Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-09 / 10. szám
r 14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, March 9, 1972 IIHIRES BŰNÜGYEK 1 Nem sikerült a szoknyavadász ügyvéd 2.2 millió dolláros emberrablási kísérlete A napokban egyik éjszaka azt álmodtam, hogy ismét a kórházban vagyok és nem szabad vizet innom,, éppen úgy, mint ahogyan nem volt szabad vizet innom, amikor néhány hónappal ezelőtt a k ó r h ázban megoperáltak. KürihY Miklós Felriadtam és a homlokomat kiverte a verejték. Percekig tartott, amíg tudatára ébredtem, hogy nem a kórházban vagyok, hanem otthon és már szabad vizet innom, annyi vizet ihatok, amennyi jólesik. Erre a tudatra hirtelen iszonyú szomjúságot éreztem. Felkeltem, kimentem a konyhába, elővettem a jégszekrényből a vizet és inni kezdtem. Nem helyes a -kifejezés . . . nem ittam, hanem vedeltem, mohón öntöttem magamba a vizet, ajkamon lecsorgott a viz ... vadul ittam és mohón nyeldekeltem és közben valami különleges, álomszerű révületben ismételgettem : Viz. édes . . . drága víz . . . Két kiskutyám, Beauty és Sweetheart is nyomban felkelt az ágyból; néhány pillanatig merően bámultak, azután vizes edényeikhez rohantak és ők is inni kezdtek . . . akárcsak jómagam, ők is vadul és mohón, szinte kétsegbeesetten ittak és amikor edényeik kiürültek, újra kértek vizet . . . azután megint . . . perceken belül minden vizet elfogyasztottunk, ami a jégszekrényben volt, azután megeresztettem a csapot és tovább ittunk. . . . . . Beauty és Sweetheart bajuszán vizcseppek fénylettek, Beauty m o r g o 11, Sweetheart pedig nyöszörgött, annyira élvezték a vizivást . . . . . . azután kimerültén visszafeküdtünk az ágyba. Lassan hullottam vissza az álom karjaiba és közben arra gondoltam: micsoda különös, megfoghatatlan utjai vannak az emberi idegeknek! Hirtelen kívántam meg a vizet, csak azért, mert azt hittem, hogy nem lehet innom . . . ha nem ihattam volna azonnal, talán idegösszeroppanást kapok. És Beauty és Sweetheart? Ők nyilvánvalóan hirtelen arra gondoltak, hogy a víznek valami különleges értéke van, különleges varázsa lehet, hiszen a Gazda ilyen vadul és mohón, nagy kortyokban iszsza ... és ők maguk is hirtelen inni akartak . . . más okból mint én, de ugyanazt a kényszert érezték, mint amit én éreztem. Beauty és Sweetheart közel bujt hozzám és nemsokára ismét elaludtunk. Az édes, a drága vízről álmodtunk és egy olyan világról, amelyben a reménytelen és az égető szomjúságot el tudjuk oltani, olyan világról álmodtunk, amely valahol az Álom és a Valóság határán van . torkunk már nem égett és testünket hűvös hullámok locsolták . . . Szinte hihetetlen! A “Nagy Blackstone” bűvész viaszfigurája p>0xr TMpw Vnrlr-i kiáll if áénn (Folyt, az előző számból) Ollenburg levelet diktált Albrechtnek és a levelet Lindenbergnek küldötte el. A levélben — többek között — egy idézetet használt Bertold Brechttől, ezzel akarta az a hitet kelteni a főügyészben, hogy az emberrablást baloldali diákcsoport követte el. Ollenburg maró gúnnyal fogalmazta meg levelét, melynek egyik részlete igy hangzott : —• Főügyész ur: ön túlságosan sokat beszél és ezáltal hitelét veszti, őszintén sajnálj uk, hogy 16 fontot veszített testsúlyából, mióta az Albrecht-iigyben nyomoz, — mert az éjjel-nappali munka annyira igénybeveszi. December 16-án Ollenburg folytatta a levélírást és ezúttal Észak-Rajna Westphalia állam kormányzójának irt és a következőket irta: — A legteljesebb abszurdum arra gondolni, hogy Theo Albrechtét meggyilkoljuk. — Erről szó sincs. Csupán meg akarjuk kopasztani egy kicsit ezt a túlságosan gazdag embert. Majd megmutatjuk, hogy miképpen lehet egy milliomosból 8 milliomost csinálni. (A nyolcas szám említésével Ollenburg azt a hitet akarta kelteni, hogy az emberrablók nyolcán vannak. — Szerk.) — Észak-Raj na Wesphaliának több milliomosra van szüksége. Ha szükséges, a váltságdíj érdekében akár egy teljes évig is fogságban tartjuk Albrechtét — fejezte be levelét Ollenburg. Ugyanannak a napnak az éjszakáján, amikor Ollenburg a 2.2 millió dollár váltságdíjat megkapta, két könyvet adott ajándékul a távozó Albrechtnek. Az egyik A1 Capone élettörténete volt, a másik könyv pedig egy fejtegetés volt arról, hogy a női egyenjogúság humbug. A váltságdíjat Hengsbach püspök adta át két bőröndben, a bankjegyek sorozatszámát előzőleg gondosan lejegyezték. Albrecht, Ígéretéhez híven, a püspökkel együtt egy falucskában rejtőzött egy napig, mielőtt hazatért Düsseldorfba. Ollenburg és Kron dolga nem volt sietős. Ollenburg tárgyalni kezdett egy idegenforgalmi ügynökséggel: egy délafrikai állattenyésztő birtokot akart megvásárolni 460 ezer dollárért. Ollenburg — ezenkívül azzal töltötte az időt, hogy Hanna óév ü menyasszonyával veszekedett, valamint karácsonyi ajándékokat vásárolt két házasságából származó két kisfiának. Kron kifizette adósságait s ugyancsak karácsonyi ajándékokat vásárolt négy fiának, akiknek mindegyike árvaházban van. Ollenburg és Kron barátsága egyébként 1981-ben kezdődött. Házassági bontóperében Ollenburg képviselte Krönt s amikor Kron betöréses rablás miatt volt bezárva, Ollenbui'g meglátogatta a hesseni börtönben és közölte vele: keresse fel kiszabadulása után. Amikor Kron 1969-ben szabadlábra került, valóban meglátogatta Ollenburgot, aki vásárolt neki egy használt autót, kibérelt számára egy olcsó lakást és időnkint különböző küldönci munkákkal bizta meg és ezenkívül Kron tartotta rendben Ollenburg autóját és ezért pénzt kapott az ügyvédtől. Ollenburg volt Kron fő-jövedelmi forrása és érdekes módon, az ügyvéd, Valamiképpen élvezte azt, hogy Kronnal, az alvilági vagányod nyelvén és stílusában beszélhet. Ollenburg egyébként 1970- ben jegyezte el Hannát. A jelentések csupán ezen a néven említik a 33 éves menyaszszonyt, akinek vezetéknevét Hanna éppen akkor adott el egy vendéglőt és meglehetősen sok pénze volt, szemben Ollenburggal, akinek ügyvédi praxisa erősen hanyatlóben volt. Ollenburg számára Hanna, a menyasszony, valóságos aranybánya volt. Az ügyvéd beköltözött a szép szőke Hanna lakásába és segített menyasszonyának elkölteni a pénzt, amelyet Hanna a vendéglőért kapott. Ollenburg és Hanna külföldi körútra indult és a körút lényegesebb állomásai azok voltak, ahol Ollenburg szerencsejátékot játszott. Hanna később elmondotta a rendőrségen, hogy amikor a nem mindennapi “nászút” végétért, Ollenburg nem kevesebb, mint 92 ezer dollárral volt adósa. Ollenburg december 23-án kiköltözött Hanna lakásából és az Albrecht-féle váltságdíjon, 19 éves titkárnőjével, Angela Pöckkel együtt, Acapulcoba (Mexico) utazott. Eddig a pontig a rendőrség egyetlen nyoma az emberrablást illetően az emberrablók hangszalagra vett hangja volt. Valahányszor ugyanis Ollenburg vagy Kron felhívta annakidején Albrechték lakását, a beszélgetést a rendőrség, amely hallgatta a telefont, hangszalagra vette. Az első, aki a két emberrabló közül lebukott, Kron, a kiskaliberű vagány volt. Vásárolt magának egy színes televíziós készüléket és a bankjegyek azok a bankjegyek voltak, amelyeket az emberrablók váltságdíjul kaptak s amelyeknek sorozatszámát lejegyezték. A nyomozás Kronhoz vezetett, akit letartóztattak. Kron nagyszerűen ’’tartotta magát”: 8 napig nem vallott, akkor azonban megtört és beszélt. — E'z az egész dolog túlságosan nagy volt nekem — mondotta szomorúan Kron — — Nem vagyok én ilyesmihez szokva, sokkal kisebb vagány vagyok annál. Kron mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy Ollenburg becsapta és a váltságdíjnak csupán jelentéktelen részét (mindössze néhány ezer dollárt) adta neki. Letartóztatása után viszont Ollenburg azt hangoztatta, hogy a váltságdíjat “becsületesen” megfelezte Kronnal. Ollenburg egyébként vallott és mindent elmondott. Egyetlen dolog azonban még ma is hiányzik: a vilátságdij összege. Ollenburg különböző törtneteket mond: az egyik az, hogy gangszterek kirabolták, a másik pedig az, hogy a pénzt — félelmében — a Rajnába dobta. A rendőrség azonban bizonyosra veszi, hogy egyik változat sem igaz, hanem az igazság az, hogy Ollenburg valahová elrejtette a pénzt. A helyzet az, hogy Nyugat- Németországban az ember- I rablás nem tartozik a főbenjáró bűncselekmények közé és büntetése minimálisan 3, maximálisan 15 esztendő. A rendőrség valószínűnek tartja, hogy Ollenburg felajánlja majd: amennyiben az ügyész csupán a minimális büntetést, három évet kéri, hajlandó a családnak viszszaadni a pénzt. Ezzel egyidejűleg eljárá.3 indult a 19 éves titkárnő, Angela Pöck ellen is, aki — állítólag —tudott az emberrablásról. Angela egyelőre tagad. (Vége)
