Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-13 / 2. szám

A légi betyár meséje Irta: ACZÉL BENŐ e. oldal_____________________________________________________MAGYAR BIKÁIK) A betyár-romantika régi műfaj, szóban és Írás­ban. Minden országban divatos: hőse Angliában Robin Hood, Amerikában Jesse James, Magyar­­országon Rózsa Sándor. És, per­sze, minden országban több hi­res betyárról is mesélnek, Ír­nak és dalolnak. Miután, mint nem egyszer rámutattam, csak egy mese van a világon, Hamu­pipőke meséje, az esélytelen hős, vagy hősnő sikerének meséje, az úgynevezett “alsókutya” (un­derdog) felülkerekedésének me­séje, a betyárromantika forrása is ugyanez a mese, amelyet az emberi gyermek sohasem un meg. Elindul a szegény ember hete­dik fia szerencsét próbálni, csak az az egyetlen különbség, hogy a betyár tilos utón indul meg. De a mesélő és hallgatói ezt nem bánják. Szentül hiszik, hogy a betyárhős alapjában véve nem rossz ember, csak az “establishment” igazságta­lansága vitte a rossz útra, de a rossz utón is csak a gazdagokat fosztja ki, a szegényeket megaján­dékozza a gazdagoktól elszedett zsákmányból. Aminek persze az ellenkezője az igaz, mert a betyárt az idők kezdetétől fogva nem érdekelte áldozatának anyagi helyzete s úgy agyoncsapta a szegény embert is, mint a pinty. Nem kérdezte, mennyi pénze van; előbb ütött, aztán nézte meg, mit keresett. Ha keveset, azt se nagyon bánta, mert egy ember élete annyi volt a szemében, mint a légyé. Valójában áldott rossz ember volt s abban az időben, amikor legtöbbet énekeltek ró­la, még büdös is, mert bujdosás közben nem igen volt alkalma fürödni és nem is igen törődött a tisztálkodással. Ez azonban hölgy bámulóinak nem jutott eszébe, amit nem lehet csodálni, mert Móricz Zsigmondnak sem jutott eszébe, mikor regényt irt Rózsa Sándorról, és Jókainak sem Ottawából érkezett jelentés közölte: A 27 éves Mátrai Géza, aki október 18-án megtámadta Alexei N. Kosygin, szovjet miniszterelnököt, há­lom hónapi börtönbüntetést kapott, a biró azon­ban két esztendőre felfüggesztette a büntetés vérehajtását. A két évi próbaidő alatt Mátrai­nak nem szabad egyetlen külföldi nagykövetsé­get és egyetlen Kanadában tartózkodó külföldi politikai látogatót sem megközelítenie. Az Immigration and Naturalization Service figyelmeztet minden Amerikában élő nem- ame­rikai állampolgárt: legkésőbb január 31-ig írás­ban be kell jelentenie lakcímét. A bejelentési kö­telezettség alól csupán a külföldi diplomaták és egyes meghatározott nemzetközi szervezetekhez delegált személyek mentesek. A bejelentéshez szükséges űrlapokat minden postahivatalban és az Immigration and Naturalization Service helyi irodáiban díjmentesen lehet kapni. Karachi (Pakistan) egyik börtönéből 1500 fe­­gyenc kísérelt meg menekülést. A rendőrség tü­zeléssel és könnygáz-bombákkal vetett véget a zendülésnek, mintegy 200 fegyencnek azonban mégis sikerült elmenekülnie. Az amerikai munkaügyi minisztérium közölte: Az elmúlt december hónap folyamán 6.1 száza­lékra emelkedett a munkanélküliség. A munka­nélküliségi arányszám az elmúlt évben átlago­san 5.9 százalék volt. Bangla Desh (azelőtt Kelet-Pakistan) Dinaj­­pur nevű városában egy lőszer-raktár felrobbant, a halottak száma 52 volt, a sebesültek számáról nem érkezett jelentés. abban a novellájában, amelyben a grófnő és a gavallér bakonyi betyár kalandját irta le. Pedig közben, a hegyek között, egy alkalmasnak látszó hogy nem volt fantáziájuk. De az idők változnak és a betyárromantika hő­sei is változnak velük. Legújabban a légi-betyá­rok jöttek divatba. Különösen egyik, egy D. P. Cooper nevezetű, aki fellopózott a Northwest Orient Airlines repülővállalat egy jet gépére s ott a pilótát revolverrel és bombával kényszeri­­tette, hogy szálljon le a seattlei repülőtéren és telefonálja meg vállalatának, hogy ha nem akar­ja elveszíteni több milliót érő repülőgépét, jó lesz, ha a seattlei repülőtéren egyik embere várako­zik 200,000 dollár készpénzzel és egy ejtőernyő­vel. Ez persze meg is történt, mert a vállalat tisz­tában volt vele, hogy az elszánt légi-betyár nem fogja megkérdezni, hogy az utasok gazdagok, vagy szegények-e, s ha vállalkozása nem sikerül, mindenkit habozás és lelkifurdalás nélkül elpusz­tít. Természetesen önmagával együtt, de ezt a kockázatot belekalkulálta a tervébe. Mikor aztán megkapta a pénzt és az ejtőernyőt, utasította a pilótát, hogy a gépet irányítsa Reno felé s út­közben, a hegyek között, egy alkalmasnak Játszót terep felett leugrott. Ez történt Thanksgiving előestéjén s azóta bottal, illetőleg helikopterrel ütik a nyomát. S száll az ének szájról-szájra. A New York Times közöl egy levelet- amelyet VISSZAEMLÉKEZÉSEK . . . "BÉKEBELI” SZÍNHÁZI TÖRTÉNETEK Nem szabadna talán hozzászólnom semmihez, ami színház vagy ahhoz hasonló fogalom. Mert — ahogy mondani szokás — “az én időmben” egész más volt a helyzet. Nem volt se állami, se tanácsi támogatás, szinházjegy-bérlők se nyü­zsögtek, egyszóval, ha nem tetszett egy darab, akkor üres maradt a nézőtér. Ha csak ki nem tömték. Színházi nyelven: “vattázták”. Mint egy tömött vállu kabátot. Szabadjegyes közönséggel. De sajna, ez se volt mindig célravezető megoldás. Egyszer azt kéi’deztem a harmincas évek egyik, felejthetetlen humoru színigazgatójától: — Mondd, Géza bácsi: hogy megy az uj ope­rett ? — Mi az, hogy megy? — kesergi. — Akkorát bukott, hogy minden felvonás után uj szabadje­­gyet kell kiosztani. Ilyen körülmények között csak a csodába le­hetett reménykedni. És volt is ilyen csoda. A te­nyészállatvásár. Arra ugyanis tömegesen jöttek fel a vidékiek, akiknek a nagy többségét korántse a vásár érdekelte, csupán a jóságos MÁV által erre az alkalomra kibocsátott kedvezményes vas­úti jegy, amellyel egyrészt a fővárosi rokonokat is meglátogathatták, másrészt megtapsolhatták a színházakban is ezt vagy amazt a kedvencü­ket. De a fentiekben említett darabon még ez se tudott segíteni. — Hát meg kell a szívnek szakadni — méltat­lankodott Géza bácsi. — Nem hogy ezek a vidé­kiek eljönnének a színházba, hanem még a pesti rokonaikat is otthon tartják. • Mondanom sem kell talán, hogy vidéken még ritkább jelenség volt a zsúfolt nézőtér. Ilyesmi­nek az érdekében néha már valami egészen rend­kívüli szenzációt kellett kitalálni. Debrecenben például egy furfangos szinigazga-Thursday, Jan. 13, 1972 egy légi-betyár a lapnak irt, mert természetesen, ő is büszke a sikeréin s mint valaha Budapesten mondták volna, féltéglával veri a mellét. Azt Ír­ja, hogy ő nem azért követte el, amit elkövetett, hogy hires legyen; kizárólag pénzt akart, mert az orvosok megjósolták, hogy csak 14 hónapig él­het még s addig jól akar élni. A levélben henceg, mint King Kong s azt Ír­ja, hogy őt ne is keressék, kár a fáradságért s felsorolja több pontban, hogy miért. 1. Nem szokásom dicsekedni. (Ezt nehéz el­hinni, de lehet, hogy egyszer eltér a szokásaitól). 2. 'Vigyáztam, hogy ujjlenyomat ne maradjon utánám. 3. ;A i*epülőgépen parókát viseltem. 4. Plasztikkal elváltoztattam az arcom. 5. íA bűnügyi nyilvántartót akár meg se nézzék, mert egész életemben törvénytisztelő ember vol­tam, s még csak gyorshajtásért sem kaptam ti­­cketet soha. Ezek után várom, hogy, mint az úgynevezett “tökéletes büntettek” minden hőse, ő is elcsúszik a narancshéjon. A narancshéj talán az lesz, hogy találkozik valakivel, aki felismeri, s nem érti, hogy ennek a niemandnak hogy lehet pénze, mi­kor egész életében koldus volt. Vagy nem is is­meri fel, mégis felhívja a rendőrség figyelmét, mert noha nem látszik pénzes embernek, mégis van pénze. • Bámuíóira — jósolom — nagy kiábrándulás vár. Noha a légi-betyár esete annyiban szimpati­­kusabb a szokottnál, hogy legalább nem büdös. Leveléből, mely iskolázott emberre vall, arra le­het következtetni, hogy szokott fürdeni. De talán ez az egyetlen érdeme. tó azt eszelte ki, hogy az uj operett második fel­vonásában a közkedvelt naiva-primadonna lóhá­ton jöjjön be a színpadra. Dübörgő siker! Tomboló tapsvihar, huszonöt este egymásután! És — úgy látszik — ez nem csak a közönség és a színjátszók egyetemes örömére szolgált, hanem igencsak megtetszett annak a jámbor és sokat próbált talyigás-lónak is, ame­lyet e célra a művésznő alá alkalmaztak. Ugyan­is ennek a derék állatnak a gazdája meglehető­sen cifra átkozódások között panaszolta: — Nappal nincs evvel a beste párával semmi baj. De akármerre hajtanám is estefelé, mindig csak a színház irányába húz. A kórság abba a makacs fejibe, nem bírok én evvel, mióta színész lett. . . Úgy látszik: a színház körül egy-két lónak min­dig a fejébe száll a dicsőség. DEMÉNY OTTÓ: ANYANYEL V Hol kezdődött, milyen kövek között, micsoda sikon, milyen partok ölén? Az ősvoltában már-már érthetetlen, de megfejthető furcsa szövevény. Hány fogalom? Talán maréknyi csak. Hal, viz, vad, tojás, kéz s mi még? Talán a föld. pár ősi eszköz, 1 és egész biztosan — az ég. A szerelem tűzforró szavai: öl, öled, szem, száj, karjaid. Tűz, lélek; csillag, lehelet. Ami a szív mélyén lakik. J Nem kutatom. Örökbe kaptam e ronthatatlan és kerek, j ezredéveken át megőrzött i s gazdaguló szerkezetet. Hogy őrzője lehessek én is. ] Hogy része legyek akkor is, ha csont, vér, orca, fog, köröm, j a hanttal elkeveredik. I ACZÉL BENf

Next

/
Oldalképek
Tartalom