Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-11 / 19. szám

Thursday, May 11, 1972 MAGYAR HÍRADÓ ft. oldal GÖRBE TÜKÖR: JELKÉPES HÁZASSÁG Vadászat — magunk körül Irta: IVÁNI ZOLTÁN Amikor beléptünk, Pargá­­né az előszoba közepén állt, kezében egy galambbal. Be­vallom őszintén, nagyon meg­ijedtem, de Parga a fülembe súgta: — Ne lepődj meg semmin! Később mindent megmagya­rázok .. . A galamb repdesni kezdett fejünk felett, majd kétségbe­esett csapkodással, huss! ki­repült a nyitva felejtett ajtón — Az én feleségem más, mint a többi nő — mondta za­vartan Parga és újra elmond­ta: — Később mindent meg­magyarázok ... Alig hogy leültünk a szobá­­í a.n, megszólalt egy harang. — Hallod? — kérdeztem a barátomtól, mert nem voltam biztos benne, hogy ő is hallja azt, amit én hallok. — Hallom —■ mondta ő. — Valószínűleg a feleségem kon­gatja a harangokat. Később majd mindent megmagyará­zok ... Beszélgetni kezdtünk, de a beszélgetésünk nem volt za­vartalan. Pargáné ugyanis több alkalommal végigment a szobán; de egy szót sem szólt hozzánk. Egyszer fehér lobo­góval jött be, majd partvis­nyélen lovagolt. Kezdtem kí­nosan érezni magam, talán még féltem is egy kicsit — ki ne félt volna az én helyem­ben? —, de Parga megnyug­tatott: nincs semmi baj, a fe­lesége teljesen normális. Eb­ben csakugyan kételkedtem, bár egy szóval sem árultam el a gondolataimat. “Gyorsan lelépni, kisfiam!” — mond­tam magamnak. — “Eltűnni gyorsan, amig nem késő!” Parga azonban nem engedett el. Kávét főzött és itallal kí­nált, mit sem törődve a fele­ségével. A későbbiek folyamán Par­gáné még néhányszor felbuk­kant. Egy Ízben borsószeme­ket szórt szét maga körül, majd gyertyával a kezében vonult el a szemünk előtt. De ezzel még nem ért véget a show. Harmadszorra bikini­be.’! masírozott át a szobán, indulókat énekelve. — Elég volt! — mondtam a barátomnak. — Egy percig sem maradok tovább. — Félsz?— kérdezte Parga. — Butaság! Egyszerűen arról van szó, hogy a feleségem mo­dem asszony és bár tud be­szélni, — a művész-filmek ha­tására —- jelképekben fejezi ki magát. Gizi más, mint a többi nő:jelképrendszere van. — Mije van neki ? — Jelképrendszere. Imádja & szimbólumokat. Lehet, hogy te nem ismered ki magad, de én mindent értek. — Mindent? — Mindent. Illetve majd­nem mindent. A galamb azt jelenti, hogy vége köztünk a haragnak, kibékült velem. A harangzúgás azt szimbolizál­ja, hogy örül a hazatérésem­nek. A fehér lobogó ... Várj csak, mit is jelenthet?... Megvan! A fehér lobogó azt jelenti, hogy meghódol előt­tem, feltétel nélkül kapitulál. — És a partvisnyélen való lovaglás? A borsószemek? — Jelképek. De még nem értem őket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is fo­gom megérteni őket. Gizi jel­­képrendszerének megértése nagyfokú intelligenciát köve­tel. — És amikor bikiniben jött be a szobába, indulókat éne­kelve ? — Valóban nem érted? — Nem.Egy szót sem értek. — Sajnállak — mondta Parga —, erőltesd meg egy kicsit az agyad! Gondolkozz! Ha Gizi bikiniben jelent meg előttünk, indulókat énekelve, akkor azzal is mondani akart valamit. — De mit? — Ezen még nekem is gon­dolkodnom kell. De rájövök. — Azt már nem várom meg — mondtam Pargának. — El sem búcsúzol Gizitől? — Dehogynem — feleltem udvariasan. Sajnos, amikor keresni kezdtük az asszonyt, kiderült, hogy elment hazul­ról. — Öntörvényű világ az övé — magyarázta Parga —, de épp ezt szeretem benne. Más, mint a többi. .. Pargánéval az utcán talál­koztam. A kapu előtt csóko­­lózott egy fiatalemberrel. Karján egy kalitka lógott, a kalitkában pedig egy veréb kapkodott levegő után. Vajon a veréb mit jelent? Azt hiszem, sohasem fogom megtudni... Mikes György A1 Ruddy az óriási sikert elért. “The Godfather” cimü film pro­ducere. ‘ Lám-lám. ahogy kitavaszo­dunk, lassan .befutnak a hí­rek, az elmúlt vadász-szezon­ról is. Széles nagy Ameriká­ban. S e hírekből annyit lega­lább is megtudunk, hogy mi­lyen más volt a vadászat ott­hon vagy idekint. És milyen más volt, valamikor vagy most, a technika vívmányai­nak korában. Ezúttal a rókákról lesz szó. Mert jelképezi sorsukat, hogy modern eszközök — mint pél­dául a repülőgép — segítségé­vel, hogyan lehet nem is a ró­káról, hanem az adódó élet­ről alkalmaival, két bőrt le­húzni. És e siker beszámolójának nyomán arról is, hogy miként fogadják az emberek, a mai róka-vadászatok híreit. Ilyenkor a legilletékesebb a vidéki ember. Történetesen itt, a farmer. ő mondja el gondját-baját. De nem is oly egyöntetűen. Mert a rókavadászattal kapcsolatban, államok sze­rint, két vagy három részre oszlottak a vélemények. No, de nézzük csak a híre­ket. A róka nagyszerű célpont, fehér hótakarón, vörös bun­dájával. De a róka-veszedelem még fokozódott most, uj idők uj ügyeskedéseivel. Ohio állam környékéről pél­dául azt jelentették, hogy az elmúlt tél idején, összefogóz­tak az emberek, 5-60(ban is, úgy fogták körbe a mezőt, az erdőt, s a felhajtott róka-ko­mák nem tehettek egyebet, lefeküdtek megadásra készen az “ellenség” előtt. És farmer és gyermeke, acél.seprüvel,ott helyben • végzett velük. Nagy üdvrivalgás közben ... Déldakotából egészen más hírek érkeztek. Ot alacsonyan szálló kis repülőgépek táma­dása adta meg a róka-halált. Volt egy-egv pilóta, aki az egész szezonban 20 ezer ró­kát, naponta harmincat ej­tett el. És ennek nyomán — mivel az átlagos rókabőr közben öt dollárról 16-ra emelkedett — a légi vadászok közül sok akadt, aki 500 ezer dollárt szedett össze. Mi történik ilyenkor? A vélemények elhangzása. Még akkor is, ha az Elnök — igen Nixon — megtiltotta a légi vadászatot. De kivéte­lezte a ragadozó állatokat. Márpedig a róka annak bi­zonyult. És hogy valóban ragadozó­e, vagy éppen mint a többi vad — vagy bocsánat ember — éli tovább a sorsszabta éle­tét — ime, ez zavarta meg a farmereket. Volt aki azt mondta, igaz, hogy valóban ragadozó. Meg­eszi a nyulat, a fácánt. Halál rá! lváni Zoltán Volt pedig olyan, aki úgy vélekedett, hogy nincs aki védje ezen túl a gyümölcs­fáit. És még azt is megje­gyezte : bizony neki szoros ba­ráti kapcsolatai voltak a kör­nyéki rókákkal. Ilyen gyü­mölcsvédő értelemben. És egészen szépen megvoltak együtt, ő és a családja bent — kint pedig a havon forgó rókacsalád. A gyümölcsfát megrágó nyulakkal szembeni összefo­gásukban. Volt úgy, hogy két állam­ban, a róka-kérdés oly magas­ra ugrott, — már abban — hogy szabad-e körülfogni és kegyetlenül letaposni, gyil­kolni, vagy repülőgépről ugyanígy, egymás után kite­regetni a rókákat, hogy a helybeli kormányzó újravá­lasztása is ezzel kapcsolatba került. A lényeg, eme ellentétek­ben, mégis akörül csúcsoso­dott ki, ami igaz is, hogy a vadászat szép mesterség ... De az ilyen tömegmészárlás? Farmerek tiltakozó levelei, kormányzónál vagy éppen az elnöki rendelkezéssel szem­ben, vagy a pilóták mosolygó arcai, akik megkeresik előre húsz évre megélhetésüket, most megint csak arra emlé­keztetett, hogy úgy látszik mindenképpen baj a termé­szet és a technika harcából adódó bonyodalom. És kikerekedik előtem, ré­gi hazámból az öreg Csulak­­nak arcképe. Pék volt úgy mesterségileg, de igazában — rókavadász. Távol a techniká­tól. Évekig járta a “Fehérmar­­tok”-nak nevezett dombnyul­­ványban, a rókacsaládokat. S talán azok közül is csak egyet Tudta, mikor járnak, mikor párzanak, mikor vonulnak elő újszülött gyermekeikkel. És e hírek tolmácsolásában éve­kig elbeszélgetett vadászkol­légáival, ivó cimboráival Egyszóval, a lövés eldördüle se előtt, hosszu-hosszu időn át, valóságos benső kapcsolat alakult ki, közte, mint vadász — és a szemrevételezett róka család között. Bizony, ezer és egy szép» ség, apróság akadt a lesben álló hónapok alatt. Hát még az azt követő elbeszélések ben!... És mennyi-mennyi édes iz galom az emberek körében Hogy vajon Csulak mégis el­ejti a rókát? Amikor pedig végre meg­történt, és puskával a vállán, kezében a rókával leereszke­dett városunkba, éppen a pol gármester bankettjén, az ut cára kivonult tűzoltó zenekar ral, népséggel, — vadászkol­légája, az ismert szoknyává­­dász tornatanár, a feszüli csendben kiáltozta torkasza­­kadtából; — Melyiket hozod? .. . Me­lyiket hozod ? ... — A bakot! De megérte még ha a két tacskóm is be ledögiött. — Jól van, ügyes vagy. Na majd a nőstényt én fogom meglőni. És eme eseményen, az előti egy évvel és utána egy évvel mindenki el-elcsámcsogott. kacagott önfeledten. Lelki élményt, életet adón S nem úgy, mint itt Ohioban Dakotában. Vajon miért? HUMOR j) HAZAFELÉ A faluban valami ünnepség van, utána meglehetősen jt hangulatban tántorog haza két cimbora. A sötétben egyi kük megpróbál tájékozódni: Merre lehetünk? Itt it ropog, ott is ropog. Hogy a csudában lehet az idei télben ilyen fagy? Ember — mondja a má sik — , ez nem fagy. Ez aí üvegház. IGAZI SZERELEM — Édes lányom, azért még is csak túlzás, hogy az ud­varlód fürdőszobába is elkí­sér. — Lehet, hogy igazad van. anyu, de mi elhatároztuk, hogy soha nem engedjük el egymás kezét . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom