Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-08 / 14. szám

14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, April 8, 1971 BOTRÁNY EGY POLITIKUS KdRÜL: 750,000 DOLLÁRT TALÁLTAK - EGY CIPÖDOBOZBAN Illinois állam Secretary of State je, Paul Powell, magas­­termetű, erőteljes beszédű ember volt, egész magatartá­sa igazi politikusra vallott. Powell — számos más állam­beli kollégájával szemben — azoknál lényegesen nagyobb hatalommal rendelkezett. En­nek következtében, lehetősé­ge volt arra, hogy illegális jö­vedelemre tegyen szert. Sokan azt állították, hogy ezt meg is tette. Számos vizsgálat in­dult ellene. Minden ilyen vizsgálat al­kalmával, Powell ünnepélye­sen rátette kezét a Bibliára és drámai hangon dörögte: — Megmondom maguknak az igazságot! Akár megmondta Powell az igazságot, akár nem — tény az, hogy sohasem tudtak sem­mit rábizonyítani. Nemrégiben viszont uj és széleskörű vizsgálat indult an­nak felderítésére, hogy Po­well valójában milyen jövedel­mi forrásokkal rendelkezett. A jelek arra mutatnak, hogy ezúttal számos dolgot rá fog­nak bizonyítani Illinois állam Secretary of Statejére. Po­­wellnek azonban nem kell tar­tania a büntetéstől: védett, biztonságos helyen van, 6 láb­­nyira a talap felszíne alatt, ugyanis az elmúlt év októbe­rében, 68 esztendős korában, szivszélhüdés következtében, megfialt. Nemsokkal halála után, szállodai szobájában, egy ci­pődobozban, 750,000 dollár készpénzt találtak. Ezután pe­dig kiderült az, hogy mindez csak izelitő: Paul Powell hát­rahagyott vagyona 2.5 millió dollár. A kérdés a következő: Po­well 86 évig volt közszolgálat­ban és ezalatt az idő alatt, kézhez kapott jövedelme ke- Aesebb volt 300,000 dollárnál — miképpen tett szert a 2.5 millió dolláros vagyonra? Powel 5 évig volt Illinois állam Secretary of Stateje, ez­alatt az idő alatt évi fizetése S0,000 dollár volt, előzőleg azonban, a többi években, so­hasem keresett 6000 dollárnál . többet. Mielőtt Secretary of State lett, Illinois állami törvényho­zója volt, három évtizeden ke­­-i észtül. Halála után különös dol­gok derültek ki Powellről: ezek egyike az volt, hosszú időn keresztül 15,000 rész­vénnyel rendelkezett egy olyan vállalatban, amely egy bizo­nyos .autóbiztonsági berende­zést gyártott: Powell annak­idején, mint Illinois állam egyik törvényhozója, jelentős kampányt folytatott annak ér­dekében, hogy a teherautókat énnek a berendezésnek a fel­szerelésére kötelezzék. Az ál­lami törvényhozás megszavaz­ta a törvényt, Powell annak­idején, egy kérdésre válaszol­va, kijelentette: semmiféle összeköttetése nincs a kérdé­ses vállalatban. Powellről az is kiderült, hogy a State Capitol Buil­­dingben levő 18 olyan auto­mata készüléknek volt bérlő­je, amelyek mindegyike alko­holmentes italokat szolgálta­tott ki. Ez a 18 automata ké­szülék egyedül évi 4000 dol­lár külön.jövedelmet jelentett Powellnek. Powellnek azonban amint az most, halála után kiderült — számos egyéb érdekeltsége is volt, kisebb-nagyobb vona­lakon. Többek között, Powell, mint állami törvényhozó, ki­járta azt, hogy Illinois állam­ban engedélyezzék a lóver­seny-fogadásokat. Ezekután viszont az ezzel foglalkozó Chicago Downs Association­ban vásárolt 15,800 részvényt, darabonkint 10 centért, össze­sen 1,580 dollárért. Amikor a részvények ára 44 dollárra emelkedett, részvény-érde­keltségének értéke 680,000 dollár lett. Egyedül az elmúlt évben, egyedül ez a részvény­érdekeltség, 61,600 dollár jö­vedelmet biztosított Paul Po­well számára. Powell, ezenkívül, a Chica- i go Downs egyik “tanácsadó­ja” volt, évi 20,000 dollárért. •Kiderült most az is, hogy Powellnek még számos lóver­seny-érdekeltsége volt, vala­mint érdekelt volt Illinois ál­lam számos kisbankjában és pénzkölcsönző intézetében is, valamint néhány biztositó in­tézetben. Talán rém véletlen, hogy amikor Illinois állam törvény­hozója volt, Paul Powell min­­esetben élesen ellenezte, hogy a biztositó intézetek ellen bár­mikor is vizsgálatot és nyomo­zást indítsanak. Az is kiderült, hogy Po­well volt az, aki az alacsony rendszámú autórendszámtáb­lákat eladta, és egv-egy ilyen rendszámtábláért nem egy­szer ezer dollárt zsebelt be. Az ö autó-rendszámtáblája egyéb­ként az 1 számot viselte. Powell adminisztratív asz­­szisztense Nicholas D. Giac­­co volt, akinek — amint az szintén kiderült — közvetlen kapcsolata volt a Cosa Nost­­raval és annak néhány vezető­jével, többek között Sam Gi­­ancanaval és Sam Battaliaval. A jelen pillanatban még nem bizonyos azonban való­színűnek látszik, hogy Powell­nek külső üzleti érkedeltségei voltak: az Internal Revenue Service most kutat a különjö­­vedelmek ügyében. Valószínű­nek tűnik, hogy Powell arra kényszeritette az illinoisi te­herautóvállalatokat, hogy ko­csijaik külső gumijait kizáró­lagosan bizonyos vállalatok­tól vásárolják. Powell, természetesen, a vá­sárlások után, százalékot ka­pott. Powell különlegesen ked­velt időtöltései közé tartozott dz is, hogy minden évben leg­alább egyszer díszvacsorát rendezett önmaga számára. A legutóbbi díszvacsorát 1970- ben rendezték és ezen Powell tiszta bevétele körülbelül ■ 100,000 dollár volt. Választások alkalmával Po­­welltől fügött 5000 állami ál­lás Illinois államban: ha Po- 1 wellt megválasztották, ked­venceit helyezte el az állások­­j ba, vagy pedig kedvenceit megtartotta. Ezért cserében, viszont, vé- I 'denceitöl “hozzájárulásokat” ! követelt kampányához. Paul Powell kedvenc szóla­ma igy hangzott: — Érzem, hogy a hús már sül. Segítek megsütni a pecse- I nyét, de viszont én is szele- J telni akarok belőle. Powell összesen 2.5 millió dollárt “szeletelt” a pecsenyé­ből. Powell orvosi kivizsgálásra utazott a Mayo klinikára, Ro­­! ehesterbe (Minn.) és itt érte a szivszélhiidés, szállodájában, 1970 októberében. A szállodá­­' ban együtt lakott “magántit­­kárnőjéyel”, a 48 éves elvált, ! Mrs. Margaret Hensey-vel, aki a halál után sok minden doku­­j mentumot titokban elszállított | a szállodából. A nyomozás Paul Powell A szerkesztőségben kezdő­dött a dolog: hirtelen elszé­dültem és éreztem, hogy lá­za m van. Kénytelen vol­tam a híra­nyag fordítá­sát és szer­kesztését ab­bahagyni, ha­za kellett men­­fnem. Kürthy Miklós Otthon lefe­küdtem és kínlódva figyeltem, hogy forgott velem az ágy. A hálószoba falai különös tán­cot jártak, a szőnyeg mintái hullámzottak . . . nevek és események kavarogtak a. le­vegőben . . . hírek tornyosul­tak az ágyam körül . . . . . . hírek a Közel kelet­ről . . . Saigonból . . . Golda Meir arca hajolt fölém és a távolból Agnew alelnök hang­ját hallottam . . . Saigonból fülem membránján zengett a mozsár-ágyuk dördülése . . . nehezen lélegzettem ... . . . ágyam szélére teleped­tek a múltból azok, akik vala­ha együtt lépkedtek velem az élet ösvényén . . . Gertrud . . . Anna-Claire . . . Wil-la . . . Margaret ... az arcok külö­nös fényben vilióztak . . . . . forgott az ágy . . . for­gott a Múlt és a Jelen . . . forgott a világ . a Közel­­kelet és Saigon összekevere­dett . . . Golda Meir és Ag­new arca váltogatta egy­mást . . . . . . felnyögtem . . . sok volt a Múlt és sok volt Je­len . . . sok volt az esemény különös vagyona után folyik. Nem lehet kétséges, hogy Po­well nagyszerű “szeletelő” volt, bámulatraméltó teljesít­ménye most van felmérés alatt. Los Angeles, Calif, összevont szemöldökkel meredt Charles Manson az egyik fotográfusra, amint kijelentette: “Halálbünte­tésem esetén gyilkolás és véron­tás következik, mert nem foga­dom el.” és sok volt a híranyag . . . körülöttem zúgott a világ és valamiképpen, elvesztettem önmagamat a világban ... a világ valamiképpen . . . elszá­guldott felettem . . . arcok, emlékek, hirek, események er­dejében éltem és elvesztem... Uramisten . . . elvesztettem magam ...'s most ott feküd­tem az ágyon ... a falak majdnem reám omoltak . . . vénülő és fáradt szivemben egy firenzei hárfa hangja zengett ... a hangot évtize­dekkel ezelőtt hallottam . . . és a hárfa zengése most ki­sértett . . . évtizedekig min­den kavargóit bennem és kö­rülöttem . . . és most mái- fá­radt és öreg és reménytelen vagyok ... a firenzei hárfa hangja lassan enyészett el a sötétedő szobában .... Másnapra jobban éreztem magam és bementem a szer­kesztőségbe. Leültem az Író­géphez és fáradtan, zugó fej­jel kezdtem írni: — Az Associated Press ne­vű amerikai hírügynökség je­lenti Saigonból . . . ... és a világ ismét rám­rohant és elkapott lendülete és nem tudtam megállni, hogy megkeressem önmagamat . . . és száraz volt a szemem, pe­dig, tudom, hogy sírni kellett volna . . . Joseph L. Alioto, San Francisco polgármestere, Washington D.C.-ből való visszaérkezése alkalmából, a fogadására összegyűlt tömeg előtt kijelentette, hogy az ellene felhozott vár “14 karátos hamisság.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom