Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-30 / 52. szám
Thursday, Dec. 30, 1971 MAGYAR 9. oldal ' Egy ember, egy Ígéret . . . Irtü: HAJNAL ERZSÉBET Azt szokták mondani, hogy a rendes ember szava, váltó. K*a valaki megígér valamit, azt meg is kell tartania. Ezt magamra nézve is kötelezőnek tartottam mindig. így hát a legutóbbi cikkemben jelzett “A vajaskifli” cimü novellámat, tisztelettel átnyújtom mindenkinek, aki érdemesnek tartja elolvasni. Boldog régi idők. Mennyi emlék fűződik a vajaskiflihez, amit módfelett nagyon szerettem. E'z volt a kedvenc csemegém, amit b&jnal Erzsébet az édesanyám minden reggel beletett az iskolatáskámba, kettévágva, jól megvajazva és porcukorral meghintve. Abban a boldog időben még nem volt bajom a fogyókúrával, lévén olyan vékony, mint egy cérnaszál és elnyerve a családom részéről azt a megtisztelő becenevet, hogy “egyszálbélü”. Sokszor megvesztegetési célokat is szolgált. Ha nem volt kedvem valamilyen dolgozatot magam megcsinálni, felajánlottam egyet belőle valamelyik rabszolgámnak, aki megcsinálta helyettem. No meg a szertárost is lekiflizhettem vele. Hozzátartozik a dolog megértéséhez, hogy a szertárba bemenni, csak a kivételezetteknek lehetett. Minden tanárnak, minden évben megvolt a maga kedvence. Sőt kedvencei. Volt, aki hazavihette a javításra -váró füzeteket és el is hozhatta a tanár ur, vagy •a tanárnő lakásáról. Ez egy olyanfajta bizalmi állás volt, mint ma, mondjuk a miniszterelnök titkárnői poziciója. Az embert nem kellett, hogy gyötörje a kíváncsiság, ha a bizalmi ember barátságát elnyerte. Legelőször ő tudta meg, hogy milyen osztályzatot kapott. A szertárosi megbízatás még ennél is sokkal fontosabb volt. Bemenni a titokzatos levegőjű szobába, ahol a csodák világában el lehetett tölteni az esedékes órából egy jó félórát, túljutván a nemtudás veszélyén, mert a névszerinti felelés kérdéses részén a tanár már túljutott. Szóval a kifli, mint iskolai tényező, felbecsülhetetlen volt. Már az említése is annyi emléket kavart fel bennem, hogy valóban vissza vágyom az iskolapadba, melyet ánnó . . . kíméletből nem irom meg, hogy mikor, de könnyelműen, sőt fellélegezve otthagytam, nem gondolván a követikezményekre, amellyel jár, hogy meg leszek büntetve érte, egész életemen keresztül. benne, hogy hízásra kényszeritsen. Igaz, akkor még nem voltam tisztában a kalóriaelmélettel, könnyen mondtam le mindarról, ami testi bájaimat emelte volna. Sajnos, most forditva kellene csinálnom, de okkal, vagy ok nélkül, figyelmen kívül hagyom. Ez már a kor — mondják a bölcsek —, akiknek panaszkodom, hogy az orvosaim fogyásra intenek. Persze, hozzáteszem, hogy én olyan keveset eszem, mint egy madár. Ilyenkor a férjem lassan csóválja a fejét és mindig arra figyelmeztet, hogy a sas is a madarak családjába tartozik. Ma is imádom a vajaskiflit. A közepén elvágva, kis méz vagy cukor töltelékkel, megvajazva. Nagyon jó a kávéba tunkolni, lassan elmélyedve szopogatni. A kiflihistóriához hozzátartozik még egy emlék. A Magas Tátrában nyaraltam. Nagyon régen volt, már nem is illik megmondani, hogy mikor. Akkoriban kezdődött a nagy tohuvabohu, amely még most is folytatódik és fog folytatódni, ki tudja meddig. Mindenki érezte a nehéz idők szelét, mindenki menteni akarta volna azt, ami a képzelete szerint a későbbiekben a megélhetést biztosította volna a nehezebb időkre. A Tátrában HOMOKI Flí/SIIHT LELKI KLINIKÁJA KÉRÉS JELIGE — Kedves Mrs. Homoki, én cukrász és pék vagyok jó üzlettel, a műhelyben 4 emberrel dolgozok, az üzletben két lány van a counternél (kiszolgálópult) és egy lány Írja a számlákat és könyvet, miután sokat szállítok vendéglőkbe. Az egyik, aki a counternél van, egy fiatal magyar özvegyasszony, azt el akarom venni. Mindene meglenne és jól élhetne, mint gazdag ember felesége, de ő református, én katolikus vagyok és azt akarom, hogy térjen át, ezt meg nem akarja. Mindig olvasom az újságjukat. Legyen szives Írja be a válaszba, hogy ne dolgozzon, ne szalassza el a szerencsét. A szívességét meghálálom egy szép ajándékkal. Mert most álmaimban mindig otthon vagyok. Néha még iskolába megyek, több vagy kevesebb bűntudattal, hogy elkészültem-e az aznapi leckével, vagy sem. Mert ha előző nap sürgős találkozásom volt egy nagyon csinos, akkoriban még rövidnadrágos és rövidhaju ifjúval, aki elmondta nekem, hogy én vagyok a számára a legszebb és leghóditóbb teremtés és aki megfogta a kezemet és megcsókolta, bocsánat, de akkor ez volt a legtöbb és én úgy elfelejtettem készülni a másnapra, mint a pinty. Csak arra volt gondom, hogy ki ne tudódjék, hogy elblicceltem a zongoraórát. Bűn az, hogy a Margit-sziget fáit látom magam előtt? Hogy a Városliget padjait idézem, ahol olyan boldog voltam, hogy a megspórolt vajaskiflivel etettem az esedékes ifjút. A korgó gyomrom mit sem jelentett. Már akkoriban tudtam, senki mivoltomban, hogy a férfi szerelmét a gyomron át kell megnyerni. Szegény anyámat látom magam előtt, aki minden nap kétségbeesetten tapogatta kiálló bordáimat, tűnődve azon, hogy miért vagyok olyan sovány. Hányszor megduplázta a napi vajaskifliadagomat, emelve a cukor, vagy méz adagot VÁLASZ — Kötve hiszem, hogy kedve lesz ajándékot küldeni — amit úgysem fogadnék el — mert válaszom inkább magának szól, mint annak a fiatal özvegynek. Magának úgy látszik, egy kicsit a fejébe szállt, hogy jól megy az üzlete. Azt hiszi, hogy mindenkinek csak a pénz jelenti az egész világot. Látja: más is van. A választottja ragaszkodik a vallásához, benső kötelék fűzi a hitéhez, egyházához. Neki ez több, mint a maga pénze, ami egyúttal azt is jelenti, hogy jóérzésü, tisztalelkü, derék asszony. Az üzenetet, amit neki szánt, a legnagyobb jóakarattal magának küldöm: ilyen asszonyt aligha kap, maga ne szalassza el a szerencséjét. * * * PANASZ — Kedves Homoki Erzsébet, a férjemmel úgy ismerkedtem meg, hogy én Magyarországon éltem és New Yorkban lakó testvérem apróhirdetést tett az Önök újságjába, hogy magyar no levelezne amerikai magyar férfival házasság céljából. Mostani férjem irt, leveleztünk, akkor ő eljött értem és két éve házasok vagyunk. Szeretjük egymást, jól élünk, ő szorgalmasan dolgozik, csak az bánt engemet, hogy olyan komolytalan, legfontosabb neki a sport, ami engemet nyaralt egy kedves házaspár két kicsi gyerekkel, akik nem titkolták előttem az aggodalmaikat Szlovákia jövőjét illetően, amibe a sajátmaguk sorsát is beleértették. Azon tűnődtek, hogy Miként tudnának Magyarországra juttatni, néhány nagyértékü brilliánsukat a testvérükhöz, arra az esetre, ha menekülniük kellene. Magyarország sorsa akkor még biztosnak látszott. Ki látott a jövőbe. A jövő boszorkánykonyhájába, ahol gazságokat, a politikai cselfogásokat, az emberek gyötrelmeit agyalják ki. Ki gondolt volna akkor még arra, hogy országok vezetőit fogják meggyilkolni, hogy a nehéz csizmák embermilliókat fognak halálra tiporni. Csak érezni lehetett a baljóslatú szeleket, csak az emberek ösztönei súgtak valami rosszat, hihetetlent. így kerültem én abba a helyzetbe, hogy egy teljes idegen házaspár a bizalmába fogadott és megkért, hogy mentsem át azt az értéket, ami később esetleg az életüket fogja megtartani. Irtózatos felelősség. Ha elkapnak, végem van, bebörtönöznek. Ha megtagadom, megtagadom önmagamat, mint embert. Eszembe jutott a vajaskifli, jól megvajazva, a belsejükben mélyen elrejtve a köveket, és lekvárral gazdagon megkenve, eljutott a rendeltetési helyére. De, hogy én mit álltam ki a vámvizsgálatnál, arról jobb nem beszélni. Mikor kiszedtük rejtekhelyükről, a két végét, ahol nem volt semmi, megettem. Esküszöm, hogy az életben még sohasem ízlett a vajaskifli nekem olyan jól. nem érdekel. Nincs olyan sportesemény ahonnan elmaradna, nem törődik azzal, hogy' én egyedül ülök, nem tudom róla leszoktatni. VÁLASZ — Ne a férjét akarja leszoktatni a sportról. Inkább önmagát szoktassa le az otthonülésről. Nem vagyok elfogult, engem sem érdekel a sport, de helytelen lenézni, komolytalannak bélyegezni a sportot, amiért milliók rajonganak, köztük nagyon komoly emberek. Ami a probléma gyakorlati oldalát jelenti, legyen okos, tanuljon egy kis simulékonyságot, egy kis engedékenységet, ami az okos asszonyok legnagyobb tudománya. A férje sokat jár sportpályákra. Jobb, mint ha inni, vagy kártyázni járna. Lelkes sportbarátot nem lehet lebeszélni a rajongásról. Különösen veszekedéssel, durcáskodással nem lehet. Menjen el néha a férjével a mérkőzésekre. Az se baj, ha nem érdekli a sport és nem ért hozzá, magyaráztassa el magának a szabályokat, akkor nyomon tudja követni a mérkőzés folyamatát. És lassan-lassan majd egy kicsit érdekelni is kezdi a sport. Nem tudom, mi a maga kedvenc szórakozása. Ha maga résztvesz a férje szórakozásában, akkor majd ő is hasonlóképpen viszonozza. Mert azért a sport még a legnagyobb sportrajongó életét sem tölti ki teljesen, különösen, ha a felesége okosan, tapintatosan, türelemmel rávezeti arra, hogy egyéb is van a világon. Tehát ne üljön otthon durcásan és elkeseredetten. A férje elment magáért Magyarországra, maga is elmehet az ő kedvéért néha a sportpályára. * * * MRS. T. — Kedves Miss Homoki, a fiunk ’56- ban kijött Amerikába, itt nősült, nagyon jól megy neki. Minket is kihozattak. Tavaly júniusban érketzünk. A fiatalok New Yorkban már szépen berendezett lakással vártak, aztán ők hazamentek Los Angelesbe, ahol laknak. A férjem már két hét múlva állásban volt, mert jó szakmája van és majdnem perfekt angol, jól fizetik, hála Istennek, mindenünk megvan. Itt szerzett ismerőseink már sokszor meghívtak minket, magyarok és amerikaiak is vannak köztük. Most már mi is szeretnénk meghívni őket, szeretném, hogy jól érezzék magukat. Hogyan válogassuk össze a, (Folytatás a 10-ik oldalon.) (
