Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-21 / 3. szám
12. oldal MAGYAR-HÍRADÓ Thursday, Jan. 21, 1971 A BETYÁR SZERETŐJE: SZÉP ANNUS NEW YORKI AJÁNDÉK Hogyan keit haza a PetöMiáy? Száz esztendővel ezelőtt, 1869—1872-ig tartott az alföldi betyárvilág felszámolása, a hírhedt Ráday-korszak. Ezen belül pontosan száz éve került “rendőrkézre” a hires szegedi BÜKI csárda, Rózsa Sándor egyik főhadiszállása. Rózsa Sándor az 1867. évi kiegyezés és koronázással kapcsolatos általános amnesztiával került másodszor szabadlábra és bár akkor már túl volt első fiatalságán — haja és duzzadt bajusza eró• senöszbecsavarodott —, ereje, megfontoltsága és főként szervezési készsége ekkor érte el tetőpontját. Ma, a krimikkel agyontüzdelt világban szinte kézenfekvő, hogy elsősorban jól rejtett, biztonságos búvóhely kell minden betyártevékenységhez. 100 évvel ezelőtt viszont Ráday Gedeon, a betyárvilág felszámolója sem látta át ebben a vonatkozásban Rózsa Sándor “ügyességét“. A BUKI-csárda csaplárosnéjáról, SZÉP ANNUS-ról a nóta elmond mindent: A szegedi Büki csárda Éjjel nappal sarkig tárva Szép asszony a csaplárnája Ki is tekint néha néha Por veri fel ott az utat Betyár legény lovat rugtat Utána megy kilencz zsandár De kilencz is hiába jár Szép Annusnál sok a rejtek Oda hiába mén Kentek Zsandár urak! — biz hiába! Nem lel Kentek ott betyárra Ott csötlik meg lovak lába Ölelő kar, két szem várja Akár zsandár, akár betyár — Éjjel-nappal — ki arra jár A nóta olyan pontos, mint egy büniigyi jegyzőkönyv. Minden szava, jelzője, százszázalékos, tényállás. A versben is megénekelt SZÉP ANNUST 1870 nyarán hozatta be a szegedi várba Ráday, anélkül, hogy sejtette volna a BUKI-csárda rejtelmeit. A százszor hires grófi policájnak ez volt az egyik legnagyobb felsülése. Laucsiknak, Ráday mindenható “vizsgáló bírójának” a volt nagybecskereki “speczerájosnak” (kis fűszeresnek) jutott eszébe, hogy a helyszíni szemle talán szólásra bírja SZÉP Annust. A százesztendős jegyzőkönyv mindennél érdekesebb és szinte tapintható realizmussal Írja le a különleges rejtekhely minden zugát, hangulatát és ugyanakkor az ott történteket is. “A Buki-csárda 1870. augusztus havában, annak 5-ik napján megszállatván, a kiszállott vizsgálóbiztos épületet, padlásk és pincét szorgosan és figyelmesen megvizsgált. Az átkutatás után a föld felett a szobában, hálókban és padlásokon nem találtatott semmi különös. A söntésben azonban találtatott egy elrejtett ajtó a lábzsámoly alatt, amely feinyittatván, mögötte a következők találtattak: Először egy titkos kamra, ablakok nélkül falak közé beépítve. E kamrában asztalok, székek találtattak. De találtatott a sublót mögött egy falba vájt 22 colnyi széles ugyanolyan magas ajtócska is, amely a tágas körtőbe vezetett, onnan meg a padlásra”. Ez volt tehát a rögtöni menekülés útja. A körtőn át a padlástérbe lehetett jutni, ahol a hálókamrák felett a menekülő a félszerig juthatott el. A lovak nyergeivé, kantározva ide voltak bekötve. A padlásról pontosan úgy lehetett egyetlen ugrással nyeregbe szállni, mint ahogy a mai TV-filmek mutatják. De nézzük tovább a jegyzőkönyvet, az egyetlen hivatalos dokumentet, mely a betyár búvóhelyet szinte mérnöki pontossággal leírja: “Az előbb említett kamrában az asztal alatt, elfüggönyözve pedig két darab vaskazetta találtatott, az egyik üresen. Ezen, a m. kir. posta czimzete állott. A másik egyszerű fekete vasláda volt minden jelzés és név nélkül. Benne azonban 30,000 pengő forint értékű arany és ezüst pénzek találtattak. Találtatott ezen kívül ama kamrában az egyik sarokban egy lapos szekrény, melyben négy zsandár puska, annyi tollas kalap és négy zsandárzubbony. További szorgos kutatások után a jobb oldali falban egy valaha idegen tulajdont képezhetett, elavult rámáju piszkos nagy kép, háta megett egy újabb keskeny ajtó találtatott, csak olyan széles, amelyen egy ember meghajolva, kényelmesen befért. Ez az ajtó is felnyittatván, a bizottság legnagyobb álmélkodására és nem várt meglepetésére egy újabb, az előbbinél kisebb kamra találtatott és találtatott a kamrában az asztal melletti székeken ülve gyertyafénynél bóbiskolva— két zsandár”. E pillanatban senki sem tud felelni arra, hogy Petőfi Sándor és Emich Gusztáv kézirásu, első, eredeti szerződése, melyet a költő 1846. junius 22-én kötött a nyomdász, könyvkiadó és könyvkereskedő E'mich-hel összes verseinek kiadására, hogyan került ki Amerikába és hol lappangott több mint száz éven át? Az 1848-as emigráció egy tagja vitte volna ki a nemzeti és irodalomtörténeti becsű okmányt, vagy később sodorta át a forgószél a Petőfi-szerződést és a költőnek 250—250 forintokról szóló “nyugtatvány”-át? S mikor? És ki őrizte meg azt, s kik számára örökítették át a közel százhuszonöt esztendős irói szerződést? Csak sűríti a homályt, hogy irodalomtörténetünk erről az írott szerződésről nem is tudott. Petőfi első verseskötete, Vörösmarty javaslatára, s a Nemzeti Kör anyagi támogatásával 1844-ben, az őszi vásár idején jelent meg 109 költeménnyel. A költő összes költeményeinek első gyűjteményét Emich Gusztáv adta ki, a nagy március idusa előtt pon-Örök hiánya a hivatalos jegyzőkönyvnek, hogy a nagy szerű pillanatokat nem tudja rögziteni. Mit szóltak a zsandárok és mit a hivatalos közegek? E'gy pillanatkép az arcokról bizony nagyon érdekes lenne. Meg kell azonban elégednünk azzal, ami van: “Előttük étel dús maradványai és üvegekben bor állott. A rejtekben talált, elcsigázott zsandárok kihallgatások során magukat szolgálati könyveikkel igazolták, hogy egy megejtett járőr-szemle alkalmával tőrbe csalattak és erőszakkal a rejtekhelyre zárattak, hogy e’.pusztítassanak.” Rádayt kis hijján megütötte a guta, amikor a jegyzőkönyvet elolvasta, ő persze azonnal tudta, hogy a két zsandár a maga “elcsigázottságában” nem lehetett más, mint két betyár. Az eddig szótlan SZÉP Annusból most már könnyű volt kivenni a két betyár nevét. Rózsa Sándor társai: Tandari Jóska és Réti Miska játszotta a két elbusult zsandárt. A BUKI-csárda, minthogy igy gazdátlanná és üressé (Folytatás a 13-ik oldalon) tosan egy esztendővel, 1847. március 15-én. E mü 3000 példányban jelent meg. • Az összes költemények első gyűjteményére kötött szerződés alján látható “nyugtatvány”-ok szerint két — egyenkint 250—250 forintos részletben 1848. augusz tus huszonnyolcadikén és a másodikat három nappal a megjelenés után, 1847. már cius 18-án fizette ki. Az irodalomtörténet tudott erről a megállapodásról, de feltételezte, hogy ez csupán szóbeli. Az írást senki sem látta. A kézirásu szerződés eltűnt. , Megkötése után közel száz huszonnégy évvel került Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumba. • Az eredeti kézirásos szerződést Milton Smith amerikai állampolgár adományozta halála előtt, végakaratilag, nyolcvan esztendős korában Magyarországnak. A Magyarok Világszövetségének a székházában nézegetem és olvasgatom azt a vaskos iratcsomót, amely Milton Smith hazairt leveleit őrzi. Smith az “egész világgal” levelezett és elég sűrűn a Magyarok Világszövetségének a vezetőivel is. Ezekből a levelekből igyekszem összeállítani Milton Smith életútjának megközelítő eseményeit és vonásait: Erdélyi származású, Kupferschmidt Menyhért volt a neve. Amerikában vette föl a Milton Smith előnevet és családnevet. Pesti tanoncévei alatt a szabóságot tanulta ki, aztán Berlinbe költözött, ahol üzletet nyitott, megnősült, 4 gyermeke született, az első világháborúban magyar huszár volt, 1923-ban kivándorolt az Egyesült Államokba, New Yorkban telepedett le, jól menő szabómühely tulajdonosa lett, mind a négy gyermekét, akik nem tudtak magyarul, megtanította magyarul beszélni és magyar verseket szavalni. Négy gyermeke (három leány és egy fiú), ma is New Yorkban él. Egyik leánya, Mrs. Lillie Brown, newyorki tanár adta át a Petőfi-szerződést édesapja halála után apja akaratának értelmében Kasnyik Andrásnak, washingtoni magyar nagykövetségi megbizottnak. Az átadásig Petőfi és Emich szerződését az öreg Milton Smith egy newyorki bank páncélszekrényében őriztette. Milton Smith newyorki magyar szabómester 1947-ben Floridában autószerencsétlenséget szenvedett, munkaképtelenné vált, s azon túl már csak élete éltető szenvedélyének, a magyar irodalom ápolásának, terjesztésének és a könyvgyü jtésnek élt. New Yorkban 1954-ben saját pénzén 2000 példányban kiadta Kiss József válogatott verseit és azt ingyen küldte szét a világ magyarjainak. Még a Kiss-kiadás idején történt, hogy az újságban azt olvasta: egy magyar énekesnő valahol Amerikában megzenésitett Kiss József verseket adott elő. Neki is elküldte a költeményeket — később még az énekesnő nevét is elfeledte, s nem tudta megmondani — és a művésznő válaszában megvétel re ajánlotta fel a Petőfi-szerződést, amelynek ő a tulajdonosa. Már el akarta adni New Yorkban, de senkinek sem kellett. Mr. Smith a vétel előtt fotókópián, ellenőriztette a szerződés hitelesítését Buda.pesttel, s miután a szerződés hitelesnek találtatott, megvette azt száz dollárért és elhelyezte egy newyorki bank páncélszekrényében bérelt fiókban. • Mrs. Lillie Brown elbeszélte, hogy édesapja igen gyak ran elbotorkált a Central Parkon át abba a newyorki bankba, ahol a kincsét őrizték. Kinyittatta a páncélszekrényt, kihúzatta a fiókot és gyönyörködött Petőfi kezevonásában. Sok-sok terv merült fel benne: mi is legyen a szerződéssel halála után? Az elbeszélések szerint arra is gondolt, hogy a szerződést vele együtt temessék el, Petőfi kezevonása legyen a szemfedője. Milton Smith - Kupferschmidt Menyhért 1970. május 16-án, nyolcvanöt esztendős korában New Yorkban meghalt. Halála előtt egy hónappal az egyik barátja előhozakodott a szerződés öröklésének kérdésével. Kérlelte őt, ne temesse el magával, adományozza inkább a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumnak, ott van annak az igazi helye Petőfi más emlékei között. Milton Smith pedig végrendelkezett: egyik leánya, Mrs. Lillie Brown, halála után vegye ki az okmányt a páncélszekrényből és adja át a washingtoni magyar nagykövetség megbízottja utján a budapesti múzeumnak. Petőfi szerződése megérkezett. Több mint százéves, egyelőre rejtélyes bolyongás után. Ruffy Péter
