Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-06-15 / 11. szám
I. évfolyam. 1907. junius 15. y/#x szám. MAGYAR GAMBRINUS SÖRKERESKEDŐK LAPJA A MAGYAR SÖRKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy évre. . . 10 K. Fél évre .... 5 K. A Magyar Sörkereskedők Országos Egyesülete ===== tagjainak ingyen. ===== MEGJELENIK MINDEN HÚ 1-ÉN ÉS 15-ÉN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZERKESZTI ÉS KIADJA KIVÁLÓ SZAKFÉRFIAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL NAGYBÁNYÁN, VÁR-UTCZA 11. SZÁM. SINGER JAKAB a Magy. Sörkeresk. Orsz. Egyes, igazgatója Kéziratokat nem adunk vissza. Ut fecisse videatur . . . A Magyar Sörgyárosok Szövetsége a napokban tartotta meg évi rendes közgyűlését, melynek lefolyásáról lapunk más helyén emlékezünk meg. Őszintén megvalljuk, mi igen nagy várakozással néztünk e közgyűlés elé, hiszen a legutóbbi közgyűlés lezajlása óta nagy feladatok torlódtak össze, melyek szinte kényszeritőleg sürgetik végleges megoldásukat. De amily nagy volt a mi várakozásunk, épen olyan nagy lett a csalódásunk. Tekintélyes számban jöttek össze a sörgyárak képviselői s miután meghallgatták az igazgató- tanács évi jelentését s dr. Hegedűs Lorántnak, a Magyar Gyáriparosok Szövetsége igazgatójának tagadhatatlanul szép s széles ismeretkörre valló előadását az általános ipari helyzetről s betöltötték a megürült tiszti állásokat, a jól végzett munka megelégedésének édes érzetével széjjel is mentek ismét egy évre, a legközelebbi közgyűlésig. A szövetségnek ez a sablonszerű tevékenysége teljesen helyén volna rendes, normális viszonyok között; de legkevésbbé sem felel meg a követelményeknek akkor, midőn a rendkívüli helvzet rendkívüli munkásságot igényel. A rómaiaknak volt egy igen találó kifejezése az ily működésre: ut fecisse videatur... Jó magyaros forditásban: hogy tessék-lássék valami... Azt hisszük, hogy ennél találóbban mi sem tudnók jellemezni a Szövetség eljárását. Összegyűltek, üdvözölték egymást, meghallgattak egv-két szép beszédet és ismét szétrebbentek. Csakhogy épen életjelt adjon magáról a Szövetség, csakhogy épen tessék-lássék valami. Pedig hogy sok, nagyon sok volna a tennivaló, ez épen magából az igazgatótanácsi jelentésből is kitűnik. S csodálatos, hogy inig az igazgatótanácsi jelentés is konstatálja a bajokat, főleg azon veszedelmet, mely a boritaladó leszállításával a sörtermelőkre és a sörkereskedőkre hárul az esetben, ha ugyanakkor a sör fogyasztási adó is arányosan le nem szállittatik, — az igazgatótanács teljesen megelégszik a bajok és veszedelmek konstatálá- sával, de nincs egy indítványa, nincs egy javaslata sem e bajok és veszedelmek elhárítására, az idejekorán való védekezésre! Ezúttal aligha állt feladata magaslatán az igazgatótanács! A fenyegető veszedelmet érzi mindenki s érzik főleg a sörkereskedők, kiknek exisztencziá- juk forog koczkán; a veszedelem konstatálásával az igazgatótanács tehát aligha fedezett volna fel valami uj dolgot. De az lett volna az igazi kötelessége, hogy irányt jelöljön, utat mutasson a konstatált veszedelem elhárítására. De épen ezt nem tette! Pedig nem is lett volna ez olyan szörnyen nehéz dolog, hiszen mi a söripar érdekeinek védelmében számtalan Ízben feltártuk a bajok okait s azok orvosszereit; felhívtuk a figyelmet a sürgős tennivalókra, melyeknek egyöntetű keresztülvitele a siker legszebb reményével kecsegtetett. Azonban szavunk a pusztában kiáltó tova- kiáltás gyanánt hangzott el s a Magyar Sörgyárosok Szövetségének a most lefolyt közgyűlése is igazolja, hogy még mindig igen sokan vannak azok, akik nem tudják, vagy nem akarják megérteni, hogy a sörgyárosok és sörkereskedők érdekei ugyanazonosak, az érdekeket egymástól erőszakosan elválasztani nem lehet s az érdekek
