Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-20 / 16. szám

12. oldal MAGYAR HIR.ATV' Thursday, April 20, 1972 Wesselényi Miklósról köz­vetlen emberi portrét rajzol­ni nem könnyű és nem is egé­szen hálás feladat. Gyakran hajiunk arra, hogy nemzeti nagyjainkat, s különösen a reformkor alakjait olyan gló­riával vegyünk körül, amely a valóságban nincs és éppen ezért nem is válik a hős elő­nyére. Születése 175. évfor­dulóján megpróbálom a csa­ládi hagymányokon keresztül megrajzolni alakját ,elmonda­ni róla apróságokat, amelyek kévéssé ismertek, de jellem­zőek. Minden ember fejlődése számára döntő jelentőségű nemcsak származásának osz­­tályjellege, de környezete is, melyben felnőtt. Ez Wesselé­nyinél is sorsdöntő volt. Nem­csak mert gazdag, főúri csa­ládból származott és ennek megfelelő környezetben nőtt ás fel, 'de mindkét szülője rendkivüli egyéniség volt. Anyja, Cserey Ilona az a ma­gyar nőtipus, akit nagyasz­­szonynak neveznek a szó jó és igaz értelmóben.Okos, müveit, jóságos és erélyes volt, aki­nek rendkivüli férje és rend­kívüli fia mellett élete sorár. nem volt könnyű dolga. Apja pedig, idősebb Miklós, “a vad Wesselényi”, Vagy ahogy Nyíró József nevezte a való­ságot kicsi torzitó, de szép regényében, “a sibói bölény”. Ez az ember nem volt akkora tehetséggel megáldva, mint fia, de amannál sok vonatko­zásban színesebb egyéniség volt. Korának egyik legmű­veltebb embere, maga is irt egész jó színdarabokat, de fő­ként magyarra fordította a latin, görög és francia klasz­­szikusokat. A magyar színé­szet megalapítása az ő nevé­hez fűződik. Rendíthetetlen hazafi, reformpolitikus, ha­ladó szellemű, de amellett az őrjöngésig menően haragos és viselkedésében sokszor el­lentmondást nem tűrő feudá­lis nagyur. Ismeretes az a történet, hogy hatéves fiát, aki az elővezetett tüzes mén­től megijedt, afeletti harag­jában, hogy a fiú félelmet mutatott, feldobta a lóhátá­ra. majd ostorával rávágott a lóra, amely csak órák múl­va érkezett vissza, hátán a boldogan mosolygó kisfiúval. Nos, ez a történet igy képte­lenség, de valami azért lehe­tett a dolog körül, mert Wes­selényi egy későbbi napló­jegyzetében megtaláltam ezt a sort: “Lóval való meg­hurcoltatásom évfordulója.” idősb Wesselényi Miklós hat évet töltött a kufsteini bör­tönben, végső soron azért mert politikai tevékenysége tövis volt a bécsi kormány szemében. Letartóztatásának közvetlen oka azonban az volt, hogy, mint száz évvel később Mikszáth Pongrác grófja, sza­bályos háborút viselt a szom­szédbirtokos Csáky gróf ellen, mert az elcsalta egyik lová­szát. Wesselényi Miklós rendkí­vül gondos nevelésben része­sült. Apja kezdettől fogva közéleti pályára szánta, s en­nek megfelelően irányította fejlődését. A legkiválóbb ta­nároktól és mesterektől ta­nult, s mindenekelőtt meg kell említeni nevelőjét, Pata­­ky Miklóst, akit rendkívül szeretett. Apja maga ellen­őrizte fiának tanulását és sok­kal szigorúbb volt tanítóinál, s nem egy esetet jegyeztek fel, amikor a feldühödött apa rosszul tanuló fiát vasra ve­rette. Wesselényi első nyilvá­nos szereplése akkor követke­zett be, amikor a Napóleon elleni háborúból megszületett az első magyar nemesi felke­lés. Az öreg Wesselényinek is vezényelnie kellett volna az egyik nemesi századot, de már beteg volt és a Nagykároly­ban tartott parádéra az akkor 14 éves fiát küldte maga he­lyett. A magyar nemesi felke­lés a győri csatában Napó­leon modern hadserege ellen csúfos kudarcba fulladt, de a fiatal Wesselényi Nagyká­rolyban olyan jól csinálta a dolgát, hogy Károly főherceg nyilvános dicséretben része­sítette. A nagy fordulat akkor kö­vetkezett be életében, amikor 1818-ban Debrecenben meg­­ismerk e d e 11 Széchenyivel. Kettőjük barátságáról, majd későbbi szakításáról rengete­get Írtak, igen sok esetben idealizálva. A valóság, amely Széchenyi és Wesselényi nap­lójegyzeteiből elég jól re­konstruálható, nem kevésbé érdekes. Wesselényi Széche­nyiben joggal a kongeniális. nálánál idősebb és tapasztal­tabb mesterét láthatta, akivel egy cél követett, a magyar­ság felemelését és kivezetését a feudalizmusból. Kossuthhoz való viszonya talán még bonyolultabb. Két dolog azonban bizonyos. Ami­kor Széchenyivel összekülön­bözött, ez jórészt azért tör­tént, mert akkor már Kos­suth, és nem Széchenyi politi­kai eszméit vallotta magáé­nak. Barátja azonban csak Széchenyi volt. Kossuth poli­tikai fegyvertársa. Ez a kö­vetkezőkből is világosan ki­tűnik: amikor Wesselényit be­börtönözték, Széchenyi min­dent elkövetett, hogy kiszaba­dítsa. Amikor 1848- nyarán Wesselényi vakon és bete­gen megjelent Kossuthnál, az órák hosszat megvárakoz­tatta. Mindez azonban mitsem változtat azon, hogy Wesse­lényi és Széchenyi barátsá­ga a magyar reformkor egyik legtermékenyebb eseménye volt, mely különösen az 1821- 22-ben tett közös nyugat­­európai utazásuk alatt érle­lődött igazán szép barátság­gá. A huszas évek végéről szár­mazik romantikus és tragikus szerelme Bethlen Ninával, Bethlen Imre enyedi főispán lányával. Megismerkedésük is romantikus volt, mert úgy történt, hogy egy kolozsvári ünnepségen megfékezte a fő­ispán kocsijának petárdáktól megvadult lovait. A nagy sze­relemnek a politika vetett vé­get. Wesselényi ellenzéki ma­­gartartását és beszédeit, me­lyekből egyet Enyeden is el­mondott, a kormányzatot kép­viselő főispán a maga számá­ra sérelmesnek találta és kí­vánságára lánya felbontotta az eljegyzést. A bécsi politika nem volt válogatós eszközeiben. Poli­tikai magatartásáért perbe fogta, de a per elhúzódott és elnémitására megpróbáltak más eszközöket is. Ma már többé-ke v é s b é bizonyított tény, hogy Wurmbrandt gró­fot, a monarchia akkori egyik legjobb vívóját azért küldték a közelébe, hogy párbajban tegye el láb alól. Wesselényi ezt tudta, de nem tért ki Wurmbrandt sértései elől. A párbaj a nyilvánosság előtt Telegdén foly le. Ami a tech­nikát illeti, két méltó ellenfél csapott össze. A családi ha­gyomány szerint Wesselényi úgy menekült meg Wurm­­brandt egyik halálos erejű vá­gásától, hogy kardja elcsú­szott Wesselényi pecsétgyű­rűjének kövén, megrepesztve azt. Ez a gyűrű túlélte az j idők vihárait is, s mikor e sorokat irom, itt csillog előt­tem a lámpa fényében. A pár­baj egyébként mindkettőjük harcképtelenségével végző­dött. A pesti árvízzel kapcsolatos szereplése kétségtelenü lem­­beri magatartásának csúcs­pontját jelenti. Nemcsak er­kölcsi, de fizikai sportbeli tel­jesítmény szempontjából is. Nem igaz viszont az az állí­tás, hogy szembaját a men­tés közben szerzett hülésének köszönhette. Szeme már az árviz előtti időben kezdett romlani, amit az árviz alatt, csónakjában irt feljegyzései is bizonyitanak, ennek követ­keztében az sem felel meg az igazságnak, hogy a börtön­ben vakult meg. Ez csak két­­három évvel később követke­zett be. Kegyelmet is azért kapott, hogy egészségét hely­re állíthassa az ország hatá­­rain kiviih Száműzetésével Wesselényi politikai karrierje véget ért. Ha csak nem számítjuk azt a rövid epizódot, amikor 1848 nyarán, mint kormánybiztos, végrehajtotta Erdély és az anyaország unióját. Grafen­­bergi magányában érdelődik meg utolsó nagy romantikus fellobbanása, szerelme, majd 1845-ben, hazatérte után meg­kötött házassága Lux Anná­val, a sziléziai iparos lányá­val. Ez a rangon aluli házas­ság nagy port kavart fel an­nak idején. Lux Annáról a családban nemigen szerettek beszélni, sőt, igyekeztek a nyomát is eltüntetni. Wesse­lényi 1850-ben halt meg, öz­vegye pedig valamivel a gyász év letelte után férjhez ment Mocsáry Lajoshoz, az Is­mert nemzetiségi politikus­hoz. Nősülésekor Wesselényi már 48 éves volt és vak. Tör­vényes utódokat akart, nem természetes-e, hogy válasz­tása arra a fiatal lányra esett, aki rajongott érte és grafenbengi száműzetése alatt hűségesen ápolta? És Lux Anna? Wesselényi harminc évvel volt idősebb nála, ami­kor hozzáment. Felnézett rá és rajongott érte, s erről az érzésről akkor azt hitte, hogy ez a szerelem. Wesselényi ko­rán bekövetkezett halálával a magyar reformkor egyik leg­színesebb és legjelentősebb' egyénisége tűnt el az élők so­rából. Olyan egyéniség volt, akinek az alakja Kemény Zsigmondtól Herczeg Feren­­cig, Kardos Samutól Gáspár­­né Dávid Margitig és Trócsá­­nvi Zsoltig az Írók és kuta­tók egész sorát ihlette meg, s akiről még az elkövetkezen­dő Íróknak és kutatóknak is lesz bőven mondanivalójuk-. Wesselényi Miklós A helynevek humora Nem mindennapi felmérés­ről számol be a Magyar Nyelvőr cirnü folyóirat. A ne­vek hangulatát különböző módon lehet vizsgálni — Írja —, például az azonos stilisz­tikai-esztétikai értékük sze­rint is (szép, csúnya, tréfás stb. nevek). Száznyolcvan lé­tező helységnév komikumára tett fel kérdést a pesterzsé­beti Kossuth Lajos Gimná­zium kétszázharminc harma­dik-negyedikes tanulójának, akik között fiuk és lányok is voltak. A kérdezettek iegtöhbje, 145 diák a Bablevesmajort nevezte meg, mint olyant, amely rá humorosan hat. So­kakat mulattatott a Buzit&t­­anya (132 szavazat), a Ba­­juszkóródülő (121), Bugyi, (171), Bakbüztanya (114), Bolhás és Hunyag (81-81), Hugyóhegy és Bugyitanya (78-78), Gyagyapáti és La­kácsfenék (76-76) is. 40-70 diák tartotta viccesnek a Csíz­­maszártanya, Beled, Dögös­­dűlő, Kapcaszék, Bolondvári­­tanya, Nőtincs, Fenekesta­­nya, Concóhát, Vindornyalak, Gutatöttős, Kisvaszar, Alsó­­mocsolád, Vaszar (ez eggyel kevesebb szavazatot kapott, mint Kisvaszar), Mecsekpö­­löske, Tök, Ostffyasszonyfa, Alsókalkuturális (amelyet két tesztlápon találtak viccesebb­nek, mint Felsökalkuturálist), Vönöck, Bödöcökpuszta, Bu­gyikos, Értem, Tyúkod, Ko­vácsszénája és Kölked. A kérdőíveken szereplő 180 név közül csak kettő volt olyan, amelyet egyetlen diák sem tartott humorosnak: Győrság és Nyirpazony. báró Wesselényi Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom