Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-04 / 18. szám
Thursday, May ’4t)h, 1972 MAGYAR HÍR AW? 9. oldd . .. Mária nővér éppen akkor emelte fel a párnáról a magatehetetlen beteg öregasszonyt, hogy gyógyszert adjon neki, amikor a kórház főorvosa az osztály-orvosoktól kisérve reggeli vizitre lépett be a terembe. Ágytól-ágyig lépve keresztülfutotta a lázlapokat s az orvos suttogó jelentésére helyeslőleg bólogatva újabb utasításokat adott. A kísérő orvosok között rendszerint leghátul lépegetett az orvos fia, egy atléta termetű fiatalember, aki mint gyakorló orvos kezdte működését. Hátrakulcsolt kezekkel, félmosolyába zárkózva, közömbös arccal hallgatta a napos orvos jelentéseit. Ő c:sak Máriát, a szép nővért figyelte. Kollékáitól kérdezősködve megtudta: Mária urilány, az édesanyjával lakik, azért választotta az ápolónői hivatást, mert a mátkasága egy 'honvéd hadnaggyal a kaució miatt felbomlott. Halálosan szerették egymást. Máriának a délceg hadnagy volt az első szerelme. — Szeretném közelebbről megismerni, — mondta a fiatal orvos. A kolléga gúnyosan mosolygott. — Nehéz dió, beletörik a fogad. Megközelíthetetlen. — Én pedig megközelítem ezt a remekbeszabott teremtést! Nem futó kalandra gondolok. Mindig talált valami ürügyet, hogy Mária betegeinél legyen valami dolga. A betegekkel kapesolatoís kérdeződéseire Mária röviden . válaszolt. Modora nem volt visszautasító, de a munkakörén kívüli próbálkozó beszélgetésre megállt, mint a néma kőszikla: — nincs tovább. A kórház hatalmas ebédlőtermében az asztalok »négy személyre voltak terítve. Az orvosok és ápolónők vegyesen étkeztek és az egy órás déli szünetben beszélgettek. Mária asztlához azelőtt sohasem ült a fiatal orvos, de most borravalót adott az ebédlősnek. hogy' annál az asztalnál, ahol Mária szokott ebédelni, egy széket a támlájával fordítson az asztal felé, hogy foglalt. Minden étkezésnél szemben ült Máriával. Nem volt tolakodó, óvatosan, próbált Máriával társalogni s Mária elnéző mosollyal nézte igyekezetét a közeledésre, — Nehezen indul a barátság, — gondolta szorongva az orvos. Türelmes lesz, nehogy egy látszólagos tolakodással elrontsa a dolgot. Mert ő ezt a gyönyörű teremtést párjának akarja. A komoly fiatalember ezzel a megmásíthatatlan elhatározásával a végzet útjára lépett. Egyik ebéd alatt az orvos ÁRIA valami megjegyzést' tett a mellette ülő kollégájának, hogy Aristoteles görög filozófusnak leghűségesebb tanítványa Platon volt. Mária kezében megállt a fagyialtos kanál. Ezt az anakronizmust nem bírta szó nélkül hagyni. Most kivételesen beleszólt a vitába: — Megbocsájt doktor ur, Aristoteles volt Platón tanítványa, .nem pedig, ahogy ön mondja, Platon volt a tanítványa Aristotelesnek. Ugyanis Aristoteles édesatyja híres orvos volt; a fia is orvosi, pá-. lyára készült, de ezt a — szerintié — unalmas mesterséget, felcserélte a gazdagabb, színesebb, elhivatottabb filozófiával. Az orvos szeme fölvillant. Még hozzá müveit is ez a remek teremtés. Tudta ő na-, gyón jól, hogy felcserélte a két filozófust, de igy akarta, hogy ugyan megcáfoija-e Mária ezt a botlást ? — Ez a csodálatos lány az övé lesz ... ha évekig keli várni, akkor is. Előbb azzal kezdte, hogy a gyanútlan Máriát az ebédlőből, Mária kórterméig kísérte. mintha éppen ott volna dolga. Máriát titokban.- hazakiserte. Mindenütt' a, nyomában volt, s egyszer megtette azt, hogy majdnem futólépésben a közbeeső kis -rövid utcába futott* s onnan Mária elébe kerülve, szembe jött vele. — Hol jár erre Mária, ahol a madár se jár? — mondta csodálkozva. — Itt lakunk, abban a nagy házban. — mutatott egy bérház felé. — Ha már véletlenül összefutottunk, — haza kísérhetem ? Mária mosolygott. — Miért ne, ha akarja? Valami érthetetlen* tudatalatti oknál fogva, még azt is hozzátette: — A többi kolléganőimet is egyik,másik orvon ■ hazakiséri. Másnap - már természetes-, nek tartotta, hogy az orvos a kórháztól hazáig kisérje. Egyszer óvatosan megkockáztatta az orvos: — Nem gondol a férjhezmenésre? Akarom mondani, nem szándékozik férjhez menni? Az az izé, férjhez menne? ha akadna olyan, aki... — Kérem, hagyjuk ezt — vágott indulatosan ,a& .orvosszavába. — De hát Mária, igy nincs •semmi értelme-az életének. — Se nekem, 'se magának írta: Ruby Erzsébet Péter (most már nem doktor ur) nincs érteimé az életünknek. Küzdelem, szenvedés, bánat, az a kis rövid intermezzo azzal a szerelemmel és esetleg házassággal, nem éri meg a hosszú küzdelmet, ami azc-ntul esik. — Szóval nem akar férjhez menni ? Ruby Erisébe;: — De igen, férjhez mennék ahhoz, akit szeretek. De hát látja, minden túlságosan problémás. Műiden életviszonyainak csak a fonákját, veszélyeit kapjuk ajándékba. Katonatiszt volt a vőlegényem.Hadnagy; nincs kaució. Anyukám el akarta adni a kis nyaralónkat, hogy abból fedezzük a kauciót. Nem volt elég. Van két nagy telkünk a régi temető mellett. Kinek kell az ? Még áron alul se veszik meg. Most már mindent tud Péter és ezt a témát fejezzük be. — Még egy utolsó kérdés Mária: — Hozzám se jönne feleségül? Mária összeszoritott szájjal nemet intett s kezét bucsuzásra nyújtotta. Egyik őszi weekender, az orvosok és ápolónők csoportos kirándulást rendeztek Dobogókőre. Mária is velük volt. A kristálytiszta levegőben jól érezték magukat. Szent csend és békés nyugalom volt az erdőkoszoruzta hegytetőn. Plédeket terítettek a gyepre és kiszedték a kosarakból a közös uzsonnát. Péter mellett Mária ült s amint beljebb nyúlt a piéden fekvő kenyeres kosárért, hirtelen egyensúlyát vesztve Péternek dűlt s arcát egy másodpercig Péter vállán nyugtatta. Azután, mintha valami lidérces álomból ébredne, ijedten elhúzódott a boldogságtól majdnem könnyező férfitől. Hazafelé indult -a társaság; vidámak, pihentek és frissek voltak. Mikor az autóbuszról leszálltak, Mária is elindult a lakásuk fele. Az orvos mellélépett : — . Engedje- meg - Mária, hogy hazakisérjem. — Ha -úgy. tetszik....., A kapujuk .elé értek. Az orvos* asE.t, egy beszekyaáált diák, dadogva kérte, hogy felmehet-e a lakásukba? Szeretné az édesanyját megismerni. Mária arca megmerevedett. — Anyuka most nincs itthon, a barátnőjével moziba ment. — Pedig én most el akarok búcsúzni magától, Mária. Itt a kapuban nem iehet. Az utolsó percig titkolni akartam, de most megmondom: elhelyeztettem magam Debrecenbe. Jobb, ha távol vagyok magától Mária, mert... de hagyjuk, úgy sem akar megérteni. Talán annyit mégis megenged, hogy kis fészkében búcsúzzam el az utolsó kézcsókkal. Mária kutatva nézett rá. — Kérem, Mária! — könyörögtek a nagy barna szemek. — Hát nem bánom, de azért... — Egy utolsó, búcsú koccintásra Márta. — Én és anyukám, sohasem iszunk bort. De a forrásban lévő édesmustot szereti? — Azt igen. — Itt a sarki kocsmában ki van irva, hogy édesmust kapható. Várjon, mindjárt hozom — és átsietett a száguldó autók között a kocsmába. Mária várt és végtelen szomorúság vette elő. Hát ő mindig csak búcsúzik? Vőlegényétől a hadnagytól s most ettől a lelkes férfitől? De hát ha nem szereti. Az orvos csakhamar visszajött. Felmentek a második emeletre. Becsengetett. Semmi válasz. — Úgy látszik, anyuka még nem jött haza. Az előszobából az ebénlőbe mentek s a nagy kredencből két poharat vett elő. Péter kitöltötte a habzó mustot. Mielőtt Máriának nyújtotta, vad erőszakkal mondta; — Csókolj meg'. — De Péter,! — Csókolj meg!! Mária kezében remegett a pohár és sirvafakadt. Megrendülve nézte a zokogó leányt: — Ne féljen, nem bántom. Nézzen rám. így ni, és a lány kezébe nyomta a musttal teli poharat. Egészségére Mária, koccintott, de ő nem ivott. Mária lassan, szürcsölve élvezte az üdítő, csípős mustot. — Kitűnő — mondotta. — De maga Péter, miért nem iszik? — Nem szeretem a mustot. Mária hirtelen valami furcsa szédülést érzett: Előbb kellemes bódulat, de mintha a szédülés erősbödne; Jaj, mi ezt' Úristen, mi váf§j!jfelem? Kiáltani akart, de csak. elhaló suttogással sötétségbe zuhant. Az orvos hozzáugrott és gyengéden a karszékbe ültette. Órák múlva ébredt fel. Az orvos már nem volt a szobában. A mustos üveg alatt egy papirszelet volt. Zugó fejje) húzta ki az üveg alól, de a gyengeségtől lehanyatlott a keze. — Jaj, csak anyuka itthon volna már... Jaj de jó, hogy nincs itthon anyuka. Jobb, ha nem tudja mi történt. Később már zokogva olvasta a kusza betűket: “Mária Kevés a szó, hogy bocsánatot kérjek, de kevés ahhoz is, hogy el tudjam mondani: maga nélkül nem tudok élni. Mindent megpróbáltam, de maga valami makacs rögeszmével mindig visszautasított. Nem akartam én a tiszta lelkét, makulátlan testét megbecsteleniteni, de az eszköz, amit használni akartam, ha aljasnak is látszik, a célja tiszta volt. Teherbe akartam, ejteni, s igy kénytelen lett volna hozzám jönni feleségül. Tudom, megszeretett volna... Amikor az álomportól áléi tan feküdt, megtehettem volna, amire gondoltam, de a szerelem mellett van még egy másik hatalmas és parancsoló érzés: a férfibecsület. Én pedig — szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre — oly anyagból vagyok összetákolva, hogy szerelem és becsület nélkül nem tudok élni. Jóváteszem bűnömet azzal, hogy messzire megyek, ahol nincsenek olyan szívtelen Máriák, mint maga volt.. Mária arca eifehéredett: Óh, hát nem tudtam, hogy ennyire szeret! Másnap reggel az orvost halva találták a hálószobájában. Felöltözve feküdt az ágyon. Jobb kezében egy kis revolvert szorongatott amelyből egy golyó hiányzott... Mária is messzire ment. Édesanyj ával kivándoroltak Amerikába, mielőtt a kis házukat eladták. óriáskígyó BECS — A bécsi állatkert egyik óriáskígyóját rák támadta meg. Az állatorvosok megoperálták' a hüllőt. A műtét sikerült Az operáció — a szakemberek véleménye szerint — hasznos tapasztalatokkal gazdagíthatja az emberekre oly veszélyes betegség ellen küzdő orvosokat. . v%***».%w%v*v*%v**%*vv«+**v*w«; lerjessze lapunkat!
