Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-16 / 37. szám
1* MAGYAR HÍRADÓ ÓHAZAI RIPORT T j » 1 / I »»1 w P / ^ 1 István király szülővárosáról A bölcsőt keressük, kutatjuk, ezer év után is. A szentistváni szülőföldben vág kutatóárkot a műemlékvédelem. Azt az esztergomi Várhegyet faggatja a tudomány, a régészet, a történelem, a művészettörténet, amelynek földje István király szülőföldje. Két nagy szálláshelye, gazdasági és egyházi központja, két — már-már fővárosnyi —■ települése volt a hajnalok Magyarországának, a államalapítás korának: Esztergom és Fehérvár. A hagyomány szerint a nagy király Esztergomban született — ennek az eseménynek az ezredéves évfordulóját, köszöntjük és ünnepeljük —, Esztergomban koronázták meg az 1000. esztendőben, itt tartotta menyegzőjét Gizellával, s már nem a hagyomány, hanem történeti ismereteink szerint Fehérvárott temették el. E két város közt feszül ki a pálya, e két város — a bölcső és a sir. Tavaly, augusztus húszadika előtt ott álltam a fehérvári István Király Múzeumban, végigjárva egy készülő és augusztus húszadikán megnyiló ikiállitás termeit, kincseit nézegetve, István király személyes emlékeit szemlélve. Ez a kiállítás föltárta mindazt a tárgyi emléket, amely a korból megmaradt, nálunk, vagy külföldön őriztetve. Ez a kiállítás — Szent István prágai kardja, a pannonhalmi alapitó levél későbbi másolata, személyes tárgyak, kódexek — szinte elbeszélte e kort, Magyarország hajnalának a korát, a szentistváni államalapitás s a magyar történelemindulás idejét, az idők elejét tehát, amikor a bölcsesség, a képesség, a messzirenézés, a fegyelem, a szervezés, ezek a szentistváni erények országot, államot teremtettek és terítettek egy nem is olyan nagyon régen e földre érkezett, sok népcsoportból álló nép elé. S idén, az idei Szent István nap, a közelgő augusztus húszadika előtt Esztergomba mentem, újra fölnézni a Várhegy sziklafalára, újra megnézni egészen közelről, országunk és népünk e nagy, építészeti remekbe formált bölcsőhelyét, azt a Várhegyet, amely sziklás szakadékkal merész és fölemelő látvánnyal köszönt s földjében ezer év valloíhását, üzenetét őrzi. Üzenetét a bölcsőnek, a szentisztváninak. Tudunk-e, tudtunk-e újat, ismereteinken túlit mondani az ásatásokkal a mai nemzedékeknek, az eltemetett ezer, s több mint ezer év vallott-e valamit régészeinknek, annak a Nagy Emesének, aki a Nemzeti Muzeum középkori osztályának a vezetője, s már évek óta megszállott kérdezője, faggatója — mint régész — a szentistváni bölcsőnek, a feltételezett bölcsőnek, e Várhegy földjének és lábaink alatt némán pihenő omladékainak ? Ki ajándékozta meg Magyarország népét, történelmünket a Várhegy mai királyi palotájának, az ősinek, III. Béla királyunk otthonának a feltárásával ? Kinek köszönhető, hogy a Várhegy omladékai, betemetett rétegei alól kiásták, kiásatták ezt a középkori kis remekművet, francia, s magyar mesterek faragásaival, a Bölcsességet, a Mértékletességet, az Erőt és az Igazságosságot jelképező freskóival, kápolnadiszitéseivel, ősfalaival? — Az, aki ezt elkezdte, dr. Lépőid Antal, Csernoch prímás titkára és esztergomi kanonok ,ezidén halt meg 92 esztendős korában Bécsben, mint a Pazmaneum egykori rektora — ezzel fogad Rosdy Pál főtisztelendő ur az érseki palotában. Lépőid esztergomi kanonok, az amatőr történész, az amatőr régész kezdeményezte a harmincas évek elején az ásatásokat, amelyeket Gerevich Tibor vezetett. Ez a négy esztendeig — 1934-38. — tartó munka tárta föl III. Béla palotáját, a négyzetes lakótornyot, két francia származású feleség — az első Chatillon Anna, a második Margit, VII. Lajos francia király leánya volt — otthonát, a románkori termeket, amelyekben egykor Peire Vidal provencei trubadúr énekelt. Földünket közben más, gyilkos erők mozgatták meg, s forgatták föl valamennyiünk szülőhelye borult lángba a világháborúban. Az ásatások félbeszakadtak. S azóta száz meg százezer látogató, hazai és külföldi képzeletében és tudatában azonosult egy kép: annak az Esztergomnak, amely Magyarország első fővárosa volt, s háromszáz éven át, ennek a városnak a Várhegyén a 12-ik században uralkodott III. Béla (1172-1196) királyi palotája, megmentett palotája áll. A régészet föltételezte ugyan, hogy vannak itt ennél a kornál is ősibb kövek betemetve, de — ásatások híján — nem tudott bizonyítani. — Nagy Emese ásatásai azután, nagy meglepetésekkel, tudományos szenzációval szolgáltak — jegyzi meg Rosdy Pál főtisztelendő ur Hét esztendővel ezelőtt, 1964-ben indultak meg az uj esztergomi ásatások, igen jelentős anyagi áldozattal, s évi öt-hat hónapos helyszíni munkával. Hatvanhétben rövid időre abbamaradt a munka, végül újra folytatódott, tehát Nagy Eemese már 7 eszdeje vezeti és irányítja a Várhegy belsejének kérdező-kutató-föltáró munkáját. Mi derült ki e hét esztendő alatt? Mai régészeink messzebb, tehát mélyebbre akartak menni, mint a harmincas évek közepének a kutató emberei. Hátha a III. Béla féle palotánál ősibb falak is mutatkozni fognak a gyengéd ásóforgatás nyomán? A hét esztendő értékes vallomást tett az elsuhant ezer évünkről: olyan kőfalak bukkantak elő, amelyek a 10-11- ik századok fordulójának az építkezéseire vallottak. Kitűnt, hogy II. Béla 12-ik századi palotája mellett, alatt, s oldalt régebbi falak is föltárhatok. Föl is tárták azokat.A régi 12-ik századbeli lakótorony alatt, föltűnt egy még régebbi toronynak a fal-emléke, falomladéka, s az ásók nyomán kezdett kialakulni egy szentistváni, István király korabeli körépitmény néhány részlete. Kiástak négyöt olyan ősi helyiséget, amelyek valaha homokkőből épültek, s István király apjának, Gézának a korára utaltak. Találtak nagy mennyiségben ősi cserépmaradványokat, s előkerült egy igazgyönggyel díszített aranyfüggő is. Ezeket a fölfedezéseket a tudományos sajtó, s a napi sajtó már nyilvánosságra hozta. Mire utalnak, mit vallanak, mit mondanak ezek az esztergomi ősfalak, e szentistváni örökség, hagyatéka egy kornak, amely ezer év előtt volt? Nem kevesebbet, mit anynyit, hogl Esztergom, a Várhegy, ez a sziklafok a Duna közelében már Szent István, már Géza fejedelem korában központ, uralkodói székhely lehetett. Nem kevesebbet, mint anynyit, hogy mi már jóval III. Béla a 11-ik század előtt, már a 10-11-ik századok fordulóján kőből építkeztünk, s talán még annyit, hogy Szent István nem földvárban, nem Thursday. Sept. 16, Í97Í Magyar Egyveleg írja: RIPORTER Nyolcvanegy éves korában elhunyt Lukács Pál, a világhírű Oscar-dijas filmszínész. A Vigszinház szerelmesszínésze volt, a filmrajongók millióinak kedvence. Még idős korában is sokat szerepelt amerikai filmekben. Az első világháború idején lépett színpadra, s karrierjét tulajdonképpen Varsányi Irénnek köszönhette. A színésznő a kassai színházban figyelt fel Lukácsra, s véleményét elmondta a Vigszinház igazgatójának. Hamarosan szerződtették. 1918 szeptember 14-én mutatkozott be Budapesten Pinkerton hadnagy szerepében Belasco Pillangókisaszszony cimü drámájában. Nem egészen egy évtizedet töltött a Vigszinház társulatában, innen szerződtették Hollywoodba. Ezt követően nemcsak filmen, hanem színpadon is szerepelt: Paul Lucas néven a Broadway több színházában játszott főszerepeket, Nagy meglepetésre a pestiek, mint az amerikai hadsereg ezredesét láthatták viszont a Vigszinház volt hősszerelmesét. Lukács szenvedélyes repülő volt, magánrepülőgépen közlekedett. Az Oseardijat az Őrség a Rajnánál cimü film Müller mérnök szerepéért kapta. A magyar némafilmekben szerzett tapasztalatait jól kamatoztatta Amerikában. Nem egy filmje volt világsiker: a Dodsworth, a Kisértés, a Némo kapitány, Az apokalipszis négy lovasa stb. * * * Az artistamüvészet speciális helyet foglal el a müsáncvárban, hanem egy több mint ezer éve emelt kőpalotában született, születhetett. A föltárásokat gondosan rendezve, éppen úgy be fogják mutatni a közönségnek, az ország népének, mint II. Béla palotáját bemutatták annak idején: A munka még nem fejeződött be. Most más még nem látható, csak árok, kő, fal, omladék. Ezekben az omladékokban ringatták valaha a bölcsőt. Egy bölcsőt? Inkább kettőt, amely mégis ugyanaz volt. Egy királyét, Szent Istvánét, s egy országét, Magyarországét. A kutatás olyan falakat faggat, amelyek létezésünkkel egyidősek. Ruffy Péter vészeti ágak között. A legiaternacionálisabb műfaj. Nemzetközi, mert megértéséhez többnyire nem kell nyelvtudás. Szükségszerűen nemzetközi azért is, mert az artistának vándorolnia kell. Egész életében két, esetleg három számot mutat be, körülbelül tiz évente szerepelhet ugyanazon közönség előtt. A magyar artisták túlnyomó része e pillanatban is turnézik. Egy teljes magyar cirkusz dolgozik Jugoszláviában. A teljes cirkusz alatt a szakmában azt értik, hogy a teljes személyzet, s a felszerelés is magyar. Stadtzirkus Budapest cimen lép fel Rudy Bross produkciójában egy csapat magyar művész a Nyugat Német Köztársaságban. Másfél órás műsorral turnéznak Lengyelországban, a Szovjetunióban is vendégszerepeinek. Nagyobb együttes szerepel az USA-ban, a Ringling Cirkusznál. A magyar artisták a világ minden táján megtalálhatók, a Ny.-Németország-beli Aithoff Cirkusztól a dániai Benne Weiss Cirkuszig, a spanyol Castilia Cirkusztól a japán cirkuszokig. A helyzet naponta változik, a szerződések lejárnak, ujraköttetnek, naponta uj szerződések is születnek. E pillanatban is tárgyalás folyik egy Las Vegas-i partnerrel, aki magyar artistákat szeretne szerződtetni. HUMOR Éjfélre jár az idő, amikor a kisvendéglőbe beállít egy férfi, nagyon borús hangulatban : — Parancsol? — kérdezi a felszolgáló. — Tudja, mi kell nekem most? Egy pár virsli és néhány szó . . . Nemsokára megjelenik a pincér, leteszi az asztalra a virslit. — És hol a jó szó? — kérdi a férfi. — Ne tessék megenni a virslit. * * * A tenger mélyén úszkál a szardinia-család. A szardiniapapa, a szardinia-mama és a nyolc kisgyerek. Egyszer csak jön egy hajó. A fedélzetén emberek hancuroznak. Megszólal az egyik szard!niagyerek: — Mi ez, anyuka? — Ez fiacskám egy nagy emberdoboz ...
