Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-13 / 2. szám
A légi betyár meséje Irta: ACZÉL BENŐ e. oldal_____________________________________________________MAGYAR BIKÁIK) A betyár-romantika régi műfaj, szóban és Írásban. Minden országban divatos: hőse Angliában Robin Hood, Amerikában Jesse James, Magyarországon Rózsa Sándor. És, persze, minden országban több hires betyárról is mesélnek, Írnak és dalolnak. Miután, mint nem egyszer rámutattam, csak egy mese van a világon, Hamupipőke meséje, az esélytelen hős, vagy hősnő sikerének meséje, az úgynevezett “alsókutya” (underdog) felülkerekedésének meséje, a betyárromantika forrása is ugyanez a mese, amelyet az emberi gyermek sohasem un meg. Elindul a szegény ember hetedik fia szerencsét próbálni, csak az az egyetlen különbség, hogy a betyár tilos utón indul meg. De a mesélő és hallgatói ezt nem bánják. Szentül hiszik, hogy a betyárhős alapjában véve nem rossz ember, csak az “establishment” igazságtalansága vitte a rossz útra, de a rossz utón is csak a gazdagokat fosztja ki, a szegényeket megajándékozza a gazdagoktól elszedett zsákmányból. Aminek persze az ellenkezője az igaz, mert a betyárt az idők kezdetétől fogva nem érdekelte áldozatának anyagi helyzete s úgy agyoncsapta a szegény embert is, mint a pinty. Nem kérdezte, mennyi pénze van; előbb ütött, aztán nézte meg, mit keresett. Ha keveset, azt se nagyon bánta, mert egy ember élete annyi volt a szemében, mint a légyé. Valójában áldott rossz ember volt s abban az időben, amikor legtöbbet énekeltek róla, még büdös is, mert bujdosás közben nem igen volt alkalma fürödni és nem is igen törődött a tisztálkodással. Ez azonban hölgy bámulóinak nem jutott eszébe, amit nem lehet csodálni, mert Móricz Zsigmondnak sem jutott eszébe, mikor regényt irt Rózsa Sándorról, és Jókainak sem Ottawából érkezett jelentés közölte: A 27 éves Mátrai Géza, aki október 18-án megtámadta Alexei N. Kosygin, szovjet miniszterelnököt, hálom hónapi börtönbüntetést kapott, a biró azonban két esztendőre felfüggesztette a büntetés vérehajtását. A két évi próbaidő alatt Mátrainak nem szabad egyetlen külföldi nagykövetséget és egyetlen Kanadában tartózkodó külföldi politikai látogatót sem megközelítenie. Az Immigration and Naturalization Service figyelmeztet minden Amerikában élő nem- amerikai állampolgárt: legkésőbb január 31-ig írásban be kell jelentenie lakcímét. A bejelentési kötelezettség alól csupán a külföldi diplomaták és egyes meghatározott nemzetközi szervezetekhez delegált személyek mentesek. A bejelentéshez szükséges űrlapokat minden postahivatalban és az Immigration and Naturalization Service helyi irodáiban díjmentesen lehet kapni. Karachi (Pakistan) egyik börtönéből 1500 fegyenc kísérelt meg menekülést. A rendőrség tüzeléssel és könnygáz-bombákkal vetett véget a zendülésnek, mintegy 200 fegyencnek azonban mégis sikerült elmenekülnie. Az amerikai munkaügyi minisztérium közölte: Az elmúlt december hónap folyamán 6.1 százalékra emelkedett a munkanélküliség. A munkanélküliségi arányszám az elmúlt évben átlagosan 5.9 százalék volt. Bangla Desh (azelőtt Kelet-Pakistan) Dinajpur nevű városában egy lőszer-raktár felrobbant, a halottak száma 52 volt, a sebesültek számáról nem érkezett jelentés. abban a novellájában, amelyben a grófnő és a gavallér bakonyi betyár kalandját irta le. Pedig közben, a hegyek között, egy alkalmasnak látszó hogy nem volt fantáziájuk. De az idők változnak és a betyárromantika hősei is változnak velük. Legújabban a légi-betyárok jöttek divatba. Különösen egyik, egy D. P. Cooper nevezetű, aki fellopózott a Northwest Orient Airlines repülővállalat egy jet gépére s ott a pilótát revolverrel és bombával kényszeritette, hogy szálljon le a seattlei repülőtéren és telefonálja meg vállalatának, hogy ha nem akarja elveszíteni több milliót érő repülőgépét, jó lesz, ha a seattlei repülőtéren egyik embere várakozik 200,000 dollár készpénzzel és egy ejtőernyővel. Ez persze meg is történt, mert a vállalat tisztában volt vele, hogy az elszánt légi-betyár nem fogja megkérdezni, hogy az utasok gazdagok, vagy szegények-e, s ha vállalkozása nem sikerül, mindenkit habozás és lelkifurdalás nélkül elpusztít. Természetesen önmagával együtt, de ezt a kockázatot belekalkulálta a tervébe. Mikor aztán megkapta a pénzt és az ejtőernyőt, utasította a pilótát, hogy a gépet irányítsa Reno felé s útközben, a hegyek között, egy alkalmasnak Játszót terep felett leugrott. Ez történt Thanksgiving előestéjén s azóta bottal, illetőleg helikopterrel ütik a nyomát. S száll az ének szájról-szájra. A New York Times közöl egy levelet- amelyet VISSZAEMLÉKEZÉSEK . . . "BÉKEBELI” SZÍNHÁZI TÖRTÉNETEK Nem szabadna talán hozzászólnom semmihez, ami színház vagy ahhoz hasonló fogalom. Mert — ahogy mondani szokás — “az én időmben” egész más volt a helyzet. Nem volt se állami, se tanácsi támogatás, szinházjegy-bérlők se nyüzsögtek, egyszóval, ha nem tetszett egy darab, akkor üres maradt a nézőtér. Ha csak ki nem tömték. Színházi nyelven: “vattázták”. Mint egy tömött vállu kabátot. Szabadjegyes közönséggel. De sajna, ez se volt mindig célravezető megoldás. Egyszer azt kéi’deztem a harmincas évek egyik, felejthetetlen humoru színigazgatójától: — Mondd, Géza bácsi: hogy megy az uj operett ? — Mi az, hogy megy? — kesergi. — Akkorát bukott, hogy minden felvonás után uj szabadjegyet kell kiosztani. Ilyen körülmények között csak a csodába lehetett reménykedni. És volt is ilyen csoda. A tenyészállatvásár. Arra ugyanis tömegesen jöttek fel a vidékiek, akiknek a nagy többségét korántse a vásár érdekelte, csupán a jóságos MÁV által erre az alkalomra kibocsátott kedvezményes vasúti jegy, amellyel egyrészt a fővárosi rokonokat is meglátogathatták, másrészt megtapsolhatták a színházakban is ezt vagy amazt a kedvencüket. De a fentiekben említett darabon még ez se tudott segíteni. — Hát meg kell a szívnek szakadni — méltatlankodott Géza bácsi. — Nem hogy ezek a vidékiek eljönnének a színházba, hanem még a pesti rokonaikat is otthon tartják. • Mondanom sem kell talán, hogy vidéken még ritkább jelenség volt a zsúfolt nézőtér. Ilyesminek az érdekében néha már valami egészen rendkívüli szenzációt kellett kitalálni. Debrecenben például egy furfangos szinigazga-Thursday, Jan. 13, 1972 egy légi-betyár a lapnak irt, mert természetesen, ő is büszke a sikeréin s mint valaha Budapesten mondták volna, féltéglával veri a mellét. Azt Írja, hogy ő nem azért követte el, amit elkövetett, hogy hires legyen; kizárólag pénzt akart, mert az orvosok megjósolták, hogy csak 14 hónapig élhet még s addig jól akar élni. A levélben henceg, mint King Kong s azt Írja, hogy őt ne is keressék, kár a fáradságért s felsorolja több pontban, hogy miért. 1. Nem szokásom dicsekedni. (Ezt nehéz elhinni, de lehet, hogy egyszer eltér a szokásaitól). 2. 'Vigyáztam, hogy ujjlenyomat ne maradjon utánám. 3. ;A i*epülőgépen parókát viseltem. 4. Plasztikkal elváltoztattam az arcom. 5. íA bűnügyi nyilvántartót akár meg se nézzék, mert egész életemben törvénytisztelő ember voltam, s még csak gyorshajtásért sem kaptam ticketet soha. Ezek után várom, hogy, mint az úgynevezett “tökéletes büntettek” minden hőse, ő is elcsúszik a narancshéjon. A narancshéj talán az lesz, hogy találkozik valakivel, aki felismeri, s nem érti, hogy ennek a niemandnak hogy lehet pénze, mikor egész életében koldus volt. Vagy nem is ismeri fel, mégis felhívja a rendőrség figyelmét, mert noha nem látszik pénzes embernek, mégis van pénze. • Bámuíóira — jósolom — nagy kiábrándulás vár. Noha a légi-betyár esete annyiban szimpatikusabb a szokottnál, hogy legalább nem büdös. Leveléből, mely iskolázott emberre vall, arra lehet következtetni, hogy szokott fürdeni. De talán ez az egyetlen érdeme. tó azt eszelte ki, hogy az uj operett második felvonásában a közkedvelt naiva-primadonna lóháton jöjjön be a színpadra. Dübörgő siker! Tomboló tapsvihar, huszonöt este egymásután! És — úgy látszik — ez nem csak a közönség és a színjátszók egyetemes örömére szolgált, hanem igencsak megtetszett annak a jámbor és sokat próbált talyigás-lónak is, amelyet e célra a művésznő alá alkalmaztak. Ugyanis ennek a derék állatnak a gazdája meglehetősen cifra átkozódások között panaszolta: — Nappal nincs evvel a beste párával semmi baj. De akármerre hajtanám is estefelé, mindig csak a színház irányába húz. A kórság abba a makacs fejibe, nem bírok én evvel, mióta színész lett. . . Úgy látszik: a színház körül egy-két lónak mindig a fejébe száll a dicsőség. DEMÉNY OTTÓ: ANYANYEL V Hol kezdődött, milyen kövek között, micsoda sikon, milyen partok ölén? Az ősvoltában már-már érthetetlen, de megfejthető furcsa szövevény. Hány fogalom? Talán maréknyi csak. Hal, viz, vad, tojás, kéz s mi még? Talán a föld. pár ősi eszköz, 1 és egész biztosan — az ég. A szerelem tűzforró szavai: öl, öled, szem, száj, karjaid. Tűz, lélek; csillag, lehelet. Ami a szív mélyén lakik. J Nem kutatom. Örökbe kaptam e ronthatatlan és kerek, j ezredéveken át megőrzött i s gazdaguló szerkezetet. Hogy őrzője lehessek én is. ] Hogy része legyek akkor is, ha csont, vér, orca, fog, köröm, j a hanttal elkeveredik. I ACZÉL BENf
