Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-18 / 46. szám
Thursday. Nov. 18. 1971 MA(íVAR HIKAIK* 9. oldal '.;:y 7' IftsfcSfc ./a ■Hl m m WíHOMOKI ERZSÉBET műt jggy leiki KLINIKÁJA FELESÉG JELIGE. - 17 évi házasság után egy különös érzés kezd támadni bennem vagy talán egy különös hangulat kezd körülvenni. Én pontosan úgy szeretem a férjemet, mint akkor amikor megeskedtünk, nálam semmi sem változott. A férjem mindig jó hozzám, minden kívánságomat teljesiti. Igaz, hogy nem vagyok nagyigényü. Biztos vagyok abban, hogy nincsenek kalandjai, mindig figyelmes hozzám, nem hanyagol el. nem idegeskedik velem, egyszer sem fordult elő, hogy veszekedett volna velem vagy bizonyítani akarta volna, hogy a férj az ur a házban. Mégis egy idő óta úgy érzem, hogy részéről ez már nem szerelem, ez az érzés egyre fájdadmasabb lesz bennem és nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy miért következett be ez a változás. VÁLASZ. — A házasságban a szerelem egyik nagy ellensége a megszokás ami azután sokszor magát a házasság alapjait is aláássa. Sajnos ez nagyon gyakori. A maga esete azonban más. Semmi oka arra, hogy borongós hangulat uralkodjon el magán. Figyelmesen olvastam a levelét. Amit a férjéről irt, mind azt igazolja, hogy szereti magát, érzései nem szűntek meg csak formában változtak. Az a jó házasság amelyben ha kevesebbet beszélnek is a szeretetről, de annál többet bizonyítják. 17 éves házasságban a figyelmességek, a partnerek kölcsönös megbecsülése, a szeretet apró, mindennapi megnyilvánulásai fontosabbak és lényegesen jelentősebbek, mint a lobogó nagy szenvedély. * * * MRS. M. SCH. — Kedves Erzsébet, leirom a helyzetemet és véleményét kérem erről, mert szeretném tudni, hogy7 mit csináljak. 50 éves vagyok, van egy 24 éves fiam, aki korán nősül: és egy kétéves kislánya van. Osztrák lányt vett el. A fiam bankban dolgozik, a menyem otthon dolgozik, angol-német és német-angol fordítással foglalkozik. Mind a ketten szépen keresnek és jól élnek. Minden este szórakoznak, színházba, moziba, hangversenyre mennek vagy vendéglőben vacsoráznak. A szomszédban laknak és a kicsikét minden este áthozzák hozzám, hogy vigyázzak rá és miután ők csak éjszaka mennek haza. egész éjjel nálam hagyják. A menyem csak reggel 10 óra körül jön érte, hogy hazavigye. Nem kell bővebben magyaráznom, hogy mennyire szeretem az unokámat, de ez a béby-siltelés nagyon terhes. Nekem ugyanis még három gyermekem van, egy 17 éves, egy 14 éves fiú és egy 12 éves Hány. A férjemet is beleszámítva 5 személyről kell gondoskodnom, ez elég nagy háztartás amivel sok a munkám. Hetenként hét estén és hét éjszakán át még a kisunokára is vigyázni, az már megerőltető, nem is szólva arról, hogy én sohasem mehetek sehová, másfél éve óta még moziban sem voltam. Nem merek szólni, mert attól félek, hogy a fiam és főként a menyem azt fogják gondolni, hogy milyen nagy mama az, aki nem hoz áldozatot az unokájáért'. VÁLASZ. — Gondoljanak amit akarnak. Magának igaza van. Ne vállalja tovább.Nem lehet gyermeket szülni és a vele járó gondokat a nagymama nyakába varrni, ha nincs rá kényszerítő szükség. Márpedig ebben az esetben nincs. Házaspárnak, akinek kisgyermeke van, annak nem kötelező minden este elmenni hazulról, késő éjszakáig szórakozni. Viszont ha mégis heti 7 estén át szórakozni akarnak, akkor vegyenek fizetett béby-sittert a gyerek mellé. Azt irja, hogy szépen keresnek, jól élnek, tehát telne béby-sitterre is. Az még csak elmegy, hogy egyszer-egyszer magánál hagyják a kicsikét, de minden nap, az sok. Nem követelhetnek áldozatot csak a nagymamától. Hozzanak ők is áldozatot, már amennyire áldozatnak lehet nevezni azt, hogy a papa és a mama esténként a gyerekük mellett marad. Szórakozzanak kevesebbet szórakozóhelyen és szórakozzanak többet otthon a gyerekükkel. * * * KÉRDEZEK JELIGÉRE. — Kedves Homoki Erzsébet, mind a ketten irodában dolgozunk, kivánhatom-e a férjemtől, hogy ő is dolgozzon a háztartásban és mennyi háztartási munkát várhatok tőle jogosan? VÁLASZ. — Munkába járó asszonyra dupla teher jut, az iroda mellett még a háztartást is el kell látnia. Törvény nincs rá .azonban természetesen joggal kérheti a férjétől a segítséget. Mennyi munkát várhat tőle, arra nehéz pontos szabályt felállítani. Semmi esetre se túlozzon. A háztartás végeredményben mégis nők dolga. A mérték, helyesebben a túlzás illusztrálására szabály helyett inkább egy kis történettel válaszolok. Kislány születik. Megkérdezik a férjet, hogy örül-e. Mire a férj: “örülök, de mégjobban örülnék fiúnak, mert akkor lett volna, aki később segít nekem a háztartásban.” ERDÉLYI EMLÉKEK: ZILAHI SZÜRET Harminc évvel ezelőtt, 1941 nyár végén jártam Zilahon. Három napon át ismerkedtem a várossal, Ady diákifjusága szinhelyével. Nagy Sándornak, Ady kollégiumi tanár barátjának özvegyét, Csiky Jolánt, egyik szives zilahi vendéglátómat, aki utóbb Budapestre költözött, 1954 őszén látogattam meg utoljára budai lakásán. Röviddel azután meghalt. Zilahon, és azon a budai délutánon végig, természetesen csak Adyról és a régi Zilahról beszéltünk. Fölelevenedett sok minden, ami egykor Ady diákéletét jelentette. A légkör, a díszlet, egy és más a lényegből. Színek, hangfoszlányok, kitapinthatatlan dimenziók. Hadd idézzek fel valamit, most, szüret idején. A régi szüretről beszélek, amikor Ady Endre kollégiumi diák a Meszeshegy lejtőin, a Kakukmálon, a Pulin, a Juhászdombon, a zilahi tanárok szőlejében, maga is szedte a szőlőt, puttonyba, tetézett tányérral ette a szabad ég alatt főtt jó fűszeres birkapaprikást, és kitartóan húzott az óborral telt bütykösből. A Wesselényi-kollégium tanárainak, Kincs Gyulának, Bóth Istvánnak, Fóris Miklósnak, Nagy Sándornak, hogy csak néhányat említsek közülök, akik idővel Ady meghitt barátai lettek, szinte kivétel nélkül kisebb-nagyobb szőlejük volt a Zilah felett emelkedő szőlődombokon. Akárcsak az ismertebb iparosmestereknek, vagy a városka más tekintélyes embereinek. Meszesalján a legtöbb család saját termésüt ivott, és a szüret, amely ott mindenkor jó későre esik — a vidék éghajlata igy szabja meg —, nagy családi ünneppel járt. A tanár urak ilyenkor szüreti szünidőt tartottak és családtagjaikkal együtt a kedveltebb diákokat is magukkal vitték a hegyre, napestig tartó munkára. Ó, boldogság ! A városka cigányai pedig utánuk kapaszkodtak a szőlőbe. Ki erre, ki arra. Friss, vidám nótaszó járta, úgy, ahogy az szürethez illik — nem olyan sötétre árnyalt, tragikus, mint későbben a Zilahi ember nótája. Ki ne ismerné? Zilah feitet felhőzik most Ifjúságom kicsalt vére, Vörös-fényes a Diák-domb, Vér hullott a Terbetére . . . Csodálatos ez az Ady-nóta. Azt hinné az ember, hogy a vér, újra vér benne, csupa szimbólum. Hiszen bizonyos, hogy átsiklik azzá. De a jelkép alatt élmény rejlik: kétségbe vonthatatlanul átélt valóság. Amit Ady Endre akkor látott maga körül a Meszes panorámáján és éppen őszszel, szüret táján, nem máskor, az a magva a versnek, deszkapallója a fölröppenő látomásnak. A vers elvont-élet villódzása alatt a természet bújik meg, csak ki kell betűzni, hogy mi benne az, álom és mi a valóság. A Zilahot koszorúban körülölelő Meszes dombjai nem mind szőlőtermők, hanem egy részüket erdő borítja. Tölgy és bükk. Olyan lombosfa, amelyeknek levele ősszel — talán a talaj ásványtartalma következtében — mire a szőlő beérik, bíborvörös lesz, vérszinü. Lehull és amerre a szem ellát, elborítja a földet. . . . Vörös-fényes a Diák-domb ... A Diák-domb, ha a város szivéből nézzük, a református templom mögött rajzolódik az égre. A lemenő nap sugarai egyenest ráesnek. Külön megvilágítást kap, az utolsó fénysugarak szinte csak neki szólnak. Mikor elborítják a biborlevelek: vörös is, fényes is. Minden szüreti vidámságon és könnyedségen túl, a nem mindennapi látvány, a vérszinü hegy — mély réteget érinthetett a különös érzékenységül fiúban. Hiába pattogott az ő ajkáról is a vig szüreti nóta — titkosan, bizonyára, szorongás szólt benne és halálfélelem tükröződött legbelül. A vérszin akkor, növendékéveiben úgy hatott reá, mint a fenyegetés. Hogy ez igy lehetett, a vers bizonyítja. Az a mintegy tizenöt évvel későbben irt szorongással és sirámmal telt nóta, amelyet a “zilahi ember” ösztönösen és értelmi boncolás nélkül maga elé fuj- , Vagy sikolt? Azért marad meg bennünk, mint a nagy zene, mert igaz hang. Ady itthagyott szüreti borából pedig igy kerül7 asztalunkra a még mindig telt pohár. DÉNES ZSÓFIA H-u-m-o-r A főnök az egyik tisztviselővel beszélget. A másik tisztviselőről van szó. — Magának mi a véleménye róla? — Igazgató ur, meg kell mondanom, hogy nem sokat ért a munkájához, azon kívül pedig hanyag, felelőtlen és a kolléganőket állandóan ajánlatokkal molesztálja. — Ezt maga honnan tudja? — Dé igazgató ur kérem, ő a legjobb barátom. * * * I — Hová? Az Operába? — Igen. — De miért borotválatlanul ? — Mert a sevillai borbélyhoz megyek . . . * * * — Mióta ismered ezt a szőke lányt? — Három éve. De szőkén csak két hete .. . * * * Két kereskedő találkozik. — Hogy megy magának? — Szörnyű. És magának? — Rettenetes. Már az sem vásárol, akinek eredetileg nem is volt szándékában fizetni ... , * * * ! — Mondja pincér, miért ajánlotta ezt a pörköltet? Nem mondom, megettem, de egyáltalán nem ízlett. — Uraságod törzsvendég, tehát őszinteséggel tartozom. Azért ajánlottuk, mert ha nem fogy el ezt kapják a pincérek vacsorára.
