Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-11 / 19. szám
(4. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, May II, 1972 Kürthy Miklós: p VÉGEZTÉK KI, MERT A NADRÁGJÁN LEVŐ FOLT NEM VÉR, HANEM FESTÉK VOLT (Folytatás az előző számból) — A maga vallomása meglehetősen részletes — jegyezte meg az ügyvéd kételkedve. — (Miféle vallomás ? Én »semmiféle vallomást nem írtam alá. Az egyetlen dolog, amit aláírtam, valamiféle (nyilatkozat volt, azt is azért am alá, hogy a hekusok bekében hagyjanak. A nyilatkozatot különben a hekusok fogalmazták meg. — Well, ez volt a beismerő vallomás — mondotta az ügyvéd. A rendőrségi vallomás, melyet Miller aláirt, a következő volt: — A kérdéses napon délután fél három órakor mentem el lakásomról, a közelben megittam egy kávét, megettem, egy szendvicset és azután elmentem a város egy távolabbi részébe, hogy egy oá dió-részletet kifizessek. •:— Ekkor találkoztam Janiceval, aki hellóval üdvözölt és fagyion kedves volt. Kéo sémre Janice velem együtt jött a vasútállomásra, ahol elkezdtünk a vasúti kocsik között sétálgatni. Megcsókoltam a kislányt és erőszakot követtem el rajta. Janice először nem tiltakozott, egyik pillanatban azonban hangosan simi kezdett és azt kiáltotta: — Megállj csak . . . megmondalak az anyukámnak! —Megrémültem és elvesztettem a fejemet. Pofonütöttem a kislányt, aki az ütéstől elesett és fejét beleütötte mry jókora beton utcakőbe. Ezután karomba vettem az élettelen testet és egy közeli épületbe vittem. Közben a nadrágom véres lett, ezért hát magam elé kötöttem egy n :.unkakötényt és igy elmentem a tisztitóba, hogy onnan elhozzam nadrágomat és ingemet. Azután visszamentem m üres épületbe, ott átöltöztem, a véres nadrágot és zakót az épületben hagytam. Janice nem mozdult. Ekkor •már tudtam, hogy halott. Végigolvasva a vallomást, üvhilgren ügyvéd a következő k Tdéseket tette fel önmagának: — Miller jóképű ember, köztudomásúan sikerei voltak a nőknél, miért követett volna el erőszakot egy kislányom, amikor csinos felnőtt nők önként lettek volna szeretői? Az is köztudomású volt, hogy Miller jól öltözött. Ennek ellenére, amikor a rádió-részletet ment fizetni a városba, mégis egy ócska nadrágot (ez volt a megtalált vérfoltos nadrág) és egy ócska zakót viselt. Miképpen lehetséges ez? Amikor a tárgyalást 1956 júniusában meg akarták kezdeni, Lewistonban az esküdtek közül csupán négyen voltak olyanok, akik úgy nyilatkoztak, hogy nem bizonyosak Miller bűnösségében. Ezért hát Fulton megye birája, William S. Bardens, áttette a tárgyalás színhelyét Carthageba, amely egy másik megyében fekszik, mintegy 56 mérföldnyi távolságra Lewistontól. A védelem ellenzése ellenére a biróság úgy döntött, hogy Miller rendőrségi vallomása bizonyítékként felolvasható a tárgyaláson. A helyzetet súlyosabbá tette Miller számára az, hogy a vád tanúként hallgatta ki Betty Baldwin nevű barátnőjét, aki azt vallotta, hogy a gyilkosság estéjén Miller bizalmasan bevallotta neki, hogy ő ölte meg Janice Mayt és igyekszik elszökni a detektívek elől. Az ügyész legfontosabb bizonyítékai között szerepelt az üres épületben talált ócska, vérfoltos nadrág. A vád egyik tanúja, egy vegyész, azt vallotta a bíróságon, hogy a nadrágon levő foltok vérfoltok. Amikor azonban a védelem saját vegyészével akarta elemeztetni a nadrágon levő foltokat, a biró ehhez nem járult hozzá. A tisztító üzem alkalmazottja, aki előzőleg képtelen volt felismerni Millert, a bírósági tárgyaláson, a tanuk padján tett vallomása alkalmával kijelentette: most már felismeri Millerben azt az “alattomos külsejű férfit”, aki a kérdéses napon, közvetlenül a gyilkosság után, tiszta nadrágját és tiszta ingét elvitte a tisztítóból. A védelem megvizsgáltatta egy pszichiáterrel Millert és a pszichiáter hajlandó lett volna tanúsítani a következőket: Miller rendkívüli módon befolyásolható ember, aki hajlandó arra, hogy bármiféle nyilatkozatot vagy vallomást aláírjon, hogy egy kényelmetlen helyzetből kimeneküljön. A biróság azonban ennek a pszichiáternek tanúként történő kihallgatását megtiltotta. A 6 nőből és 6 férfiből álló esküdtszék rövid idő alatt döntött és Lloyd E. Millert bűnösnek találta előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságban. A biróság halálra ítélte Millert, akit a Stateville Prison villanyszékében kellett volna kivégezni, a bírói döntés szerint. Ezután számos fellebbezés következett, — mindegyiket visszautasították. Miller elégedetlen volt ügyvédeivel és elbocsátotta őket, az ügyvédek azonban saját költségükön továbbra is dolgoztak érdekében. A különböző bíróságok öszszesen kilenc alkalommal halasztották el a kivégzést. Ez az idegőrlő harc, végülis felőrölte Millert, akit 1962-ben a Menardban levő fegyintézet pszichiátriai osztályára szállítottak. A kérdésbe az American Civil Liberties Union is beleszólt, abban a reményben, hogy legalább kegyelmet tud elérni Miller számára és három kiváló chicagói büntetőjogászt nyert meg Miller jogi képviselőiként. A három chicagói ügyvéd rámutatott keresetében arra, hogy Miller állítólagos rendőrségi vallomását nem mindenben támasztják alá a tények. A három büntetőjogász részletesen elemezte a vallomást és részletesen elemezte a tudott tényeket és rámutatott az ellentmondásokra. Végülis, 1963 júniusában Millert épelméjünek találták és ez a körülmény lehetővé tette kivégzését. Maurice Rosenfeld, Miller egyik ügyvédje, egyik alkalmazottját egy hangszalagfelvevő készülékkel elküldött Mrs. Alice Baxterhez, akinek a lakásában a gyilkosságot megelőzően a gyilkosság idején Miller albérlő volt. Mrs. Miller meglepő dolgokat mondott: mindenekelőtt, közölte, hogy a gyilkosságnapján egyik unokájával, délután félötkor felkeltette Millert, hogy hozzon el számára egy gyógyszert a közeli gyógyszertárból. Miller ekkor a szobájából jött le. A gyil-Kora délután van. Ülök az autóbuszban, mely félig üres. Nem messze tőlem, az egyik oldalsó ülésen, egy fiatal néger férfi ül Aszkéta arca van, a m i kor! időnkint felnéz a könyv bői, amelybe beletemetkezik, Iá tóm, hogy Ián- Kürthy Miklós goi a tekintete, szinte izzik a szeme. Ezek azok az emberek, akik fanatikusak tudnak lenni. Ezek azok az emberek, akik céljukért halálba tudnak menni. Figyelem őt. Könnyű megfigyelni, mert látom, hogy számára a külvilág nem létezik. Erőlködve próbálok a könyvbe pillantani, amely az ölében van. Végre sikerül a kísérlet és megdöbbenek: a fiatal néger ölében héber imakönyv van. A fiatal néger olvassa a könyvet, ajka mozog, hangosan olvas, azután egyszerre csak kántálni kezd. Ültébe a előre és hátra ringatja testét és kántál . . . héber imát kántál éneklő hangon a clevelandi néger . . . hirtelen melléje képzelem a jeruzsálemi falat . . . izzó, lángoló szemmel, lángoló tekintettel, héber imát kántál egy néger, itt mellettem, Clevelandban, az autóbuszon . . ... óh, micsoda hit kell ehhez . . . micsoda különös játéka ez a sorsnak . . . igy kell hinni . . . ilyen tisztán és ilyen igazán . . . irigylem ezt a héberül kántáló fiatal négert ... óh, Sors, add, hogy ilyen, hitem legyen egyszer . . . adj ilyen kántáló hangot . . . adj ilyen lángoló tekintetet . . . óh, Sors . . . boldog leszek akkor! Anthony Quale angol színművész, -r- akinek nagysikerű T.V. szériáját a “Strange Riport”-ot az amerikai közönség is megkedvelte, — szabadságát a görög szigeteken tölti. kosság pedig délután 4 órakor történt, ez pedig félötkor történt. Ennek ellenére Miller nem kapott kegyelmet és kivégzését 1962 augusztus 23-ikára tűzték ki. Újabb bizonyíték került napvilágra. Miller a kérdéses napon délután 5 óra 25 perckor a gyógyszertárban volt, holott saját “vallomása” szerint akkor éppen ruhát cserélt a gyilkosság után. Hét órával a kitűzött kivégzés előtt az állami Legfelsőbb Biróság visszautasította Miller ügyvédeinek a kivégzés elhalasztására történt kérelmét. Két órával a kivégzés előtt Miller ügyvédei elmentek egy chicagói körzeti bírósághoz, ahol újabb bizonyítékaikat felmutatták és a US körzeti biróság ismét elhalasztotta a kivégzést. Ezután uj tárgyalásra került sor, amelynek során a védelem engedélyt kapott arra, hogy a nadrágon levő vörös foltokat vegyésszel elemeztesse. A vegyészi elemzés eredménye: a nadrágon levő vörös foltok nem vérfoltok, hanem festék-foltok. Ezenkívül semmivel 3em lebizonyitani, hogy a nadrág valóban Miller nadrágja. Ezékután megnyílt az ut Miller szabadsága felé, habár az ut nem volt akadálytalan, ezt azonban már nem érdemes végig követnünk. A US Legfelsőbb Bírósága megállapította, hogy Miller ügyében az ügyészség szándékosan meghamisította a tényeket. Lloyd E. Miller ma szabad ember, azonban élete célját elvesztette. A halálcellában, eltöltött tizenegyegy esztendő felőrölte idegeit. Ma is gyakran álmodik arról, hogy a halálfolyosón, nem messze cellájától, ott van a rémületes szoba a villamos székkel. (Vége)
