Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-23 / 12. szám
V7 **ldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, March 23, 1972 ÓHAZAI NÉPSZOKÁSOK: A SÁRKÖZI lAROMLOM A kullogó hetekkel előbb zajlott, mikor is a vevő-legény nagybátyja és sógora, nagynénje és húga egy alkonyaikor kéretlenül, de várva bekopogott a lányosház ajtaján. — Az alkalmas órát igen ki kell választani — folytatja ügyöns/.üle. A dédmama fogatlan szájából jócskán ügyelni kell a szavakat; néha csak ráncos ajkainak merev mozgásából vélem kihámozni egyegy szó értelmét a fiatal szelidgesztenye dús lombja alatt. — ... Ki kell választani, mert a kéretők se úgy nem mehetnek, hogy a háziak még ne legyenek otthon, se úgy, hogy már a vacsorához terítsenek —, de se úgy, hogy ha kudarccal járnának, az egész falu lássa elkullogásukat. A lánykérők hát kéretlenül mentek, de várva, s ezt maguk is sejtették, hiszen a legény járt már estézni, szűrt is ottfelejtett, s nem akasztották ki neki a kapubálványra. Az elkendőzés is rendben folyt. Az elkendőzésre a lány családjának illett készülni. Már kora hajnalban bégettek a riadt bárányok, horkoltak a disznók, rikácsoltak az űzött baromfiak az udvaron; s aztán egész nap mindenféle jó illatok terjengtek a faluban, olyannyira ingerlőén, hogy a kívülállók nem állták meg szó nélkül: Halljátok, micsoda szag! Ebbe még a szultán fia is beleszédülne-Este aztán egész kislakodalomra való nép gyűlt össze: “Csak a bizalmasok, szerénykedik másnap a lány anyja, a szűk rokonság. Elpityizálgattak egy keveset”. A szomszédok azonban bizton megmondják, hogy inkább többen voltak ötvennél, mint kevesebben, s hajnali háromkor a tyúkok is felriadtak, mikor azt dörögték, hogy asszongya: Nem-nem-nem! Nemnem-nem! Nem megyünk mi innen gl.Mig a gazda,házigazda Bunkós bottal ki nem ver! . . . Persze-hát, ez csak olyan rigmus, ügyi, mert a gazda dehogyis akarta őket kiverni, még inkább ő harsogott az élen, megmarkolta a vőlegényt, ráhuppantotta az asztalra, ölébe meg a menyasszonyt, másnap az egészen vén és egészen besavanyodott nenék, ahogy az esetet beszélvén, tollazván és kerekítvén az éppen előttük elmenő vőlegény-menyasszonyt firtatták. A fiatal pár — mert már annak mondatik — illetően felcicomázva, a lány a jegykendcben, a fiú a jegybokrétával vonult, kirakati bábuk merevségével és esettségével. Most már vasárnapoként együtt jöhetnek ki a templomból, együtt mehetnek az utcán, csak ketten, egészen a lányosház ajtajáig, hol is a fiú hirtelen búcsúzni kezd, s ha a leendő após, vagy idősebb férfirokon egy pohár borra invitálja, azt is csak a küszöbön alig belépve, szinte félszájjal hörpinti föl, s távozik hirtelen. Mert még mindig van különállás, különélés, még mindig vissza lehet lépni —, de már csak akkor, ha nagy a nyomós ok, ha a vőlegény, vagy a menyasszony valami olyan adat birtokába jutott — mindig vannak jóakarók —, ami tudva, lehetetlenné teszi a nászt Fél négy múlott néhány perccel, mikor a Fő utcát megülő kánikula hirtelen felrobban: a sarkon, a Hősök szobra felől befordulnak a kocsik. A lovak rogyásig felpántlikára, szerszámjuk dúsan veretes. A kocsis arcán a melegtől is, meg a szilajitott lovak visszafogásától is patakzik a verejték, de egy izma sem rándul, ha kigyó csípné a tarkóját, akkor sem engedne a tartásból, hiszen mit mondana a falu —, s mit a gazda, ugv egy hét múlva, mikor nagyjából kijózanodott!? Az első kocsin a vőlegény, a másodikon a menyasszony, nyoszolyóikkal: még nem illetékesek, csak a templom után.A menyasszony egyetlen dús népművészeti kollekció: A deréknál gallérba szedett rokolya, alul arany és ezüst sajtással, középen a két sor színes selyemszalag, a gyönggyyel díszített í-ojtos selyem kötény, a pruszlik, a röpike, rajta aranysága islógok, a dúsan hímzett vállkendő, s légióként a súlyos, himes, díszes-»csillogó párta —, de sok boltot bejártak a nőrokonok, de sok napot átdolgoztak a hímző, díszítő asszonyok, mig mindezt igy elibünk tálalhatták, szemnek, szívnek gyöngyörüségére, a sárközi művészet, a sárközi életerő és szellem eredendő bizonyítékául! — Hány hold föld ára ez a ruha? — kérdem ügönszülét, ahogy a büszke lovak tovaragadják előttünk a merev mosollyal mozdulatlan menyaszszony t. — Régiben számolva a háromat fölözi ... — Elréved. — De az ilyen menyasszonyt meg is, illeti az! Megvolt a kullogó, meg a váró, mikor időt hagytak egymásnak a retikálásra, aztán a kézfogó, meg megint a váró, a hivatalos, a háromszori templomi hirdetés idején — mindent betartottak, ahogy illik, de csak izé volt az. Mindent tudtak előre, biztosra. Föld ment a földhöz — pógároknál mondatik: a száz hold elvette a százat, az ötven az ötvenet, a huszonöt a huszonöt — a munka meg a munkát választotta! És mindent megbeszéltek jóelőre. A lány még iskolába járt, ment az utcán a szülejével, s egyszercsak azt mondják neki: nézd, ott a vőlegényed. Ügyi, derék legény ?! . . . így szoktatták . . . De azért mindent betartottak, nehogy megszólják őket. * * * A templomi hirdetések idején zajlott a hivogatás. A kisvőfik és nagvvőfik, öten-hatan nyolcan-tizen hivatták az érdemeseket; külön a menyasszony, s külön a vőlegény vőfélyei. Díszes botjuk, ünnepi ruhájuk, szalagos- virákos kalapjuk mutatta, hogy küldve vannak. Ahova betértek, kulacsból bort kínáltak, rigmusban beszéltek a viszontkinálást elfogadták, s ha ideje volt, haraptak valamit A készítő rendszerint pénteken esett, ami azt jelentette, hogy a frissen sütendőkön túl minden étket és italt rendre vágtak, van mire meghívni “néhány” rokont, bizalmast, komákat. Ez a tulajdonképpeni kislakodalom (mások szerint a szombat esti, mikor a vidékről jövő rokonok, jóismerősök, katonacimborák is megérkeznek), melyet mindkét háznál tartanak, de át-átlátogatnak egymáshoz. Voltaképpen tehát péntek este állt be a lakzi, mert szombaton délelőtt volt a polgári esküvő, minekutána “ebédre már csak eljönnek, nem vetik meg”, aztán jöttek a távolabbiak, vasárnap reggel pedig a kutyaharapást kellett szőrével gyógyítani, kijózanodás okából — most pedig délután fél négy pár perc, s zugnak el előttünk a feldíszített kocsik, tele vidám néppel. Vidámak, de még nem hujjogatnak, nem locsogtatnak bort és pálinkát a kulacsokból, nem dobálnak hurkát, kolbászt, sültet és kalácsot a járdákon állóknak. — Azt majd holnap reggel, a csiszoló alkalmával, mikor a fiatal párt — már felkeltek első ágyukból — bemutatják a falunak. , Nem mindenki ül kocsin. A I kikérő után, mikor a menyasszony siratóéneke és a nagyvőfély verse is megvolt, sokan gyalog indulnak át a vendégseregből a sátorhoz, helyet foglalnak bevül és kívül. Az asztalon pogácsa, kalács, sütemény, pálinkák a férfiaknak, likőrök a nőknek — két zenekar a menettel robogott, a harmadik pedig már itt van, hangolnak: csak megérkezik a fiatal pár, és húzzák a ropogósát. * * * ... A kocsik megtették a tiszteletkört, a remegve fújó paripák egymásután állnak meg a decsi Fő terén,, a Sárközi Népi Együttes tagjai leszállnak, a “vőlegény” lesegiti a ‘-menyasszonyt”, vidám sikongatások közepeit felmennek a hatalmas színpadra, a cigányok rázendítenek, majd a nagyvőfély csendet int, előlép és elmondja a beköszöntőt —, s most veszi kezdetét a hamisítatlan Lakodalom, a századfordulóra kialakult szokások ihiv bemutatásával. * * * Nyolc óra után majd vacsorázni is lehet, eredeti sárközi lakodalmas étkeket. Kunszabó Ferenc ÓHAZAI RIPORT: MECSEKNÄDASD ÜNNEPE Kilencszáz évvel ezelőtt egy viharvert, sokat hányódott hajó kötött ki Skócia partjainál: magyar özvegyet vitt három királyi gyermekével és az őket kisérö magyar vitézekkel. A szigetország véres 11-ik századi történelmének éveit írják. Hóditó Vilmos a hastingsi csatában már legyőzte az angolokat. Angliában most a normann uralom évei következnek. Az angol Edvárd herceg és a magyar Ágota utódainak távozniuk kell Angliából. Az özvegy s három gyermeke — Edgár, Krisztina és Margit, akik minden bizonnyal Szent István unokái — III. Malcolm skót királyhoz, Vilmos ellenfeléhez menekülnek. A Skóciában kilencszáz évvel ezelőtt uralkodó Malcolm hatalmas termetű, marona ember volt. Igazi katonakirály. Apja Duncant, három évtizede, 1040-ben ölte meg a világirodalomban később hírhedtté vált Macbeth, ő maga is állandó törzsi háborúkat vivott Skócia egyesítéséért. Ez a nyer. modorú írástudatlan, a korabeli krónikások szerint végtelen gyöngédségü ember kapta feleségül “Skócia panóniai királynéját”: az akkor 25 éves Margitot. Skóciai Szent Margit, az Árpádházi vérből származó királyné 23 éven át vezette férjével együtt az országot. A müveit, irni-olvasni tudó Margit, aki nő létére latinul olvasta a Bibliát (nagy szó volt ez akkoriban), döntő változásokat kezdem ényezett Skóciában. A skót egyház bekapcsolódott az európai kereszténység áramkörébe. Bencések telepedtek le, akik az európai szellemi megújulást közvetítették. Malcolm megszilárdította hatalmát, s erős központi királyságot hozott létre. A királyné pedig dolgozott és imádkozott. Gyermekeit nevelte, jótékonykodott, intézte az ország ügyeit. 1093- ban, 48 éves korában Edinburghban ragadta el a halál 1251-ben IV. Ince pápa szentté avatta. Azóta halálának, égi megdicsőülésének napja (november 16.) piros betűs ünnep egész Skóciában. :> * * A mecseknádasdi plébániaháziból ünnepi menet indult Cserháti József pécsi megyéspüspök vezetésével. A: pécsi székeskáptalant dr. Farkas József nagyprépost, dr. Csigi Imre kanonok, irodaigazgató és Fényi Sándor kanonok képviselte. Ott voltak a környék plébánosai Rónaky László kerületi esperes vezetésével, és megjelentek az egyházközségi képviselőtestület tagjai. A templom feldíszítve fogadta az érkezőket, akik a vidék szülöttjének, Skóciai Szent Margitnak az ereklyéjét hozták. Margit 900 év után “hazatért”. A pécsi megyéspüspök hármas jubileumot hidetett meg egyházmegyéjében: Szent István ezeréves évfordulóját, : Szent Margit, skóciai királynénak és Boldog Mór pécsi ■ püspöknek 900 éves jubileumát. A megyéspüspök körleveleiben hangsúlyozta, hogy7 a jubileumi év kapcsán felújítani és elmélyíteni kívánja ; egyházmegyéjében Skóciai Szent Margit tiszteletét. Levélben fordult ezért Gray bíboroshoz, Edinburgh érsekéhez, hogy az ottani Szent Orsolya rend zárdájában őrzött ereklyéből két kis darabot kaphasson Meeseknádasd és Kozármisleny számára. A bíboros készséggel válaszolt, teljesítette a kérést, s a két kis kulcscsont-darabka Pécsre érkezett. Szent Margit születési helyének templomában a megyéspüspök négy papjával koncelebrálva mutatta be a szentmisét.
