Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-13 / 2. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Jan. 13, 1972 Orvosi tanács ellenére került szabadlábra és azután kilencszer gyilkolt az őrült ex-legyenc Egyre többen kifogásolják a jogászok közül is, hogy számos esetben felelőtlenül helyeznek fegyenceket feltételesen szabadlábra. Az alábbi történet mindennél ékesebb példája egy ilyen esetnek Red Carter Georgia állam Appling megyéjének a sheriff je, hivatala a megye székhelyén, a 3,200 lakosú Baxleyben, van. Történetünk kezdetén, az elmúlt év január 28- án, Red éppen hivatalában volt, amikor rádióüzenetet kapott és az üzenet vétele után nyomban autójába ült és a US Highway 1 egyik kis füszerüzletéhez hajtott, amely alig néhány mérföldnyi távolságban volt Baxleytól. Amikor Red oraérkezett, egyik helyettese, Joe Lightsey és egy Joe Overstreet nevű kenyérszállitó soffőr már izgatottan várakozott reá. Overstreet elmondotta, hogy éppen kenyeret akart szállítani a füszerüzletbe, amelynek tulajdonosa a 60 éves Mrs. Vivian Miles volt, amikor egy magas, sikár, őszülőhaj u férfi rohant ki az üzletből, kezében revolverrel. — A férfi kétszer rámlőtt, azonban mindkét esetben célt tévesztett — mondotta Overstreet. — Ezután idehivtam Lightseyt, aki viszont rádión értesítette magát, sheriff. A kenyérszállitó soffőr azt is elmondotta, hogy a magas, szikár, őszülőhaj u férfi egy kékszinü Ford kocsin menekült északi irányban. Mrs. Milest beszállították a kórházba, Carter sheriff meg\izsgálta a talajban az autónyomokat és úgy találta, hogy az egyik gumi túlságosan lágy lehetett, erre mutattak a nyomok. Red elmélete a következő volt: — A férfi nem északi, hanem Georgia déli részéből származik. Tizenegy éves működésem alatt számos autóst állítottam meg közlekedési kihágásért. Az északiak közül egyetlen egynek sem volt lágy az autógumija, ez csak déli szokás és déli hanyagság. — Ez a férfi északi irányban menekült ugyan, meggyőződésem azonban, hogy ez csak trükk és az illető később délnek fordult. Joe, kövesd csak a nyomokat és nézd meg, hogy nem fordult-e ez az alak később dél felé. Nemsokkal ezután, Red megtalálta Mrs. Miles férjét, akivel kíméletesen közölte a történteket. Mire Mr. Miles a kórházba ért, felesége már kiszenvedett, anélkül, hogy magához tért volna. Joe, a sheriff megbízottja, úgy találta, hogy a sheriffnek igaza volt: a menekülő később csakugyan délre fordult. A kórházban közben megállapították, hogy Mrs. Miles halálát fejlövés okozta. A probléma ez volt: mi történt a Miles házaspár unokájával, aki a gyilkosság idején a füszerüzletben vblt? Red és megbízottai nyomban visszatértek a füszerüzletbe és csakhamar rábukkantak az Z éves kislányra az üzlet mögötti lakás konyhájában. A kislány sirt és egész testét vér borította. A gyilkos pisztolya agyával összeverte a kislányt. A gyereket nemsokára kórházba szállították: hónapokig tartott, amig felépült. Közben az is kiderült, hogy az utóbbi időben, Georgia állam déli részében, különböző helyeken, három gyilkosságot követtek el. Mindhárom áldozat nő volt. Eddig senki sem gondolt arra, hogy a gyilkos esetleg ugyanaz a személy vTolt, ez a lehetőség először Red Carterben ötlött fel. A kékszinü Ford ellen körözőlevelet bocsátottak ki. Nemsokkal később Almából, amely körülbelül 30 mérföldnyire fekszik a gyilkosság színhelyétől, jelentés érkezett: a kékszinü Ford kocsit azon a környéken látták végigszáguldani. A hajszát másnap is folytatták. Közben Carter a következőket mondotta az újságíróknak : — Akit keresünk, az a legelvetemültebb g o n o sztevök egyike. Valószínűleg ex-fegyenc, aki talán feltételesen került szabadlábra. Ez az ember tudja, hogy ha rablás miatt elfogják, hosszú időre viszszakerül a börtönbe. Ezért tehát mindent elkövet, hogy a szemtanút eltüntesse. Ennek az embernek minden mindegy. Két nappal később Red Cáriért felkereste irodájában Broosk Moses, a Georgia Bureau of Investigation egyik nyomozója. Red kifejtette előtte is a gyilkosra vonatkozó elméletét. Moses szeme felcsillant: — Tudok valakiről, aki a maga leírásának szinte tökéletesen megfelel, sheriff. Ez az ember egy bizonyos időt töltött börtönben fegyveres rablás miatt elitélten és egy idő óta feltételesen szabadlábon van. — Úgy tudom, hogy valahol Swainsboro és Waycross között lóg. Ez pontosan olyan ember, mint amilyet maga leír: ez az ember valóban képes lehet mindent elkövetni. — Adja ide a képét és meglátjuk, felismerik-e, azok akik találkoztak vele — hangzott Red Carter, sheriff, válasza. Moses visszatért a fényképpel. A kérdéses férfi a 39 éves WWilliam Joseph Pierce volt. Piercet 1970-ben helyezték feltételesen szabadlábra. Overstreet, a kenyérszállitó soffőr, nyomban felismerte a fényképről. — Ez az ember, aki a füszerüzletből kirohanva kétszer rámlőtt — mondotta határozottan Overstreet. A sheriff megmutatta a fényképet Mrs. Miles 5 éves unokájának is, a kislány azonban nem tudta a gyilkost határozottan felismerni a fényképről. Red azonban megelégedett a kenyérszállitó soffőr felismerésével: a kislány rettenetese nmeg volt ijedve a gyilkosság alkalmával, hiszen nagyanyját szemeláttára lőtték le és a gyilkos alaposan összeverte őt magát. A probléma most az volt, hogy miképpen lehet Pierce nyomára bukkanni. Február végén történt, hogy Carter sheriffet értesítették: Swainsboro közelében letartóztattak egy férfit, aki gazolint és autógumit akart lopni egy gáz-állomáson és a letartóztatott férfi neve William Joseph Pierce. Red nyomban Swainsboroba hajtott és őrizetbe vette Piercet. A kékszinü Ford kocsit a közelben megtalálták. Pierce először konokul tagadott, több órai vallatás után azonban megtört és 4 gyilkosságot bevallott: a meggyilkolt személyek: Mrs. Miles, Mrs. Wilcox, Mrs. Thigpen és egy Fletcher nevű férfi. Pierce elvezette a nyomozókat Jeff Davis megyében egy helyre, ahol a nyomozók kiásták Mrs. Wilcox hulláját. Kiirthy Miklós: KRÓNIKA Az elmúlt évet végképpen lezártam. Nem akarok hencegni, mert a helyzet az, hogy az elmúlt évet mindenképpen le kellett zárnom, hiszen elmúlt. Nem volt más választásom, tudomásul kellett vennem a valóságot : az 1971- es év elmúlt. M e gpróbáltam könnyedén legyinteni és megpróbáltam lekicsinylőén lezárni az óévet. — Gombház! — mondtam magam elé és konokul néztem a levegőt. — Gombház! — ismételtem most már támadóan — Gombház, azért is gombház, ha leszakad, majd lesz más helyébe, lesznek még más esztendők is! Azután hirtelen elhallgattam. Rágyújtottam egy cigarettára elvégeztem a szokásos köhögést és el kellett ismernem: nem gombház, korántsem, nem ilyen egészen egyszerű az óévtől való bucsuzás. Nem ilyen egyszerű ... óh, Istenem, hány évtől búcsúztam már, jó és rossz évektől, nehéz és könnyű esztendőktől . . . hányszor billentem már át az óévből az újévbe . . . nem egészen úgy van a dolog, hogy gombház. Alig emlékezem már a múltra . . . alig emlékezem már arra, amikor minden könnyűnek tiint . . . alig emlékezem már arra, hogy volt egy idő, amikor még nagyon sok esztendő volt előttem . . . volt egy idő, amikor szinte el sem tudtam képzelni az Ut végét . . . akkor még . . . igen .. . akkor még, valóban gombház volt . . . még sok minden történhetett volna velem . . . ma már sokkal több esztendő van mögöttem, mint amennyi előttem van ... a múlt halvány és az Ut vége egyre világosabban látható . . . kár volt az elpocsékolt esztendőkért . . . kár volt az éveket elpocsékolni . . . A boncolás megállapította, hogy a 4 gyermekes anyát megfojtották. Pierce nyíltan bevallotta, hogy nem túlságosan hálós és szentimentális ember: Mrs. Wilcoxxal és férjével először akkor találkozott, amikor fegyencként utat épített. Mrs. Wilcox adott neki cigarettát és valami pénzt. Amikor Pierce szabadlábra kerül és újra pénzre volt szük. . . évtizedek ködén át emlékezem arra az időre, amikor még jogosan és indokoltan búcsúztattam az óévet úgy, hogy “gombház” . . . ... irdatlanul sok év van mögöttem és kevés esztendő van előttem és úgy lezárnom az óévet, hogy nem is akarok emlékezni reá . . . nem is akarok emlékezni a múltra . . . tekintetemmel a szűkülő ösvényt kutatom . . . szükrehuzott szemmel vizsgálom a jövő gyér ülő éveit. . . ... a kérdés csak az, hogy meg tudok-e bocsátani . . . meg tudok-e bocsátani önmagámnak azért, mert elpocsékoltam az éveket . . . meg tudok-e bocsátani önmagámnak azért, mert elpocsékoltam az éveket . . . meg tudok-e bocsátani önmagámnak a múltért . . . meg tudok-e békülni azzal, hogy a jövő már semmit sem hoz a számomra? Lesz-e erőm arra, hogy amikor az utolsó pillanat elkövetkezik, hangosan, szilárdan és megbánás nélkül mondjam: Gombház? Ez a kérdés . . . csak ez . . . Ann Miller, énekes-táncos színésznő, aki nemcsak gyönyörű lábairól, hanem arról is hires, hogy Henry Kissinger kíséretében gyakan látható. [erjessze lapunkat sége, egyszerűen meggyilkolta Mrs. Wilcoxot. Mrs. Miles ée férje egy Ízben ugyancsak segítettek rajta: Pierce hálája az volt, hogy kirabolta a íüszerüzletet és meggyilkolta Mrs. Milest. A füszeíizletből egyébként csupán 5 dollárt sikerült elvinnie, a többi pénzt Mrs. Wilcox férje nemsokkal azelőtt vitte a bankba. (Folytatjuk a következő héten)
