Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-24 / 25. szám
Thursday, June 24, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 15. oldal HONVÁGY ... H ÓRIÁS FÁK, FOLYAMOK FÖLDJE... Álmaim színhelye mostanában a szülőföldem. Kacagásra ingerlő, ujjhegyig telt boldogságra ébredem hajnalonként és mindig valahol a Kálló pataktól vagy a Kiserdőből érkezem vissza a valóságos világba. A Kálló . . . számomra még mindig ő a folyó, az igazi! Május végtől minden szabad óránkat csidős hideg — majd a meleget lehelő nyár beköszöntővel — langyos vizében töltöttünk. Kézzel nartuk a homokmedret, hogy mélyebb legyen, ripacskodó színészre valló körbetekintés után ugrottunk fejest a partról a bámulok örömére, a ma-ő junk dicsőségére. Amint visszapillantok a múltba, látom magam hatévesen, ebihalat kergetni átlátszó vizében. Milyen síkos volt a zsákmány, és micsoda öröm, ia összeszoritott két tenyerem közül nem birt kiszabadulni a békaporonty .-. . Aztán már iskolás /agyok, a szünidő boldog emberkéje, aki kákából íészitett tutajon úszom, jobban mondva, hagyom, íogv a viz vigyen lefelé. Lesem — a partról vagy a kchídról integető — járókelőket, némelyik feíyéget, mert azt hiszi, belefulladok. Ahártyan tannak, mind elcsudálkoznak, ami érthető, hiszen a káka alattam nem látszik, teljesen elmerül a súlyomtól, és csak vakító mellsőtestem tandikál a viz felett, mintha libegnék, mintha áthatatlan kéz tartana . . . Ébredéskor itt áll velem szemben a kamasz is, 5t szintén látom. Kiskakasként, kényesen lépeget a gáton, de vizslató szeme a lányokat keresi a izparton, és ha meglátja a szőkét, olyat dobban i szive, hogy szinte hallja. Megáll, figyeli a világot, a pipacsokat, a kései búzavirágokat, amelyekre ráterül a kéklő, messzi égbolt. A szeme szikránk, mint a nap, a szemével elnyeli a lányokat, az :gész határt, és amikor hallja a szőkék-barnák silingelő kacagását, akkor érzi meg először, mi íz: férfinak lenni . . . Innen indultunk, fantáziánktól megrészegülve . Fekete-tengerre. ‘‘Hajót” építettünk — legalább it méter hosszú és egy méter széles volt — és nert nagy esők jártak, amitől legalább másfél néter mélyre hízott a Kálló, elindultunk világelfedező utunkra, tizenháromévesen. A Feketeí őrösig jutottunk, onnan huzatott haza bennün.et motorcsónakkal egy jószivü gátőr ... Máskor a Kiserdőből érkezem vissza az álomilágból. Érzem az ibolyák, bodzák illatát, látom z égig nyúló mocsári tölgyeket, az inas törzsű ■yértyánfákat. Ujjongva kiáltok fel újraélt gyerekkoromban, élvezem a zuhanást, az egyik fától másikig repülő boldog test muzsikálását. Ruhazáritó köteleket csentünk el hazulról, azokat szedtük fel a kihajló ágakra, és suhantunk egyik •.ötéitől a másikig, Tarzan módjára. Micsoda zsungel volt az! Alattunk a sürü bokrok — bodák, galagonyák, kecskerágók — és a minket ülöző “vadállatok”, az oroszlánként üvöltő baráaink . . . Később csend vesz körül. Óvatosan lépedünk, majd ijedten lapulunk a földre a íácán:akas ricsajozásától . . . Most, ha otthon járok és nézem a Kálló lustán szó, libák hasáig érő vizét, vagy a Kiserdő fái őzött sétálok, minduntalan felteszem a kérdést: z lenne az? Az óriás folyó, és az égig érő fák?! Hiszen láttam a Gangeszi és a Szajnát jártam ajgákban és őserdőkben. Az eszem szerint azok z igazi folyók, erdők, a szivem szerint a Kálló neg a Kiserdő. Mentem keresztül dzsungelén, a ad* elefántok és óriáskígyók földjén, de azt a féílmet nem éreztem sóba, mint a méteres siklóigyók földjén siklókigyóval való találkozáomkor, ötévesen. De azt a csodálatot se éreztem: z akácok, orgonák virágzását ésszel felfogni, és (bódulni az illatuktól. Nekem ott muttata meg először magát a Világ a szülőföldemen. Ha magas épületre gondolok, ma is a derecskéi templomtorony jut először eszembe. És a természet szépsége is ott kezdődik: a Föld legjobb illatú, leglilább ibolyája a Kiserdőben nyílik, ott leghatalmasabbak, legzöldebbek a fák és legszebb neszezéssel siet a folyó. Külföldön ezt látom vágyakozva magam előtt. Ezek az emlékek, és családom — az országtól távol —, ez nekem a Haza. Pedig jói tudom már, nem óriás fák, nem folyamok földje a szülőföldem. És mégis, álmomban örökre az marad. GERO JÁNOS SZIVÜNK MEGINT... (Die justo, quoniam: bonum . . .) Irta: BUJDOSÓ BÁLINT Szivünk megint ma könnyben ázik, mert egyre késik, nem jött el a “másik”, kinek oly rég már itt kén’ lennie. Ki ismer Téged s beszélget Veled, megcsordul ajkán s szivén az ige . . . A lángpiros szép tulipán felett, tavaszi álmos fák alatt, keze kezedben, áthalad permettel-áldó őszben, ropogó vig hóban, s kinek Te szólnál: “Minden, igen, jól van . . .” Most róla olvastunk, kit emleget az írás, s ki el nem jött ... És belül csupa sirás szegény szivünk és csupa-csupa hívás. Kinn eső hull makacs-keserves-hosszan. Lehetne “jól”, igen, de megrekedt a “rosszban” Egy sáros utón álldogál a vén szekér. Lovát kifogták, senki sincsen itt más, csak sár meg sár. És hallgat, mit se kér: nem érkezett meg, kinek jönni kellett. Elhagyott utón áll a tört szekér. Magyar képviselet a Vatikánban Megélénkültek a magyar katolikus egyház kapcsolatai a Vatikánnal az elmúlt években. Az együttműködés sokáig nem volt kielégítő, de 1964-ben — a magyar állam és a szentszék között kötött részleges megállapodás évében “megtört a jég” és azóta a kapcsolatok egyre inkább normalizálódnak. A magyar püspöki kar tagjai jelentős munkát fejtenek ki a Vatikán különböző szervezeteiben. A magyar püspökök 80 százaléka tagja a szentszék valamelyik bizottságának! Ez világviszonylatban is magas arány. A kapcsolatok normalizálódásán túl ennek nyilván az is oka, hogy a magyar teológiai munka színvonalát egyházi körökben nemzetközi elismerés övezi. Dr. Ijjas Jószef kalocsai érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke, valamint Brezanóczy Pál, egri érsek, a püspöki kar titkára, tagja a Püspöki Szinódusnak; dr. Bánk József váci megyéspüspök pedig a Kódex Reviziós Bizottságában tevékenykedik. A Liturgikus Kongregáciéban 2 magyar püspök is helyet foglal: Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök és Kisberk Imre püspök, székesfehérvári apostoli kormányzó. Dr. Dudás Miklós hajdudorogi görögkatolikus püspök a Keleti Kongregációban, Klempa Sándor veszprémi apostoli kormányzó pedig az emigráltak s turisták lelkipásztorkodásával foglalkozó bizottságban munkálkodik. Kacziba József püspök, apostoli kormányzó a Világi Papok Missziós Egyesületének tagja. A felsorolt püspökök vatikáni tisztsége nem formális méltóság. A magyar főpapok rendszeresen részt vesznek .a különböző szervezetek, bizottságok, ülésein, munkájában: előadásokat tartanak, tanulmányokak, teológiai munkákat, javaslatokat dolgoznak ki. JÚNIUSI ÉVFORDULÓK Apáczai-Csere János tudós, a 17. század szellemi életének jelentős alakja, a magyar művelődés, nevelésügy és tudomány egyik kiemelkedő úttörője 346 esztendeje született. Kaffka Margit iró, költő, a Nyugat jelentős munkatársa születésének 91. évfordulója. Kernstock Károly festőművész és grafikus 31 esztendeje halt meg. Mészöly Gedeon irodalomtörténész, nyelvész, műfordító, a nyelvészeti tudományok doktora születésének 91. évfordulója. Lechner Ödön építőművész, a “magyar stilus” megteremtője az építészetben 57 esztendeje halt meg. Gerevich Tibor művészettörténész, egyetemi tanár, akadémikus 89 esztendeje született. Tersánszky Józsi Jenő Kossuth-dijas iró 2 esztendeje halt meg. Kemény Zsigmond iró, puclicista és politikus, akadémikus 157 esztendeje született. Finta Sándor szobrász — portrékat, emlékműveket és plaketteket mintázott — 90 éve született. Dankó Pista nótaszerző, iró születésének 113. évfordulója. Szász Károly költő és műfordító születésének 142. évfordulója. Erkel Ferenc zeneszerző és karmester, a romantikus magyar képviselője, a Himnusz megzenésitője 78 esztendeje halt meg. Gáborjáni Szabó Kálmán festő és grafikus 15 esztendeje halt meg. Nádai Pál iró, müvelődéstörténész és művészeti iró halálának 26. évfordulója. Than Mór festőművész, a magyar történeti festészet jelentős képviselője születésének 143. évfordulója. Egry József Kossuth-dijas festőművész és grafikus halálának 20. évfordulója. Tápay-Szabó László ujságiró, iró és művelődés-történész 94 esztendeje született. Csontváry Kosztka Tivadar festőművész halálának 52. évfordulója. Orbók Loránd iró, az első magyar művészi bábszínház megteremtője 47 esztendeje halt meg. Baktay Ervin orientalista, India--kutató, a Kelet-ázsiai Muzeum munkatársa születésének 81. évfordulója. Soós Imre Jászai Mari-dijas színművész halálának 14. évfordulója. Stróbl Alajos szobrászművész születésének 115. évfordulója.
