Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-02 / 35. szám
Thursday. September 2, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 7. oldal Ez Is Amerika problémája Irta: RUBY ERZSÉBET Az East River partján húzódó Green Point brooklyni negyedben a mi utcánk nem valami szép. Azért jobb emberek laknak itt a bérházakban, mivel a közhitt szerint a viz partján tisztább és hűvösebb a levegő. Fél utcányira vagyunk a viz partjától s a közbeeső térséget beépítették különféle, kisebb-nagyobb gyárakkal. Ez aztán elintézte ezt a környéket. Szennyezik a levegőt és kloákának tartják az East Kivert Főleg ukránok és lengyelek laknak itt és jól érzem magam köztük. Jóindulatú, becsületes szándékú, szorgalmas, tiszta és vallásos nép. Éjszakánként a nappali idegölő zaj után gyógyító a csend, csupán a folyón úszó fehérhajók tülkölése hallatszik, az ife csak akkor, ha köd lepte be a nagy folyót. Hanem aztán: két hónapja hogy a házunkkal szemben levő nagy bérházban két puerto-ricoi család költözött be, sok apró gyerekkel. Az első hetekben csendesen viselkedtek, óvatosan tájékozódtak. Néhány hét óta elviselhetetlenül zajongnak, éjjel bandákba verődve bömbölnek. A ricsaj este tiz órakor kzdődik és reggel három óráig tart. A fehér lakók rendőrt hívtak s perceken beiül meg is érkeztek. Megdorgálták az ifjakat, azzal az Ígérettel, hogy ha még tovább lármáznak, börtönbe viszik őket. Alig hogy elmentek, újra kezdődött a lárma. Hozzá még azzal a gyorsan pergő nyelvükkel állandóan jár a szájuk. És csak kiabálva társalognak. Ebben az utcában mi fehérek körülbelül ezren lakunk. A két puerto-ricoi család 31 személyből áll. Ez a kisebbség terrorizál bennünket, álmatlanná téve éjszakáinkat, s a lakosság kialvatlanul megy a másnapi munkára. Igazságosan próbálnám megítélni ezt a mindig vidám népet. Jóindulatú nép, szívélyes és összetartó. Ha a családban gyermek születik — és ez igen gyakori családi esemény náluk —, a nagyobb testvérek őrjöngő szeretettel becézik az újszülöttet. — Csak hát primitívek. Itt, a nagy civilizációtól nem esnek hanyatt, ők megtartják a maguk szokásait, de nagyobb céljaikat is gátlástalanul viszik véghez; nem törődve törvénnyel, szabályokkal, mert hát Amerika szabad ország! Ennek a fennkölt meghatározásnak kitekert értelmezése, egyik sírásója lenne, ennek a hatalmas országnak, de résen lesznek azok, akik máris látják a belső hibákat . . . Eszembe jut gróf Széchényi Zsigmondi "Afrikai pásztortüzek” cimü vadásznaplójában ez a jellem-meghatározás: . . Felfogadtam 26 bennszülött feketét teherhordozónak. Megfigyeltem: A mezítelen teherhordók naivak, becsületesek és ragaszkodók, mint egy ártatlan gyermek. De amelyik bennszülött már csikós trikót visel, gyűrött micisapkával, az már minden hájjal megkent csirkefogó.” Mint a puerto-ricoiak. Mikor ideérkezik gyönyörű szép hazájából, ahol a politika jóvoltából, máris amerikai állampolgár, még rajta van a hazai köntös. De amikor megmelegszik, határt nem ismerő vakmerőén viselkedik. Nem izgatja őket a fehérek fejcsóválása, még ő csodálkozik, hogy miért nem szabad neki lármázni, mikor neki arra kedve van? És itt van a csattanó: A puerto ricoiak éjszakai bömbölését, először a velük egy házban lakó három néger jelentette fel, vagyis rendőrt hivott. Két banktisztviselő és egy nőtlen tanító. Az ember azt hinné, hogy a három intelligens néger feljelentésének mélyebb pszichológiai háttere van— és pedig az, hogy próbálják bizonyítani, hogy a puerto-ricoi alacsonyabb nívójú, mint a néger. Arra hivatkoznak, ha egy néger család a fehérek közé költözik, alkalmazkodik a fehérekhez. Nem kellemetlenkedik, igyekeznek átvenni a fehérek szokásait, de a puerto-ricoi nappali és éjszakai lármájával elűzi maga mellől a többséget, a fehéreket. Hajnali egy órakor a lányok sikoltozásától idegsokkot kap az ember. Legfelháboritóbb az, hogy éjfél után apró puerto-ricoi gyerekek — 6- 8 évesek — a zajongó banda körül bicikliznek s egyik kezükkel fogják a kormányt, másik kezükben fagylalttölcsér! Éljen Amerika! De a kiskésit neki, gyermekkorunkban csak Jézuska nevenapján kaptunk fagylaltot, s azt is jó magaviseletünkkel kellett kiérdemelnünk. Ez az, ami felháborító, hogy néhány ember pokollá teszi életünket. Megmásítják eddigi életformánkat, mivel miattuk este 10 órától hajnali 3 óráig nem tudunk aludni. Aki teheti, az átvirrasztott éjszakát kipótolja és későn kel fel. De mit csináljanak azok, akiknek pontos időben munkába kell menniök. Az alattam lakó fehér család lakást keres, elköltöznek innen. A földszinten lakó öreg házaspár ma költözik. Itt van már a butorszállitó és a szemközti házban lakó puerto-ricoiak érdeklődnek a háziurnái, hogy kiadja-e nekik a lakást, mert a fivére idejönne lakni a családjával. A háziúr bizony füllentett. Azt mondta, hogy már ki van adva a lakás. Erre a termetes asszonyság pergő nyelven fenyegetőzött, hogy feljelenti a háziurat, hogy nem akarja nekik, az amerikai állampolgároknak kiadni a lakást. Majd ő utána néz, hogy ki van-e adva! így keletkeznek országszerte a puerto-ricoi gócpontok. Pedig nagyon áldásos volna, ha ennek a nációnak is külön települést létesítene az illetékes hatóság — mint a néger Harlem. Ott aztán ordíthatna éjjel-nappal torkaszakadtából. E sorok Írója évtizedek óta este 9 órakor már lefekszem és í'eggel 6 órakor már főzöm a kávét. A puerto-ricoiak éjszakai üvöltésétől ezt az évek hosszú során beidegződött szokást meg kellett változtatnom. Most reggel 3 órakor tudok elaludni és hat óra helyett délelőtt 10 órakor ébredek fel. A teljesen megváltozott életprogramomban az a szomorú, hogy nekem merőben idegen népek miatt kell szenvednem. És sokezren vagyunk igy. Tegnapelőtt este nagy eső volt. Na — gondoltam — most nem ülnek ki a ház elé ordítozni, rádiózni, táncolni, énekelni —, jól kialszom magam. Hát kérem, csak reggel háromkor aludtam el, mert a szervezetem nagy kínnal néhány hét alatt hozzászokott a megváltozott időrendhez és máról-holnapra ezt visszacsinálni nem lehet. Azt mondják, hogy a sors ércgépezetében őrlődünk. Dehogy is kérem. A politika ércgépezetében őrlődünk, a többit tessék kitalálni. Hogy miért Írtam ezt a cikket? A New York Times aug. 20-iki számában írja: “Újabban megint nagy számban vándorolnak Amerikába a puerto-ricoiak és Brooklyn, Green Point negyedében levő Franklin utcát vették birtokukba. (Ezen a Franklin Streeten lakom én is.) Ez az East River mentén húzódó szép hosszú utca teljesen megváltozott. Éjjel-nappal lármáznak ezek a pergőnyelvű polgárok és nagyon jól érzik magukat, stb. Egyszóval újabb nagyszámú puerto-ricoi bevándorlás. Majd elfelejtettem: A jövő évben lesznek a nagy választások. Már eleve gondoskodnak szavazókról a nép barátai . . . Tiszta szívből kívánom, hogy csak fél éjszakára jöjjenek ide az East River mentén húzódó Green Pointra, tudom, megemlegetik a . . ; tovább nem merem mondani. Mélyen lenyúlnak mélyszagu bodzafák. A hold milyen meleg, forogva, fénylőn visszaremeg az ízes füvet rágó tehén domború szembogarán, melyet dülledten semmibe ejt. Alig hallod ficamos állának őrlő zaját, odahull, lebukva a csendbe, melyet nagynéha, hangtüvel szurkál a kutya nyúló vonitása. Gyárak torkán ordító, fagyos kiáltás, mint fojtott emberé kínnal kibuggyan. Utána ijedten ujrafesziti sátrát a csend. SZAVAK-FOGALMAK TRUBADÚR — így hívták a hippyt a közép korban. OKOS EMBER — Aki előre látja, hogy mi van megszületőben, ezért nagyon óvatos. KÖNNYEK — A költők rendszerint gyöngyhöz hasonlítják a könnyeket. Persze, a gyöngy valódiságát sokkal könnyebb megállapítani. DEMOKRÁCIA — Olyan rendszer, amelyben a polgár szabadon választja meg azokat a politikusokat, akik elkutyavetyélik az általa fizetett adót. GYÉMÁNT — Az a legfőbb jellemzője, hogy nőtől szinte lehetetlen visszakapni. ANATÓMIAI TULAJDONSÁGOK — Mindenki rendelkezik velük, de fiatal hölgyekét ajánlatos mégis elsősorban tanulmányozni. HUMORISTA — Olyan ember, akinek kitűnő emlékezőtehetsége van, s azt hiszi, másnak ninps. Mosolyogjunk NŐI LOGIKA Manci megismerkedik egy csinos, fiatal orvossal, aki nagyon megtetszik neki. Próbálja a házasságra terelni a szót, de az orvos szabadkozik: — Én még nagyon keveset keresek— Annyi baj legyen. Ha elvesz engem feleségül, a barátnőim belebetegszenek az irigységbe és akkor sokat fog keresni. • HOGY MÚLNAK AZ ÉVEK . . . Egy asszony sírva mondja a férjének: — Valaha azt mondtad, hogy legszívesebben megennél, annyira szeretsz. És ma válással fenyegetőzői, mert találtál egy hajszálat a levesben . . . PARADICSOM Két üzletember beszélget: — Mit szólsz a gazdasági helyzethez? — Paradicsomi az állapot. — Hogy érted ezt? — Nemsokára meztelen leszek . . . • EGY OKOS KÉRDÉS Az idős milliomos igy kérte meg a fiatal hölgy kezét: — Akar az özvegyem lenni? FLÓRIÁN Ti «OR: Megindul a csend a bodzafák mögül
