymáshoz ... Norvégiát, Svédországot, Dániát nem ismerem, de valahogy ugv érzem, hogy oda visszavonulni; túlságosan messzire való elvonulás, elszakadás lenne. A nyelvkérdés is, ellentétben a némettel, az olasszal, sőt akár a spanyollal is különleges, exotikus, nem pedig nemzetközi... Egy hotel-vendég mondja, hogy két idős rokona Trieszt túlsó oldalán, Ljubljana-hoz közel telepszik le. (Ez a Monarchia Laibach-ja.) Igaz, 'hogy az már a kommunista Jugoszláviában van, de sokszáz nyugalomba vonult amerikai is él ott és elégedettek, legalább is panaszt soha nem hallottak onnan. Az általuk befolyó dollárok (Social Security, Veterán nyugdíj, és egyéb magániparbeli nyugdijak) “jól jönnek” a jugoszlávoknak. Ha aztán kedvük van a változatosságra, áthajtanak a szomszédos északolasz vidékekre azok az áttelepültek, akik tulajdonképpen többnyire csak visszatelepültek, mert eredetileg Jugoszláviából kerültek Amerikába... De nem hinném, hogy akiknek az az ország idegen és ott nincsenek rokonai, csak a dollár-átszámitás révén olcsóbb megélhetés miatt ott akarnának végleg letelepedni. Sokat hallunk itt a portugál partvidékről is, Görögország számos szigetéről, sőt újabban Észak-Afrika civilizált, de közel levő tájairól is, mint “paradicsomi” helyekről, mégis annyi egyre inkább észlelhető, hogy az igazi paradicsom elveszett. Ha volt . . . Eltűnt az utóbbi évtizedek során. Az árak mindenütt egyre emelkednek, a nép mindenütt több, a lárma mindenütt nagyobb. Ebben a nagyon kicsire zsugorított világban nehezebb a “menekülés”, a visszavonulás és szinte elérhetetlen a romantikus csönd és nyugalom, ami után annyira vágyódik a mai ember. Spanyolország ezzel kapcsolatosan hosszabb beszámolót kíván, meg is van a tervem néhány cikk írására, ugyanígy Németország is, ahol hónapokat töltöttem az utóbbi években, de azt már most is merem állítani, hogy a németek, akik ilyentájt a szó teljes értelmében elárasztják az európai fürdővidékeket, csak úgy nyüzsögnek itt is és a francia Riviérán is, a spanyol északi, keleti és délkeleti partokon, legújabban felfedezték a maguk számára — Németországot. Egyre több cikket olvashatunk arról, hogy a bajor Alpesekben, a Taunus hegyvidéken, a sok tó mentén, az erdőségek vidékén épülnek a nyaralótelepek a nyugdijbavonulók részére, előfizetéses alapon. Sokhelyütt klubszerűén, ismerősök és barátok egy-egy csoportja közösen kezdenek ilyen vállalkozásokba. A hirdetések mind kiemelik, hogy: “Minek máshová menni . . .? Németország gyönyörű!” Vagy: “Tartsa a pénzét itthon, élvezze a gyümölcsét itt!” Amint ez mutatja, a németek már rájöttek arra, hogy az a bizonyos “paradicsom” nincs sehol ... és igy talán okosabb arra az álláspontra helyezkedni, amit a régi közmondás diktál: “Mindenütt jó, de legjobb otthon!” Mivel azonban a világ változásával együtt jár, hogy a régi közmondások elvesztették a bennük rejlő igazságok jogosultságát, igy ezt a sokat hangoztatott és örökigazságnak vélt szállóigét is meg kell változtatnunk a mai életnek megfelelően úgy, ahogy azt a cinikus olvasó és igy az iró is idézheti: a magyar emigrációs vicclapnak, a “Fakutyának” az utóbbi időbeli jeligéjét: “Mindenütt jó, de legjobb sehol . . .” Talán ez a legjellemzőbb a mai világra és az elveszett Paradicsomra. SZILÁNKOK SPÁRTAI JELLEM — Miért megy gyalog a harmadik emeletre? Hiszen működik a felvonó! — De a jövő héten úgyis elromlik. Nem akarom elkényeztetni magamat! JAVASLAT Egyelőre csak naponta tiz percig ne legyünk gorombák egymáshoz, későb baztán óvatos adagolással hosszabbítani lehet az időt. ILYEN IS VAN — Felháborító ez a kiszolgálás. Azonnal küldje ide az üzletvezetőt! — Én vagyok az üzletvezető. JÓ GYEREK — Miért nem látogatja néha meg az anyját? — Nem akarom öregiteni a szomszédok előtt, akik nem tudják, hogy már ilyen idős lánya van. garabonciás NŐI SAROK: A SZÉPÍTKEZÉS APRÓ FORTÉLYAI A fürdőszobámban tartok egy kis muszlinkendőt, amelyet fátyolként terítek az arcomra, amikor levetek, vagy fölveszek egy szvettert. így a kivágás nem piszkolódik be a kendőzéstől, vagy a krémtől. ☆ ☆ ☆ Ülőfoglalkozásu vagyok. Mivel a lábaim keveset mozognak és nem elég izmosak, rám szabott tornagyakorlatokat próbálok. Felváltva állok lábujjhegyre és a sarkamra. Este vagy reggel hanyattfekve jobbra-balra forgatom a lábfejet. Az irodában — látszólag mozdulatlanul ülve — többször összehúzom és elengedem lábizmaimat. ☆ ☆ ☆ Lányomat a körömrágásról semmivel sem lehetett leszoktatni Én a hiúságát hivtam segítségül, igy szabadítottam meg rossz szokásától. Manikűröshöz vittem. Először büszkeségből, azután meg örömét lelte benne, végül, mivel élvezte a saját győzelmét, megnövesztette a körmeit. ' ☆ ☆ ☆ Kétszer olyan sűrűnek tűnnek a szempilláim, ha igy készítem ki őket: egy réteg festék, egy réteg púder, még egy réteg festék. ☆ ☆ ☆ Nem teszek pudert a szemeim koré és a szájszögletre, mert ha teszek, jobban látszanak a kis ráncok. ☆ ☆ ☆ Hogy szépen visszahajoljanak a szempilláim, az első réteg festéket hegyükre teszem. Várok, amig megszárad, s azután a második réteget mái a szempillák tövétől kezdve teszem fel. A dupla réteg a szempillának természetes görbületet ad. ☆ ☆ Két berakás között felfrissítem a hajamat úgy. hogy a hajcsavarókra szárazon csavarom fel, s azután az egészen nedves kendővel beborítom Kéziszáritóval megszáritom. Alig tiz perc alatt kész. ☆ ☆ ☆ Nyugodtan és kis érintésekkel kell színezni a szemhéjat, a szempillák tövénél. Sohasem szabad tulmenni ezen a zónán, igy a “vonal” nem lesz tu) széles. A szem megszokja az ecset vagy a ceruza közelségét, s a kéz biztosabb lesz. Annyira, hogy néhány nap, vagy néhány hét múlva, (az ügyességtől függően) egyetlen vonással is meghúzhatjuk a szemvonalat. ☆ ☆ ☆ Az ajkruzsom nem kenődik szét, amióta meghúzom a kontúrjait fehér ceruzával, amit azután az ujjammal elsimítok. ☆ ☆ ☆ Amikor tussolok, a fürdősapkám rossz helyen nyom hullámot a hajamba. Ezért először hátrasimitom a hajam és egy pánttal körbekötöm. A sapka gumiját a pántra helyezem. ☆ ☆ ☆ Ha csak időnként szedem ki a szemöldököt, fájdalmas. Én minden nap ellenőrzőm az uj kis növekedő szálakat, mert a zsenge pihéket könnyű eltávolítani. ☆ ☆ ☆ Ha éjszakára megtartom a frufrumat, a homlokom és a hajam könnyen zsirosodik egymástól Ezért este az egész hajamat hátrakefélem, s reggel a frufru dusabbnak látszik. ☆ ☆ ☆ Könnyebb a szemhéjceruza használata, ha minden alkalommal megpuhitom a hegyét egy gyufa lángjával. Tolnai Erzsébet
