Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-09 / 10. szám
7. oldal New York-i életkép EGY A TIZENKETTŐHÖZ írta: RUBY ERZSÉBET Thursday, March 9, 1972 ______________________________ A legnagyobb szupermarketok egyike, egyre jobban terjeszkedik! Itt, ahol lakom, a brooklyni Green Point területén, az East folyó partján, szemben a nagy ökölvívó ... akarom mondani: a U. N. épülettel a régi keletű urbanizálás maradványai, a kertesházak között három és négy emeletes bérházak állnak. Az én utcámban lévő házak, négy utcára terjedő egységes tömbjében, hozzávetőleg 1800—2000 ember lakik. Ebben a négy utcát kitevő hatalmas tömegben, kilenc, kisebb nagyobb iuszerüzlet van, három hentes és mészáros üzlet. Mindegyik kielégítő profittal dolgozik és sorsukkal megvannak elégedve. Már az ükapjuk s az apjuk is a pult mögött állva szolgálta ki a vevőket. Fiaik is folytatják a szolid kereskedelmet, azaz: folytatnák, ha nem szólna bele, napjainkban annyira jellemző és változó körülmény. Mellesleg megjegyezve nagyon összetartanak az itt lakó lengyel és ukránok, s a kisebbségi nemzetek közt a leggazdagabbak. Szorgalmas, becsületes, vallásos jóindulatú emberek. Ha valaki a folyó túlsó partján lévő New Yorkból ideköltözik, az nekik külföldi, jött-ment, idegen, amíg meg nem ismerik az új lakó szép tulajdonságait. A postahivatalban is a postamestertől lefelé, az újonc levélhordóig, mind lengyel és ukrán származású. Ettől az utcatömbtől, három utcányira van a nagy szupermarket. Állandó teltházzal, s ennek dacára a kilenc fűszeres-és három hentes se panaszkodik. A napokban a hatalmas cég új fióküzletet nyitott és ez a fióküzlet csupán három utcányira van a régebbi központi szupermarkettől. Vagyis, a mi utcánkban. Nemrégen volt a “Grand Opening”. A kirakatok, a bejárati ajtók és az üzlet homlokzatán csillagsávos lobogókat lengetett a fagyos februári szél, s úgy özönlött be a nép, mintha ingyen osztogatnák az árúcikkeket. A fűszer- és hentesüzlet tizenkét tulajdonosa fehérkötényben, magukra kapták a telikabátot és szemben az új szupermarkettel csoportban állva nézték a hangszóróval zajos nagy nyitást. Köztük volt az én fűszeresem is. Arrafelé jártamban levelet dobtam be a postaládába s a fűszeresem így köszönt: •— Ez a vég kezdete! — Összeszorított szájjal nézik a feldíszített supermarketot; kétségbeesetten figyelik az évek óta náluk vásárlókat is. Talán gondolják: — Nemcsak a szerelemben és házasságban főparancs a hűség —, hanem minden ténykedésünkben. Lám, milyen hamar hátat fordítottak nekik a régi kuncsaftok, pedig de sokszor adtak nekik árút hitelbe, sőt gyorskölcsönt is. Hajjaj, ilyen az élet! Csalódásuk és tehetetlenségük keserves tudatában lesújtva állnak. Ők hónapokkal ezelőtt hallották, hogy ezt a területet a szupercég régen figyeli, gondolván: Ha az a tizenkét üzlet, a nagy épülettömb között olyan jól operál, nekik is jól menne. Gyorsan cselekedtek. Megvásároltak egy házat, azt lebontották, s helyébe egy nagy üzletet építettek. A tizenkét üzletember azon volt leginkább felháborodva, hogy a régi szupermarkettől, csak három utcányira építették ezt a fióküzletet. Hogy lehetnek ilyen lelketlenek? Pedig napjainkban így megy ez világszerte. Nincs irgalom, a nagy hal is bekapja a kis halat, s ezen nem lehet segíteni. Dehogynem lehetne! Az emberiség történetében mindig az volt a baj, hogy "kicsire nem nézünk” intézkedések mindig megbosszúlták magukat. Hazajövet hozzám csatlakozott a fűszeresem és dőlt belőle a panasz, az átok, az ismeretlen hatalom felé; Vigasztalni próbáltam: — Nézze, miszter Kreviecz, nincs itt nagy baj. Az emberek kiváncsiak és az újdonság vonzza őket. Meglátja, a régi vásárlók megint visszatérnek magához. Naív gondolat, gyermeksírás a dörgő zivatarban, de azért megkockáztatom: Ha én törvényhozó volnék, ide nagy szabadság, meg oda az emberséges alkotmány és miegyebek —, megtiltanám, hogy a nagy kereskedő vállalatok, harminc utca távolságon belül fióküzleteket nyissanak, földön futóvá téve a harminc utcában fennálló kisüzletek tulajdonosait. A nagyvállalatok azzal érvelnek, hogy sok embernek adnak munkát. Ez mind rendben van. Ellenben, mint ez az új supermarket is, negyven embert fogllakoztat, beleszámítva az adminisztráló tisztviselőket is, de ez a tizenkét tönk szélén álló üzletember családjával együtt, amely hozzávetőleg ugyancsak negyven lehet —, kenyér nélkül marad. Hogy a nagy vállalatok nagy adót fizetnek? És jelentős támogatói az állami kiadásoknak? Amennyi adót fizet ez az új market, ugyanannyi adót fizet összesen a tizenkét üzletember is. ... És ott állt a tizenkét kis üzletember a mammuth torka előtt, megbénulva a félelemtől, mert tudják, hogy nincs segítség. OHAZAI SZEMMEL KÜLFÖLDI TÖRTÉNET Külföldön vakációzó fiatal asszonynak nagyon megtetszett egy pár divatos, spanyol-mintájú szandál. Megvette, felvette és másnap már dühösen vissza is vitte a boltba. Szétment. Levált a talja, sarka, pántja. A kereskedő szó nélkül visszaadta a pénzt és bekiáltott az irodába: — Kisasszony, nincs gond, most érkezett vissza az utolsó pár is, mehet vissza a gyárba a 407-es szállítmány... HONVÁGY Vigyünk magunkkal két pici magyar babát, egy-két népdallemezt. Nem ismerünk senkit sem Spanyolországban, de mindig összeakadhatunk valakivel, akinek örömet szerez a kis ajándék. Valakivel, aki járt már Magyarországon, vagy aki innen szakadt idegenbe, aki maga, vagy az apja, öregapja került el a Duna mellől és majd sírva fakad azon, hogy a Csitári hegyek alatt leesett a hó ... Nagyon sokszor találkoztunk honvágy-gyötörte emberrel. De a legmegkapóbb élményünk Mr. George S. volt, egy amerikai utasszállító hajó tisztje. Kanadából, az Expóról tartottunk hazafelé, amikor megkeresett minket az egyik tiszt. Azt mondta, az utaslistáról látta, hogy magyarok vagyunk, van itt egy magyar származású tiszt, aki szeretne megismerni minket. Három napig ellenálltunk a szives invitálásnak (ugyan mi dolgunk volna vele?, és még azt hiszi, ha felkeressük a kajütjében, hogy akarunk valamit tőle). Negyedik nap megint szólt az étteremben az ügyeletes tiszt. Hát üsse kő. Átmentünk a másik fedélzetre, bezörgettünk Mr. George S. nem-tudom-milyen-rangu (sok arany esik volt kék zakója ujján) kabinjába. Egy vörösesszőke, magas tiszt ugrott fel, végtelenül zavartan. — Isten hozta önöket . . . bocsánat . . . csak éppen . . . éppen . . . Makarónit evett. Cukros mákkal behintve. A tiszti étkezőből elhozta a csupasz makarónit és a New York-i magyar üzletben vásárolt mákkal és cukorral szórta be. És íróasztala fölé hajolva, az arcán végigcsurgó könnyekkel ette, ette a mákos makarónit. Fehér Klára APÁTI MIKLÓS: Levél a tengeren túlra ... mire gondolhattál, amikor utolszor ültél le a szobában a vaságy sodronya mit sirt és a falakon át az eladott magnetofon zokogta-e Piaf dalát------sebtében összehordott térképeid fölé hajolva megszólalté a karton: Magyarország s te falhoz vágtad-e sírva ököllel ütve melled fallal zúzva be szép homlokod------nem láttalak a vonatnál kocsmaasztal búcsúztatott el tőled is — akkor ennyi volt már csak a közös haza a többi: enyém-tied tied-enyém Most1 ha asszonyod válla fölött át — kitekintesz az óceánre — futt haja lengi körül a sziklás partot az eget mondd: kicsiny vagy hatalmas ez a Föld csak te tudod-----Orvos-viccek KÓRHÁZI TÖRTÉNET Két órája folyik a műtét. A szórakozott professzor operál. Az asszisztencia már veritékezik alig bírják a maszkot. Végül az egyik sebész halkan megkérdezi: — Professzor ur kérem, meddig operálunk még? —- Operálunk? — kérdi tűnődve a professzor. — Én azt hittem, hogy boncolunk... íjc ORVOSNÁL — Súlyos a baj, doktor ur? — Elég súlyos. — Mi a teendő? — Hát nézzük csak. Alkoholt nem ihat. Nőkre még csak ne is gondoljon. Egyetlen falat zsi ros vagy fűszeres ételt nem ehet. A dohányzást egyszer és mindenkorra megtiltom. — Ez szörnyű. De ha mindent betartok, akkor legalább sokáig élhetek? — Nem ígérhetem. De ameddig él, azt az időt nagyon hosszúnak fogja találni... :Je PSZICHIÁTERI TÖRTÉNET Két lélekgyógyász beszélget: — Öregem, most van egy olyan tudathasadásos esetem, amelyhez foghatóval még nem találkoztam. Egyedülálló. — Ez lehetetlen. Én a tudathasadás valamenynyi formáját ismerem. — Ezt a változatot nem ismered. — Miért? — Mert olyan tökéletes, képzeld, mindkét kél külön-külön fizet . . . DICSÉRTESSEK A NÉP NEVE, MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! (Folytatás a 6-ik oldalról) mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség! Ezzel köszöntelek, ez legyen utravalód az életben. Élj boldogul! . . . nem kívánom, hogy ne találkozzál vészekkel pályádon, mert az örökké nyugodt élet félhalál, de legyen mindig férfierőd a vészeken diadalmaskodni! Késő éj van! Jó éjszakát, szép csecsemő . . . szép vagy te, szebb minden országbeli testvérednél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szivek. Jó éjszakát! ... ha elalszom, jelenj meg álmaimban úgy, amilyen leszesz féx-fikorodban, amilyen nagynak, ragyogónak, a világtól tiszteltnek én reméllek! Dicsértessék a nép neve, most és mindörökké! Ruby Erzsébet
