Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-19 / 33. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, August 19, 1971 SENKI SEM TUDJA. HOGY BŰNTÉNY VAN-E A SZOKNYAVADÁSZ BÍRÓ ELTŰNÉSE MÖGÖTT (Folytatás) 9 Mrs. Crater végülis New York Citybe utazott, mert úgy vélte, hogy személyesen mégis csak hall valamit férje felől. New yorki lakásukban megtalálta férje karóráját és töltőtollát, mindegyikükön rajta volt Crater monogramja és a biró mindig magánál tartotta karóráját és töltőtollát. Mrs. Crater jelentést akart tenni a rendőrségen férje eltűnéséről, ismerősei azonban lebeszélték erről, azzal az érveléssel, hogy az eltűnés nyilvánosságra hozatala árthatna a biró későbbi politikai érvényesülési lehetőségeinek. Mrs. Crater tehát várt és minden reménye az volt, hogy férje valahonnan előkerül majd, amikor New York Állam Legfelsőbb Bírósága megkezdi ülésszakát augusztus 25-ikén. Nem igy történt és Mrs. Crater szeptember elején hivatalosan bejelentette a rendőrségen férje eltűnését. Az eltűnésről első oldalukon, hasábos címekkel számoltak be az újságok. A nyomozás megindult Crater magánéletére vonatkozóan és a nyomozás során bámulatos dolgok derültek ki. Mindenekelőtt, kiderült, hogy Crater — aki állandóan hangoztatta, hogy imádja feleségét — szoknyavadász volt és számos táncosnővel folytatott szerelmi viszonyt. Egyik barátnője egy ismert alvilági nő, Vivian Gordon volt, akit 1931-ben egy gangsterbanda eltett láb alól. Fenszinre került Crater és Connie Marcus kapcsolata is. Connie Marcus először a Cayuga Clubban találkozott Craterrel, amikor Crater városi bírói állásra pályázott. Connie olyan lelkes támogatója lett Craternek, hogy számos női klubban beszédet mondott érdekében. Connienak ebben az időben férje volt, akitől azonban Crater kedvéért el akart válni. A válóperben Crater egyik ügyvédbarátja képviselte Conniet. Constance Marcus igy számolt be egy intervju során az újságíróknak viszonyukról: — Joe és én a válóper után is gyakran találkoztunk és az övé lettem. Ne értsenek félre: Joe sohasem udvarolt nekem, valamiképpen azonban úgy tűnt mindkettőnk előtt, hogy természetes és elkerülhetetlen közöttünk a szerelmi viszony, őszintén mondom: feleségnek éreztem magam Joe mellett. — Joe egyideig hevesen és szinte lángoló tűzzel szeretett engem, elérkezett azonban az idő, amikor úgy tűnt, mintha szerelme megfakult volna. Amikor meglátogatott szállodabeli lakásomon, ebben az időben hozzám se nyúlt, meg se csókolt, hanem csak ült a karosszékben, szomorúan, töprengve. Egyszer ezeket mondotta: — Connie, én azt hiszem, csak akkor békülök meg igazán a világgal, ha elhagyom ezt a zűrzavart és kolostorba vonulok. Talán a kolostorban, az elmélkedésben, megtalálnám a lelki békét. — Egy másik alkalommal pedig, amikor keserűen szemrehányást tettem hidegségéért, Joe lassan és szomorúan mondotta: — Azt hiszem, valójában már elhagytam a világot. Connie, kérlek, ne próbálj visszahúzni a világba. A Crater után nyomozó detektívek előtt a következő kérdések merültek fel: — Komolyan gondolta-e a szoknyavadász biró, hogy kolostorba vonul? Ha komolyan gondolt erre, miért nem töltötte ki hátralevő, amugyis rövid bírói idejét és miért nem vonult azután kolostorba, csendesen, minden feltűnést kerülve? Crater elég intelligens volt ahhoz, hogy tudhatta: eltűnése után felfedik magánéletének intim részleteit és eltűnését botrány és zajos sajtókampány fogja követni. Amennyiben Crater mégis ezt a módot váalsztotta, feltétlenül sürgős, kényszerítő körülmények miatt cselekedett igy. Mik voltak ezek a sürgős, kényszerítő körülmények? Crain, körzeti ügyész, névtelen levelet kapott valakitől. A levél Írója azt állította: valaki felkeresett egy Samuel Buchler nevű ügyvédet, akinek utján 100,000 dolláros, kártérítésre akarta perelni Cratert. Buchler jelentette a dolgot Craternek, aki Buchler utján 5000 dollárt küldött az illetőnek. Érdekes módon, ez az összeg majdnem azonos volt azzal az összeggel, amelyet Crater augusztus 6-odikán két bankból kivett. Crain megidéztette Buchlert, aki a vádesküdtszék előtt a következőket mondotta: — Egy nappal Crater eltűnése előtt felkeresett egy rendkívül elegánsan öltözött nő, aki Lorraine Faynek nevezte magát és közölte: ígérete megszegése miatt 100,000 dollár kártérítésre akarja perelni Cratert. — Miután meghallgattam a körülményeket, közöltem a nővel: nem vállalom az ügyet, egyszerűen azért, mert nincs alapja egy Crater elleni kártérítési keresetnek. Ennyi volt az egész. Nemsokkal ezután azzal vádolták az eltűnt Cratert, hogy különböző pénzekből összesen 22,500 dollárral segített egy “rendkívül befolyásos demokrata politikust.” Ezt az állítást azonban sohasem lehetett bizonyítani. A vádesküdtszék, 95 tanú meghallgatása után, november 7-edikén, ezt a határozatot hozta: — Semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy Crater él-e, vagy meghalt, emlékezetkihagyásban szenved-e, önként tünt-e el, vagy pedig bűntény áldozata lett. Mrs. Crater Maine államban maradt és csak 1931 januárjában tért vissza New York Citybe. Hálószoba-szekrényének titkos fiókjában három csekket talált, összesen 537 dollárról, valamint borítótokat, amelyek összesen 6,619 dollár készpénzt tartalmaztak. Ezenkívül, talált férjétől egy rövid jegyzetet, amely igy hangzott: — Nagyon fáradt vagyok. Joe. A dologban a legmeglepőbb az volt, hogy a csekkeken a kiállítási dátum augusztus 30-adika volt, tehát a csekkeket Crater három héttel titokzatos eltűnése után állította ki. Vájjon, miközben nyomoztak utána, visszatért lakásukba és titokban ott hagyta a csekkeket és a készpénzt, vagy pedig valakit megbízott ezzel ? Mindezekre a kérdésekre azonban senki sem tudott válaszolni, éppen pgy, mint aho-Kürthy Miklós: KRÓNIKA A közelmúltban — amint azt bizonyára mások is észrevették — az egyik péntek éppen tizenharm a d i k á r a esett. Ezt nem azért mom dóm, mert babonás vagyok. Erről szó sincs, csupán az ostoba és a tudatlan Kürthy Miklós emberek babonásak. Aki olyan okos és müveit, mint amilyen én vagyok, az nem lehet babonás. Megvetem és lenézem a babonás embereket. Számomra a péntek, amely éppen tizenharmadikára esett, éppen olyan volt, mint minden más nap. Pusztán elővigyázatosságból ügyeltem arra, hogy aznap reggel, amikor az ágyból felkeltem, a jobb lábam érje először a padlót. Ostobaság volna ezt babonának nevezni, a dolog — ismétlem — éppen csak elővigyázatosság volt. Ugyanígy nem minősíthető babonás viselkedésnek az sem, hogy amikor aznap reggel kiléptem a bérház kapuján, először jobbra köptem egyet, azután balra. Aki ismer engem, az tudja, hogy nem vagyok babonás. A köpésekkel éppen csak hangsúlyozni akartam önmagam számára, hogy minden rendben lesz ezen a napon. Azt pedig csupán együgyü és tudatlan lelkek állíthatják, hogy valami különös jelentősége volt annak, hogy amikor aznap hazamentem a szerkesztőségből, ügyeltem arra, hogy az ajtó kilincséhez először jobb kezem érjen. Aznap este elhívott magához barátom és sakk-partnerem, Stanley. A meghívást nem fogadtam el. Persze, most egyesek azzal érvelhetnek, hogy azért nem akartam kimozdulni hazulról, mert péntek éppen tizenharmadikára esett és nem akartam, hogy valami történjék velem. Nem, egyáltalában nem erről volt szó. Egyszerűen csak óvatos voltam ... az ember sohase tudhatja, végtére is. Amikor Stanleyt a telefonbeszélgetés alkalmával figyelmeztettem a péntekre és a tizenharmadikára, felnyögött: — Óh, God — nyöszörögte — nem is voltam tudatában a dolognak! Szerencsétlen nap ez a mai! Ingerülten tettem le a telefonkagylót. Ki nem állhatom az ostoba és babonás embereket. Nemsokkal később lefeküdtem: ügyeltem arra, hogy jobb lábamat tegyem először az ágyba. Ez. egyáltalában nem babonás viselkedés, minden felvilágosodott ember tisztában lehet ezzeL Éppen csak óvatosság volt a dolog. Eldon Kuhens, Wheeling, W. Va.-i farmer egy catsup-os üvegben termesztett paradicsomot oly módon, hogy a virágzó palánta ágat beledugta az üvegbe, majd az üveget a növény szárához erősítette: az eredmény szemmel látható, de vajon mire jó? gyan a Craterrel kapcsolatos egyéb kérdésekre sem tudott senki válaszolni. A rendőrség 5000 dollár jutalmat ajánlott fel annak, aki információt szolgáltat az eltűnt biró felől. Senki sem jelentkezett. Mrs. Crater 1937-ben holttá nyilváníttatta férjét, majd ismét férjhez ment, férjétől 1950-ben különvált és 1969- ben, 75 éves korában, meghalt. Néhány nappal ezelőtt egy riporter felhívta telefonon New York Cityben a Missing Persons Bureaut és a Crater ügy felől érdeklődött. Az újságíró ezt a választ kapta: — Az ügy még mindig nyitva van és minden információt szívesen fogadunk. Craterről azonban senki sem tud. A szoknyavadász bíró, aki minden eltűnt férj közül a “legeltüntebb” férj, alighanem örökre eltűnt. Nem valószínű, hogy a Crater rejtély valaha is megoldódik. .(Vége) '
