Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-28 / 4. szám
12. oldal MAGYAR HÍRADÓ ... "t '..'"V. .... ARCKÉPCSARNOK: Thursday, Jan. 28, 1971 426 SZERELMES LEVÉL UTÁN ANGOL-MAGYAR “HAPPY ENDING”EGY MAGYAR NOBEL-DIJAS lékvesékben. Szent-Györgyi Anyakönyvi bejegyzés: Caroline Griffin, született 1943- ban, Chieveley-ben, házasságot kötött Bodóczky Istvánnal, született 1943ban, Kecskeméten. István első gimnazista volt, 15 éves, történelmóra folyt, s a tanár kihívta a táblához, hogy a “fehér rózsa, vörös rózsa küzdelemből” feleljen. István állt, mint szamár a hegyen, amig a tanár helyre nem zavarta. — Az Isten se ismeri ki magát a sok angol király között — morogta a padtársának és barátjának. Hogy az angol királyokról jutott-e a másik fiú eszébe, akit egészen véletlenül ugyancsak Pistának hívták, vagy különben is megkérdezte volna, ezt igy, utólag már nem lehet tisztázni, tény, hogy az odafordult hozzá: — Te, én megismertem egy angol kislányt, az apja a követségen dolgozik, ö három hétre jött látogatóba. Azt kérdezte, nincs-e egy barátom, aki a barátnőjével levelezne. Na? Legalább gyakorolod az angolt. Istvánt beleegyezett, és még azon a héten a kezében volt Caroline Griffin, angol iskolás lány címe. Caroline akkor egy Oxford melletti kollégiumban tanult. 1958-ban kapta meg István első levelét, ügyetlen, nagybetűs Írással, s olyan nyelvtani hibákkal, hogy csak tiz évvel később, az esküvő napján értette meg a levelet, akkor is azért, mert cseppnyi albérleti szobájukban Caroline elővette a retiküljéből, és arra kérte Istvánt, ugyan magyarázza el végre, mit akart Írni az érthetetlen, megtekeredett mondatokban. A levelek jöttek, mentek. Minden héten levelet váltottak. István mondatai egyre világosabbakká váltak, Caroline levelei egyre hosszabbak lettek. Az ismeretlen István a legjobb barátja lett Carolinenak. Gondolatait, érzelmeit, problémáit megírta neki. Már egy éve Írták egymásnak a leveleket, mikor István ezt olvasta, Caroline egyik levelében : “Úgyse fogjuk látni egymást az életben, küldj magadról egy fényképet, hogy lássam, milyen vagy.” Most is őrzik azt az első, rossz kis amatőrképet a tizenhat éves Istvánról, és most is megvan a ládikában — ahol mind a 426 levelet tartják — a tizenhat éves Caroline fotográfiája, amelet válaszul | küldött István fényképére. Nyolc éven át megszakítás nélkül leveleztek egymással. István megírta, hogy leérettségizett, hogy festőművész akar lenni, hogy felvételire jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, hogy nem sikerült, és nagyon elkeseredett, hogy egy nyomdában vállalt állást . . . Caroline levelei arról szóltak, hogy Londonban a Moorfields Eye kórházban szemész asszisztensnő lesz, gyerekekkel akar foglalkozni, mert nagyon szereti a gyerekeket, ha egyszer férjhez megy, legalább négy gyereket akar. És István ne keseredjen el, próbálkozzon meg jövőre is a főiskolával. István megint próbálkozott, és megint nem sikerült, Carolinetől is lehangoló levél érkezett : Kanadában, Saskatoonban ajánlottak neki egy állást, s ő el is fogadta. Ott kell hagynia Londont. Pedig, ha István tudná, hogy Hampstead milyen szép tavasszal, amikor kizöldülnek a fák. És nyáron, ha elutazik a szüleihez Newburybe, hosszú sétákat tesz a kedves, öreg házak között. Na jó, hát akkor Kanada . . . Utazás előtt Caroline beugrott a Woolworthhoz és egy lemezt csináltatott a saját hangjáról: holnap reggel indul Kanadába, utolsó londoni délutánján, Istvántól búcsúzik . . . István megkapta a lemezt, meghallgatta, és egy árva kukkot nem értett belőle. Akkor döbbent rá először, hogy angolul csak a leirt szavakat ismeri. Aztán Istvánt mégiscsak felvették a főiskolára, aztán Caroline — két és fél év után — mégiscsaok úgy döntött, hogy nem marad Kanadában. És mivel István évek óta ajánlotta neki, hogy jöjjön el Magyarországra, egy európai utazás egyik állomásaként beiktatta Budapestet. A barátnőjével, Ruth-tal, összespóroltak egy kis pénzt. Caroline hosszú ideig nem költött semmire, csak egy varrógépeet vett, mert nagyon szeret varrni, a többit félretette az utazásra. 1967 telén Londonból útra keltek. Autóstoppal. Egy napon hideg, januári napon István táviratot kapott ezzel a szövetggel: “Holnap éi-kezünk.” Tanácstalanul forgatta a táviratot. Holnap érkeznek ... De mikor? És mivel? És hová? Mindenesetre, reggel kiment a bécsi gyorshoz, kezében egy csokor virággal . . . Megvárt még egy vonatot, aztán összefagva hazabandukolt. A házfelügyelőnő az utcán éppen a havat sepregette. — Jó, hogy jön, fiatalember — kiabált rá —, az imént kereste két svéd lány. — Miért lettek volna svédek? — nézett István a házmesternére. — Mert nem értettem egy szavukat sem — felelte az aszszony. István leült a heveőre és várt. A tenyere izzadt az idegessétől. Déltájban, végre-valahára megszólalt a csengő. Kirohant és valósággal feltépte az ajtót. Nyolc év után végre látni fogja azt, akiről tudja, mit gondol reggel, amikor kinyitja a szemét, mit olvas, milyen filmeket lát, mi a kedvenc színe, mit érez, ha egy nyomorék embert lát az utcán: mindent, mindent tud róla, csak éppen nem ismeri... Még nem forrt fel a teaviz, mikor beállított a másik István, aki annak idején, gimnazista korában, közvetítette Caroline cimét. Az Isten küldte .. . Jobban beszélt angolul, nem volt olyan elfogódott, leült és mindjárt kivaliatta a lányokat, hogyan érkeztek Budapestre. Cai’oline válaszolt: — Autóstoppal jöttünk. Alig láttam valamit a városból. olyan köd volt Londonban soha nincs ilyen sűrű köd . . . Vizumproblémák miatt ez za első, magyarországi látogatás csak két napig tarthatott, ezért másnap reggel Kecsekemétre indultak, hogy István bemutassa Caroline-t a szüleinek. A mama, aki nagyszerű ebéddel és magyaros szívélyességgel várta a fiatalokat, megdöbbent, hogy Caroline milyen otthonosan mozog a házban, azonnal tudja, mi hol van. Hát persze, a nyolcéves levelezés során István lerajzolta a szülői ház alaprajzát, s még a lusta, félszemü cirmosmacskát is bemutatta Carolinenak. Azon a nyáron együtt mentek sátorozni a jugoszláv tengerpartra. Egy alkonyi órán, amikor az ember azt gondolta, elfuthatna a viz színén, István arra kérte Carolinet, legyen a felesége. A lány a vizet nézte és azt felelte: — Megpróbálom. Csaknem három év telt el azóta. A szülők is, Caroline három öccse is többször jártak Magyarországon. Most már nem nyugtalanítja őket Caroline sorsa. Amikor Szegeden egyetemi tanárrá nevezték ki, kerékpáron ment a bemutatkozásra. Rektor korában motorkerékpárra ült . . . De Szent Györgyi Alberet nemcsak ezért ismerték oly sokan Szegeden, hanem felfedezéseiről, eredetiségéről is. Nemcsak a teniszpályákon volt kedvesen fogadott játékos, hanem kitartónak mutatkozott a tehetségek felkutatásában, ösztönzésében, és fáradhatatlan volt a munkában. A LENHOSSÉK TUDÓS-CSALÁD SARJA Édesanyja révén a hires Lcnhossék tudós-család sarjaként a budapesti egyetemen Lenhossék Mihály mellett ismerkedett az orvostudománynyal. Straub F. Burnó akadémikus, aki Szent-Györgyi Albert tanítványa volt, és 1933-ban mellette végezte biokémiai kutatásait Szegeden, egy interjúban professzorára emlékezve elmondta: az első világháború után, amikor leszerelt a katonaságtól, Hollandiában végzett élettani kutatásokat, majd F. G. Hopkinsnak, a vitaminok egyik felfedezőjének meghivására Cembridge-be került, Hopkins ösztönözte őt, hogy kémiával és a sejtlégzés problémáinak kutatásával foglalkozzék. És a 20-as évek végén addig ismeretlen anyagot talált a mel-Egy uj, tízemeletes bérházban kétszobás lakást kaptak. István elvégezte a főiskolát, tehetséges festőként tartják számon, hébe-hóba állami megrendelést kap. Caroline angol filmszövegeket lektorál és meséskönyveket fordít, néhány tanítványa is van. Amig a kávéval foglalatoskodik, és István cukorért megy, körülnézek. Érdekes szekrény, István készítette, öreg sublót, múlt századbeli, Caroline hozománya, egy nagy festmény, István legjobb képe. A sarokban gramofon, rajta egy amerikai musical, a Hair lemeze — az egyik sógor hozta a múltkor ajándékba. A pici fiú a másik szobában most ébredezik, áthallatszik a dünnyögése. A nagyobbik nadrágféken becsúszik a szobába. Angolul szólítja meg az apját. István magyarul válaszol, Caroline felkapja és angolul becézi: “Niki, kicsi fiú, hát kialudtad magad?” Aztán mind a hárman egymásra nevetnek. Nem tudom, milyen nyelven. A boldogság nemzetközi . . . Halasi Mária professzor azért utazott az óceánon túlra, hogy ezt az érdekes tulajdonságú, ismeretlen anyagot elkülönítse a többi anyagtól. Az Egyesült Államokban levő rochesteri Majo-klinikán végzett kísérleteket, s ezek később a C-vitamin felfedezésében vezettek.4 A szegedi egyetem orvosivegytani tanszékén — ahol 1931-ben kezdte meg profeszszori tevékenységét —- folytatta a sejtlégzéssel kapcsolatos kutatásait. A szegedi paprikahasitó asszonyok közreműködésével, a saját tervei szerint elkészített lepárlókészülékkel sikerült előállítania tiszta aszkorbinsavat, vagyis a C-vitamint, amely serkenti az anyagcserét; nélkülözhetetlen a szövetek anyagcseréjében, a fertőzések és mérgek elleni védekezésben, hiánya pedig skorbutot, tavaszi fáradékonyságot, vérzékenységet okoz. Kísérleteivel azt is bizonyította, hogy a c-vitamin különösen jelentős menynyiségben található a zöldpaprikában, a csipkebogyóban, valamint más növényi és állati sejtekben. Egymást követték tudományos munkái: Vizsgálatok a mellékvese kéregállományának működéséről és a biológiai oxidációk mechanizmusról (1921); C- vitamin, adrenalin és mellékvese (1932); Vitamin C. A vitaminok és a paprika ,1934); A biológiai oxidációk mechanizmusa. Újabb irányzatok a vitaminok terápiás alkalmazásában (1936); Biológiai oxidációk, fermentációk és vitaminok (1937). AZ ASZKORBINSAV IZOLÁLÁSÁÉRT A C-vitamin felfedezéséért — az aszkorbinsav izolálásáért, és a szövetoxidációk folyamatainak felderítésé ben végzett munkájáért — 1937- ben az orvosi Nobel-dijjal tüntették ki! Szent-Györgyi Albert egycsapásra híressé vált, nevét immár nemcsak tudóskörökben ismerték, hanem a világközvélemény is. Az 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállás után a Nobel-dijas tudós elhagyta az országot. SZEGEDRŐL WOODS HOLE-BA A háború után 1945. áprilisában beszámolt arról, hogy Szent-Györgyi Albert Nobeldijas tudóst választották a Nemzeti Segély diszelnökévé. (Folytatás a 13-ik oldalon)
