Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-13 / 15. szám

14. oldal MAtíYAR HÍRADÓ Thursd. HIRES BONÜGYEK így szadista ápoló, aki kínozta az I IDŐS NŐKET. MAID MEGGYILKOLTA ŐKET (Folytatás) A gyilkosság-sorozat 1969 busvét hétfőjén kezdődött, imilkor a 79 éves Eleanore Heinemannt, meggyilkova ta­lálták otthonának lépcsőjén. Gyilkosa 15 késszurással ölte rneg. A következő áldozat a 66 éves Maria Lechner volt, akit 1970-ben, lakásának lanyhájában holtan találtait. Gyilkosa megfojtotta. E’zt követte a 78 esztendős Ange­la Simon, akivel olyan mó­don végzett, ugyancsak laká­sában a gyilkos, hogy saját selyemsáljával fojtotta meg. A rendőrség ekkor gondolt először arra, hogy a három idős asszony meggyilkqtó.sa között talán bizonyos össze­függés van és nem lehetetlen, hogy mindhármuk ugyanan­nak a mániákus őrültnek az áldozata. S nemsokkal a harmadik gyilkosság után, 1970 febru­árjában, holtan találták iro­dájában Franziska Herr- Herrmann, 62 éves kereske­dőnőt. Őt is megfojtotta a gyilkos.- A kasszában levő, •4000 dollárnak megfelelő schillingmennyiség érintetlen volt. Kétségtelen tehát, hogy nem rablógyilkosságról volt sző. S 1970 decemberében az ö6 éves Maria Haslinger, majd ezt követően a 31 esz­tendős Ingrid Frauendorfer volt a titokzatos gyilkos ál­dozata. Frau Haslingert meg­fojtotta a gyilkos, Frau Frau­­endorfert pedig olymódon gyilkosta meg, hogy' elvágta a torkát. Ekkor már a bécsi polgá­rok meggyőződése az volt, hogy mindegyik gyilkossá­got ugyanaz a személy követ­te el. Otto Rösch, belügymi­niszter, szükségesnek tartot­ta, hogy megnyugtassa a bé­csi. polgárokat és kijelentet­te: — Bizonyosak vagyunk af­­:felől, hogy a tettest megta­láljuk. A bécsi rendőrfőnök ezzel kapcsolatos televíziós nyilat­kozata igy hangzott: — A bécsi nőknek nem kell félniük. Bécs utcáin nem jár bosszúálló angyal, a jelek ar­ra, mutatnak, hogy a gyilkos­ságokat nem ugyanaz a sze­mély követte el. Miközben a rendőrség azt igyekezett bizonyítani, hogy a 6 gyilkosságot nem, ugyan­az a személy követte el, 1971 január 26-án, megtörtént a hetedik gyilkosság: a 65 éves Klara Reichet holtan találták lakásában, gyilkosa agyon­­szurta. Frau Reich lakásának aj­taja belülről be volt zárva, a gázóra leolvasó azonban, aki a gázóra leolvasására érke­zett, egyszerűen benyúlt az egyik külső ablakon és kinyi­totta a belülről elreteszelt aj­tót, nyilvánvalóan olyan mó­don, mint ahogyan ezt ko­rábban a gyilkos cselekedte. Dr. Leopold Breitenecker, bécsi rendőrorvos öngyilkos­ságnak m i n ő s i t e tte Frau Reich halálát. Amikor azon­ban a boncolás eredménye nyilvánosságra került, a bé­csi polgárok valósággal fel­hördültek a méltatlankodás­tól. A boncolás kiderített, hogy Frau Reich három mély kés­­szurást kapott a hason és kettőt a szivébe. Elképzelhe­tetlen, hogy valaki ilyen mó­don kövessen el öngyilkossá­got, vagyis elképzelhetetlen, hogy valaki képes legyen há­rom mély szúrást ejteni a hasában kettőt pedig a szi­vében. * A bécsi “Express” felhá­borodottan irta: — Micsoda átlátszó hazug­ság az “öngyilkosság” elmé­lete Frau Reichhel kapcsolat­ban! Természetes, a rendőr­ség nem akarja bevallani, hogy egy hetedik megoldat­lan gyilkossággal kell szem­benéznie. A hangulat olyan izzó volt, hogy a rendőrségnek fel kel­lett adnia korábbi álláspont­ját és be kellett ismernie: a valószínűség arra mutat, hogy a 7 gyilkosságot ugyan­az a személy követte el. A nyomozók véleménye igy hangzott: — A gyilkos egészen bizo­nyosan elmebeteg, azonban kétségtelenül rendkívül intel­ligens. Elsősorban: mindig megtalálja a módját annak, hogy magányos nőket mikép­pen közelítsen meg, ezenkí­vül pedig semmiféle nyomot nem hagy hátra. Az is bizo­nyosnak tűnik, hogy a gyil­kosnak nincs szüksége pénz­re, mert hiszen egyetlen al­kalommal sem rabolta, ki ál­dozatát. A rendőrség azt is kényte­len. volt beismerni, hogy sem­miféle nyomon nem tud elin­dulni és a rendőrség szóvivő­je — meggondolatlanul — ki­jelentette: — Egyetlen reményünk az, hogy megvárjuk, amig a titokzatos gyilkos újra gyil­kol és akkor talán valamifé­le nyomot hagy maga után. A nyilatkozat óriási fel­háborodást keltett Bécsben és egész Ausztriában. A bécsi lapok gúnyosan je­gyezték meg a nyilatkozatot követi vezércikkeikben: — A bécsi bűnügyi rendőr­ség tehát, nagylelkűen, újabb gyilkosságra vár. Ezután 6 hónapig újabb gyilkosság nem történt, úgy tűnt, mintha Hasfelmetsző Johann egy kicsit megrettent volna. Hat hónap elmúltával az­után újabb hét gyilkosság történt — a gyilkosságok kö­zül hatot két hónapon belül követtek el. A gyilkos volta­képpen nyolc gyilkosságot akart elkövetni, az egyik ki­szemelt áldozat, a 65 eszten­dős Elizabeth Pabenschitz, azonban túlélte a támadást. Frau Pabenschitz meglehe­tősen pontos személyleirást adott támadójáról és a rend­őrség rajzolója, a leírás alap­ján, elkészítette a támadót ábrázoló portrét, melyet szét­osztottak a rendőrök között, a sajtót azonban nem tájé­koztatták róla és nem hoz­ták nyilvánosságra. A bécsi rendőrség nem volt bizonyos abban, hogy a rajz élethü-e és ezért nem hozta nyilvános­ságra a rajzot. 1972 február 11-én Sassak és Scharaditsch, behatolt egy időskorúak számára fenntar­tott otthonba, ahol Sassak meggyilkolta Beatrix Schwar­­zot, akinek ujjárói ezután le­húzta gyűrűjét. Ugyanaznap este, Sassak összeveszett Gertrud Schle­singer nevű vadházastársá­­val és elköltözött lakásából és egy kis motelben bérelt szobát. Sassak ismerte a motel portását, Rudolf Beckert, aki annakidején ugyanabban az otthonban volt férfiápoló, ahol ö dolgozott. Sassak közölte Beckerrel, hogy nincs pénze és a gyű­rűt ajánlotta fel biztosíté­kul. Becker nem fogadta el, elfogadta azonban biztosíté­kul Sassak útlevelét. -'«iiMnm»iiiimM»iiinniinniiinwMi>nnimi»ni : I Kürthy Miklós: Clevelandban (Ohio) élt egy nyomdász, körülbelül 15 év­vel ezelőtt. A nyomdász min­dennap elvitte magával lunch dobozát, ebéd­idő alatt azon­ban nem nyi­totta ki, ha­nem a legkö-­­zelebbi vendég­lőben ebédelt. Egyik kollé- Küxifay Miklós g á j a egyszer megkérdezte: mi van a lunch-dobozban? A nyomdász szemrebbenés nél­kül válaszolt: — A feleségem. Olykor magányosnak érzem magam és ilyenkor kicsit beszélgetek vele. A többi nyomdász ezután ügyelt arra, hogy a lunch-do­­boz jelenlétében ne károm­kodjék. Meggyőződésem, hogy az emberi hűség egyik legmeg­rázóbb példája ez. Egy férj, aki állandóan magával hor­dozza felesége hamvait, hogy időnkint “beszélgethessenek”. A nyomdász valószínűleg évek és évtizedek hosszú so­rán át megszokta, hogy be­szélgessen a feleségével, sőt a beszélgetés talán főképpen egyoldalú volt, talán csak a nyomdász beszélt halkan, las­sú szavakkal arról, hogy mi történt aznap a nyomdában . . . beszélt a bolond szerkesz­tőkről és a műhelyről ... és az asszony hallgatta. S amikor az asszony meg­halt, mi sem volt természete­sebb, mint hogy a hamvak hallgatták tovább a nyom­dászt. S miért is volna fon­tos, hogy a hamvak nem él­tek? Talán azért nem éltek, mert már megszűnt a test mozgása, megszűnt az életet j e 11 e m z ő tülekedés, megszűntek a hangok? Hiszem, hogy az Élet en­nél több, az Élet az anyag megmaradása ... túl mozgá­son, túl hangokon, túl tüleke­désen. Az Örök Élet bennünk van, abban a tényben, hogy halálunk az anyag, l>: zék is. S ilyenformán ’ szünk továbbra . világnak, részesei mindannak, amit ham lásunk előtt Életnek . tünk. Ha szerencsések gyünk, virág nő hamvainkba: s a virágot leszakítja egy fiatal fiú és szerelme zálogá­ul átnyújtja egy lánynak. Ha szerencsések vagyunk, hamvaink szétszóródnak a földeken és igy válnak az Örökkévaló Élet részévé. Ha szerencsések vagyunk, valaki magával hordozza majd ham­vainkat egy lunch-dobozban és időnkint “elbeszélget” ve­lünk. Gyakran gondolok arra: vájjon halálom után, lesz-e valaki, aki egy lunch-doboz­ban magával hordozza ham­vaimat és időnkint szól hoz­zám? Szeretném, ha igy len­ne, mert akkor nem érezném magam egyedül. Ennek hijján előttem áll a Végtelen Élet, az Örök Élet, az anyag örökkévalósága . . . örökké élni azonban egyedül unalmas. S ha már nem tart senki lunch-dobozban, szeret­ném, ha hamvaimat szétszór­nák a mezőkön, a virágok és fü között és égszinkék ég alatt . . . hogy az Örökkévaló Élet részese maradjak. Nguyen Van Thieu Dél Vietnam elnöke szerint a jelelnegi északi offenziva visszaverésére a dél vi­­ettnami katonai erők teljes beve­tése szükséges. A bécsi bűnügyi rendőrség végigrazziázta a moteleket és a hoteleket Frai Schwarz meggyilkolása után. A kérdé­ses motelben, ahol a Sassak­­ról készül rajzot felmutat­ták, Becker azonnal felismer­te a rajzban Sassakot és meg­mutatta a rendőröknek Sas­sak útlevelét. A rendőrök a motelben le­tartóztatottak Sassakot, ké­sőbb pedig Scharaditschot és Gertrude Schlesingert is. Sassak bevallotta a máso­dik gyilkosság-sorozatot, te­hát összesen hét gyilkossá­got vallott be eddig. Kérdés ezekután: hol van az első he­tes gyilkosság-sorozat elkö­vetője, hol van Hasfelmetsző Johann. Annak ellenére, hogy Ha­rald Sassak börtönben van, a bécsi nők még mindig nem. alszanak nyugodtan. <Vége)y

Next

/
Oldalképek
Tartalom