Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-06 / 18. szám
6. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday,.May 6, 1971 Egy hős amerikai magyar orvos Irta: VASVÁRY ÖDÖN Csodálkozva olvastam a napokban, hogy a pellagra nevű szörnyű betegség felütötte a fejét Maryland állam elmegyógyintézeteiben. Csodálkozások oka az, hogy tudomásom szerint a pellagra (amelynek magyar neve úgy hiszem, nincs is), a már “legyőzött” betegségek közé tartozik, mint a kolera, diftéria és a gyermekbénulás. Orvosi dolgokhoz természetesen nem értek, de a pellagra legyőzésének körülményeit ismerem, mert ez a nagyfontosságu tudo.. , mányos gvőzelem egy magyar Vasvary Ödön , , .. . származású amerikai orvos nevéhez fűződik. Ennek az orvosnak Dr. Goldberger József volt a neve és 1874-ben született a Sáros megyei Girált községben. 1928-ban halt meg Washingtonban, a rák ölte meg 54 éves korában. Évekkel ezelőtt egy könyv jelent meg, benne 28 olyan amerikainak életrajzával, akiket a szerző az amerikai nemzet legnagyobbjainak tart. Köztük van természetesen Washington, Benjamin Franklin, Jefferson, Lincoln is — és ott van Dr. Goldberger József életrajza is, akinek nevét pedig aligha ismerik az orvosi körökön kívül. Ilyen kitüntetést alaposan meg kell érdemelni. De tulajdonképten mi az a pellagra? Egy betegség, amely a nagyon szegényes, vitamin nélküli táplálkozás következménye, tehát a szegény vidékek réme, szegény emberek gyilkosa. .Spanyol és Franciaország legszegényebb vidékein évszázadok óta szedte áldozatait. Kicserepesedett száj, viszkető, égő, kirepedet és felhólyagzott bőr, teljes elgyengülés, fejfájás jellemzi, amiket általános leromlás, őrjöngéssé fajuló rémlátások tömege követt aminek legtöbbször a halál vet véget. Ez a betegség csak Mississippi államban, az Egyesült Államok legszegényebb vidékén, 1914- ben 1192 embert ölt meg. Dr. Goldberger akkur az országos egészségügyi szolgálat egyik orvosa volt, őt küldték le, hogy kivizsgálja: mi lehet a szörnyű emberpusztitás oka? Két tény hamarosan beigazolódott: Az egyik ANYÁK NAPJA Az Egyesült Államok kongresszusa 1913-ban határozta el az Anyák Napjának megünneplését és az amerikai elnök 1914-ben, elnöki rendelettel, proklamálta Anyák Napjává minden év május második vasárnapját. Később, megalakították az International Mother’s Day Associationt és ma már, a világ majdnem minden részében, május második vasárnapján megemlékeznek Anyák Napjáról. Sajnálatos körülmény, hogy az anyáknak nincs nagyobb szerepük a világ ügyeinek az intézésében. Alighanem ez lenne a béke egyetlen és igazi biztosítéka. Biológiai szükségszerűség az, hogy az anya nem küldi fiát a halálba. Úgy tűnik, hogy — éppen ezért — amennyiben egyetlen komoly lehetőség van a világbeliére, ezt a lehetőséget csak az anyák irányítása adhatja meg. Az anyák azok, akik világra hozzák azokat az embereket, akikből minden lehet; még jó és tisztességes ember is lehet. S mi, a Társadalom, vagyunk azok, akik háborúkat indítunk és az alapjában véve tisztességes újszülöttekből tisztességtelen felnőtteket faragunk. Üdvözöljük az emberi tisztesség, az emberi áldozatkészég és az emberi békevágy legfőbb hoi*dozóit, az anyákat! az volt, hogy a betegség csakis a legszegényebb embereket támadta meg, a másik: hogy a baj nem ragályos. Goldberger szabadon vegyült el a betegek között, anélkül, hogy a saját egészsége kárát vallotta volna. Kiderült, hogy a kórházak betegei a személyzettel együtt ugyanabból a konyhából étkeztek, de nem ugyanazt ették. A betegeket kukorica liszttel, sózott disznóhussal, cukornád sziruppal etették, szóval a legszegényebb déli emberek eledeleit kapták. A gyermekkórházak vizsgálata ugyanezt derítette ki: a pellagrát minden esetben a gyengén táplált gyermekek kapták meg, a személyzet sohasem. A következő év még szomorúbb statisztikát produkált Mississippiben: 1535 ember halt meg pellagrában, nem számítva azokat, akikről nem is tudtak. Még az előző évben Goldberger és orvostársai kiszemeltek egy árvaháazt, ahol a vezetőség beleegyezésével lényegesen feljavították a gyerme^ kék élelmezését. Egy év múlva szenzációs felfedezésre jutottak: az árvaházban, ahol azelőtt 79 pellagrás gyermek volt, ekkor már egyetlen egyet sem találtak, aki ebben a betegségben szenvedett. Úgy látszott tehát, hogy megtalálták a titok kulcsát. A betegség oka: az egyhangú, szegényes étkezés, a protein tartalmú ételek hiánya. Az étrendet friss hússal, tejjel, tojással és más protein tartalmú eledelekkel kell feljavítani. Ez volt az elmélet, amit azonban még be kellett bizonyítani. Goldberger felkereste az állam kormányzóját, akit rábirt ennek a kísérletnek megpróbálására: az állam egyik börtönében, ahol pellagrás beteg sohasem volt, felszólítanak egyes, kisebb váddal terhelt rabokat, hogy hat hónapra vállalják a legszegényebb emberek élelmezését: a legjobbat fogják kapni, de csakis olyasmiből, amit a legszegényebb emberek esznek. Hat hónap múlva kegyelmet kapnak, szabad emberek lesznek. Természetesen bőven akadt vállalkozó. Kiválasztottak 12 erős, egészséges embert, akik a farmon nehéz munkát végeztek és elkezdték őket a legfinomabb fehér kenyérrel, kukorica liszttel, édes krumplival, sós disznóhussal, káposztával, cukornád sziruppal élelmezni. A rabok élvezték a helyzetet és nevették, hogy most is fegyveres őrök vigyáznak rájuk. Nem tudták, hogy az örök nem a szökést akarták megakadályozni, hanem azt, hogy másféle táplálékhoz semmi szin alatt se jussanak. Hat hét kellett hozzá, hogy az emberek hervadozni kezdjenek. Szédülés, álmatlanság, reszketés vette elő Őket. Lesoványodtak, kedvetlenek, gyöngék lettek. A szájuk kezdett kicserepesedni, nyelvük hegyén fájdalmas pattanások keletkeztek. Később jöttek a fájdalmas bőrkiütések amelyek szabályos geometriai formában terjednek tovább: szóval a pellagra kétségbevonhatatlan jelei. A feltevés beigazolódott: mig a többi rab között, akik piszkos, poloskás zugokban éltek összezsúfolva, minden higéniai lehetőség nélkül, de aránylag tisztességes kosztöt kaptak — egyetlen egy pellagrás sem akadt — a 12 önkéntes mind ennek az áldozata lett. Még egy bizonyítékra volt szükség: beigazolni, hogy a betegség nem ragályos. Goldberger és több társa ekkor lett igazi hősévé az orvostudománynak: beoltották magukat a pellagrás betegek vérével — és egyiküknek semMett semmi baja. És mi volt a jutalma ezeknek a hősöknek? A világon semmi. Még csak előléptetést vagy vállveregetést sem kaptak. Amit tettek, kötelességük teljesítése volt. Maryland állam elmegyógyintézeteiben több mint tiz ezer ápolt van, akik között hivatalos megállapítás szerint “igen sok” a pellagrás beteg. Az ápoltak napi élelmezése eddig átlag 72 centbe került. Ezt az orvosok egy dollárra szerették volna felemeltetni, de a költségvetési bizottság az emelést csak 85 centig engedélyezte, ami távolról sem orvosolja a jelenlegi helyzetet. Az állam egészségügyi főorvosa azt mondja, hogy fogalma sincsen, hány elmebeteg szenved pellagrában. Egy kórházat végig vizsgált és megállapította, hogy “igen nagy számú” (tremendous number) ápoltnak erősen megdagadt a nyelve és testén súlyos bőrkiütések vannak. A kórházi személyzet semmi különöset sem talált ezeken az embereken. Az állami főorvos azt sem tudja, hogy hányat ölt meg közülök a pellagra. Kell kommentár mindezekhez? 1914-ben Mississippiben pontosan tudták a pellagra halálos áldozatainak számát. 1971-ben Maryland államban, a főváros közvetlen közelében nem tudják, hogy hány pellagrás elmebeteget ápolnak az állami intézetekben és a főorvosnak fogalma sincsen róla, hogy hányat ölt meg ez a betegség. Csak a múltban lettek volna hősei az orvosi hivatásnak ? ANYÁK KÖSZÖNTÉSE Anyám: úgy hozott áldozatot, hogy az áldozatvállalás örömét is átengedte azoknak, akikért az áldozatot hozta. És ez a képesség az anyák legmeginditóbb tulajdonsága. Mert többféle módon és többféle inditékból lehet áldozatot hozni. Leggyakrabban — eléggé látványos módon — a saját lelkiismeretünk tetszésének kivívása az indíték. Meg aztán — valljuk be — szeretünk is szenvelegni, sőt tetszelegni az áldozathozók pózában. Tüntetőén vagy diszkréten, de majdnem mindig gondoskodunk arról, hogy akiért “önzetlenül” teszünk valamit, az lehetőleg tudja is meg: ki tette érte, amit tett. Önzetlenségeink nagy része raffinált és jól álcázott önzés, mert nincs nagyobb és kétesebb öröm, mint meghatódni a saját jóságunktól. Még az eszmékért haló hősök között is van olyan, aki könnyebben vállalja a halált, mint a névtelenséget. Az anyák önzetlensége és áldozata a legszemélytelenebb. A hivalkodva hozott áldozatok is meghatnak, mert áldozatok. Ám a legigazabb áldozatok azok, amelyektől meghatódni sem tudunk mert észre sem vesszük őket. ünnepeljük hát anyák napján az észrevétlenül áldozókat. Ne csak a szülésről, a "neveltetésről, a gondoskodásról és a fáradhatatlanságról szavaljuk el ilyenkor az agyonkoptatott szólamokat. Kíséreljük meg — ha csak egyetlen napján is az esztendőnek —■ lemérni a lemérhetetlent, rajtakapni a rajtakaphatatlant: az anyák önzetlenségét. Baranyi Ferenc GONDOLATOK Egy partiképes fiatalember naplójából: “Gondolkodom, tehát óvatos vagyok!” * * * Rengeteg munkát el lehet végezni, ha az embernek nincs más tennivalója. * ❖ * A töltetlen puskától is félek. Fejte verhetnek vele. :!< ❖ :je A világot madártávlatból szereti nézni. Egy prédájára leső keselyű szemével. ❖ =:< :;< Fiatal emberek gyakran panaszkodnak, manapság, hogy nem kapnak állást, mert hosszú a hajuk. Ha tudnák, hogy milyen nehéz állást találni — kopaszodó fejjel . . .
