Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-15 / 28. szám
Thursday, July 15, 1971 MAGVAR HÍRADÓ 9. oldal HOMOKI ERZSÉBET rXj LELKI KLINIKÁJA KÉRDÉS — Kedves Erzsébet, két évvel ezelőtt mint özvegy jöttem ki Amerikába, már akkor is tudtam angolul és azóta perfekt lettem. Több amerikai barátnőt szereztem és sokszor vagyok együtt velük. Egyiknél megismerkedtem egy gazdag üzletemberrel, akinek megtetszettem. Elkérte a telefonszámomat és többször felhívott aztán meghívott vacsorázni és elvitt színházba. A barátnőm, akinél megismerkedtünk, azt mondja. hogy beszélt vele, nagyon érdeklődik rólam, érdeklem őt és házassági terven gondolkozik. A barátnőm azonban azt is elmondotta róla, hogy ő régen ismeri, elég sok rossz tulajdonsága van. például az, hogy ideges, rögtön veszekszik, néha goromba és más ilyen hibák. Én pedig csak a jó oldaláról ismertem meg. Mit tanácsol, hogy a barátnőm figyelmeztetése után hagyjam abba az egészet? VÁLASZ — Ha szimpatikus magának, akkor várjon a döntéssel. Lehet, hogy a barátnője félreismeri. Ha maga többet lesz vele együtt, jobban 'kiismeri a jó és rossz oldalait és aszerint dönthet. Csak ne essen abba a hibába, amibe sok nő beleesik, hogy a gazdag ember legjobb oldalának azt az oldalt véli, ahol a csekkfüzetét tartja. * * * MRS. SZ. — Kedves Miss Homoki, a férjem üzletember, de sokszor itthon dolgozik, az Íróasztalon gépeli az irodából hazahozott üzleti leveleket. Tegnap reggel takarítás közben a papírkosárban, a szemét tetején véletlenül megláttam egy piros tintával irt, összegyűrt levelet. Gondolja csak el, hogy mi volt, egy névtelen levél, amiben mocskos rágalmakat Írtak rólam a férjemnek és a férjem egy szót sem szólt róla nekem, hanem eldobta a levelet. Este, amikor hazajött, beszéltem vele erről. Azt mondta, hogy két hónap alatt ez már a negyedik névtelen levél rólam, ő azonban fütyül rá, mindegyiket eldobta, mert bízik bennem és nem akart nekem rossz napokat okozni azzal, hogy megmondja. Mit szól ehhez az esethez, ehhez a rágalmazóhoz? VÁLASZ — Elsősorban azt, hogy remek férje van. Örüljön neki, hogy ilyen. Ami a névtelen levélírót illeti, ez a világ leghitványabb frátere, éppen olyan gyáva és alattomos, mint az álarcos gyilkos, aki lesből döfi le áldozatát. Még akkor is aljas, ha igazat ir, mert jellemes ember szemtől-szembe mondja meg azt, amit akar, vagy ha levélben Írja meg a mondanivalóját, akkor aláírja és vállalja érte a felelősséget. A névtelen levélírók azonban rendszerint nem az igazat Írják, hanem rágalmaznak, mások becsületébe gázolnak. Szennyes működésűket arra a régi latin mondásra alapítják, hogy “rágalmazz bátran, valami mindig megragad”. Nem mindenkinek olyan a természete, mint a férjének, hogy azonnal a szemétbe dobja az ilyen szemetet. Van aki rágódik rajta és nem tud szabadulni a hatása alól. Éppen erre számítanak az ilyen méregkeverők, akik piszkos munkájukkal tisztességes emberek nyugalmát dúlják fel, barátságokat és házasságokat tesznek tönkre. A férjétől szép gesztus, hogy eldobta a leveleket és nem törődött velük. A maga helyében azonban mégsem hagynám annyiban a dolgot. Könnyen lehet, hogy a rágalmazó másoknak is küldött magát gyalázó leveleket és az illetők elhiszik, amit irt. Megérné a fáradságot, hogy fülönfogja. Elég szomorú, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a névtelen levélírók többnyire a levélben szereplő személyek közelebbi vagy távolabbi környezetéből kerülnek ki. Elsősorban ilyenek között kell keresni azt is, aki a férjének irt. A negyedik levél, mégpedig a kézírásos levél, ott a kezében, azon elindulva elcsíphetnék a tettest. * * * MR. A. O. — Tisztelt Mrs. Homoki, én egy 63 éves férfi vagyok, 27 évig voltam házasságban a feleségemmel, ő 1968-ban meghalt, gyermekünk nincs és nagyon magam voltam. A saját házamban lakok és jó keresetem van. A szomszéd aszszony külön él az urától és nagy lánya van. Beszélt nekem, hogy miért vagyok egyedül és Ígérte, hogy gondoskodik rólam. Idevettem a lányával együtt. Elején szépen viselkedtek, aztán elromlottak. Az asszonynak nem elég semmi pénz, úgy beszél velem, mintha szemét lennék. Az aszszony 42 éves, a lány 20 éves, mindig együtt járnak ki a házból és a szomszédoktól hallottam, hogy nappal, amikor nem vagyok itthon, férfiakat hoznak a házba. Azt gondolom, hogy ha elveszem, akkor talán megváltozik és ha a lányt örökbefogadom, akkor mint az apja parancsolhatok neki és nem lesz olyan, mint most. VÁLASZ — Verje ki a fejéből ezt a gondolatot. Kutyából nem lesz szalonna. Az asszony is, a lány is még jobban nyeregben éreznék magukat és imég csúnyábban viselkednének. Ha nagyon magányosnak érzi magát, keressen korban is jobban magához illő, jóra való asszonyt feleségnek. A fiatal lányt pedig a fiatal mamával együtt sürgősen dobja ki. A LORD A baráti kör odáig volt az örömtől Kriszta és Frici esküvői ebédjén. Vidáman itták a pezsgőt, s nem fogytak ki a jókívánságokból. Két szerencsétlen házasság után Frici gyökértelenül tengett-lengett a nagyvilágban. De most már nincs semmi baj. Kriszta remek asszony. Együtt dolgoz, r.ak a tervezőintézetben. Két tehetséges mérnök, közös müvükkel pályadijat is nyertek. Ideális házasság, konstatálják a barátok. Friciben nyoma sem maradt a két rossz asszony emlékének. Kriszta is megkedvelte a jóképű, 35 éves férfit és a jól sikerült ebéd után boldogan csomagolta a holmijaikat, Atlantic Citybe indultak, hogy ott töltsék házasságuk első heteit. A csomagolásnál már voltak bizonyos határvillongások, mivel Frici egész ruhatárát magával akarta vinni. Végül Kriszta tapintata mindent rendbe hozott. A fürdőköpenyt, amelyhez Frici körömszakadtáig ragaszkodott a maga bőröndjébe gyömöszölte, a vadonatúj kínai háziköntös pedig az ifjú férj csomagjába került. Mire a csomagolással elkészültek, a taxi is megérkezett. Frici felkapta a maga kisebb bőröndjét és fütyörészve elindult vele. Kriszta kicsit csodálkozott, hogy neki maradt a nagyobb bőrönd. Agyára ment a boldogság — gondolta elnézően, majd miután Frici utasítására gondosan bezárta a lakás ajtaját, zokszó nélkül lecipelte a nehéz csomagot a második emeletről. Kedves, kényelmes szobát kaptak Atlantic Cityben. Frici mindjárt élt is a jó alkalommal, s ebéd után belevetette magát egy öblös karosszékbe. Folyóiratokat böngészett és hasznos tanácsokkal látta el Krisztát, hogyan kell gyorsan, célszerűen kicsomagolni. Amikor látta,hogy a fiatalasszony a vége felé jár a fontos műveletnek, fürdőköpenyét karjára kapva elindult a fürdőszoba felé. Az ajtóban, mintha valami nagyon fontos jutott volna eszébe, megállt egy pillanatra és viszszaszólt Krisztának. — Nyisd ki az ablakot! S mire kijövök ágyazz meg, szivem. Háromnegyed óra múlva jött ki a fürdőszobából, köpenyébe burkolózva, frissen, illatosán. Kriszta fáradt volt az utazástól. A sok rámolás sem tett jót neki, csapzottan gubbasztott a fotelban, de Frici ezt észre sem vette. Megcélozta az ágyat, s miközben magára húzta a paplant, türelmetlenül utasította Krisztát: — Csukd be már az ablakot, tudod, hogy könynyen megfázom. — Ne félj, majd én tüszkölök helyetted — felelte Kriszta csipetnyi iróniával, s nézte a kényelmesen nyújtózó férjét, aki a tiszta ágyban, ropogós-friss pizsamájában igazán boldog, elégedett embernek látszott. Másnap reggel kilenckor keltek. Az aznapi tervben ugyanis hosszabb kirándulás .szerepelt. Frici nagy gonddal készülődött, perceken át válogatott ingei, nyakkendői között, majd amikor a döntés végre megszületett, sürgetően odaszölt a csendben, kedvetlenül öltöző Krisztának: — Hová dugtad a borotvámat? Kriszta szó nélkül kivette a szekrényből Frici borotvakészletét. — De hiszen itt se krém, se uj penge! — kiáltotta Frici olyan döbbent csodálkozással, mintha ötlábu bor jut látott volna. Erre már Krisztát is elhagyta a türelme. — Mondd, lordom, ne mindjárt én borotválkozzam meg helyetted? Frici nagyot nézett a kérdés hallatán. No csak, milyen hamar kezdi! Megborotválkozott, majd mintha mi sem történt volna, tiszta törülközőt kért, s bevonult a fürdőszobába, hogy két harsány ária. és egy, füttyparádé között megfürödjön. A művelet végén kiszólt a zoknijáért, majd a világ legtermészetesebb hangján azt mondta Krisztának: — Készítsd ki a barna cipőmet. De törüld is meg egy kicsit, mert úgy szeretem, ha ragyog. Kriszta nem szólt egy szót sem. Miközben Frici nagy gonddal és figyelemmel öltözött, az újdonsült fiatalasszony a bőröndjét kezdte csomagolni. Frici csak akkor vette észre, amikor a kifényesített cipő ügyében másodszor készült szót emelni. — Mi az, te hova készülsz?? | — Haza! — felelte Kriszta. — Haza? És miért? — Mert nagyratörő terveim vannak. Mérnek szeretnék maradni és nem szobacica egy elkényeztetett lord oldalán. Frici hitetlenkedve, felháborodottan hangoskodott: — Mária orvos volt és mégis két esztendeig... — Kriszta a szavába vágott: — Sajnálom szegény Máriát, nekem elég volt egyetlen nap is. — Friciben meghűlt a vér. Tehetetlenül, kétségbeesetten nézte szétszórt holmijait. — De hiszen be sem tudok csomagolni, s a fürdőköpeny nem fér bele az én bőröndömbe. — Tudod mit — felelte Kriszta —, add fel postán, vagy dobd ki az ablakon. A déli szél majd1 hazaviszi. Frici csak bámult maga elé, mintha szélütés érte volna. Elbizonytalankodva játszotta ki utolsó érvét. — Legalább csukd be az ablakot. Befúj a szél és tudod, hogy az mennyire árt nekem. Kriszta válasz helyett fogta a bőröndjét és elindult. Az ajtót is nyitva hagyta maga után. Valóságos vihar söpört végig a szobán. Frici kétségbeesetten kapott a fejéhez. Akkor érezte csak meg igazán, micsoda gonosz szél kerekedett. Kékesdi Gyula I NEVESSÜNK ] Az ismert francia írótól megkérdezték, szerinte miért születik manapság annyi iker. — Azért, mert világunk olyan veszélyessé vált, hogy az ujszülötek már félnek egyedül idemerészkedni. i * * * Két nő beszélget: — Sose tudnék egy férfit szeretni, aki állandóan iszik. — Egy ilyen embert szerencsére nem is kell szeretni.
