Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-04 / 5. szám

14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Feb, 4, 1971 A HALÁL SZOLGÁLTATTA A KÍSÉRŐZENÉT 3 FIATALEMBER KÜLÖNÖS VAKÁCIÓJÁHOZ fognám két kezemmel és érez­(Folytatás) A károm fiatalember nem mindennapi vakációjának kö­vetkező állomása a Florida Atlantic University (Boca Raton, Fia.) autóparkoló tel­ke volt, körülbelül 20 mér­­földnyi távolságra Fort Lau­­derdaletől. Ez alkalommal az áldozat két fehér diáklány volt. Május 14-edikén, az alko­nyati órákban, a tanítási órák végeztével, Donna Fink (Mia­mi) és Marilyn Mahnke (Homestead, Fia.), elhagyta az egyetemet és a két lány beült Donna vörös Camaro autójába. Mindkét lány 21 ' éves volt. A rendőrség későbbi érte­sülése szerint, ekkor jelent meg a színen Thompson és Rutrell, egy puskával és egy késsel felfegyverkezve. A két fiatalember arra ' kényszeritette a lányoka, hogy autójukban egy távoli, elha­gyott, erdős területre vigyék őket. Az erdőben a két lány­nak ki kellett szállnia a ko­csiból és előre kellett men­niük egy árok irányában. Chaney, aki ekkor saját autójukban ült, körülbelül ne­gyed mérföldnyi távolságra a történtektől, két lövést hal­lott. Thompson mindkét lányt fejbelőtte. Amikor Thompson és Rut­rell visszatért saját autójuk­hoz, Thompson kérkedve kö­zölte Chaney vei: — Az egyik tyúkot éppen a szeme között találtam el. A két lány eltűnését rövi­desen jelentették hozzátarto­zóik a rendőrségnek. Ugyan­ekkor, a Thompson csoport visszaadta tulajdonosának a kölcsönkért autót és a három fiatalember a meggyilkolt Donna Fink vörös Camaro ko­csiján folytatta vakációját, amelyhez a Halál szolgáltatta a kísérőzenét. Május 15-ikén a vörös Ca­maro autó Hardeevillebe (S. C.) érkezett. Alig egy nap telt el a két diáklány meggyilko­lása után és a Thompson cso­port 400 mérföldnyi távolság­ra járt a kettős gyilkosság szinhelyétől. Mialatt Chaney az autóban maradt, Thompson és Rutrell bement egy közeli üzletbe, amely ajándéktárgyakat, cse­csebecséket és tüzijáték-pat­­tantyukat árult. Az üzletben csupán John Bazemore, a 49 éves tulajdo­­no és segédje, a 16 esztendős James Woods, tartózkodott. Mindketen fehérek voltak. Rablók vagyunk és pénzt akarunk. Adjanak ide minden pénzt a pénztárfiókból — mon­dotta Thompson. Rutrell későbbi vallomása szerint Thompson nem is várt John Bazemore válaszára, ha­nem azonnal rálőtt. Az üzlet tulajdonosa holtan rogyott össze a kiszolgáló-pult előtt. Woods viszont felkapott egy pisztolyt, az egyik polcról, Thompson azonban gyorsabb volt és lövése kézen találta a segédet. Woods ezután tüzelt: a pult alól előrántott egy pus­kát és először a pisztollyal tü­zelt, azután a puskával. Ezúttal Thompson vol az áldozat: két lövés találta, Thompson felnyögött és hol­tan rogyott össze, szájából vékony vércsik csordult. Linzié Lee Thompson halá­la után, Rutrell jobbnak lát­ta elszelelni: forgószélként vágtatott ki az ajtón, beült a vörös Camaro kocsiba és kiad­ta a parncsot: — Hajts amilyen gyorsan csak tudsz! Chaney rálépett a gázpe­dálra és a vörös Camaro autó elszáguldott. Woods is kiro­hant az üzletből és a rohanó autó után lőtt, azonban nem alálta el, ekkor a rendőrséget értesítette a telefonon. A rendőrségi autók, kerülő utón, északi irányban, Wal­­tonba hajtottak és ott elállták az utat. Ez volt a hely, ahol a vörös Camaro kocsit és uta­sait feltartóztatták. Chaneyt és Rutrellt vissza­szállították Hardeevillebe, ahol Woods nyomban felis­merte Rutrellt. A sheriff meg­bízottai átkutatták a Camaro autót, amelyben összesen 4 puskát, két bajonettet és nagymennyiségű lőszert talál­tak, ezenkívül pedig a “Stu­dent Non-Violent Coordina­ting Committee” egyik röp­­iratát, amely “megtorlásra” szólította fel a szervezet tag­jait egy Ralph Featherstone és egy Che nevű férfi “kegyet­len lemészárlása” miatt. (Ez a két szélsőséges fiatalember körülbelül két hónappal aze­lőtt vesztette életét Maryland államban, egy dinamit-robba­­nás alkalmával. — Szerk.) J. P. Raymond, sheriff, kihallgatta Rutrellt és Cha­neyt : mindketten készségesen vallottak, pontosan elmondot­ták a különös vakáció törté­netét, sőt, meglehetős pontos­sággal megjelölték azt a he­lyet is, ahol a sheriff megbí­zottai megtalálhatták a két diáklány hulláját. A két foglyot ezután Jas­per megye börtönéből a co­lumbiai állami fegyintézetbe szállították. Az indokolás az volt, hogy állítólag “egyes szélsőséges csoportok” a két fogoly kiszabadításával fe­nyegetőztek. Ezuán Palm Bachről és Fort Lauderdaleből detektí­vek utaztak Columbiába és kihallgatták a két foglyot. Rutrell és Chaney, egybe­hangzóan, azt vallották, hogy a gyilkosságokat Thompson követte el. Akár megfelelet ez a valóságnak, akár nem, Thompson — aki halott volt — nem tudott ellentmondani. A két fiú vallomásának’ a lényege a következő -volt: A vakáció kitervelője Thompson volt, aki a rablá­sok és a gyilkosságok után pénzt akart szerezni és a pén­zen egy “fekete felszabadító hadsereget” akart szervezni. Thompson a “Fekete Párdu­cok” nevű négerszervezet tag­ja volt. Amikor a három fiú elhagy­ta autóján New Yorkot, Thompson kijelentette: — Vakációnk alatt, min­den nap, legalább egy fehér embert kell meggyilkolnunk. A tárgyalásra november­ben került sor Ridgelandban (S. C.) Az esküdtek mind­egyike néger volt: 7 férfi és 5 nő. Az ügyész összesen 10 ter­helő tanút hallgatott ki. Cha­ney ügyvédje azzal érvelt, hogy védence egyáltalában nem vett részt a gyilkossá­gokban. Az ügyész halálbüntetést kért Rutrell számára és arra kérte az esküdteket: minő­sítsék bűnösnek gyilkosság­ban Chaneyt is, ajánlják azon­ban kegyelemre. Az esküdtek, alig két órai tanácskozás, ártatlannak ta­lálták Chaneyt és bűnösnek találták Rutrellt, azonban ke­gyelemre ajánlották, ami au­tomatikusan életfogytigla­ni fegyházbüntetést jelent. Kürthy Miklós: KRÓNIKA Már hetek óta figyelem az autóbuszon, reggelenkint. Nem fiatal, k<»z Kürthy Miklós Anya-a r c a van és anya-keze van. S ha megszólal olykor és mond va­lamit a soff őrnek, a hangja is anyás. Puha hangja van. Az egész nő olyan, mintha tankönyvből vágták volna. Ő az Anya, nagy A betűvel, va­lóságos jelkép. Nem minden anya ilyen, de minden anyának ilyennek kel­lenne lennie. Szeretem nézni az arcát és tekintetemmel vé­­gigsimitom puha anya-kezét. Szeretném végigsimitani uj­­jaimmal az arcát. Szeretnék ismét 10 éves len­ni és szeretnék az ölébe ülni. Szeretném, ha beszélne hoz­zám puha anya-hangján. Sze­retném, ha ölében ringatna. Talán minden jobb lenne ak­kor . . . talán minden köny­­nyebb lenne akkor. — Mama — mondanám hal­kan és arcomat a puha anya­­archoz nyomnám. S nyakát át­Az igazságszolgáltatás gé­pezete ezzel azonban még nem végzett Rutrellel és Charey­­vel: két floridai vádesküdt­szék a két fehér diáklány és Bowes meggyilkolásának vád­ját emelte ellenük és már fo­lyamatban van a kiadatási el­járás, mert a Bowes-gyOkos­ság ügyét akarják először tár­gyalni és a tárgyalásra Flo­ridában kerülne sor. Az egész különös ügy leg­megfej thetetlenebb szereplő­je Ben Chaney, aki valamikor határozottan az erőszakmen­tes irányzathoz tartozott. Chaney védőügyvédje a kö­­vekezőket mondotta az u jság­­iróknak: — Ben ma is határozott el­lensége mindenfajta erőszak­nak. Minden vágya az, hogy egy nap Mississippi államban telepedjék le és könyvkeres­kedést nyisson. Ben vélemé­nye az, hogy a néger-problé­ma igazi megoldása az okta­tásban és a nevelésben rejlik. Amennyiben ez a megálla­pítás igaz, még rejtélyesebb: miért vett hát részt az “erő­szak-ellenes” Ben Chaney a gyilkosság-vakációban ? (Vége) ném a testéből áradó anya­melegséget. Minden puha lenne körü­löttem és minden megnyug­tató lenne . . . minden bizton­ságos lenne. Azt hiszem, az anyáknak valamiképpen meg kellene védeniük bennünket, akik már felnőttünk és elfe­ledkeztünk gyerekkorunk lágyságáról. Nem igaz, hogy az évek múltával erősebbek lettünk. Nem igaz. Csak öre­gebbek lettünk. * * * Rezegtek az ablakok és a szél sivitva süvöltött a közel­múltban, éjjel, amikor Ohio felett hóvihar száguldott el. Két kiskutyám, Beauty és Sweetheart, odabujt hozzám az ágyban, egészen közel hú­zódtak, csak orrukat dugták ki a takaró alól és nedvesen, rémülten fénylett a szemük. A szél egy-egy élesebb sivi­­tására mindketten halkan nyöszörögtek. Meleg volt a há­lószobában, az éjjeliszekré­nyen világított az ébresztőóra számlapja és világított a Prin­cess telefonkészülék tárcsája. Rezegtek az ablakok, oda­kint, az utcákon sivitva süvöl­tött a szél és Beauty és Swewetheart nedvesen fénylő szeme lassan lecsukódott: mindketten elaludtak. Meleg testüket odanyomták hozzám, védelmet kerestek és én vé­delmet kerestem az ő testük melegében. Mert ha rezegnek az abla­kok és sivitva süvölt a szél az utcákon, mindnyájan, kisku­tyák és emberek, összebú­junk: védelmet keresünk a vi­lág ellen, amely hatalmas, ve­szélyes és kegyetlen tud len­ni. Az időjárás ugyan elég hideg volt, de nem volt elég hó és igy Darlene Hembree, az 197Ó-71-re választott Miss Toledo a hóolvasz­tásra használt sódomb tetejéről gyakorolja a skiezést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom