Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-16 / 11. szám

' 10. oldal MAGYAR HlttADr. ________________________________Thursday, March 16, 1972 Ütinapló Köztisztaság, közbiztonság írta: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR II. SAN JUAN, PUERTO RICO. — Mi már bebaran­goltuk a fél-világot, de határozottan állítom, hogy sehol se találtam olyan tiszta utcákat, mint itt. Brüsszelben csodálkozva néz­tem ugyan, hogy a Rite Franz Mer­­jay egyes üzletei előtt szappanos forró vízzel sikálták fel a járdát. Ez azonban Brüsszelben is ritka kivétel. Itt viszont nemcsak a fő utcák, hanem a mellékutcák is tö­kéletesen tiszták. Igaz, hogy az ut­casarkokon hívogatón várakoznak az ízléses szemétkosarak, tehát SÁNDOR nem kell messzire fáradni, hogy ’ne a köztisztaság rovására dobjuk el a kiolvasott újságot: üres dobozt; banánhéjat vagy papírlapot. Nemcsak szajkózzák, hogy “tartsuk tisztán San Jüant”, hanem meg is valósítják a jelszót. JÓL NEVELT KUTYÁK A hűséges krónikás mindenről pontosan beszá­mol ... Hiszik, nem hiszik: én itt egyetlen “kutya­­néyjegy”-et se láttam. Eleget utálkoztam, hogy New Yorkban, a Riverside Drive-n, ahol lakunk, egymás mellett domborodnak az amúgy is piszkos levegőt még jobban megfertőző bűzös kupacok. A sárga irigység beszélt belőlem, amikor kérde­zősködtem, miként csinálják, hogy7 a kutyák itt nem prezentálják lépten-nyomon illatos névjegyüket? A válasz: mosoly... Ettől nem lettem okosabb. Egyik alkalommal kutyát sétáltató fiatalember mellének szegeztem a kérdést. Nem húzta szét a száját, nem vicsorította a fo­gait, hanem előzékenyen így felelt: — Itt minden ház mögött kisebb vagy nagyobb kert húzódik. A tulajdonosok kutyáikat arra szoktat­ták, hogy7 szükségletüket a kertben végezzék el. A köztisztaság érdekében ezt mindenki természetesnek találja. — Gyönyörű! Gyönyörű! — kiáltom elragadta­tással. Ámde ... nincsen rózsa tövis nélkül. Az utcának itt más a problémája. AZ UTCA PILLANGÓI Az egyik legelőkelőbb utcán, az Ashford Avenue-n éjjel és nappal olyan leányzók sétafikáinak, akik nemcsak hogy nem titkolják "mesterségük címeré”-t, hanem kihangsúlyozzák azzal, hogy csalogató, csábí­tó szemmel és csattanón csettintő nyelvvel invitálják magukhoz a járkáló férfiakat. Pesties műszóval: “strichelnek”. Ezt persze furcsálják az Ashford Avenue finom szállodáinak a lakói. De ... túlteszik magukat rajta. Nem ilyen egyszerű a helyzet az El Petite és a Miramar Del Condano szállodák közötti részen az Ashford Avenue-n lévő paloták és villák tulajdonosai szempontjából. Ezek most panasszal frodultak Major Carlos Romero Barcelo hivatalához és elköltözésükkel fe­nyegetőzve a polgármester sürgős intézkedését kér­ték ennek a tűrhetetlen állapotnak a megszűnte­tésére. A panaszbeadvány rámutat arra, hogy a szülők fiatal leányaik, fiaik érdekében kérnek azonnali or­vosolást. ... Nincs értesülésem, hogy végeredményben mi lett a beadvány sorsa? Csak annyit tudok, hogy el­utazásunk napján a leánykák még szorgalmasan flangíroztak az Ashford Avenue-n. KÖZBIZTONSÁG Megérkezésünk után megkérdeztük szállodánk vezetőjétől, hogy milyenek a közbiztonsági állapotok San Jüanban és nyugodtan térhetünk-e haza az esti órákban? — New Yorkból, Washingtonból jövő minden vendégünk felteszi ezt a kérdést — feleli a mana­ger — és én egyformán azt válaszolom: — In San Juan doesn't exist fear. — És én ezt nem sablonos megnyugtatásként ismételgetem — folytatja —, hanem azért, mert ez az igazság. Nem­csak nappal, hanem éjszaka is tökéletesen biztonsá­gos itt a közlekedés a főútvonalakon és a mellékut­cákban egyaránt. ... A téma nem került le napirendről. Amikor itteni lakosokkal ismerkedtünk meg, nem mulasztot­tuk el megérdeklődni, hogyan sikerült ilyen százszá­zalékos nyugalmat és biztonságot teremteniük? Az egybehangzó válaszokat így összegezem: San Jüanban nemcsak a rendőrség, hanem min­denki a nemzeti becsület, a hazafiság szentségével egy vonalba helyezi a közbiztonság kérdését. Min­­«denki átérzi, hogy ha sérelem, bántalom éri az ide­genből a városba látogató vendéget: ezzel beszeny­­nyeződik maga a nemzeti becsület, a tisztesség. És ha mégis adódik ilyen bűncselekmény, a tettest nem­csak rablással, testi sértéssel vádolják, hanem haza­árulónak tekintik. Nem titok, hogy a rendőrök az ilyen gonosztevőt bekisérés után gumibotjaikkal úgy elnáspángolják, hogy még nagyapa korában se felej­ti el. Aztán pár nap múlva megtartják a tárgyalást és a bíróság a tettest igen szigorúan megbünteti. Informátoraink azt is hangsúlyozták, hogy a puerto ricoiak általában derék, jóravaló emberek és csak az okozza a rossz véleményt, hógy akik innen New Yorkba költöznek és közülük egyesek munka nélkül, bűnös úton kívánnak pénzhez jütni:>ezek a nép selejtje. De nem helyes általánosítani'és a ki­vétel alapján megítélni az összességet. ■ ; s : ... Csaknem minden utcasarkon rendőr pásztói. Páratlanul udvariasak. Ha valamelyik útkeresztező­désnél, ahol nincs közlekedési villany-lámpa, tétováz­va megállunk: a rendőr az utca közepére ugrik, le­állítja a forgalmat és mosolyogva int, hogy átihehé- . tünk. ... Itt mindenki ismeri a 343-2020 könnyen ’meg­jegyezhető számot. Ez a rendőrség telefonszáma. Ezt kell tárcsázni, ha valakinek hatósági segítségre van szüksége. ...A New York Times-ben most Olvastam Norman H. Anderson felügyelő rendeletét: "Each foot patrolman has to issue 50 tickets and each radio car 100 tickets a month.” A parancsnok az általános felzúdulásra utóbb azzal védekezett, hogy félreértették a rendeletet. Le­het. Én nem fűzök kommentárt hozzá. Az azonban közismert tény, hogy New Yorkban a rendőröknek egyik fontos gondja a ticketadás és ritkán látni olyan rendőrt, aki a hóna alatt nem melengeti a ticket-könyvecskéjét. ■ Lerögzítem, hogy itt nem a ticket a rendőr fő­problémája. Meggyőződésem ,hogy ez szorosan össze­függ az utca nyugodt biztonságával. HOL A BIZTONSÁG MOSTANÁBAN? Amikor majd visszaérkezünk New Yorkba, azok­nak a barátainknak, akik aggodalommal hallgatták, hogy- Puerto Ricoba utazunk, több, mint egy hónapos itt tartózkodás tapasztalatai alapján azt fogom mon­dani, hogy tévedtek, súlyosan tévedtek. Csekély változtatással plagizálni fogom dr. Nyá­­rády Miklós volt pénzügyminiszter szavait. Nyárády. ugyanis azt mesélte, hogy feleségével és két leányá­val Afrikába való utazásuk alkalmával valaki, meg- . kérdezte tőle: nem fél-e három ilyen gyönyörű hölgy' társaságában a sötét Afrika földjére lépni? Nyárády Miklós azt válaszolta, hogy ó nem fél a vad dzsungelben se, majd akkor fog félni,» araikor New Yorkban leszállnak a repülőgépről... Én is azt fogom mondani kedves barátainknak. hógy: Puerto Ricoban kikapcsoltuk a félelem éf?ését és ez csak akkor tért vissza a szívünkbe, amikor a », Broadway és 100 as utca sarkán befordultunk a ■ Riverside Drive egyik bérházában levő lakásunk.felé. 11 11 1 "'-.-I ' PAKISZTÁNI RIPORT: RAjAR A RÚD A A megvert Pakisztánban először fizet az elveszített háborúért az a réteg, amely eddig mindig csak nyrert a háborúkon: az a legendás hí­rű “22 család”, amely a szub­kontinens muzulmán államá­ban a mesebeli indiai maha­radzsák hagyományait foly­tatta életmódjában. Gazdagságuk és befolyá­suk, kiválságaik és gátlásta­lanságuk révén, Pakisztán 22 családja és nábobjai a szu­pergazdagok rezervátumában élteik, amihez hasonló már csak Latin-Amerika egyes részein található, ügy zsák-22 CSALÁDRA... Hiányolták ki Pakisztán 130 milfló lakosát, mintha egy középkori feudális birtok rabszolgái lettek volna. A gazdaság fejlődése egyedül az ő folyószámláik alapján is megitélhetö. A pakisztáni gazdagok ipa­ri vagyona 1947-ben, az ál­lam megalapításakor 580. mil­lió rúpia, 1959-ben pedig már 5 billió rúpia volt. Az igazi fellendülés azonban csak ek­kor kezdődött: a tervhatósá­­gök adatai szerint a 13 évig tartó katonai rezsim alatt (Ajub Khan 1958—1969, Jahja Khan 1969—1971) az ország bruttó társadalmi ter­mékének a fele jutott a 22 családnak. A pakisztáni nincstelen tömegek ugyane­zen 13 év alatt még 30 száza­lékkal lettek szegényebbek. A 22 család nagy része Bombayból, Calcuttából vagy Kelet-Afrikából származik, ahol nemzedékek óta zsákmá­nyolták ki a négereket keres­kedelmi monopóliumaik ré­vén. Mint muzulmánok, pa­kisztáni állampolgárok és ha­marosan az ország titkos urai lettek. Bhutto, abszolút hatalmát felhasználva, 20 konszert ál­lamosított, és 19 jövedelmező importengedélyt vonatott vissza. Zárolta a gazdagok útleveleit és közülük is a leg­gazdagabbakat bezárta. A 65 éves Ahmed Davood papirt, textíliákat, fogamzás­­gátló pirulákat gyártott, és bankjai voltak. 13 konszern biztosította évi 300 millió rú­pia (200 millió márka) tiszta nyereségét. Most ő is néhány gyárral szegényebb lett, mm ga pedig házi őrizetben van karachi villájában. Az Adamdzsi ipari biroda­lom fejének (juta, cukor, bankók) jövedelme a múlt év végéig percenként 1000 dollár volt. Ha valamelyik Adamdzsinak New Yorkban volt dolga, nem egy szobát vagy lakosztályt, hanem egy egész emeletet bérelt a “Pi­­erre”-ben, az egyik legdrá­gább Hudson-parti szállodá­ban. Az AdamdzSik ma már nem tudják olyan pontosán, hogy mijük is van — min­denesetre, a kiutazáshoz, és ezzel a külföldön felhalmo­zott vagyonuk élvezéséhez szükséges útlevelük nincs többé. Az Adamdzsik percenkénti ezer dolláros jövedelmével szemben a munkások egy na­pi bére nem egészen. egyne­gyed dollár.“Akár peesenye­­zsirról, akár cérnáról legyen szó, az egymással atyaíiság­­ban levő monopolisták kis csoportja visszaélt hatalma- , val és a fogyasztók tehetet­len tömegével” — irta a.Pa­(Folytatás a Ilik oldalon)/

Next

/
Oldalképek
Tartalom