Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-06-03 / 22. szám

Thursday, June 3, 1971 MAGYAR HIRADO 9. oldal HOMOKI ERZSÉBET fM LELKI KLINIKÁJA TANÁCS JELIGE. — A férjem halála óta most már 8 éve egyedül élek családi házunkban. Tavaly ideköltözött a szomszéd házba egy házaspár, 35— 40 évesek lehetnek. Azóta sok mérget okoznak nekem. A konyhámból és a living-roomból át le­het látni hozzájuk. Ez a szemérmetlen nő sok­szor meztelenül járkál a lakásban, a rérfi reggel meztelenül jön ki a fürdőszobából és este ott csó­­kolóznak a kivilágított szobában. írjak nekik egy goromba levelet vagy jelentsem fel őket? VÁLASZ. — Egyiket sem ajánlom. Ha gorom­ba levelet ir, lehet, hogy még gorombább választ kap. Ha pereskedni kezd, maga fogja megunni a sok költséget és utánjárást. Egyszerűbb megol­dás is van. Ne nézzen oda. Senki sem kötelezi ar­ra, hogy meztelenséget és csókolózást nézzen, ha nem kiváncsi rá. Sűrűbb függönyt az ablakra. Pár dollár az egész. Jjc ❖ r/t MÁRIA. — Kedves Erzésbet, maga mindent tud, áruljon el nekem egy titkot. Ki a hibás ak­kor, ha egy házasságban egyik sem csalja meg a másikat, anyagi gond sincs és pár év múlva a házasság mégis unalmas és szürke mind a ket­tőnek. VÁLASZ. — Dehogyis tudok én mindent, de amit kérdez, arra felelhetek, mert nem is olyan nagy titok. Ilyen esetekben rendszerint a férj is, a feleség is egyformán hibás. Némelyik férj pár­évi házasság után már csak aféle házvezetőnőt Iát a feleségében, aki időnként egyúttal hitvesi kötelességet is teljesít és megfeledkezik arról, hogy a feleség is: nő. Férfiak, akik társaságban, vendégségben, munkahelyükön udvarias lovagias férfiak, amint hazaérkeznek, egyszerre levetik ezeket a tulajdonságokat. Faragatlan, dörmögő medve lesz belőlük, egy kedves szavuk sincs a fe­leségükhöz s legfeljebb csak a hálószobában vész­inek tudomást arról, hogy asszonyuk van, azt is csak akkor, ha véletlenül éppen olyan hangulat­ban vannak. Senki sem kívánja a férjtől, hogy évtizedes házasságban úgy viselkedjen, mint a mesebeli álomherceg és mindennap, minden órá­ban újra és újra kelljen meghódítania a feleségét. Lelkileg-testileg kicsit elengedheti magát, egy [kicsit kényelmesebben viselkedhet otthon, de a kényelem nem mehet a kedvesség, az udvariasság, & lovagiasság terhére. Például nem szeretem az olyan férjeket, akik ha elmennek hazulról, gon­dosan megborotválkoznak, de ha valami miatt egy napig otthon maradnak, akkor borostás ál­lal járkálnak mondva, hogy ma nem megyek se­hová, a feleségemnek igy is jó vagyok. Ez csak apróság, de minden ilyen apróság egy-egy tégla a választófalhoz. Sok asszony viszont maga szer­­ai önmagának a bajt. Nem is törekszik arra, hogy a férje évtizedes házasság után is a meghódítani való nőt lássa benne. Nincs egy gyengéd, nőies szava, gesztusa, amivel hangulatot ézresztenie a férjében. Szó sincs arról, hogy szünet nélküli sze­relmes gügyögéssel, bájolgással csábítsa a férjét, de maradjon meg nőnek és ne feledkezzen meg arról, hogy a férje: férfi. Ráadásul sok asszony csupa kényelemből semmit sem ad magára és ez­zel önmagát fosztja meg a nőiesség varázsától. Nem kell cifrálkodni, azonban a lompos, rendet­len háziruha és hasonló dolgok mind kiváló esz­közök arra, hogy feledtessék a férjjel, hogy a fe­lesége: nő. Más is van. A férj, akinek terítetten asztalon adják a reggelit, a vacsorát mosatlan edények mellett tálalják, beszédtémának pedig csak a háztartási pénzt, a pénzkérdést kapja, az nem csoda, ha unott megszokásnak tartja a há­zaséletet és eszerint tekinti a feleségét. Férj és feleség ossza meg egymással az élet gondjait, az élet hétköznapjait, de néha egy szál virág, egy bók a feleségnek, egy gyengéd cirógatás a férj­nek: nem tiz, hanem húsz évi házasság után is ünneppé teszi a hétköznapot. Elég kár, hogy sok házastárs elszalasztja az ünnepet és belesüllyed a hétköznapok szürkeségébe, holott egy kis fi­gyelmességgel, érzéssel évtizedekre konzervál­hatná az ünnepet. * * * KÉRDÉS JELIGE. — Menjek egy férfihez, aki elvált ember, egy 7 éves lánya és egy 5 éves fia van, akik az elvált feleségnél vannak és a fér­fi kötelezte magát, hogy 18 éves korukig tartás­­dijat fizet a gyerekek után? Az illető szimpati­kus, nagyon szeretem, szorgalmas, nem iszik, nem kártyázik jól keres, amiből meg tudnánk élni, maradna is egy kevés, de mégis félek a zavarok­tól miután még több mint 10 évig kell fizetnie. VÁLASZ. — Ha valóban szereti, akkor a tartás­­dij nem lehet akadály. Meg kell értenie, hogy je­löltje felelősséggel tartozik a gyermekeiért. Ezt a felelősséget meg kell osztania vele. Gondoljon arra, hogy maga is dolgozhatna. A keresete pó­tolhatná a közös háztartásban az összeget, ami a gyerekekre megy. Attól függ, hogy jószivvel vál­lalja-e ezt az áldozatot. Ha nem, akkor jobb véget vetni az egésznek. AMERIKAI GYORSFÉNYKÉPEK ÉLET ÉS HALÁL SZIMFÓNIÁJA Hajnali négykor egy texasi kórházban a hires Író nyilatkozik, készülő regényéről. Narancsot kér a nővértől, elalszik és néhány óra múlva csende­sen meghal. Ugyancsak hajnali négykor befejezik az újsá­gok csomagolását és vonatra rakják őket. Négy óra ötvenkor egy vasutas jelt ad a vonat­nak. A fütő néhány lapát szenet dob a kazánba. Öt óra háromkor egy fiatal lány ül be az étke­zőkocsiba, kér hideg kakaót. Az álmos pincér mo­rogva mondja a konyhán: — Micsoda ízlés, hidek kakaó! A negyed hatos távolsági buszról tengerész száll le: feleségét keresi, aki két hónapja még égy szállodában dolgozott. Háromnegyed hatkor a négyötvenegyes vonat kalauza szomorúan csóválja a fejét. — Ez a szegény lány. Ilyen fiatalon. És miért jött idáig, miért innen ugrott ki? A fékező helyesel neki, és mindketten tudják, hogy ez az esemény legalább félóra késést jelent. A városokban megjelennek a munkábamenők. Halk morgás, beszélgetés, itt-ott gyufa sercen. Az önkiszolgáló előtt már állnak néhányan, ide­gesen nézik az órájukat. Még öt perc. Megérkezik a tejeskocsi. Nagy csörömpöléssel rakják le a kan­nákat, néhány kifli kiesik a rekeszből. — Nem baj, mama, nem kell megsózni. A boltos már söpör, legalábbis a tegnapi koszt besöpri a szekrény alá, a tegnapelőttihez. Egy borostás koldus nyütt cipőjére mutat: — El kellene utaznom, de igy nem mehetek, lu­kas a cipőm. Az egyik mondat közben odább áll, a másik ad valami aprópénzt. Az öreg átugrik a bárba, egy rövidért. A hosszú bárnál bortócsák, néhány beteg légy szédeleg. A tengerész, aki leszállt a buszról, és teljesen kiürített lakást talált otthon, bánatosan gubbaszt a sarokban. Lassan én is fölkelek. Az újságos már a szomszéd házban van. Biz­tosan csak a kapu alá hajit ja be a lapot, hadd örüljek. A reggeli lap közli, hogy elhunyt a jeles ame­rikai iró. Azt a lányt, aki a vonat alá vetete magát, már bevitték a halottasházba. Ott jó társasága lesz. Jól érzem magam, egész nap nincs semmi dol­gom. Mégis lemegyek az utcára. Nem akarok sem­mit, csak sétálok, lökdösődöm, mint a többiek. Ahogy befordulok a sarkon, egy csúnyácska kis­lányba és mamájába botiok. Érdekes, mennyire hasonlítanak egymáshoz. A kislány óvodába jár. Minden reggel ugyanakkor találkozunk, és ugyan­ott, mintha csak kiszámítanánk. Hiába, én is, ők is, a mozdonyvezető, a boltos, sőt még az öreg koldus is óra szerint élünk. Egy pillanatra a kislányra nézek, rám moso­lyog. Nem köszönünk egymásnak, hiszen nem va­gyunk ismerősök. Szántó Péter. HUMOR j ORVOSTÓL JÖVET j — Most jövök az orvostól. — Mi bajod van? — Rohamosan romlik az emlékezőtehetségem. — És csinált már valamit az orvos? — Igen. Előre kifizettette a honoráriumot. A HORGÁSZ Horgász ül a patak partján. Egy arra menő megszólítja: — Miért olyan ideges? — Tudja, ez a horgászat! — Furcsa; a hogászás nyugtatja az idegeket. — önnek igaza van, de itt tilos horgászni . . . FODOR JÓZSEF: j MÁR EZUTÁN , ! Ha kény hiv, ha sziveit egy, Én már nem sietek, Megvár majd, akinek Fontos: és ha nem, elmegy. Csak nyugodtan: a jelszó, Már, fiam, ne szaladj, S ki nem fogadsz igy el: jó — Lelkem mosolyogva hagy. | Ki van, nincs olyan itten, Hogy gőgjét hizlalom, Önhitt rang, hatalom — S hogy hig kedvét keressem. j Mert én ilyen vagyok már, Jó, vagy nem jó nekem, j Lelkem kára nagyobb kár, Megmondom kereken. így dús nem leszel, az szent, De élsz függetlenül, Lelked bus, vagy örül, Ugrálhat, hány kisisten! Mert, ha légy-ütni-düh- jön, Csak ilyet érsz, “nagy”-ot! Mint guta téged üssön, Jobb, pajtás, ha hagyod. i-------------­­I GONDOLATOK 1 A sebészek udvarias emberek, kopogtatnak a hasadon, mielőtt bemennek. * * * Elásta a harci bárdot, de megjelölte, hova. * * :Jc Humánus mérget talált fel: senkinek sem árt* i

Next

/
Oldalképek
Tartalom