Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-22 / 17. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 3 Tanácsadó. Ökörfarkkóró. Nagyon értékes és keresett gyógynövény az ökörfarkkóró, a mezők szép sárga dísze. Egész métermagasságig is megnő s az egész szár mentén szép kerek sárga virágok nyílnak. Ezeket a virágokat kell leszedni; legjobb hajnali órákban, mert akkor még össze nem zsugorodtak és nem halványodtak el a naptól. A leszedett virágokat papirosra kiszórva szárítjuk és becsomagoljuk. A virágok gyűjtése kissé lassan megy ugyan, de nagyon jól fizetnek érte, mert egy kilóért 3 koronát is adnak. Földi bolha elleni védekezés. Kisebb területeken, például kertekben, gyakori öntözéssel, behin- téssel, korommal, hamuval, kálisóval stb. lehet a bolhák ellen sikeresen küzdeni, azonban ez nagyobb táblákon keresztül nem vihető, miért is repcénél különösen ajánlható fejtrágyázás chilisalétrommal és pedig három részletben alkalmazva, ezt mindig katasztrális holdankint 20 kilogrammot hintve el. A répabogarak elleni védekezésről. A répabogarak ellen permetezés által védekezhetünk, és pedig az alábbi összetételű keverékkel: 60 gramm arzénsavas rezet 1 kg. rozsliszttel és 60 gramm mész- porral össze kell keverni és annyi vízben feloldani, amennyi a feloldáshoz szükséges. Ezen oldat azután közvetlen használat előtt még 1 hl. vízzel felhigitandó. Az előbbinél sokkal olcsóbb és egyszerűbb eljárás, ha pulykákkal szedetjük össze a répabogarakat, evégből hajtsuk a pulykákat a répasorok irányában lassan előre, hogy idejük legyen a bogarakat mind összeszedni, természetesen ezen összeszedést azután több napon át ismételtetni kell. A Balkánról. — Döntés háború nélkül. — A bolgár-szerb viszályt mégis csak megoldják talán — vérontás, háború nélkül. Leszerelés előtt állanak az eddig szövetséges, most egymás ellen halálos gyülölséggel eltelt két kis nemzet. Az orosz cár lépett közbe. És ezzel olyan útra léptek, a melyen fegyver nélkül elintézhetik a vitás kérdéseket. Ha egy közös alapot meglelnek.Csakhogy ez a ha! Elfogadják a cár bírói döntését. Tisztelik a cár ítéletét, meg is hajolnának előtte, de. Csakhogy ez a: de! Bulgária a háború előtt megkötött szerződésre hivatkozik a cárhoz irt levelében. Ez legyen az alap. Szerbia azonban nem ezen az alapon akarja eldönteni az ügyet. Mert bízik az orosz medvében. Aki most is biztatja, hogy ne engedje magát. Az orosz megint mozog. Erősiti a határokat, a vasutakat. Baj lesz. V asárnap. A sajtóhibák. Aki a nyomtatványokat olvassa és sohasem gondol arra, hogyan — miképpen kerül ki a sajtóból az a nyomtatott papiros, az bizony alig fogja tudni: mi fán terem az a sajtóhiba. Az újságok írnak pedig a sajtóhibákról. Az iró emberek legnagyobb ellenségüknek tartják. Az is. Mert az iróember mikor észre, veszi mi mindent csinál az ő Írásából ez az ellenség, hát bizony sok- a gutaütés veszedelmébe jut. Mindenki tudja, hogy a mit a nyomtatott papiroson olvasunk: azt az iró tollal leírja először. Vagy ritkábban lediktálja, hogy más leírja. Az ilyen irás nyomdába kerül. Itt a szekrényekben nyugvó, apró ólombetűk vannak. Az abc-e betűi. Ezeket az ábécéket, ezeket a kis ólombetűket aztán a szedők hihetetlen ügyességgel, gyorsan szedik össze — betűsorokká, táblákká, oldalokká, hasábokká. Aki már báli meghívót, »bilétet« rendelt meg nyomdában, az bizonyosan látta, megfigyelte ezt. A szedők gyorsan mozgatják karjukat, ujjúikkal kapják innen-onnan az ábécé kis fiókjaiból a betűket. Az ügyes szedők csudás hűséggel és pontossággal és biztonsággal végzik ezt a munkát. De minden hűségük, biztonságuk, ügyességük mellett megtörténik, hogy hibáznak. Vagy a kézirat rossz, olvashatatlan a miből szednek. Vagy a betüszekrény- ben nincs pontosan elosztva a betű. Vagy talán sokszor elvétik. Megtörténik, hogy huncutságból, viccből szándékosan más értelmű szavakat szednek. A nyomtatási hibát, a szedés hibát — sajtóhibának nevezik. Kiszedés után a korrektor, a javító kéz veszi munkába a szedést, az összerakott betűket és a javítás szerint még egyszer, sőt többször is átnézik a szedést. De még itt is maradhat hiba. Mert a javítást is nehéz sokszor korrigálni, helyrehozni. Sőt a gépben, a sajtóban is felfordulhat, kiugorhat egv-egy betű. Egy szóval a sajtóhiba olyan, mint az árnyék. Mindenütt ott van — a hol szednek, javítanak és nyomtatnak. Az ilyen sajtóhibák aztán nemcsak bosszúságot okoznak az Írónak, de kedélyességet is, sőt sokszor kacagást fakasztanak az olvasók lelkében. * íme felhozunk egy két példát erre vonatkozólag. De kötet számra lehet ezekből a gyűjteményekből közölni. Mostanában olvastuk például ezeket: Sok bosszúságot okozott már a sajtóhiba, főleg, ha a rosszakarat még színezi is, de annyi bosszúságot aligha okozott még embeimek, mint Malte Braunnak, a hires angol földrajzi és politikai Írónak. Földrajzi cikket küldött Braun a nyomdába és ebben szó volt egy hegyről, a mely 36.000 lábra emelkedik a tenger színe fölé. Mikor megkapja a korrektúrát, rémületére azt látja, hogy a szedők egy nullát ajándékoztak a hegy magasságához. Kijavította a hibát, de mikor a revíziót kapja, akkor látja ám, hogy a hegy azóta szédítő magasságra, 3,600.000 lábra nőtt. A szedők szórakozottsága olyan dühbe
