Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-11 / 10. szám
1G. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday.. March 11, 1971 AZ ÖTYE... Azt hiszem nem kell magyarázattal szolgálnom, hogy mit jelent ez a néhány öszszevónt betű. A múltban is megvolt, a jövőben is meglesz. Pesten sokat tréfálkoztak felette és itt az uj hazában sem nélkülözhető. Gyengébbek kedvéért, akik nem voltak képzettek a hazai vicctengerben megmondom, hogy ez a négy betű az öreg, kisemmizett özvegyek egyesületét jelentette. Mindegyik Ötye clubnak megvolt a maga stenderd helye. Főképpen a kávéházak szolgáltak összejöveteli helyül, de akadtak magánclubbck is, akik a délutáni órákban helyet adtak nekik. Mig a kávéházakban egy nagy habos és egy sütemény mellett el lehetett kártyázni késő estig, addig a magánclubboknál már költségesebb volt, mert többet kellett fogyasztani. Itt élte az életét az, akinek már nem volt férje. Mindegy, hogy milyen okból lett elhagyva az illető. Volt bánatos özvegy, vagy olyan is, akit a férje elcserélt egy fiatalabb kedvéért. Itt mindegy volt, hogy ki miért lett szerencsétlen. Tudták egymás baját, tragédiáját s miután a férjes asszonyok kirekesztették őket a társadalmi életükből, megmaradtak egymásnak. Persze azért titokban mindegyik folytatta a férj vadászatot. Ha néha valamelyiküknek sikerült kiugrani a körből, az ellen olyan ádáz pletykahadjáratot indítottak, hogy nem is volt mersze elmenni közzéjiik a bejelentés után, hogy férjhez megy. Nincs semmi uj a nap alatt. Ide is elhoztuk az Ötyét. Annyi egyedülálló nő talán még sohasem volt, mint most. Irta: HAJNAL ERZSÉBET A férjezettek sárkányként őrzik megmaradt élettársukat és mégcsak a1 közelébe sem engedik egy számbajöhető nőnek. Mig azelőtt a nők, ha egy barátnő megözvegyült, mindent megtettek, hogy segítsenek neki egy uj élet megalapozásánál, ma már elfordulnak tőlük és nem is ok nélkül. Hajnal Erzsébet Nemrégen elvitt magával egy kis sétakocsizásra, egy bűbájos kis angol barátnőm, akinek gyönyörű házaséletét alkalmam volt sokszor megcsodálni. Milyen szépen élnek gondoltam magamban, látva együtt egy kiegyensúlyozott szép családot. Hat felnőtt gyerek, s egy kicsi, a mama úgy néz ki közöttük, mintha testvérük lenne. Az asszonykának az anyósa határtalan gyengédséggel viseltetett a menye iránt és viszont. Beryllnek hívják a barátnőmet. 1 Valóban drágakő, mint ahogy elnevezték. Büszkén mutatta az uj kocsiját, amellyel értem jött. A férjétől kapta a születésnapjára. Milyen boldog lehetsz Te kis Beryll mondtam neki. Látod mennyi szerencsétlen, egyedülálló asszony van a világon. Neked mindenből csak a legjobb jutott ki. Kicsit tétován hallgatott. Eliz, felelte, Te nem hallottad az én életem történetét? (Valami kósza hírt hallottam, de nem adtam neki hitelt, még gondolatban sem. Azt hittem, hogy pletyka. Egy jótékony organizációhoz tartozunk.) Nem, feleltem. De mi lehetne körülötted? Nem látok semmi zavarót. “Nos, hát hallgasd meg. Öt éve, hogy kiszabadultam az őrültek házából. S hogy én ma itt tartok, ennek az embernek köszönhetem, aki nekem mindent nyújt. A legjobb barátnőm, mialatt én állapotos voltam a negyedik gyermekemmel, elvette tőlem a férjemet. Ott élt a házamban. Elvált asszony volt, akit nem jogtalanul hagyott el a férje. Otthont adtam neki. Mellette álltam a nagy bajában, mert még fedél sem volt a feje felett. A férje rajtakapta egy 16 éves kölyökkel a hálószobában. Azonnal kirúgta, éjnek idején, egy szál pongyoláiban. Én befogadtam. Hálából megcsalt a férjemmel és rábírta, hogy váljon el tőlem. Kimondhatatlan szenvedések következtek rám. Próbáltam öngyilkos lenni, de megmentettek. Odáig fajult a dolog, hogy a férjemmel együtt jöttek be a házba, követelni a válást. Botrány, botrányt ért és én egymagámban, a szüleim Angliában élnek, birkóztam velük, hiszen én még ma is szeretem az első férjemet. Megszületett a kislányom. A megviselt idegeim, a szülés, felborította a lelki egyensúlyomat. Beszállítottak egy idegklinikára, ahol nagyon nehezen, de visszaadtak az életnek. A szüleim közben idejöttek a többi gyerek gondozására. Ők rábeszéltek, hogy engedjem el azt az embert, aki már engem nem szeret. Dolgozni kezdtem. Megértettem magammal, hogy igy kellett, hogy történjen. Egyetemi-e kezdtem járni, esti tanfolyamokra, hogy magasabb fizetési osztályba léphessek. Valahogy megnyugodtam. Valahogy... Ekor jött az életembe Jack. Látod milyen ember. Mindent elmondtam neki, az egész életemet, a harcot, amit olyan sikertelenül folytattam és a kudarcot, ő sem volt boldog. Otthagyta a felesége, egy másik férfiért, akiről azt hitte, hogy boldogabbá teszi. Volt lelki ereje ott hagyni a három gyermekét, akikért ádáz küzdelmet folytatott az apjuk, hogy anya nélkül fel tudja nevei-LELKI KLINIKA (Folytatás a 9. oldalról) ÜZENETEK: — 1. A. K. Jeligés levelek Írójának nevét és cimét elvi okokból nem adhatom ki. Iía Írni óhajt az illetőnek, küldje a levelet dupla borítékban az én nevemre. Levelét továbbítom hozzá és ha ő akarja, akkor válaszol magának. — 2. J. Farkas. Mindkettőjüknek igaza van. A karát szót egyrészt nemesfémek, például az arany finomságának jelzésére használják: 14 karátos, 18 karátos stb. Másrészt a drágakövek mérésére szolgáló sulyegység, ami nem mindenütt egyforma. Általában körülbelül 0.205 gram. “Karát” az arab kirat vagy karob szóból származik, ami azt jelenti, hogy szentjánoskenyér. Valaha ennek a magjával mérték a drágakő, az arany és az orvosság súlyát. ART BUCH WALD: Monsieur Dauphin és nejei Nem egy amerikai lányt ismertem, aki francia férfihez ment feleségül, mint például Dorian Leigh, Suzy Parker, Jean Seberg (a két utóbbi időközben mái- elvált), de francia férfivel, aki amerikai nőt vett volna el, csak a napokban találkoztam először. Az illető Claude Daphin, a hires francia moziszinész. Jersey Cityben találkoztam vele, ahová hivatalos teendőim szóllitottak és az eseményt a város egyetlen francia vendéglőjében pezsgős ebéddel ünnepeltük meg. — Amennyire tudom, én vagyok az egyetlen francia, aki egy nálánál harminc évvel fiatalabb amerikai nő férje és, aki New Jerseyben lakik — mondotta Monsieur Dauphin. “Azon senki sem lepődik meg, hogy egy nálamnál sokkal fiatalabb amerikai lányt vettem el, de azon mindenki meglepődik, hogy New Jerseyben lakom.” Monsieur; Dauphin, kinek előzőleg már két felesége volt — mindkettő francia — dióhéjban igy vázolta a helyzetet : — Igen biztonságos érzés, ha az ember amerikai lányt vesz el. A tartáscíij olyan magas az Egyesült Államokban, hogy az ember kezdettől tudja, hogy nem engedheti meg magának a válás fényűzését. Monsieur Dauphin Elberon városkájában lakik, az Asbury Park szomszédságában. — Igen kellemes környezet és élénken bekapcsolódtam a helyi közéleti tevékenységbe. Az egyetlen alani. így kerültem én közéjük és most már nem cserélném el őket a világ minden gazdagságáért. Látod, igy van hét gyermekünk. Szépek, ugye ? Nincs különbség az enyém, vagy a tiéd között, egyformán szeretjük őket és Anyák napjára nekem vesznek virágot. Egy nagy szív volt rajta a gyerekek aláirásával. “A legnemesebb, legjobb édesanyának.” De a szép szeme azért könnyben úszott. Talán a visszaemlékezéstől. Nem tudtam szólni. Mit mondhatnék én még neki, egy ilyen megnyilatkozás után. Csak magamban hálát adtam a sorsnak, hogy ennek a drágakőnek nem kellett beiratkozni az Ötye clubba. kulat, amelynek nem lehetek tagja, az önkéntes tűzoltó egyesület, — elsősorban, mert nem vagyok állampolgár és másodsorban, mert a magamfajta szinészembert nem tartják élég komolynak, hogy rábízzák a tűzoltás felelősségteljes feladatát. Minthogy Monsieur Dauphin az Atlanti óceán mindkét partján széles házassági gyakorlattal rendelkezik, érthető autoritással beszél a két törzs közötti különbségekről. Azt mondja, hogy két francia feleség után, egyáltalán nem nehéz megszokni egy amerikai feleséget. ❖ f s< — Az amerikai nő függetlenebb és talán követelőzőbb, de ez engem nem zavaromért mindig rajongtam a nőkért és az az elvem, hogy meg kell nekik adni mindent, amit csak szemük-szájuk megkíván. Csak a bűnnel szemben tanúsított magatartásuk az, amelyhez az amerikaiak és a franciák merőben különböznek egymástól, — mondta. — A franciák imádnak egy kis bűnbe élni. Ha valakinek: szeretője van, abban igazán nincs semmi rossz, ez Franciaországban úgyszólván természetes, mint azt a francia irodalom legszebb alkotásai is tanúsítják. — Egy TV interjúban megkérdezték tőle, hogyan egyeztetik össze a franciák — a katolikus nemzet, — a házasságon kívüli viszonnyal szembeni magatartásukat a vallásukkal. Erre hirtelenében nem tudtam válaszolni, de azóta gondolkoztam a dolgon és azt hiszem, már tudom a választ. — A francia ember azt hiszi, ő az egyetlen a világon, akinek különleges egyessége van az Istennel, — hogy az Isten meg fog neki bocsátani, hiszen ő úgy szereti a franciákat. A francia ember úgy érzi, ö olyan elragadó és intelligens, hogy az Isten bizonyára elnéz neki néhány apró szabadosságot. — Ha húst eszik pénteken, azzal nyugtatja meg lelkiismeretét: “Elvégre az Isten nem akarhatja, hogy ez a sok finom étel és bor kárba menjen.” — Jóllehet az utóbbi években Amerika is engedett a negyvennyolcból — az engedékeny társadalom korában élünk, ugyebár — a helyzet (Folytatás a II. oldalon)
