Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-28 / 4. szám
13., oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Jan. 28. 1971 AZ ŐSI SZENVEDÉLY VADÁSZEMLÉKEK TÖBTENELEM PONGYOLÁBAN W K minap 'kezembe került a vadászok lapja és egy nagyon érdekes cikket olvastam belőle, a fácánvadászatokról. Szép, alapos minden részletre kiterjedő irás volt, még a magamfajta szakember sem találhatott hibát benne. Aki most azt hiszi, hogy' nagy képű sködöm, az téved, igenis, értek a vadászathoz! Több vadászaton vettem részt életemben mint némelyik politikus, akit hivatali kötelesség kény szerit néhanap arra, hogy vállára akaszaza-a duplacsövű puskát. Orosházán, a csütörtöki nagypiac után, Csomós bácsi, a vadőr, közölte velem és társaimmal a vasárnapi gyülekezés helyét. Legtöbbször a monori-uti elágazásnál volt a találkozó. Nyulra, fácánra mentünk, de elvétve akadt egy-egy róka is. A mi felszerelésünk nagyon egyszerű volt. Hétköznapi ruha, füles sapka, bakancs: a zsebben sárkefe, a kézben fütykös. Hát igen; hajtők voltunk! Az urak benn gyülekeztek a kocsmában. Könnyű reggelit ettek, s legfeljebb kirfröccsöt ittak rá, mert a vadászathoz tiszta fejre van szükség. Utána kijöttek a kocsma elé, s midegyik kiválasztotta a maga hajtóját, aztán elindultunk. A nyulat körben vadásztuk, a fácánt rendszerint vonalban. Egyr kör nagyjából másfél kilométer átmérőjű volt. Az álló csoportból elindult jobbra egy vadász, balra egy hajtó. Amikor körülbelül száz méterre lehettek a bolytól, ismét elindult egy hajtó és egy vadász, de most fordított sorrendben, s. igy ARCOK A MÚLTBÓL á GŐZMOZDONY FELTALÁLÓJA A gőzmozdony feltalálása teem egy személy nevéhez fűződik, mégis George Stephenson volt az, aki — feltaláló generációk eredménytelen kísérletei után — valósággá varázsolta a gőzvasutat. George Stephenson 1781- beri született az angliai Newcastle melletti Wylam bányafalucskában, bányamunkás szülők gyermekeként. Iskolára • a hatodik Stephenson gyermeknek nem tellett, s George tehénpásztor lett. 16 éves korában bejutott a bányába egy gőzgéphez fűtőnek. Itt ismerkedett meg a gépekkel. írni, olvasni is csak 18 éves korában tanult meg. Rövidesen minden érdeklődébe a technika felé fordult. Fiát már taníttatta és ami kor Robert iskolába került, az apa együtt tanulta meg fiával a technikai ismereteket. A bányában felismerték “az öreg” Stephenson képességeit és 1812-ben már műszaki igazgatóként dolgo•zott. Ebben a megalapozott anyagi helyzetben kezdett -..régi tervének, a lokomotivnak a megépítéséhez. A gőzmozdony problémája, netn. volt uj keletű. Watt, Murdock, Trevithick már korábban foglalkozott a lokomotívval, de a “vas csúszik a vason” meggondolásból kiindulva az eredménytelen ki, sértetek után abbamaradták a további tervezések. George Stephenson isiiben; uj rendszerű gőzkocsi feltalálásával megvetette a mai vasutak alapját. “My Lord” nevű teherszállító mozdonya még kezdetleges alkotmány volt, de az 1825-ben megnyílt > Darlington-Stocktöh közötti vonalon járó “Locomotion” nevű mozdonya már komoly feltűnést keltett. A vasút elterjedését azonban csak az 1829. évi rainhilli mozdonyverseny segítette elő. A kiirt versenypályázat szerint csak olyan “!ocomotivok” indulhatnak, amelyeknek súlya 6,1 tonna amiatt . van és .20.2 tonna .terhet tudnak elszállítani 16 km-es óránkénti sebességgel 8.22. km-es hosszú vonalon. A gőz nyomása nem haladhatja meg a 3.5 atmoszféi'a nyomást, a mozdonyok ára pedig 550 font alatt kell hogy legyen. Az 1829. október 8-i versenyen a nehéz feltételek miatt csak 4 mozdony indult, köztük a világhírű svéd—amerikai Ericsson “Novelti” nevű lokomotivja. A versenyt George Stephenson “Rocket” nevii mozdonya nyerte 21 km-es maximális sebességgel. A verseny eredménye az eddigi kétkedőket is meggyőzte arról, hogy a jövő közlekedési eszköze a gőzvasut George Stephenson mozdonyait fia, Róbert Stephensort tökéletesítette és az ő lokomotivjai voltak évtizedeken ót a gőzmozdonyok mintaképei. Pap János váltogatták egymást a hajtők, vadászok, mig a boly el nem fogyott. Pontosan kellett tartani a távolságot, s tudni az irányt, hogy szép szabályos legyen a kör, amikor a két első ember újra találkozik. — A kör bezárva! — Megfordultunk, s mentünk befelé. Mi, hajtők, nem nagy zajt csapva de szisztematikusan zargattuk föl a nyulakat, vigyázva arra, hogy egyelőre a körben maradjanak, mert még nagy volt a távolság a két vadász között. A többit már ki lehet következtetni annak is, aki soha nem látott vadászatot. A kör mind kisebb lett, fogyott a távolság ember és ember között, s a kőidben rekedt nyulak mind gyakrabban igyekeztek kifelé a szűkülő réseken, A hajtó dolga volt, hogy a kitörő nyulat a vadász felé szorítsa, a vadászó pedig, hogy eltalálja azt, de csak szigorúan a körön kiv.üi. Jó körben, jó időben, havas tiszta terepen húsz, huszonöt vad is kikerült egy hajtásból, amelyeket aztán hosszában egymás mellé raktunk a fagyos földre, mig jött értük a kocsi és elvitte őket. Hajnaltól kora délutánig megcsináltunk négy-öt kört, közben vonalban fölhajtottuk az útba eső sásos, nádas berkeket a bennük bújó fácánokért. Fácánt lőni látványosabb, szebb, örömtelibb élmény a vadásznak, mint a körből iszkoló nyulakra pufogtatni, igy aztán itt nagyobb volt az izgalom, többet szidták a hajtót, s néha maguk között is összekaptak, egymástól a lövés jogát, mi több a találatot. A vadászat rendszerint ott ért véget, ahol elkezdődött: a gyülekezőhelyen, de most már meg lehetett huzni a lapos pálinkásüveget; a kocsmáros tojást, kolbászt, sonkát sütött, s megkezdődött a hajtők aratása is. Előkerültek a zsebből a kefék, ugyahogy fényesre glancoltuk a aneggyszinü bilgerli csizmákat, leszedtük a lengyelbundákba akadt bogáncsokat, szöszt, gazokat. A jó vadáss megbecsült a jó hajtót, a kialkudott fizetségen fölül — amit Csomós bácsi osztott szét közöttünk — még egy' pengő körüli borravaló is jutott, s amikor alkonyodni kezdett, lassan elindultunk haza- Sok év telt el azóta, degon-Publius Cornelius Scipio Africanus római hadvezér, Hannibal legyőzője, látogatóba ment egy Ízben Quintus Ennius neves költőhöz, eposz- és tragédiairóhoz. Ennius rosszkedvében lehetett, mert szolgálója azzal jött a vendég elé, hogy gazdája nincsen itthon. Scipio Africánus sarkon fordult, indult vissza, de még ki sem lépett az átriumból, amikor a házból hangokat hallott. Nyomban felismerte Ennius beszédét, de csak egy pillanatra torpant meg, aztán ment tovább, s szó nélkül elhagytam barátságtalan vendéglátó otthonát. Néhány nap múlva Ennius jelent meg Scipio háza előtt, s már be akart lépni a kapun, amikor az előtérből felhangzott a hadvezér szava: — Nem vagyok itthon! A költő meghökkenve nézett Scipio ra: — Jupiterre mondom ő Scipio, nem hiszek a fülem-. dolom, hogy a vadászat — a lényeget tekintve — nem sokat változott. Azonos az ösztön, ami az embert kiviszi a természetbe, hogy ősi szenvedélyének hódoljon. Kitalálhatták bár az atombombát, de nem változott a vadászfegyver, a lőszer, a szétnyitható háromlábú szék, s bármennyit fejlődött a technika, nem változott a terep sem. Ha valami mégis megváltozott, az csak a vadász és a hajtó közötti régi függőségi viszony lehet, de ezért az állításomért sem tenném tűzbe a kezem. Ám semmiképpen nem változhatott meg a szegény nyulak helyzete. Ők, mint régen, most is belül vannak a körön, s ha megtalálják a rést, amelyen áttörve a menekülés útját remélik — dörren a fegyver. Hiába! Áldozat nélkül nem megy. Deménvi Ottó nek. Mintha azt mondtad volna, hogy nem vagy itthon . .. —Én viszont, ó Ennius, nem értelek téged. A minap én szolgálód egyetlen szavára elhittem, hogy nem vagy- odahaza. Te meg, most nekem személyesen nem akarod ugyanezt elhinni... * >1« , Giorgio Sidney Sonnino olasz politikus, az első világháború kitörésekor külügyminiszter, egyik fő mozgatója volt annak az irányzatnak, hogy Olaszország lépjen ki a hármasszövetségből, s forduljon szembe az Osztrák - Magyar Monarchiával és Németországgal. Ezekben a diplomáciai húzásokkal, taktikázásokkal terhes, bonyolult időkben Sonnino, szokása szerint, hosszú, magányos sétákon töprengett a következő napok tenni valóin. így készülődött egy este a képviselőházban másnap tartandó fontos külpolitikai beszámolóra, amikor szembejött vele egy barátja.- Fogadni mernék — kiálltotta a jó barát vidáman hogy azon gondolkozol,. mit kell majd mondanod holnap a parlamentben 4 — Tévedés — felelte Sonninó. — Éppen az ellenkezőjén gondolkozom. Azon, hogy mit nem kell kell mondanom holnap a parlamentben. MOSOLYOGJUNK NEM IS VICC . . . Egy külföldi lapbah az alábbi mélyértelmü példabeszédet olvassuk: A kakas felkeresi a tyúkokat és magával hoz egy .sfrcctojást. Nagy érdeklődéssel nézegetik a tvukok. majd a kakas megszólal: ’ — Hölgyeim, távol áll telem a szándék, hogy Öhöket bíráljam, mégis rá szeretnék mutatni, hogy a verseny óriási. A külföldi kolléganők ilyen méretű tojást áilitanafe elő ... FALU TAMÁS: A VONAT NEM ÁLL MEG Itt a vonat egy percre sem áll meg. mert száguldva futó gyorsvonat, csak a rezgő ablakokból látom régi boldog állomásomat. Utcák nyúlnak ki az állomásig, ódon utcák, drágák, kedvesek, elfelejtették, hogy voltam s vagyok, s mindegy nékik, hogy majd nem leszek. Sok-sok emlék, mely örök poggyászom, felvonul most bennem sebtiben, meghúzom a vészféket magamban, mért ká akar szállni a szivem.
