Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-04 / 18. szám

MAGYAR HlRATMl Thursday, May 4th. 1972 Április elsején volt ötven esztendeje, hogy az Urnák 1922-eiik esztendejében meghalt az utol­só magyar király. A fiatal volt uralkodó idegen földön halt meg, sírja az Atlan­­ti-óceán egyik kis szigetén van. Különösebb építmény nincs fö­lötte. A sir pompában messze elmarad azoktól a fantasztiku­san díszes bronz emlékektől, amelyek a bécsi kapucinus temp­lom kriptájának látványosságai. Körülbelül 240 Habsburg alusz­­sza ott örök álmát, Ferenc Jó-Vasváry ódon zseffel, Erzsébettel és Rudolf­fal együtt. A legdíszesebb emlék Mária Teréziáé. Károlynaik, az nfolsó királynak ilyesmi nem ju­tott. Egy fehér márvány mellszobra, az egyetlen ottani szobor, áll a sok bronz koporsó és síremlék között. Egy szerény, jóaíkaratu, jobb sorsra ér­demes fiatalember egyetlen ottani emléke, aki alán sohasem tudta megérteni, hogy a sors mi­ért állította olyan megoldhatatlan feladatok elé. Emlékszünk életének két utolsó ballépésére: arra a két elhamarkodott kísérletezésre, hogy a magyar trónt erőszakkal szerezze vissza. Szokás szerint ekkor is folyt magyar vér a Habsburgo­kért,, amit Károly semmiképpen sem akart elő­idézni, bár tudnia kellett volna, hogy az ilyen események emberek életébe kerülnek. A második kudarc után feleségével a Balaton melletti Tihany benedekrendi, ősrégi apátságába menekült. Onnan indultak el 1921 október 27-én, Hogy a szövetséges hatalmak rendelkezése sze­rint örökre elhagyják a magyar földet és szám­űzetésbe menjenek. Október 31-én értek Bajá­ra, a Duna melletti kisvárosba s ott szálltak az angol hadihajóra. A kis folyami hadihajó no­vember 19-én érkezett Madeira szigetéhez. A sziget Funchal nevű fővárosában várta utolsó otthona a volt uralkodót, egy kopott, dohos régi kastély. És itt engedtessék meg egy nagyon érdekes közbeszurás. Nem hittem, hogy bárki is tudna róla, hogy pontosan hetven esztendővel azelőtt, 1851 októ­ber 19-én, egy másik hajó állt meg ugyanott, a William P. Rogers, amerikai külügyminiszter, kijelentette egy televíziós intervju alkalmával: Amerika Észak-Vietnam elleni bombázásai rend­kívül eredményesek, mert ezeknek a bombázá­soknak köszönhető, hogy még egyetlen délviet­­uami tartományi főváros sem esett el. A délvietnamiak elhagyták nemrégiben Quang Trit és ezáltal a kommunistáknak lehetőséget ad­tak arra, hogy széles sávban támadjanak a déli területeken, közvetlenül a demilitarizált övezet alatt. Bjnh Dinh tartományban három körzet, összesen 200,000 főnyi lakossággal, szinte ellen­állás nélkül megadta magát a kommunistáknak. Az amerikai katonai parancsnokság elismerte, hogy ez a körülmény a vietnamizációs program teljes kudarcát jelenti. Svédország fővárosában, Stockholmban, mint­egy 60,000 személy tüntetett felvonulással Ame­rika újabb vietnami bombázásai ellen. A husza­dik század első évei óta ez volt Stockholmban a legnagyobb arányú tüntetés. Anglia Charlisle nevű városából jelentik: Gigi, a világ legkövérebb macskája (súlya 42 font volt) , 12 éves korában meghalt. íunchali kikötőben. Egy csomó idegen jött le a hajóról, hogy a rendelkezésükre álló pár óra alatt körülnézzenek a szigeten. A “Mississippi” nevű amerikai hadihajó volt, utasai pedig azok a ma­gyar számüzöttek, akik Kossuth Lajossal együtt éltek a kisázsiai Kiuhiában, s akiket a szabad Amerika, a világ egyik leghatalmasabb országa várt, hogy uj hazát adjon nekik. Kossuthtal együt indultak el, körülbelül 55-en, de ez alkalommal Kossuth már nem volt velük. Ő Gibraltárban leszállt, hogy először Angliába menjen. A hajóutrói és a madeirái kiszállásról László Károly volt honvédtiszt irt nagyon ér­dekesen, hivatalosan vezetett naplójában. Jól körülnéztek Funchalban. Abból, amit tapasztal­tak, az utolsó magyar királlyal kapcsolatban a legmegrázóbb részlet az, amikor az ottani gyö­nyörű temetőt írja le, eképpen: “Nevezetes a kövei kerített temető, melynek vasrostélyos eleje, az azon által kilátszó díszcser­jékkel s virágokkal beültetett belső tér, a pom­pás bejárat mozaik kövekkel csinosan kirakva, első tekintetre azt gyanitja az idegennel, hogy az valami dúsgazdagnak mulató kertje, mig a szinte mozaikkal rakott főúton végignézve e kert közepén az egyszerű csinos nagy kőkeresztet, a jó ízléssel épült kápolnát meg nem látja. A ke­rítés mellett körül vannak a gazdagabbak szá­mozott (összesen 234) sírboltjai, amelyek részint már betöltvék, részint még betöltetlenek, a fe­dő lapok környéke hervadhatatlan növényekkel és virágokkal, cserjékkel finom ízléssel beültet­ve és gondosan ápolva vannak. Á temetővel szem­közt van a szép környezetű emeletes szegény menház”. Kár, hogy Kossuth nem volt az emigránsok csapatában s nem láthatta a leendő, utolsó Habs­burg uralkodó jövendő sírjának ezt a szép kör­nyezetét. Ha ott lett volna, talán valami meg­súgta volna neki, hogy valamikor mi lesz ez a hely. Talán valami megmagyarázhatatlan vízió­ban látta volna az utolsó Habsburg egyszerű sír­jának körvonalait, természetesen akkor 234, gaz­dag halott sírhelyeihez közel, de nagyon messze a bécsi kapucinus kripta 240 Habsburg koporsójá­tól. És eszébe jutott volna a kripta bejáratának latin felirata: “Sic transit gloria mundi” — így múlik el a világ dicsősége! Ferenc József, akinek legfőbb életcélja volt, hogy a monarchiát együtt tartsa, csak öt év­vel azelőtt halt meg, hogy Károly és felesége Ma­deira szigetére lépett. Az öt esztendő alatt a mo­narchia megszűnt létezni. A volt uralkodó és felesége magukban voltak, gyermekeik Svájcból csak hónapok múlva utaz­hattak hozzájuk. A madeirái élet bajokkal telve kezdődött és folytatódott is. Az éghajlat ott népi valami egészséges. A nyár még hagyján, de a tél, a fűtési nehézségek miatt nyomorúságos. Mind­ezt súlyosbította az a tény, hogy az uralkodó pár pénz nélkül volt. Jóformán semmit sem vittek magukkal, egyetlen vagyonuk egy csomó ékszer volt, letétben Frankfurtban, egy jügyvéd keze­lésében. Később kiderült, hogy az ékszerek, az ügyvéddel együtt, eltűntek, egyetlen darab ke­rült elő jó későn. A nagykövetek tanácsa 'úgy döntött, hogy a család eltartásáról a monarchia utódállamainak kell gondoskodni. Meg is állapi­­pitották az összeget, évi 20,000 fontsterlingben, ami körülbelül százezer dollárnak felelt volna meg. Az utódállamok azonban rá sem hederitet­­tek a döntésre: soha, egyetlen centtel sem járul­tak hozzá a megállapított összeghez, amit egy darabig azután az angolok “előlegeztek” nekik. Rövidesen azonban ez is megszűnt, mert az an­golok sehogysem tudták beilleszteni az összeget a költségvetésükbe. A volt uralkodópár eleinte egy szállodában lakott Madierán, azután, többszö­rös próbálkozás után elfogadták egy ottani birto­kos ajánlatát, aki egyik ódon, nedves kastélyát ingyen ajánlotta fel nekik. Be is költöztek a do­hos, kopott épületbe — és ez lett Károly veszte. Tüdejét hamarosan veszedelmes gyulladás támad­ta meg, több gyermekük ugyancsak megbete­gedett, a sziget primitív orvosi lehetőségei pedig nem tudtak a bajokkal sikeresen szembeszállni.' Egy-két orvos sok mindenfélével próbálkozott,; eredmény nélkül. Károly állapota állandóan rosszabbra fordult. Életének utolsó két hetében felesége állandóan mellette volt, éjjel-nappal. Mindketten úgyszól­ván állandóan imádkoztak. Ugyancsak volt kirá­lya mellett volt szinte állandóan Zsámboky Pál pápai kamarás, volt budavárosmajori plébános is, a gyermekek magyar nevelője. Az akkor 29 éves fiatal pap 1922 május 27-én feladta a hal­doklók szentségeit Károlynak. A gyermekeket ez egyszer engedték nagybeteg apjuk ágyához, akik­­hez Károly akkor még beszélni is tudott. Az el­sőszülött fiú, Ottó akkor 10 éves volt. Ő mondta később, hogy ez alkalommal látott színes ruhát utoljára az édesanyján: Zita azóta soha mást, mint fekete ruhát, nem vett magára. A haldokló március 30-án még fantáziáit. Han ­gosan emlegette, hogy be kell engedni ,a most ér­kezett ausztriai küldöttséget, legalább inteni sze­retne nekik a kezével. “Menjünk haza, menjünk haza!” — susogta feleségének, akihez ez volt az utolsó szava: “Szeretlek ...” Többet nem beszélt. Utolsó percében meg akar­ta csókolni a Msgr. Zsámboky által elébe tartott feszületet, de már nem volt képes mozdítani a fe­jét. 1922 április elsején, délben fél egykor meg­halt. Harmincöt éves volt. A Habsburgok több mint hatszáz esztendeig uralkodtak egyfolytában. Ká­roly egyszerű sirköve egyúttal a nagyhatalmú család sírboltjának záróköve is lett. Zsámboky 30 év múlva, 1952-ben halt meg Yon­kers, N.Y.-ban. Anyanyelv nélkül, hazám nélkül, összetartó közösség nélkül mit érhet még a magyarságom? nem tudom, csak ezt: őrzöm híven, halálig itt egy idegen tájon. Hát igy vagyok ... Ki vagyok éra? csak az lehetek, aki voltam; siromig magyar. Csak igy lehetek itt és ottan egy levele a magyar fának, szélfujta. megtépett levél, sir mint a jajongó szél. AFORIZMÁI Vannak, akik csak keverni tudják a kártyákat, játszani nem. * A legfontosabb az, hogy hibáinkat felismerjük. Később valahogy csak megszokjuk őket. l . . * Ha csak sok szóval tudod előadni, amit mon­dani akarsz, érdemes egy kicsit még gondolkod­ni rajta. * A gonosz emberekben megbízhatsz, közli ve­lem valaki. Ők legalább nem változnak meg... * Érdekes . . . Mindannyian szeretnénk megöre­gedni, az öregedés jelei nélkül. Az utolsó magyar király halála Irta: VASVÁRY ÖDÖN

Next

/
Oldalképek
Tartalom