Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-16 / 50. szám
8. oldal MAGYAR HUM»** Thursday. Dec. 16. 1971 VÉRES POLITIKA Irta: SÁGI PÁL Szeretünk azzal büszkélkedni, hogy civilizált világban élünk, amiből annyi igaz, hogy már az afrikai őserdőkből is szavazni járnak a fekete polgárok. A politika fegyvertárából azonban máig sem hiányzik a valóságos fegyver: a politikai merénylet ma sem kevesebb, mint valaha. Legutóbb Kairóban az “arab testvériség központjában” arabok lőtték le a testvéri Jordánia miniszterelnökét, mert ez a testvérük más politikai vizeken evezett, mint SÁGI PÁL ők . . . Az újkor merényleteinek sorában legnagyobb jelentőségű a sarajevői, ahol szerb fanatikusok leteritették Ferenc Ferdinánd trónörököst és ezzel kirobbantották az első világháborút, amelynek következményeit ma is nyögjük. A legtragikusabb pedig az volt, hogy Luccheni, az olasz anarchista agyonszurta Erzsébet királynét. Részleteiben kevésbé ismert, hogy Ferenc József ellen is merényletet követtek el. 1853-ban, a 23 éves uralkodó Bécsben a mai Votivkirche helyén szabadtéri ünnepségen vett részt. A tömegből hirtelen kiugrott Libényi János csákvári születésű magyar szabó, rátámadt és konyhakéssel megsebezte a koponyáját. Másodszor is szúrásra emelte a kést, de Fridrich Ettenreich mészáros Maximilian O’Donnel őrnagy hadsegéddel együtt rávetette magát és ketten lefogták. Libényi katonai törvényszék elé került. Halálra Ítélték és nyolcadik napon felakasztották. A hadsegédet ezredessé léptették elő, magas kitüntetést és osztrák grófi rangot kapott. O’Donnel élete meglehetősen regényes. ősei Írországból vándoroltak be Ausztriába. Nagyapja az osztrák hadsereg szolgálatába lépett. Több háborúban vett részt. Tábornoki rangban Erdély katonai főparancsnokának nevezték ki. Megszerette a magyarokat, nyugdíjazása után székely öltözékben járt és végrendeletében meghagyta, hogy leszármazói legyenek jó magyarok. Az unokája, Maximilian O’Donnel viszont ’48- ban a császári csapatok élén Magyarországon har-A Tamási Áron és a modell (Folytatás a 7-ik oldalról) a többieket is, mert a faggatás kezdetétől ő és a modell álltak az érdeklődés középpontjában. Minden szem rájuk figyelt. Tamási pedig feladta az utolsó kérdést, ami eddig is gyanakodva nyomta a lelkét: — Na hát, ha mindent elolvasott tőlem, akkor mondja meg, melyik könyvem tetszett a legjobban? — A leány gondolkodás nélkül, a legtermészetesebb hangsúllyal rávágta: — Az Uz Bence . . . Tamási elfehéredett, a szája elkékült, olyan váratlanul érte a válasz, hogy pillanatokig szólni sem tudodd. De amikor magához tért, ráripakodott az elképedt modellre: — Takarodj ki innen, ne is lássalak többet . . . A társaság tagjaiból kirobbant a nevetés. A szegény lány pedig szedte a cók-mókját és eltávozott.' Uz Bence, Nyirő József regénye, még halála után is ingerlő vörösposztó volt Tamási szemében. Dühödten az indulattól kiparancsolta szegény kis modellt, aki pedig nem is csak az ő vendége volt. Azóta viszont lehet, hogy megbékélt a két nagy erdélyi iró: Tamási és Nyirő, vagy talán ott, az égi kocsmában is folytatják a vitatkozást affelől, hogy kettőjük közül ki a nagyobb, ki a dicsőbb? colt a magyarok ellen, olyan buzgalommal, hogy Ferenc József hadsegédének választotta . . . Ferenc Józsefet 30 év múlva bombával akarta megölni a németesen hangzó neve ellenére az olasz származású Wilhelm Oberdank. Oberdank Triesztben született, osztrák állampolgár volt és a közös hadseregben szolgált, de átszökött Olaszországba és ott csatlakozott az olasz irredenta mozgalomhoz. Az újságok megírták, hogy Ferenc József Triesztbe megy meglátogatni a várost. Oberdank elhatározta, hogy megöli. Irredenta szervezetek révén bombát szerzett és bőröndben át akarta csempészni Triesztbe, de már a határon elfogták. Egyrészt mint katonaszökevényt, másrészt a merénylet terve miatt halálra Ítélték és kivégezték. Magyarország sem maradt ki a sorból. Gróf Tisza István ellen háromszor követtek el merényletet. 1912-ben a képviselőház elnöke volt és erőszakosan törte le az ellenzék obstrukcióját. Rendőrökkel vezettette ki őket. Égjük napon eldördült az első revolverlövés a magyar parlamentben. Kovács Gyula ellenzéki képviselő, akit 30 napra kitiltottak a parlamentből, az ujságirók karzatán át berontott az ülésterembe és kétszer rálőtt Tiszára. A golyók nem találtak. Kovács főbelőtte magát. Az ülésteremben leírhatatlan kavarodás keletkezett. Tisza egy pillantást vetett a karzatra, ahol a felesége ült, azután megszólaltatta az elnöki csengőt: — Őrült ember sajnálatos tettéről van szó, az ülést folytatjuk — mondotta hidegvérüen. 1918 tavaszán Lékai Leitner János, egy szélsőséges baloldali fiatalember, a parlament épülete előtt revolvert fogott rá, de az ott álló detektívek kiütötték a kezéből. Tisza végzete pár hónap múlva mégis beteljesedett. Október 31-én az őszirózsás forradalomban már nem volt miniszterelnök. Budapesten a Hermina-uti Roheim-villában lakott. Délután civilekből és katonákból álló csoport jelent mega ház előtt. Közülök négyen fegyveresen bementek a lakásba. Tisza, felesége és az unokahuga, Almássy Denise grófnő kíséretében revolverrel a kezében állt eléjük. Rövid szóváltás után letette a fegyvert. Egyik katona ráfogta a fegyverét, Tisza pedig a kezével lenyomta a puskacsövet. Erre mind a négyen lőttek. Tisza István összeesett és elvérzett. Később bonyolult bünper zajlott le. Kéri Pál újságírót felbujtás címén halálra Ítélték, de utóbb kiadták a Szovjetuniónak. Pogány József, a későbbi népbiztos ellen szintén vádiratot adtak ki. Fényes László, a hírneves publicista is a vádlottak közé került, őt azonban felmentették. Más vádlottakat elitéltek, közülük kettő még a jogerős Ítélet előtt a fogházban meghalt. A merénylet még sokáig kisértett. A Horthy-rezsim idején két magánnyomozó-csoport is működött: aktiv politikusok próbálták egymásra bizonyítani, hogy valamilyen formában “benne voltak” az ügyben. Ez a nyomozás lassan elaludt, de voltaképpen máig sem tisztázódott teljes pontossággal, hogy kik álltak a gyilkosság hátterében. Tőlünk délre, a Balkánon jóformán napirenden voltak a politikai merényletek. Szerbiában 1903- ban egyszerre ölték meg Sándor királyt és Draga királynét. Ebben a gyilkosságban a politika mellett a szerelem is közrejátszott. A királyné, leánykori nevén Lunyevica Draga, előbb Masin Sándor mérnök felesége volt. A férje öngyilkos lett. A mérnök öccse, Masin György hadnagy beleszeretett a sógornőjébe, a nagyravágyó szép asszony azonban hamarosan elérhetetlen távolságra került tőle: Natalia anj-akirályné udvarhölgyének választotta, majd a fia, Sándor király feleségül vette. Sándor a politikában Ausztria—Magyarország felé húzott, ami nem tetszett az oroszbarát tisztikarnak. Fokozta az elégedetlenséget, hogy Draga gyermektelen maradt és rá akarta venni a királyt, hogy proklamálja trónörökösnek az öcscsét, Lunyevica Nikodém hadnagyot. A tisztikar összeesküvést szőtt ellene, amelyben vezető szerepet vitt a szerelmében csalódott Masin György hadnagy. Az összeesküvők éjszaka megrohanták a belgrádi királyi palotát, a Konakot, lemészárolták a királyi párt és a két holttestet kidobták a palota ablakán. A Szerbiával szomszédos Bulgáriában 1895-ben összeesküvők megölték Sztambulov miniszterelnököt. Bulgária fejedelmi trónján akkor Kóburg Ferdinánd ült és azt pletykálták, hogy titokban valami köze van a gyilkossághoz. Ferdinánd előzőleg magyar állampolgár volt, magyar huszárezredben szolgált. Tisztázni akarta magát magyarországi barátai előtt és ezért a Pesti Hírlapban a következő nehézkes szövegű hirdetést adta fel: — Nyilatkozat. Sztambulov István, a volt bolgár minisztei'elnök meggyilkolása következtében az európai sajtó olyan állításokat bocsátott közre, amelyek, ha igazak volnának, rám nézve igen súlyos következményekkel járnának. Amidőn tehát ezennel és ünnepélyesen kijelentem, hogy Sztambulov meggyilkoltatásáról annak megtörténtéig semmit sem tudtam és így abba beleegyezésemet sem adtam, azt is köztudomásra hozom, hogy megbízott ügyvédem által az európai sajtót képező lapok ellen a sajtópört megindittattam. Mély tisztelettel kérem hát a nagyérdemű közönséget, hogy e pörök eldőltéig, amikor is ártatlanságom ki fog tűnni, Ítéletét fönntartani kegyeskedjék. Kóburg Ferdinánd s.k., bolgár fejedelem. Ez az egyetlen eset a világtörténelemben, hogy egy uralkodó a Pesti Hírlapban, fizetett hirdetésben mentegette magát politikai gyilkosság vádja alól. A politikai merényletek története persze nemhogy egy cikkbe, de három kötetbe sem férne bele. Mégcsak annyit, hogy a merénylők sorában nők is akadtak. Mussolinit egy angol nő, Mrs. Gibson megsebesítette az arcán. Leninre rálőtt Dora Kaplan diáklány. A leghíresebb azonban Madame Cailleaux esete. 1914 elején Gaston Calmette, a Figaro főszerkesztője cikksorozatban támadta J.Cailleaux francia pénzügyminisztert.Cailleaux hallgatott. Annál csattanósabb választ adott a felesége. Lefátyolozott arccal, revolverrel a kézitáskájában beállított a Figaró szerkesztőségébe és hidegvérrel ledurrantotta a főszerkesztőt. Az esküdtszék felmentette. Cailleaux lemondott a miniszterségről. Később elég kalandos körülmények között ismét szerepet játszott a politikai életben és még kétszer is pénzügyminiszterré nevezték ki. Élményeit három könyvben irta meg, de egyetlen sort sem irt a feleségéről, aki férje becsületének védelmében embert ölt . . . SZILÁNKOK CSALÓDOTT BETÖRÖK A rhodesiai Salisburyben egy Alf Dellow nevű ravasz úriember ezt a táblát tette ki kapujára: “Vigyázat! Óriáskígyó!” Barátainak bizalmasan elárulta, hogy szó sincs óriáskigyóról, de ezzel a fogással elriasztja a betörőket. Vannak viszont bátor betörők is, akik kifosztották Mr. Dellow házát, s egy cédulát hagytak az ebédlő asztalán: “Mit hazudik? Nincs is óriáskígyó-” Mi ebből az erkölcsi tanulság? Eíőb utóbb minden hazugság kiderül! Ht * * ^ FOGADÁS — Az én szobámba bárki bármikor bejelentés nélkül bejöhet mondta az igazgató, majd magában hozzátette: szerencsére egész nap távol vagyok.
