Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-16 / 11. szám
Thursday, March 16, 1972 MAGVAK HIRAnf 15. oldal ŐSEINK NYOMÁBAN: '■ A MAGYAR ROVÁSÍRÁS — A magyar rovásírás része volt a sumér eredetű mezopotámiai és Földközi-tenger melléki írásrendszernek. Az etruszkok révén Itáliába is elkerült. A latinok az etruszkoktól tanulták, ebből alakítottak ki a latin betűket. A római számok például az első, ötven jelig megegyeznek az etruszk és a magyar rovásírás számjegyeivel. _ — István király uralkodása és a kereszténység felyevése előtt a magyarság — szinte egyedül Európában — még használta eredeti, saját írását. Ezt bizonyítja a “ró’ és “rí” szavainkból képzett sok fogalom is, mint pl. a rovátka, feliró, megró, sóik'van a rovásán, stb. A hittérités idején azonban üldözni kezdték a rovásírást, mint “pogány” és az idegen papság számára érthetetlen betűket, kötelezővé tették a latin irás használatát, amivel a magyar nyelvet akkor még egyáltalán nem. vagy csak nagyon nehezen lehetett jegyezni. A rovásírást már csak az “írástudatlan” szegények: juhászok, gulyások, bujdosók használták. — A fogalomírásból kifejlődött rovást eredetileg rovópálcákra karcolták bicsakkal, azaz hegyes késsel. A négy- vagy hatlapu rovópálca közepe volt a legvastagabb, két vége felé keskenyedett. A rovó a bal kezében fogta a pálcát, a jobb kezében volt a bicsak és .úgy karcolta a jegyeket, hogy közben a pálcát mindig kifelé tolta a markából, mig a pálca fele szabaddá nem lett. Akkor megfordította a botot és a másik végét fogta meg, folytatva a rovást az üres részeken, mig minden oldallap betelt. — A fába való rovás fáradságos munka, ezért törekedett a rovó az összevonásokra és rövidítésekre. Más rovásírásokkal összehasonlítva ebben a tekintetben a magyar rovásírás igen fejlett volt. A rovásjelek alakja a rovás anyagától is függött. A fába, kőbe vésés szögletes formákat hoz létre. Az irás és a festés gömbölyűbbé, kaligrafikusabbá alakítja a jeléket. Sőt, a farostok iránya, a rovó kézügyessége is rányomhatja a bélyegét a jegyek alakjára. Részben ezért is találunk kisebb-nagyobb eltéréseket a jegyek között. Az erdélyi magyar—székely rovásírás a mássalhangzók módosításával is jelöl magánhangzókat, mint gyorsírásunk is. Ennek oka véleményem szerint az, hogy Erdélyben a rovásírás minden üldöztetése ellenére mégiscsak tovább élt, mint az ország más részein. Bonfini, a Mátyás király udvarában járt olasz tudós ezt jegyzi fel a székelyek írásáról: “Némi pontok hozzáadásával kevés jeggyel sok értelmet egybefoglalnak.” — Rovásemlékeink nyelvészeti szempontból is becsesek, mert közelebb visznek a régi magyar nyelvhez, mint a latin betíis átírások. Utóbbi a hiányzó jegyek miatt, részben pedig azért is, mert a nyelv és az irás nem ugyanabból a kultúrkörből fakadt, nem volt alkalmas nyelvünk jegyzésére. Ezért a rovásemlékek hivebben őrzik az ősi hangokat. Rávilágítanak helyesírásunk kialakulásának kezdeteire, arra a folyamatra, melynek során a latin betűkkel való jegyzés sok-sok próbálgatás és változtatás után csak a múlt század vége felé sikerült. (A “cs” ekkor még “ts”.) Tanulságos e szempontból az 1483-ban készült nikolsburgi betűsor, mely egy ősnyomtatványon maradt meg. Ez az egyes magyar hangok latin betűs átírásának egyik kísérlete. Az átírás bonyolult és nem egységes, s régi családneveink ma is őrzik ezt. Voltaképpen a latin betűkre való áttérés után ma is a magyar rovásírás logikája szerint írunk, ezért egyedül fonetikus a helyesírásunk, szemben a többi latin betűs nyelvvel. —Máig sem tisztázott, hogy a nemrégen Erdélyben felfedezett 5—6000 éves tatárlaki Írásos agyagtáblácskák és a marostordai Írásjelek — ezek sumér eredetét megállapították — hogyan kerültek a Kárpát-medencébe: Érdekességük, hogy ezek ugyanazon korból származó kép- ékirás- és rovásjeleket tartalmaznak. Szép összerovásokat és rövidítéseket őriznek: a csikszentmártoni templom felirata, a marosvásárhelyi kéziratokban található feljegyzések, az 1515-ből származó konstantinápolyi felirat, az 1450 tájáról származó, fapálcára rótt székely rovásirásos naptár bolognai másolata, és az énlaki unitárius templom ma is látható felirata 1668-ból. Ez utóbbit Orbán Balázs, a Székelyföld kutatója 1864- ben fedezte fel, s a rövidítéseket feloldva igy hangzik: “Egy az Isten. Georgyus Musnai diakon.” Napjainkban a felvidéki Felsőszemeréden és Besztercebányán is kerültek napvilágra hasonló emlékek. A református egyház szerepe a rovásírás fenntartásában és emlékeinek megőrzésében felbecsülhetetlen. Néhány példát említek: Református volt Telegdi János, aki 1598-ban megirt Rudimentáfeleletekben” címmel. Közli az Ur imádságát és az Apostoli Hitvallást rovásbetükkel. A könyv ajánlósorait Baranyai Decsi János marosvásárhelyi református főiskolai tanár irta. Szamosközy Istvántól, Bocskai fejedelem tőré ne tirój ától két rovásirásos feljegyzés maradt ránk. Az egyik egy pentameterben irt latin vers, ez Rudolf császár magyarországi zsarnokságáról szól, ebben főleg a sértő kifejezéseket — hogy a németek ne értsék — rovásbetükkel irta. Szamosközyt a fejedelem 1591—93 között Olaszországba küldte, s ezzel kapcsolatban beszámolt a firenzei nagyherceg könyvtárában egy általa megtekintett “scythian betűkkel finom papirosra nyomott rovásirásos könyvről”. Ma már tudjuk, hogy ujgur nyomtatványról lehet szó, akiknek a mai Kina területén már 1300 körül fémbetüik is voltak, megelőzve ezzel Európát. Sebestyén Gyula 1915- ben, az Akadémia által kiadott, rovásírásról szóló könyvében külön fejezetet szentelt a protestáns papok rovásírásunkat lelkesen fejlesztő tevékenységének. Lisznyai Kovács Pál 1693-ban a “Magyarok chrónikája” cimii könyvében beszámol a székelyek Írásáról, s említi, hogy Erdélyben olyan prédikátorok is vannak, akik “magyar betűkkel egymásnak irtanak, ilyen vala Tsulai nevű erdélyi püspök is”. Komáromi Csipkés Györgytől — 1653-ból, Miskolci Csulyak Gáspártól 1654-ből maradtak fenn rovásírással irt soi*ok. Bél Mátyás, Kaposi Sámueltől, a gyulafehérvári református főiskola tanárától származó betűsort örökítette meg. Bodnár László AZ ÁSATÁSOK NYOMÁN: Óhéber leletek Tennesseeben Miután Titus római császár Kr. u. elpusztította a jeruzsálemi második Szentélyt — az első Szentélyt Salamon király építtette —, de még inkább a római hódítók ellen vívott Bar-Kochba-féle szar badságharc leverése után (Kr. u. 135) a zsidók nagy számban hagyták el Palesztinát. Távoli országokban _ kerestek otthont. Ekkor telepedtek meg Kínában és Indiában is. Most viszont ott bukkant fel nyomuk, ahol a legkevésbé volt várható. 1885-ben Amerikában, Tennessee állam Bat Creek nevű helységében egy és háromnegyed méter mélyből Cyrus Thomas, a Smithsonian Institution régésze kilenc csontvázat ásott ki. Az egyiknek a koponyája alatt feliratos kő feküdt. Az 1894-ben közzétett beszámoló nem keltett figyelmet. A kép fejjel lefelé került a közleménybe, s a feliratot olvashatatlan indián Írásnak nyilvánították. Cyrus H. Gordon, a Brandeis Egyetem profeszszora, a világhírű orientista több mint nyolc évtized után felülvizsgálta a követ, s megállapította, hogy óhéber irás áll rajta. Szövege ez: “Judea országáért”. Eredetiben: “Li-Jehud”. Ez volt Palesztina déli birodalmának a neve a Bibliában és később is. Gordon hozzáteszi: a lelet feltárásának körülményei kizárják a hamisítás vagy a tévedés lehetőségét. A feliratos kő szerinte nem kevesebbet bizonyít, mint azt, hogy az első zsidók a Közel-Keletről a II. század körül vándoroltak Amerika földjére! Vannak más adatok is, amelyek hátteret kínálnak a felfedezéshez, és megerősítik annak hitelét. Százötven évvel ezelőtt John Haywood, Tennessee főbírája, hirt adott arról, hogy állama területén római pénzek kerültek elő. Nemrégiben Kentucky három helyén farmerek ásója Bar-Kochbaérméket vetett fel. Feltevés született arra vonatA leigázott Judea menekültjei hazát keresve vitorláshajókkal átszelhették az óceánt, és elérhették az Újvilágot 1300—1400 évvel Kolumbusz előtt. C. Gordon professzor könyve, amely mindezt részletesen iparkodik bizonyítani, “Before Columbus: Links between the Old World and Ancient America” címmel a közeljövőben jelenik meg. Dr. Scheiber Sándor SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER: AKARAT Gyermek: teérted messze látok. Asszony: teérted hallgatok. Te rab: teérted felkiáltok. Ország: teérted meghalok. jában a rovásírás tankönyvét készíti el, “A hunok régi nyelvének elemei rövid kérdésekben és kozóan, hogy azok hozták ezeket magukkal, akik a helyszínen jártak — akár a Bar-Kochba-lázadás leverésére Palesztinába vezényelt brigetiói — (Ószőny) I. segítő légió katonái.
