Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-16 / 11. szám
6. oldal M AGYAK Hl KAIK1 . Thursday, March 16, 1972 Mr. Ginsburg és Mrs. Onassis írta: ACZÉL BENŐ Kérdezhetné valaki, hogy kerül ez a két névegymás mellé? Válaszom az, hogy mindkettőjük ügyében pontosan ugyanarról van szó: az egyéni szabadság határairól. Mondanom sem kell, hogy én magam az egyéni szabadságot a szabadság magjának és lényegének tartom. Ha nem ismerem el a kollektív felelősséget, akkor a törvények áthágásáért is csak egyénileg szabad bárkit is felelősségre vonni. Viszont azt is kétségtelennek tartom, hogy az egyéni szabadságnak is vannak határai. Minden embernek joga van azt tenni, amit akar — kivéve azt, amit törvények, rendeletek vagy rendfenntartási szabályok tiltanak. Ha minden szabad, az anarchia, dzsungel, az erőszak, a rossz ösztönök szabadsága. Ha csak azt szabad, ami más embernek, vagy a közérdeknek, vagy a közrendnek nem árt, az a békés élet alapszabálya. Már most Mr. Ginsburget bezárták — az ítélet szerint három évre, de tudjuk, hogy a gyakorlatban ez jóval kevesebbet jelent. (Feltételes szabadság jó magaviselet esetén, felfüggesztett ítélet, köz és egyéni kegyelem, stb.) A szigorúnak hangzó ítélet oka, hogy Mr. Ginsburgenek volt egy “Eros” című folyóirata, amelyet a hatóságok pornográfiának, vagyis szemérmetlennek tartottak. Már most azt, hogy mi pornográfia, mi nem, csak a bíróság döntheti el, mert Amerikában sajtószabadság van és nincs cenzúra. Mr. Ginsburg esetében a bíróság nem döntött arról, hogy a folyóirat tartalma szemérmetlen-e, vagy sem, mert a kérdés nem került bíróság elé. Ellenben van egy törvény, amelyről nem lehet vitatkozni, s e szerint szeméremsértő nyomtatványokat tilos postán terjeszteni. És van még egy másik törvény is, amely megtiltja, hogy szeméremsértő írásokat lapokban demokrácia nem biztosítja a szabadságot és ami meg-A londoni “Observer” külpolitikai hírmagyarázója, Lajos Lederer, irta nemrégiben: A Nixon adminisztráció és a magyar kormány között titkos tárgyalások folynak arravonatkozóan, hogy Amerika visszaadja Magyarországnak a Szentkoronát. Mr. Lederer értesülése szerint erre még Nixon elnök májusi moszkvai utazása előtt sor kerül. Az amerikai dollár árfolyama ismét zuhant az európai pénzpiacokon. Számos francia, angol svájci és nyugatnémet pénzember ezt azzal magyarázza, hogy a dollár iránti bizalom ismét megingott. Eisaku Sato, japán miniszterelnök, véleménye: Kina önként csökkenteni fogja a vietnami kommunisták támogatását és ez a magatartás egyenes következménye Nixon elnök kínai tárgyalásainak. Chimbote (Peru) városát elöntötte az árvíz, mert a Lacramarca folyó kiáradt. Sebesülés, haláleset nem történt, az árvíz következtében hajléktalanná vált személyek száma azonban meghaladja az ezret. A “Beverage Bulletin” közölte: Los Angeles és Orange megyék polgárai az elmúlt évben 194 millió gallon bort, sört és pálinkát fogyasztottak. Ez minden lakos számára 22.8 gallont jelent vagyis egy személy számára átlagosan 7.5 unciányi alkoholt naponta. Peter Eldres Evans, anglikán lelkész (Bret Bolas, Anglia) arra kérte a rendőrséget: távolitson el kertjéből egy odatelepedett papagájt, mert a papagáj állandóan obszcén kijelentéseket rikácsol. cicii.'ív..-"óViO. ;■ 'éi :BV'u -- f..j hirdessenek. Mr. Ginsburg azonban elhatározta, hogy ezeket a törvényeket ő nem tartja be. Más törvényeket betart. Arra hajlandó, hogy az autóját az út jobboldalán vezesse, de ezt a két törvényt, amelyeket említettem, a sajtószabadság sérelmének tartja, tehát nem tartja be. Ezzel persze kockázatot vállalt, s mint későb kiderült, vesztett, de most viszont éktelenül fel van háborodva. Azt mondja, Amerikában nincs sajtószabadság: börtönbevonulásakor szemétkosárba dobta az Amerikai Alkotmányt (helyesebben a Bill of Rights-t, amely az alkotmány kiegészítő része.) Egy írókból és újságírókból álló csoport, melynek Arthur Miller, a drámaíró, a szószólója, Ginsburg pártjára állt, joggal mutatva rá, hogy az amerikai mozikban és egyes földalatti folyóiratokban közölt anyaghoz képest az “Erős”, amelynek tartalmáért Ginsburgot elitélték, szelíd olvasmány. Ez igaz, de érv-e a törvények szabad áthágása mellett az, hogy annyi törvényszegőnek semmi baja nem történt? Ez a hatóságok mulasztása és nem menti azt, akit megfogtak és elitéltek. A sajtószabadság nem jelenti, hogy mindent szabad megírni. Igen, mindent, kivéve azt, aminek megírását törvény tiltja. A törvényt meg lehet változtatni és a megváltoztatásért harcolni jogos. De ilyen ostobaságot, amilyet a kiadók egyik csoportjának szóvivője mondott, talán megsem illik mondani. Nyilatkozata szerint “a BENCZE JÓZSEF: Messzire sodródtam... Messzire sodródtam. Régen csak dombra, most havasokra estem s hazamennék. Éggel ponyvázott szekerek ringnának fölöttem S egy asszony szedné kosarába a lehullott csillagokat. történhetik a totalitárius államokban, itt is megtörténhetik.” Ez az úr még nem hallott a szibériai munkatáborokról és nem olvasta Szolzsenicsin könyvét: “Denisevics Iván Egy Napjá”-ról. Talán Mr. Ginsburg is ír majd börtönélményeiről, de garantálom, hogy a könyv nem fog hasonlítani Szolzsenicsin könyvéhez. És nem csak irodalmi értékére gondolok. Már most térjünk át Mrs. Onassis esetére. Egy Ronald Galella nevű fotóriporter beperelte Mrs. Onassist több, mint egy millió dollárra, azzal az indoklással, hogy Kennedy elnök volt özvegye akadályozta őt megélhetésében, főként azzal, hogy hevesen tiltakozott, valahányszor fényképezni akarta. Ö abból él, mondotta a fényképész, hogy életből elkapott eredd ti képeket ad el a lapoknak. Nem tagadta, hogy megleste Mrs. Onassist, valahányszor erre lehetőséget látott, de ezt nem tartotta zaklatásnak, amivel Mrs. Onassis vádolja, hanem kenyérkeresésnek. Ehhez joga van. Sőt felpanaszolta, mennyit ártott neki Mrs. Onassis azzal, hogy állandóan fekete szemüveget visel. Ő egyszer eladta Mrs. Onassis fényképét a “Cosmopolitan” c. folyóiratnak, de csak belső oldalon hozták, holott ha nem viselt volna fekete szemüveget, a címoldalon hozták volna ... Felháborító ugyebár? A sajtószabadság sérelme, ugyebár? Az eset mutatja, sokan úgy képzelik az egyéni szabadságot itt Amerikában; a hölgy vesse le a szemüvegét, ha jót akar, különben pert kap a nyakába. Még hozzá egy milliós pert, noha erősen gyanakszom, hogy a fotoriporter kolléga akkor sem tudna egy millió dollárt összekeresni, ha száz évig él. De az ő egyéni és sajtószabadsága szent és sérthetetlen. Mrs. Onassis egyéni szabadsága természetesen egészen más kérdés. külük nem lehet, egymás nélkül semmi sem sikerülhet. Ha könyökölünk, egyedül maradunk. Ki mondja ja meg nekünk, hogy milyen nyakkendőt kössünk “ahhoz” a ruhához? Csendben, szinte zajtalanul építjük társadalmunkat. Szeretjük egymást, miért leplezzük ? Suha Andor MOSOLYOGJUNK EMBERSORS . . . MIÉRT NEM VALLJUK BE? — Meghalt a feleségem, negyvenéves volt. A kor kórja vitte el szegényt. Hogy milyen egyedül? Felöltözöm és átszólok a szomszéd szobába: “Katikám, milyen nyakkendőt kössek a barna ruhámhoz?” Csend. Senki nem válaszol. Őrület. Nem lehet, nem birom egyedül. Nem szégyelem, rohanok be az irodába, koldulom a szeretetet. — Senkim sincs. Az irodában nagyon jók az emberek. Tolakszunk, könyökölünk, az emberek gyomrát csapóajtónak képzeljük, amelyen átbújva hónunk alatt hatalmas csomagokkal igyekszünk haza szere tteinkhez. Lerakjuk csomagjainkat, csillogó szemmel figyeljük egymás örömét. Boldogság és szeretet. Én örülök, hogy te örülsz, hogy én ... Egymás lábára hágunk az autóbuszon, faarccal a semmibe bámulunk, pedig tudjuk, hogy mellettünk egy ezüsthaju anyóka állva zötyög éppen félórája már. Otthon letoljuk a srácot, miért hagyja egyedül a nagymamát cipelkedni Nem lehet egyedül csak magamat, csak a családomat szeretni. Csak a célomat elérni. Nem lehet, nem szabad emberek önérzetén, “lábán” taposva célhoz érni, ha mégoly nemes a cél, akkor sem. Ezen az áron nem lehet szeretni, ez az ár devalválja az emberi érzések értékét. Mit ér, mennyit ér az ilyen szeretet? Mi lesz akkor a nagy családdal? Hiszen nél-BIZTOSITÁS — Szeretnék életbiztositást kötni. — Lehet. Autója van? — Nincs. — Motorkerékpárja? — Nincs. — Kerékpározik ? — Nem. — Akkor sajnálom, gyalogosokat biztosítani túl kockázatos lenne. ALAKÍTÁS A nagy színész közeli nőismerőse meghal. A temetésen teljesen összeroppan a színész, barátai támogatják haza. — Igazán nem is gondoltam volna, hogy igy megvisel téged a gyász — mondja egyikük. — Ah, a sírnál? Az semmi sem volt — sóhajt a művész. — A halálos ágyánál láttál volna! ELLENKÉRDÉS A lépcsőházban találkozik két szomszéd. — Hogy van? Hogy van? Beteg talán? — Honnan veszi ezt? — Láttam kijönni a gyógyszertárból. — No és? Ha a temetőből látna kijönni, arra gondolna, hogy meghaltam? LEVÉL Izgatott férfi állít be a rendőrségi-e. — Állandóan fenyegető leveleket kapok, hogy fizessek! — Felvesszük a jegyzőkönyvet és megpróbáljuk kinyomozni a feladót. — Ó, az felesleges. Ismerem a küldőt. — Igen? ; — A kerületi bank kölcsönosztálya! : Jh ACZÉL BENŐ
