Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-16 / 11. szám
M. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, March 16. 1972 HIRES BŰNÜGYEK GYEREKEKET KOLDULTATOTT A VOLT APÁCA fiS HARMINC MILLIÓ DOLLÁRT KERESETT iMmnm«nmnmnnmmnnnnMtl(Mtf A napokban a Gazdag Emberrel vacsoráztam. A Gazdag Ember nem tartozik az igazán gazdagok közé — az igazán gazdagok nem állnak velem szóba. A Gazdag Embernek hivatalosan másfél millió dollár v a g yo n a KürlhY Miklós van, ami annyit jelent, hogy a Gazdag Ember a Szegény Gazdagok közé tartozik. A Szegény Gazdag Ember valamivel becsületesebb, mint amilyenek általában a gazdag emberek, ezért — állítólag —■ csupán vagyona felét tagadja el, tehát vagyonának valódi összege 3 millió dollár. Ez azonban még mindig nem emeli öt ki a Szegény Gazdagok kategóriájából. Én már azért is hálás vagyok, hogy egy ilyen Szegény Gazdag Ember, mondhatnám, egy Proletár Gazdag Ember, szóba áll velem. A Szegény Gazdag Ember egy másodosztályú vendéglőbe vitt vacsorázni: ha a Gazdag Gazdag Emberek közé tartoznék, akkor nyilvánvalóan elsőosztályu vendéglőben vacsoráztunk volna. — Nem T-bone steaket rendeltünk, mert az drága: a Proletár Gazdag Embernek csak sirloin steakre tellett. Miközben vacsoráztunk, a Szegény Gazdag Ember a munka üdvözítő voltáról tartott léleknemesitő előadást. Előadása végén szigorúan nézett rám és én lesütöttem a szememet. Szégyeltem magam azért, mert szegény ember vagyok és még annyira sem sikerült vinnem, mint amennyire a Szegény Gazdag Ember vitte. — Élelmesség kell, uram, élelmesség — mondta a Szegény Gazdag Ember és intőén és koi’holóan bámult. — Beruházásokat kell eszközölni, jó résvényeket kell venni és akkor minden rendben van. Fektesse bele pénze egyrészét részvénybe! Nyomban átnyújtottam neki 4 dollárt. — A másik 4 dollárra szükségem van, hogy ne maradjak pénz nélkül — mond| tam magyarázóan. A Szegény Gazdag Ember nem vette el a pénzt, csak lemondóan legyintett. Éreztem, hogy feladott engem. Ettől kezdve, egész este lenézően kezelt. Úgy kezelt, mint ahogyan egy Gazdag Gazdag Ember kezelné őt, a Szegény Gazdag Embert. Elválásunk hűvös volt. — Mégis, éreztem, hogy emlékezetes estém volt. Egy ideig arra is gondoltam, hogy nem mosom meg a jobbkezemet, amelyet a Szegény Gazdag Ember tenyere érintett a kézfogáskor. Azután mégis kezet mostam. — Rájöttem, hogy nem érdemes piszkosnak maradni egy Szegény Gazdag Ember miatt. Majd egyszer . . . talán . . . ha egy Gazdag Gazdag Ember fog velem kezet . . . A hét karikatúrája: Chou En-lai. Hirdessen lapunkban! A közelmúltban tartóztattak le Rómában egy idősebb, őszhaju, tiszteletre méltó külsejű aszonyt, aki Eugenia anyának nevezi magát. Ügyének tárgyalására valamikor a tavaszi hónapokban kerül majd sor. “Eugenia anya” története valósággal Dickens tollára kívánkozik. Ez a különös asszony egy ölyan otthont tartott fenn, amelyben árva gyerekeknek és néhány időskorú személybek adott szállást és ellátást. A szállásért és az ellátásért cserében azt kívánta, hogy áz otthon lakói kolduljanak és a pénzt adják át neki. A rendőrség most nyomoz arravonatkozóan, hogy hová lett a rengeteg pénz, amelyet Eugenia anya kosztosai öszszekoldultak. A pénz jórészének holléte még mindig ismeretlen, annyit azonban már kiderített a római rendőrség vizsgálata, hogy az elmúlt tizenkét esztendő alatt Eugenia anya bankbetétjén körülbelül 30 millió dollárnak megfelelő összeg folyt keresztül. Ennek legnagyobb részét különböző üzletekbe fektette Eugénia anya, többek között, számos ingatlan tulajdonosa. A rendőrség kihallgatta Eugenia anya kosztosait és a gyerekek vallomásaiból megdöbbentő történet bontakozott ki. Kiderült, hogy Eugenia anya arra kényszeritette a gyerekeket, hogy azok minden nap kolduljanak — nem ritkán zuhogó esőben és fagyban. Az ügyben Dr. Renato Squillante, római ügyész folytatja a vizsgálatot és az eddigi nyomozás, röviden öszszefgolalva, a következő adatokat szolgáltatta: Eugenia anya 12 esztendővel ezelőtt alapította otthonát, ahová árva gyerekeket és néhány idősebb nyugdíjast vett be. Az otthon három évig működött. Az árvák és a nyugdíjasok rendszeresen koldulták a “főnökasszony” számára. Eugenia anya ekkor még római katolikus apáca volt és a különleges otthonról a Vatikán is tudomást szerzett. A Vatikán nyomozásának az volt a következménye, hogy a Szentszék bezáratta a római katolikus egyház égisze alatt működő otthont, Eugenia anyát pedig kizárta az apácarendből. Mindmáig érthetetlen, hogy Eugenia anya miért úszta meg ilyen könynyen a dolgot és az egyházi hatóságok miért nem adták rendőrkézre. Tény, hogy ez nem történt meg és tény az is, hogy mindaz, ami történt, korántsem akadályozta meg a most világi személlyé vált Eugenia anyát abban, hogy tevékenységét tovább folytassa. Eugenia anya ekkor Róma egyik külvárosában vásárolt egy villát és abban uj otthont nyitott. Ezenkívül, továbbra is apácaruhát viselt és Eugenia anyának neveztette magát, holott — a Szentszék döntése értelmében — ehhez már nem volt joga. Eugenia anya sajátos tevékenysége akkor lepleződött le, amikor egyik koldus-kosztosa, egy 16 éves lány, Elisa- j betta Scanzoni, végső kétségbeesésében elment a rendőrségre és feljelentést tett. Elisabetta Scanzoni vallomásának egyik részlete, — amint a római rendőrség jegyzőkönyvéből kiderül, a következőképpen hangzott: — Négy év óta lakom Eugenia anya otthonában, 12 éves voltam, amikor odakerültem és négy év óta koldulok Eugenia anya számára. — Eugenia anya félelmetes zsarnok és ha nem hoztunk haza a koldulásból elegendő pénzt, még kevesebbet adott enni, mint különben, vagy pedig csak kenyéren és vizen tartott bennünket napokig büntetésből. Egyikünk sem mert panaszkodni, mert féltünk. Hol találtunk volna másutt otthont? Mindnyájan árvák voltunk és rettegtünk attól, hogy kikerülünk az utcára. Az árvák és az időskorúak is olyan körülmények között éltek az otthonban, mintha mindegyikük csavargó lett volna. — Eugenia anya mindnyájunkat arra kényszeritett, hogy szerte az országban utazzunk potyautasként és kolduljunk. Koldulnunk kellett ezenkívül az utcán és úgy ís, hogy az egyes otthonokba, lakásokba , becsengettünk alamizsnáért. Nem ritkán az is előfordult, hogy a szabadban kellett aludnunk a “jobb üzlet” érdekében. így jobban megsajnáltak bennünket az emberek. — Eugenia anya szigorú utasítást adott mindnyájunknak arra, hogy sohase kéregessünk kolostorokban, vagy pedig valamilyen vallásos jellegű intézményben, vagy otthonban. — Kolduló kőrútjainkról részletes jelentést kellett tennünk és az összekoldult pénzt át kellett adnunk Eugenia anyának. — Eugenia anya azt mondotta, hogy az összekoldult pénzt a római katolikus egyház nemzetközi segélyszervezetéhez juttatja. — Időnkint előfordult, hogy valamelyik gyerek mégis fellázadt a kegyetlen bánásmód ellen. Eugenia anya azonban minden ilyesmit kíméletlenül megtorolt. A lázadók rövide! sen bekerültek valamelyik elmegyógyintézetbe. Eugenia anya volt mindnyájunk törvényes gyámja és ilyen módon bármelyikünket be tudott juttatni az elmegyógyintézetbe, azzal az indokolással, hogy nem vagyunk “normálisak”. — Eugenia anya gyakran hivatkozott előttünk arra, hogy ő maga felsőbbrendü lény, valóságos szent és joga van arra, hogy úgy bánjon velünk, ahogyan kedve tartja. Azt állította, hogy koldulásainkkal “nemes szolgálatot” teszünk Istennek és a római katolikus egyháznak. — Eugenia anya vaskézzel tartott fegyelmet az otthonban és egész életünk szenvedés volt. Az ennivaló kevés volt és nagyon gyakran romlott. A levesben gyakran találtunk férgeket. Ha véletlenül húst is kaptunk, akkor az minden esetben öreg és romlott volt. — Eugenia anya egyetlen célja az volt, hogy minél több pénz összekoldulására kényszeresen bennünket. Elisabetta Scanzoni vallomása után a rendőrség razziát tartott Eugenia anya otthonában. A rendőröknek erőszakkal kellett a villába behatolniuk, mert Eugenia anya ellenállt és “Isten büntetését” emlegette. Ezután a rendőrség szemügyre vette Eugenia anya bankbetétjét két különböző római bankban. A két bankban Eugenia anya összesen 2 billió lírát (3 millió dollár) tartott betétjén. Egyelőre nem bizonyos, hogy mi történt a többi pénzzel, amely hozzávetőlegesen 27 millió dollárnak megfelelő összeget tesz ki. Annyit már tud a rendőrség, hogy Eugenia anya számos értékes ingatlan tulajdonosa és jelentős pénzösszegeket küldött rokonainak, akik San Gervasio d’Adda faluban laknak. Amikor letartóztatása után a rendőrök börtönbe kisérték Eugenia anyát, mielőtt belépett a börtönbe, újságírók fogták körül és az egyik riporter megkérdezte: — Miért tette mindazt, amit tett? Eugenia anya rezzenetlen arccal, szigorú hangon, igy válaszolt: — Mindazt, amit tettem, Krisztus iránti szeretetből cselekedtem és azért, hogy másokon segítsek. A tárgyaláson mindez kiderül majd. Ezzel bezzárult a börtön kapuja Eugenia anya mögött.
