Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-06 / 14. szám
Thursday, April 6, 1972 MAlifAR HIRMW 15. oldal MESÉL A MULT: Magyar honfoglalók a Mississippi partján SPELLETICH PAULA NAPLÓJA Irta: ÁCS TIVADAR IV. Az itt közölt napló Spelletich Bódog — Bács megye alispánja, a debreceni trónfosztó országgyűlés képviselője, később a megye kormánybiztosa — Paula lányának naplója, aki négyéves korában nagyanyjával és bátyjával hamis útlevéllel jutott ki Amerikába. A napló első két része az úti előkészületekről, aztán a Londonba, végül Uj-Skóciába való megérkezésről szól, megemlítve, hogy Döblingben találkoztak Széchenyi Istvánnal, valamint Londonban Kossuth Lajossal. A harmadik rész már a megtelepedett magyarok, Uj-Buda életébe vezeti be az olvasót. Atyám megbeszélte Mr. Matthew-ékkel, hogy hozzájuk ad pár hónapra. így jutottam éh amerikai életem legkedvesebb, mindenesetre leghasznosabb oázisához. Itt láttam: a legfüggetlenebb szellemet a legnagyobb szelídséggel párosulva. Egy bájos uj világ tárult fel előttem, melynek világitó napja Anna volt. Ennek a nemesen érző lánynak a felügyeletére bíztak, hogy eltanuljam az amerikai háztartás titkait. Az amerikai farmokon általános szokás, hogy a ház úrnője egyszersmind a szakácsnő si. De az igazi amerikaj konyha nem a ház piszkainak lerakodóhelye (mint azt néha vidéki magyar konyhákon tapasztalhatjuk.) Ellenkezőleg, a ragyogó cintálaknak, hófehér padoknak és székeknek csinos kiállítása. Rendszerint virágos, vízhatlan vászonnal bevont asztal áll a konyha közepén. Ami kevésbé díszes edény van, azt a konyhaszekrénybe és a kamrába teszik. A tűzhely ragyog a tisztaságtól és fénymáztól. — A padlót seprűvel, forró szappanos lúggal hófehérre súrolják. Havazás vagy esőzés idején az amerikai aszszony elvárja, hogy a ház férfi tagjai a sáros csizmát az ajtóban vagy az előszobában hagyják és a már odakészitett papucsban jöjjenek beljebb, nehogy ő kénytelen legyen sárhalmokkal küzdeni. Matthew, az atya 60 évesnek látszott. Tisztes kinézésű, ritkás őszhaju, finom arcvonásu, jól nevelt ember. Inkább államférfinak lehetett volna tartani, mint munkásnak. Leánya örökölte ezt az előkelő megjelenést és szabályos kifejező képességet. Fia, a 19 éves Charlie vaskos, vig legény volt, ki egész napi munka után is nagyokat nevetett és nem látszott azzal törődni, hogy nem tesz valami előkelő benyomást. Házuk az országuttól mintegy 20 lépésnyire volt. A kertben különféle szinü nyári virágok illatoztak. A ház fából volt építve és északnak nézett. Konyhából, úgynevezett fogadóból és az ebből nyíló két hálófülkéből állt. Öt órakor keltünk. Hatkor már az asztalon volt a reggeli: friss párolgó bukta és vékonyan szelt sült szalonna, többnyire pirított burgonya is volt, hogy a férfiak az erős munkát délig jól kibírják. Reggeli után egy negyedóra múlva már az edényt tisztán a helyére raktuk és betakartuk. Fél hétkor kezdődött a takarítás: a padlásszobában, hálófülkékben, és a társalgóban. Ezek után Anna még egyszer megmosdott, megfésülködött — oly szépen, mintha egy párisi szalonba készülne, és 9 órakor mindezen teendőket befejezte. Hétfő volt a mosás napja, kedden és szerdán vasaltak, szombaton elkészítették az egész hétre való süteményt (úgynevezett édes lepényt és kekszet), amely elmaradhatatlan az amerikai háztartásban. Szerdán és csütörtökön a délelőtt főzésre, uborka vagy paradicsom-elrakásra s más, előre nem látott munka elintézésére volt szánva. Hetenkint kétszer vajat is köpültek. Egyszer pedife szappant főztek. Megjegyzem, hogy Amerikában az úgynevezett nagymosást nem ismerik. Minden szombaton az összes ágyakat felhúzzák és minden hétfőn mosnak. A konyharuhát este beáztatják, lúgba teszik és reggel kifőzik és kiöblítik úgy, hogy piszkos konyharuhát ott sohasem lehet látni. Ebédünk mindennap főtt burgonya volt sült szalonnával, naponta más-más főzelék, mártás, vagy saláta, mely után a szombaton elkészített tészta következett. Este megismétlődött az étlap, csak azza a különbséggel, hogy a leszeletelt burgonyát a szalonna zsírjában megpirították, délben csak vizet ittunk, este tea vagy kávé volt egy-egy darab cukorral, melyet Anna maga tett a csészébe. Ez a házirend a szegényebb középosztálynál, melyet túllépni nem lehet. Mindenki tudja, hogy csak addig független, mig nincs eladósodva, továbbá minden amerikai azon van, hogy • öregségére bizonyos nagyobb mérvű jólétet biztosítson magának, melyet a föld- és kézmives osztály csak a legszigorúbb takarékossággal érhet el. Anna 20 éves, tehát nálam 10 évvel idősebb, magas, karcsú leány volt. Egyszerű perkál ruhája — nyakán hófehér gallérral — úgy állt rajta, mintha drága üzletből került volna ki. Jól ápolt kezein amelyre dolog közben kesztyűt húzott — nem látszott az erős munka nyoma. Ez különben minden amerikai nő sajátsága: a munkát úgy végzi, mintha mulatság lenne és nem veszti el MIBŐL SZÁRMAZIK? A GORDIUSZI CSOMÓ: Gordius frigiai paraszt volt, Midas király apja. A frigiaiak között élő legenda szerint a nép minden baja végetér, ha akad valaki, aki megközelíti szekerével Jupiter templomát Gordius vállalkozott rá, de Nagy Sándor, a megszálló uralkodó, azt parancsolta, hogy Gordius szekere rudját és igáját összekötő csomót oldják szét. Mikor ez senkinek sem sikerült, Nagy Sándor kardjával vágta szét a csomót. ☆ ☆ ☆ JANUS ARCÚ — Janus a rómaiak egyik főistene volt. Neve a kaput jelentő janua szóból alakult. Ezért nevezték el róla a január hónapot, — amely Numa király rendelkezése óta az esztendő kapuja. Janust rendszerint kétarcú fejjel ábrázolják. Egyik arcával a múltba, a másikkal a jövőbe tekint, a nevével kezdődő esztendőre. Janus szentélyének két ajtaja volt, egyik nyugatra, a másik keletre nézett. Békeidőben mindkét ajtó zárva volt, háború idején pedig nyitva tartották. ☆ ☆ ☆ YALE' EGYETEM: Yale Elihu New Havenben (Conn.) született, amerikai állampolgár (1648— 1721), aki 1678-ban Angliába utazott és itt az East India Company szolgálatába lépve Madrasban, a St. George erőd parancsnoka lett. Még elutazása előtt elhatározta, hogy szülővárosában egyetemet fog alapítani. Indiából igen sok ajándékot küldött haza, valamint többszáz font értékű árut, amelyet családja értékesített. 1701- ben irta meg és tette le a hatóságoknál az egyetem alapitó oklevelét és 1718-ra szedte össze az szelleme csiszoltságát a mindennapi robot nyomán sa alatt. Matthew Anna a tipikus amerikai nőnek legkiválóbb példánya volt, modora keresetlen, kedvesen előkelő — mindig azokra a bájo.' udvarhölgyekre emlékeztetett, kikért Döblingben rajongtam. Délutánonként, mikor nekiültünk a varrásnak és a foltozásnak, kedves, szellemes csevegése ugyhangzott, mint valami szép mese. Anna néha egy-egy kis esszét is irt, melyet a vasárnapi társas összejövetelek alkalmával felolvasott. Elég ügyetlenség volt tőlem, hogy soha nem kértem el ezekből egyet. Mikor az j.-kola épületében összegyűlt közönség előtt müveit felolvasta, a bámulat és helyeslés moraja zúgott fel-Anna elvitt néha magával ismerőseihez: Bakerékra, Porterékra, Smithékre emlékszem. De ezek lányai iszonyúan durváknak és neveletleneknek tűntek Anna mellett. Mikor a Matthew-íarmra visszatérve kedves nevelőnőmnek a konyhában segédkezhettem, vagy mikor a társalgóban varrásunk felett együtt lehettünk és Moor Tamás verseiből olvastunk fel egymásnak, csak akkor éreztem ismét jól magamat. Örömmel hallgattam Annát, amint bus néger melódiákat, vagy vig amerikai dalokat énekelt, dalát harmonikával kisérve. Ez a hangszer nem tetszett az én elkényeztetett fülemnek, s azt kérdeztem, miért nem vesz inkább zongorát. Erre ő félmosollyal egyszerűen azt felelte: mert arra nem telik. Sok más kérdésre is a fenti választ nyertem, például arra, hogy miért nem adnak abroszt és szalvétákat — csak akkor, ha vendég van? “Kedvesem, láthatod, hogy nekem nagyon be kell osztani mindent, hogy kijöhessek azzal, amit a kis gazdaságunk ad. Ha ez a két abrosz és tizenkét szalvéta, amit anyámtól örököltem, elszakad, nem lesz más, mit föltegyek.” A legszigorúbb takarékossági elv uralkodott mindenben. Esténként Charlie újból megmosdott, tiszta inggallért tett fel, lekefélte csizmáit és bejött, hogy Annával énekeljen. De az öreg Matthew a konyhában maradt és korán, fél tízkor mindenki lefeküdt, hogy elég idő jusson a pihenésre. (Folytatjuk) egyetem alapításához a tőkét, amelynek telepítését már nem érte meg. Az egyetemet az alapító oklevél értelmében, róla nevezték el. A 8. zsoltár... mai nyelven Milyen nagy vagy, ember! Hatalmad van az atomon. Lábad már a csillagokra vetetted. Piramisokat és rakétákat építesz. Nappallá teszed az éjszakát, termőfölddé a pusztaságot. Milyen kicsiny vagy, ember! Egyetlen parányi kerék üzemedben. Hetenként negyven órára felhúzod ugyanazt, a csavart. Meghalsz és az élet megy tovább. Ezer mással lakói egy födél alatt, de senki sem ismer. Mérhetetlen erőket kezelsz, de nem tudod, hova vezetnek. Ki adta dicsőségedet? Ki aláz alacsonyságodba? Kinek jelentesz valamit, ha a magad szemében is olyan jelentéktelennek látszol? Ember, ne bizd el magad — lásd meg, milyen kicsiny vagy! Ember, ne essél kétségbe — lásd meg, milyen dicsőséges vagy! így dicséred Teremtődet. így bízol Abban, Aki szeret téged. így szolgálsz teremtett világában Istennek,. Németbél fordította: Turmezei Erzsébet
