Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-20 / 16. szám

Thursday, April 20, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 9. oldal MINDENÉRT FIZETNI KELL Irta: PAPP VARGA ÉVA Margit barátnőm elegáns, modern nő, lépést tart a Korral, de a saját korához is hozzátartozik még mindaz, ami együtt jár a szépségápolással, így egy napon magával vitt a hires “Beverly Hills Club For Women” kozmetikai intézetbe. Miközben a hangulatos étterem­ben ebédeltünk, nézegettem a nőket, akik csak úgy, bikiniben ültek asztalhoz, ha már eleget tornáztak ahhoz, hogy megen­gedhessék maguknak — a te­át és a salátát . . . Miközben VARGA ÉVA figyeltem őket, eszembejutott, hogy volt idő, amikor a nagy cél érdekében én is vállaltam azt a szenvedést, amit itt eltűrnek jobb sorsra talán nem érdemes nőtársaim. <r ☆ ☆ Abban az időben, mikor még uj volt nekem, Hollywood, az unokahugom, Elsa, meghívott a Sunsett Strippen levő hires “Players” étterembe vacsorázni. Mialatt öltözködtem, Elsa várt rám és megjegyezte: “Még most is jó formád van . . . Biztosan rend­szeresen tornáztál Budapesten is.” Elsa a roko­ni kapcsolaton túl a barátnőm is, igy őszintén mondtam neki: — Nem tornáztam én soha, azért hogy megő­rizzem az alakomat. Ha mégis megmaradt, in­kább annak tudható be, hogy nagyon mozgékony vagyok, nyilván amiatt nem híztam el. Egyetlen sportot kedveltem csak, a hosszú sétákat. Itt már azt sem tehetem, csak az autókirándulások adnak sok örömet . . . Elsa, miközben érdeklődve hallgatott, elővett kézitáskájából egy füzetkét és lapozgatta. Átné­zés után kitépett belőle néhány lapot és átnyúj­totta: — Ezt a füzetet a férjem vette nekem. Bérlet, amelynek mindegyik szelvénye más és más test­ápolási műveletre jogosít. Ezeket neked adom, hogy tapasztalatból is Írhass arról, amit az ame­rikai nők —, különösen itt Hollywoodban fon­tosnak tartanak alakjuk és fiatalságuk megőr­zése miatt. Azonnal csinálok számodra egy ap­­pointmentet az egyik hires torna- és kozmeti­kai intézetben.” Elsa másnap kis sportkocsiján már el is vitt oda, amit csak azért említek, hogy hangsúlyoz­zam, milyen fontos volt ez. Nem az, hogy elvitt oda, hanem az, hogy megvárt és hazahozott. Mert a. kezelés után én úgy éreztem, hogy minden cson­tom apró darabkákban van . .. Mégis, ma is azt hiszem, hogy azon az áron is érdemes volt ki­próbálnom azt, ami a hirdetések, reklámok sze­rint az “örökifjú.sághoz” vezető ut. ☆ ☆ ☆ N i black System Witshire District Salon Az ultramodem bútorokkal berendezett fogadó­teremben egy olyan külsejű lady fogadott, akinek alakja biztatóan hat arra, aki a kezelés végered­ményében kételkedni mer. A nő kikérdez: hol szeretnék soványabb, vagy formásabb lenni? Mindegy, hogy mit felelsz, meri. ő szakértő-szemmel végignéz, sőt meg is tapo­gat ... Individual Figure Analysis Csengetésre bejön egy fekete angyal, aki “át­vesz”, őt kell követned . . . Kedvesen, de határo­zottan elrendeli, hogy öltözz át a szomszéd fülké­ben, vedd fel azt a pizsamát, mely a kezelés alatt kötelező. Ha a pizsamád nem zippzáras, hanem gembolós, akkor úgy kell felvenned, hogy hátul záródjon. Ilyenformán szinte kényszermunkazub­bonyba kerülsz,-de jó-is, mert másképp nyilván elmenekülnél fekvőhelyedről, mikor a gyógytor­na első menetében megindítják alattad a gépe­zetet. Amig fekszel a diványszerü alkalmatos­ságon és alattad zug, forog a motor: exercycles vibrators”, az az érzésed, hogy hálókocsiban uta­zol a vonaton és nagyon rossz ágyat kaptál, kö­zel a mozdonyhoz. Szerencsédre csekély húsz perc múlva zugó fejjel átmehetsz a másik fülké­be, ahol az előzékeny fekete angyal ráültet egy forgókerékre, amelyen olyanformáju acélkarikák vannak, mint egy-egy farsangi fánk . . . Reducing Passive Rollers Ezek a fémkarikák forognak és gyúrják, nyom­kodják a testedet. A tempót lassítani nem áll mó­dodban, mert kint őrködik az angyal . . . Nem rendelkezel önmagaddal, legfeljebb a fejedet, agyadat használhatod, gondolkoztam tehát és úgy jutott eszembe, hogy ilyen lehetett hajdaná­ban a keréktörés . . . Csak az a remény adott lel­kierőt, hogy talán a következő tortúra enyhébb lesz . . . pedig most jött még csak a java ... Be­jött egy másik nő, a “pribék”, aki egy úgyne­vezett nyújtóra fektetett: Slenderizing Tables Mikor megindította alattam a gépet,végképp elcsüggedve gondoltam: lehet, hogy darabokra szakadok, de aztán, mint nagy baj esetén min­dig, átváltott az agyam a reménykedésre: lehet az is, hogy ez a csodagép megnyujt és én, mint “nagy nő” fogok innen kikerülni . . . . . Folytassam tovább? Az első napra elég volt ennyi. Különben is csak a végeredmény fon­tos, amely miatt szenvednek itt a nők. Öreg asz­­szonyok, akik hisznek abban, hogy a gyógytorna megfiatalítja őket, no meg azok a fiatal nők, akik biztosra veszik, hogy a kezelés által meg­tarthatják fiatalos külsejüket, ruganyosságu­kat. A teremben a falakon köröskörül biztatóan mosolyognak rájuk a pompás alakú, félmeztelen filmcsillagok nagyított képei, hálás, elismerő so­raikkal és névaláírásukkal. ü ☆ ☆ Amint kipihentem magam, talán tényleg fel­frissültén . . . jelentkeztem szabadjegyemmel a hires “Bimini” gyógyfürdőbe, hogy a szenvedé­sek után végre élvezzem azt, amit az ultramo­dern kezelés nyújt. Ámde arra napokig kellett várnom; mégis úgy éreztem, önmagámnak is, kedves olvasóimnak is tartozom azzal, hogy er­ről az újkori csodáról beszámoljak. (Folytatjuk' KÖNYVESPOLC: SZAKMÁRY WEÉR KÁROLY: "EGY LÉLEK NEW YORKBAN” Különös? Furcsa? Meglepő?... Tucatnyi ha­sonló szó között lehetne keresni azt, amelyik leg­jobban jellemzi Szakmáry Weér Károly Egy Lé­lek New Yorkban cimii verseskötetét. De minek a fejet törni a jellemzésen. Maga a költő gondos­kodik róla, amikor azt Írja, hogy versek és ver­seskötetek az időben születvén, nemcsak a köl­tő, hanem akarva-akarátlanu 1 a korszak kife­jezői, természetesen írójuk tehetsége és a sző­kébb történelemijén elfoglalt helye szerint. Ez esetben a költő: tehetséges. A szőkébb történe­lemben elfoglalt helye: viharos félévszázad és benne az emigráció. Tehát mindkét feltétel adva van ahhoz, hogy versei a kavargó korszakot fe­jezzék ki. Három évtized alatt, kimondott mondanivalóját zsúfolta bele ebbe a kötetbe. Három évtizedét, a világháborús orosz hómezőktől az uj Magyaror­szágon és Nyugat-Európán át Amerikáig, ahol “villámsurolta bőrén serceg New York”. Egyet­len mondata arról, amit az utón látott: “Az auto­­biográfiám — E‘gy mondat lesz csupán: — Eny­­nyi meg ennyi évig élt — Maródott furcsa láz­ban — Fuldoklóit menthetetlenül — A felhábo rodásban”. András fiához irt versében pedig ezt mondja: “Boldog, ki már kisgyermekként meg­érti — Hogy szodomás és gomorrás Föld, fiam — Testén a gyávaság penészes hullafoltja van —• S elpusztul itt a bátor, jógerincü férfi”. Egy négysoros: “Készül, épül a védelem — Diktál az államérdek — De végül majd ki védi meg — A védtelen emberiséget?” És a másik “A Szocióre­­formerek — Eredményesen működnek — eddig — A gazdagságot folytatják — És a nyomon, elölről kezdik”. A társadalmi problémák olyan erősen foglal­koztatják, hogy Szalay Lajos rajzaival illusztrált' verskötetébe egy terjedelmes társad alom-filozó­fia tanulmányt is beiktatott. Nála merészebben, de találóbban aligha jellemezték az egész polgári világ civilizációjának és kultúrájának formálá­sában is közrejátszó amerikai Uj Bal-t, amely­ben: “a gazdag weathermenek, a szakállas vezér­igazgató-ivadék anarchisták, a széplelkü hippyk. a haladó protestánsok és a forradalmi lelkületű if papok esküsznek össze egymással, a Maffiával ezen keresztül az alvilággal és a New York Times liberálisaival a “fönnálló rend megdöntésére’ A filozófia azonban megfér nála azzal, hogy a Firkálások a Kor Palánk jára cimü fejezet versei­ben mintegy játékosan rádiókat, hirdetéseket tűz tollhegyre, még önmagát sem kíméli. Az amerikai magyar emigrációban az itten irók és költők könyvének sajnos, gyakran az a sorsa, hogy megveszik és a könyvespolcra .te szik. Szakmáry Weér Károly könyve nem erre való. Ezt olvasni kell. A költővel és filozófussal sokan nem lesznek azonos véleményen. Sem mon. danivalójában, sem tartalomban, sem formában. Ez a kötet azonban remélhetőleg megindítja a valóságos, termékeny kritikai vitát ami úgy hi­ányzik az amerikai emigrációs -irodalomból. h. cs. HAJNAL GÁBOR: A HALOTT FA Szomorúságban állok, a reménymadarak, kik itt laktak még feketeágaim közt, fölrebbentek és elrepültek. Már t\il sokáig vártak a lombra. Még itt vagyok, érzem a jég olvadását, de gyökereim elhaltak immár, ezt az esőt nem tudják már felinni. Ki lát most, azt reméli: lehet, hogy későn talán feléledek a kemény fagy után. De ha kinő a fii már és annyi zöld növény , s ha rügybe borulnak mind a többi fák. feketeségem minden kételyt eloszlat. Élő la voltam én, e sok hosszú tél előtt. Mi bennem élő voll, eltűnt a semmibe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom