Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-08 / 14. szám

Testvéri szó husvét ünnepén Irta: RÁSKI SÁNDOR A magyar ember az ünneplésre felkészül. Mi­nél kedvesebbnek mutatkozik neki egy-egy ünnep, annál komolyabbak ezek az előkészületek. Ilynékor rendbe szedjük a házunk táját, otthonunkat, elő­re felkészülünk az ünnepi étkezésre. Biztos va­gyok abban, hogy mindezeket az előkészületeket rhár megtették kedves olvasóink. Az igazi ke­resztyén husvét ünnepléséhez azonban szükséges, hogy belső emberünkben, lelkileg intézett testvé­­íéni. Lélek szerint akkor ünnepiünk keresztyén husvétot, ha tudunk emlékezni, reménykedni és örvendezni. 1. Husvétot az ünnepel, aki tud emlékezni. Em­lékezni arra az első husvétra, mely Jeruzsálem­ben Arimáthiai József sírboltjában ment végbe. Ebben az emlékezésben sorra megelevenednek az első husvét szereplő személyei. Szinte előttünk állanak a sirt őrző, álmos, elalvó katonák. Együtt megyünk husvét hajnalán >a sirhoz igyekvő asz­­skohyokkal, akik viszik a drága keneteket, hogy Jézus testét illessék vele. Ott aggódunk köztük a husvét gondjában, hogy ki herigeriti el a követ, mert enélkiil szép tervük nem valósulhatna meg. Ott dobog a szivünk a sirhoz futó tanítványok­ban, szinte velük lépünk be megrettenve az üres sírba és mi is velük együtt keressük a sírban, a holtak között az Élőt. Reménykedő hitetlenségünk a tanítványokkal együtt hallja és csodálja az an­gyal szavát: “Nincs itt az Ur, feltámadott!” Ebben a húsvéti emlékezésben egy kicsit iri­gyeljük, azokat, akik nemcsak ezeket a jeleket látták, hanem hallották a feltámadott Jézus sza­vát is, amint nevükön szólítja őket, vagy köszönti okét: Békesség néktek! Megóhajtjuk az ő lehető­ségüket, mert azt hisszük, hogy ennek birtokában húsvéti bizonyosságunk, a feltámadásba vetett hi­tünk szilárdabb lehetne. Husvétkor a keresztyén ember emlékezik. Ezt az emlékezést nem kerülhetjük el, ha keresztyén módon akarunk husvétkor ünnepelni. 2. Husvétkor emlékezésünk a megnyílt sirhoz is elvezet. De az ünnep sokakat szeretteinek sírjá­hoz is elvezet. A Jézus megnyílt sírja mellett nem iéhet elkerülni a halál, az enyészet, az elmúlás gondolatát sem, Nem az ünnepel keresztyén mó­dón husvétot, aki ezen az ünnepen lekicsinyiteni, HÚSVÉTI HARANGOK ZUGÄSA Husvétkor, a keresztény világ, harangok zú­gása közben ünnepli a Megváltó feltámadását. A Megváltó feltámadását azonban valójában az egész civilizált világ ünnepli. Jézus Krisztus a szeretet, a megértés és a meg­bocsátás Messiása volt és az Emberiség — vallás­különbségre való tekintet nélkül — mind jobban ráeszmélt arra, hogy a szeretet, a megértés és a megbocsátás Messiásának feltámadása nem csak keresztény ünnep — az Emberiség ünnepe ez. A válságokkal küzdő Emberiségnek talán soha sem volt olyan szüksége a szeretet, a megértés és a megbocsátás hivó szavára és üzenetére, mint éppen most. A. husvét, a Megváltó feltámadását ünneplő ün­nep, talán soha sem volt még olyan egyetemes ünnep, mint éppen most, válságoktól terhes nap­jainkban. S persze, a húsvéti harangok zúgásakor a ta­vaszt, az élet elindulását is ünnepeljük és önma­gunk reményét ünnepeljük. Azt a reményt, hogy minden válság és minden háború ellenére is, jobb, igazságosabb és békésebb lesz majd a világ. Zúgjanak hát a húsvéti harangok és ünnepel­jük együtt az egyetemes ünnepét, a szeretet, a megértés és a megbocsátás Messiásának feltáma­dását! vagy megerőtleniteni akarja a sir és a halál való­ságát. Csak éppen r.em is erősítjük meg azt Jézus feltámadása reménységgel tölt el minket. Amint a karácsony a szeretet ünnepe, úgy kell a husvét­­nak a reménység ünnepévé válnia. Hiszen a Szent­­irás Jézus feltámadásával kapcsolatosan arra ta­nít minket, hogy az ő feltámadása az “első zsen­ge”: bizonysága annak, hogy amint Isten előhoz­ta egyszülött Fiát a sírból, úgy támasztja fel a ha­lottakat is “ama napon’’. Husvét arról győz meg minket, hogy a tehantolt sírok mind megnyílt sí­rokká lesznek egyszer, a feltámadás nagy nap­ján. Husvét tehát a halál felett győztes élet dia­dalünnepe. Isten nem a halál és az elmúlás pártján áll, ha­nem az élet és a feltámadás oldalán. Husvét han­gosan hirdeti nékünk, hogy a halál nem a min­dent lezáró pont a mondat végén, hanem éppen az a vessző, mely a két mellérendelt mondatot el­rendezi. Tehát ugyanakkor, amikor elválaszt, ösz­­sze is kapcsol. Husvétkor élhetjük át, hogy a halál ahhoz az egyirányú forgalmú úthoz hasonló, me­lyen mindenki csupán egy irányban haladhat: in­nen a földi életből a feltámadáson át az örök élét felé! Husvétkor tehát nem kell elkerülni a sirokat, nem kell menekülnünk a halál gondolata elől, ha­nem ezt nagyon is tudomásul véve, az életet és a feltámadást erősíteni. Husvét tehát éppen Jézus feltámadásának hangsúlyozása által a reménység ünnepe. 3. E kettő, a tegnap és a holnap, között ott fe­szül a jelen, a mindennap megújuló és megvaló­suló ma. A mi husvétunknak erre a jelenre is van üzenete, mondanivalója. Éppen ezért ez az ünnep az öröm ünnepe is. Erről küljnősképpen Pál apos­tol tanit minket két iratában: a Kolossé-beliek­­hez és az Eíézusbeliekhez irt levelében. Hangsú­lyozza, hogy Jézus “titeket is megelevenitett”. Husvét ünnepe mindennapunkba éppen ezáltal íródott be. Hiszen ha husvét csak emlék lenne, ak­kor az idők folyamán elszintelenednék, meghomá­­lyosulna. Ha pedig csak a jövendőre vonatkoznék, akkor a mindennapokban a várakozásba belefá­radna a zember és elbizonytalankodnék a hitünk Azonbn Isten Jézus által minket is megelevenitett és megelevenít. Pál pedig azt is tudtui adja, hogy ez a megelevenités nem önmagunkért való jó. Nem arra szolgál, hogy a keresztyén ember dicsekedve emlegesse, hanem azért elevenített meg, hogy az előre elkészített jócselekedetekben fáradozzunk. Arra a kérdésre, hogy miből elevenített és ele­venít meg Isten naponként, Pál apostol felsorolás­sal válaszol. Csak néhányat ebből; harag, gyűlö­let, irigység, gonoszság, gonosz kívánság. A fel­sorolás hangosan hirdeti: oly tulajdonságokról van szó, melyek az embert elválasztják a másik embertől, szembeíordítják az embert a többi em­berrel. A mindennapok husvétja arra ujit meg, hogy közösségbe kerüljünk a többi emberrel, együtt legyünk a velük gondjaikban, tennivaló­ikban és az előre elkészített jócselekedetekben. Husvétkor az ember felelősségére utal és erre elevenít meg mindnyájunkat. Ez a felelősség először is azt hangsúlyozza, hogy az egy vérből teremtett emberiség része vagyunk. Tehát része az egynek. Megvan a saját tennivalónk, de ez nem azért lett, hogy elválasz­­szon, vagy szembefordítson a más nyelven beszé­lő, vagy más fajú, szinti emberek sokaságával. A ma élő emberiségnek egy a sorsa, mert egy vi­lágban élünk. A technika fejlődése és áldása kö­vetkeztében valóban a távolvalók is közelvalókká lettek. Az előre elkészített jócselekedet a fentiekre gondolva is a békesség munkálására hív: Az atom­háború veszedelmének idején a legfontosabb fel­adatok közé tartozik, a béke megőrzése. Az előre elkészített jócselekedet kiveszi szánkból Kain felelőtlen szavát: “Avagy őrizöje vagyok-e az én atyámfiának?” — és a felelősen gondolkozó em­ber parancsát írja a szívbe: a szeretet parancsát, mely elkötelezetté tesz minden emberrel szem­ben. Testvéri kérésem tehát, hogy ünnepelj keresztyén emberhez illően husvétot. Emlékezzél, reménységed virágozzék ki, örömöd legyen teljes, hogy az ünnep után is az előre-elkészített jócse­lekedetek hirdessék: husvátod nem múló hangu­lat, hanem hitednek gyümölcse. HÚSVÉTI HARANG Emléket hozok a messzi múltból. Egy Husvét reggelt, tavaszi szépet. Életre keltek a múltba hulltból szivemnek kedves régi emléket. Nagypéntek volt. Az én szivem gyászban. Gyermekarcom forró pírban égett. Senki sem látta. Csend volt a házban, senki sem tudta, hogy szivem vérzett. A templomba könnyes szemmel mentem, orgonahangok búmat zsongatták. úgy éreztem, meg is halok menten, hogy a harangot nékem kongatják. Óriássá nőttek meg az éjek, ahogy feszült gyermekszivem vágya, nem jöhetett olyan, mitől féljek, s tetté érett Husvét hajnalára. Ünneplő ruhám magamra vettem, harangozott a tavaszi határ, mindkét kezem a kötélre tettem s egész erőmből harangoztam már. Lendült az érctest, a szive dobbant, örömbe csapott gyermekbánatom, nagy boldogságom az égig lobbant, sok kis harang szólt, íávaszágakon. És oly tisztán, mintha csak ma lenne, hallotani egy drága, meleg hangot, buzdítás volt, bátorítás benne: -húzd csak, húzd a húsvéti harangot! Sok Husvét reggel múlt el azóta, s a régi hívás nyugtot nem hagyott, ünneplőt öltök, ha jő az óra, ara versem harangoz: feltámadott! Gyamtathy Irén GONDOLATOK Gyakran a száraz lombot siratjuk, és nem vesz­­szük észre a fakadni készülő rügyeket. (Bővet) Isten a második lépést csak akkor mutatja meg, mikor az első lépést már megtettük. (Oehler) :jt :Jc Ne gondold, hogy Istennek olyan kiváló ember­re van szüksége, mint amilyen te vagy. A valóság az, hogy neked van szükséged Istenre. De azt se gondold, hogy Isten számára felesleges egy olyan nyomorult ember, mint amilyen te vagy. Neki még nagy tervei vannak veled! (Heinrich Vogel) Az egész Szentirás egyetlen hatalmas és egy­séges szimfónia. Minden összefügg és egybehang­­zik. Nem lehet szétválasztani és soha nines disz­­szonancia. (Oetinger)

Next

/
Oldalképek
Tartalom