Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-14 / 2. szám
16. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Jan. 14, 1971 “Emlékezetes tragédiák, kalandok, bűnügyek és szerelmek.. ALBÉRLŐT KERESEK... (Folytatás) És máris készen volt a története: “Az “öreglány“ rendszeresen utazgat Csehszlovákiába a rokonaihoz, s onnan mindig csempészáruval megrakodva tér haza. Egyszer majd ráfizet, s ő — Erdei — nem akar újra valami bajba, de még csak gyanúba se keveredni! Szalai egy szabómesternél lakott. Erdei ezentúl gyakran kereste fel Szálait a lakásán és — többnyire a szabómester jelenlétében — beszélgettek. Erdei egyszer megkérdezte a szabót, nem tudna-e neki valami rendes, tisztességes, dolgos nőt ajánlani feleségnek, akinek van lakása, meg némi pénzecskéje is. Ő ugyan udvarol most egy vidéki tanítónőnek — mondta —, tán el is veszi feleségül, de sajnos, nincsen semmi vagyona a nőnek. A tanítónő valóban létezett. Benkő Margitnak hívták. Erdei valamikor szívesen udvarolt volna neki. S most levelezni kezdett vele, mégpedig a szabómester címén, akiről azt irta, hogy nála dolgozik. Ez a levélváltás szeptember 19-én indult, éppen azon a napon, amelyiken Tamás Viola a bátyjához utazott, hogy személyesen közölje vele az örömhírt: férjhez megy. A báty óvatosságra intette a húgát, mert hallott már fcgyet-más fiatalabb testvérüktől, Margittól. Viola azonban boldognak látszott és azt mondta, nincs mitől tartani, igaz, hogy Erdei életében akadt botlás, de éppen abban látja ő annak biztosítékát, hogy most már megszelídül. A báty odaadta Violának egyik régi, jó anyagból készült Öltönyét; csináltasson belőle esküvői kosztümöt. A csináltatásra és egyebekre adott hozzá 1000 forintot is. Erdei elkérte Violától a pénzt azzal, hogy majd megveszi, ami kell a kosztümhöz is, az esküvőhöz is. Viola úgysem ér rá, mert dolgozik, ő viszont, sajnos, még nem. Otthon szétszedte az öltönyt, és egy szabásminta alapján Viola méretére hozzáfogott a kiszabásához. Először úgy határoztak, hogy az esküvőt még szeptemberben megtartják. Erdei viszont azt mondta, hogy nem kell elsietni a dolgot, nincs semmi értelme a kapkodásnak, úgyis házasok módjára élnek. A formaságokon majd tullesznek, amikor neki is lesz állása. Esténként továbbra is eljárogatott a szabómesterhez. Már a második levél érkezett ide a tanítónőtől, aki hajlandónak mutatkozott felutazni Budapestre, hogy Erdeivel találkozzék. Erdei azt mondta Szálainak és a szabónak, hogy hál’isten, úgy látszik, most jóra fordul az élete, mert az öreglányt, akinél lakik, rajtacsipték a csempészésen. S már nem is az első alkalommal, ezért bíróság elé fogják állítani, a nő azonban el akar lógni ez elől, és legközelebbi útja alkalmával Csehszlovákiába disszidál. Kint módos rokonai élnek. Jobb sora lesz ott. ő akkor egyedül marad az egyszobás lakásban, ahova felhozhatja majd a tanítónőt, mert jobb itt élni, mint vidéken. Közben Viola azzal vádolta a férfit, hogy huzza-halasztja az esküvőt, és október 2- ára megbeszélte Margit húgával, hogy Erdeivel elmegy hozzájuk, és ott, négyesben, Margittal és férjével együtt, megbeszélik a házasságkötés napját. Kellemes családias estét töltöttek együtt, Erdei kedélyes volt, vicceket mesélt, szellemeskedett, megnevettette az egész társaságot. Közben kissé messzire ment a humorizálásban, azt mondta például, hogy neheztel Violára, mert férfiak járnak fel hozzá és legutóbb például egy szabómestert meg egy tűzoltót kellett neki “sajátkezű - leg” kivernie a lakásból. S ő mindig csak igy, ökölharc után kaphatja meg Violát. A nő ezen kicsit duzzogott, de megvigasztalódott, amikor megegyeztek abban, hogy egy hét múlva összeházasodnak. Olyan jól érezték magukat, hogy másnap este Viola hívta meg magához a húgát és a férjét a Kádár utcába. Már késő estére járt, amikor hazamentek. Hogy ezután mi történt, azt csak körülményes, hosszas nyomozással sikerült megállapítani. Otthon lefekvéshez készülődtek. Erdei oda akart feküdni Viola mellé, s a nő eltaszitotta magától. Azt mondta: haragszik azért, amit a húga és sógora előtt róla mondott. A férfi mentegetőzött, Viola mégsem engedte magához Erdeit, pedig az nagyon ment volna, s úgy gondolta, ha másként nem, hát erőszakkal. Perceken át és egyre erősebben dulakodtak. Viola sikoltozni kezdett. Erdei befogta a nő száját. Viola beleharapott a férfi kezébe, aki a másik kezével az arcába ütött. A nő sikoltott: “Ne bánts, Lajos!” Erdei még szigorúbban tapasztotta tenyerét a szájára. Verekedés közben leestek a földre. A nő néha-néha lélegzethez jutott még és most már kétségbeesetten kiabált: “Segítség- Gyilkos!” Erdei erre dühében egyik kezével megmarkolta a torkát, a másikkal a tarkója alatt fogta meg és igy szorította sokáig. Amikor elengedte, a nő feje lehanyatlott, orra alatt egy kis vércsepp jelent meg. Erdei nagyon megijedt, a kezéről csörgött a vér, mert a védekező nő a körmeivel összekarmolta. Még reménykedett: hátha csak arról csöppent a vér Viola arcára. De amikor látta, hogy áldozatának megüvegesedtek a szemei, szétnyílt a szája, már nem lehetett kétsége. — Ettől egészen megzavarodtam, azt sem tudtam, hogy mit csinálok — mondta Erdei a kihallgatáson. — Megnéztem az órát. Hajnali fél öt volt. Leültem a fásládára, a sebeket törülgettem, aztán ragtapaszszal leragasztottam, közben pedig próbáltam összeszedni gondolataimat, , — Reggel felé sikerült valami elhatározásra jutnom. Először is azt gondoltam., a halott nem maradhat a lakásban. De hogyan fogom eltüntetni? Körülnéztem a kamrában meg a tisztitószerek között, nincs-e valahol benzin, vagy petróleum vagy más, könnyen gyulladó anyag. De nem találtam. Azt gondoltam, ciánt teszek Viola szájába, aztán felgyújtom a lakást és meglépek. Soha nem jöttek volna rá, hogy megöltem . . . Cián mindig volt Erdeinél azóta, hogy először ült börtönben. Ott tanulta valamelyik rablótársától: “Az ember soha nem tudhatja, mikor mibe keveredik, s vannak olyan helyzetek, amikor jobb, ha maga veszi be a mérget, mielőtt mások megölnék.” Amikor azonban a hosszas, két országra kiterjedő hajsza után, Csehszlovákiában elfogtuk, nem volt ideje a zsebébe nyúlni a ciánért. Mivel nem talált otthon benzint, sem más gyulékány anyagot, Erdei felöltözött és lement az utcára. Úgy gondolta, egy háztartási boltban vesz 10—20 liternyi benzint. De még csak reggel hét óra volt, az üzletek még nem nyitottak ki. Aztán az is eszébe jutott, hogy ha becipeli a nagy benzines kannát a házba, a lakók biztosan észrevennék és nem tudná kimagyarázni a dolgot. Úgy kell tehát eltávolítani a hullát a lakásból, hogy ne tűnjön fel senkinek. — Ekkor támadt az a gondolatom — vallotta —, hogy feldarabolom. Viola jól megtermett nő volt, tudtam, hogy sok részre kell majd szétvágnom, hogy elszállíthassam a lakásból. Bementem hát egy papir kereskedésbe és vettem csomagolópapírt és spárgát. Ezzel nem keltettem feltűnést sem a házban, sem az utcán. Hazamenet becsengettem a szomszédba. Az asszony jött ki. Elnézést kértem, ha éjszaka zavartuk volna a családját. Érdeklődött, hogy mi történt. Mondtam, hogy Violát megint fölkereste egyik szeretője, a tűzoltó és én rajtakaptam őket. A tűzoltót jól összevertem, de Viola mégis megszökött vele. A szomszédasszony igazat adott nekem. Utána lementem a házmesterhez. Elmondtam neki, hogy Viola megszökött egy férfival, most reggel és ha hinni lehet a szavának, nem is akar visszajönni hozzám többé. Talán látta is őket elmenni, kérdeztem a házmestertől. (Folytatjuk) ^
