Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-25 / 13. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÖ De arra senki sem gondol, hogy csak szánkkal hirdetjük, melyszerint segits magadon, a jó Isten is megsegít. Hogy mulasztásokat követtünk, miknek nemcsak azok isszák meg a levét, akik restek, közönyösek, nem törődök voltak, de azok is, akik lelkiismeretesen elbántak a gyümölcsfák ellenségeivel. így marad el aztán az áldások forrása, igy csappan meg az ország, az egyes községek, családok jövedelme Pedig az igények nőnek. Csak a mi gyengeségünk nem akar fogyni, elmúlni. Hát azért magunkra vessünk. És ne akasszuk a mai időknek a nyakába a magunk hibáját. Mester. Szöges Dániel bíró uram az világ sorsáról. A' mondó vagyok, hogy annak miatta nincs nekünk most vezérünk. Olyan Deák, Széchenyi, Senyey, — magyar eszünk, kezünk. Mert nem akarják lelkűket a poütyikai mocsárba engedni. Elbujdosnak a csendességbe. Az otthonba. Miként a nagy üstökösök, a kik csak nehéz idő felé kerülnek az égre. Majd előkerülnek még őkegyelmék. A nagy üstökösök. A’ mondó vagyok. Megyek hát én is, hadd hallom, mit mond az öreg ur. Az egri asszony és a bakák. Cammogva hajtja az egri asszony taligába fogott lovacskáját. Két baka kitér előle s mosolyogva mondja: — Hej néni, beh nagy füle van annak a kis lónak. Az asszony a bakákra néz s megvetőleg céloz rájuk : — Hejh be kis füle van annak a nagy szamárnak. Közegészség1. A dohány, mint fertőtlenítő szer. Arról, hogy a dohányzás ártalmas-e vagy nem, fölötte eltérők a vélemények, általában véve azonban megállapítható, hogy mértékletesen űzve. a legtöbb esetben semmi kárt nem okoz az egészséges ember szervezetében, sőt az újabb orvosi buvárlatok kiderítették, hogy bizonyos mértékben hasznos is. Már régóta beigazolást nyert, hogy a dohánynak desinfi- ciáló hatása van, amely a dohányzókat meg is védheti a ragályos betegségek ellen, csak azt nem tudták, hogy milyen betegségek csiráira hat legerősebben a pusztító ereje. Dr. Wenck tanár, a német egészségügyi hivatal orvosa, kísérletezéseket folytatott ebben az irányban s megállapította, hogy főképen a kolera ellen lehet eredményei védekezni vele. Wenc doktor mikroszkopikus vizsgálat alá vett több szivart s azt tapasztalta, hogy a szivarok külsején és belsejében egy millió ötszázezer kommabacillus tanyáz minden köbcentiméternyi helyen, de huszonnégy órán belül valamennyi csira elpusztult. Erre nézve az utolsó kolerajárvány idejében számos érdekes megfigyelést tettek. — A hamburgi dohánygyárban készített cigerettákon és szivarokon például egyetlen bacillust sem találtak s a járvány ideje alatt egyetlen dohánygyári munkás sen betegedett meg, ami igazolni látszik Wenck doktor állítását. A szivarozás magában véve is elég ahoz, hogy különböző eredménnyel bár, de rövid időn belől elpusztítsa azokat a bacillusokat is, amelyek a nyálban halmozódnak fel. Ezek a megállapítások mindenesetre nagy örömére és elégtételére szolgálnak majd a dohányzás híveinek. Népházak. Azon egyesületeknek, szövetkezeteknek, melyek ma kétségtelenül hivatva vannak talpra állítani a falut, s mindenkit, a kinek az együttes, összetartó erőre szüksége van — sok-sok helyen kerékkötői megakadályozói a helyiségek hiánya. A nemes irányú, erő és áldások forrását rejtő egyesületek, szövetkezetek talán csak megalakulnának. De nincs ház, nincs lakás, a hol elhelyezkedjenek. Működésüket megkezdjék. És főleg megizmositsák. Egyik-másik község vagy az iskolába szorul, vagy a kocsmába megy, például a gazdakör. A mi megbénítja, sokszor tönkre teszi a legszebb reményeket. Községi házakra, egyesületi, mondhatjuk kultur- házakra van tehát szükségük a falvaknak Vannak községek ugyanis, a hol már több egyesület, gazdakör, szövetkezet működik. Ezeknek a tevékeny, dolgozó igazi életiskoláknak műhelyekre, termekre, egyszóval működési helyiségre, az az Népházakra lenne szükségük. De hogy — hogyan? Gondolni se’ lehet erre — mondják sokan. Jól mondják. Mert sok, sőt tekintélyes számú községekben csak éppen azért nem lehetett felépíteni, úgyszólván megteremteni a Népházakat, mert még nem is gondolnak reá. Egyelőre tehát csak nézzünk körül, gondolkozzunk ezekről a Népházakról. És higyjük meg, hogy az első, de fő lépést — már megtettük. Mester. Tiszaháton is besavanyodtunk máraz po- lityikába. Látva-látom, hogy a mi öregünknek, becsületes, tisztalelkü jó öregünknek, még mindig tekéntetes földesurunknak is megszocsósodott az kedve. * Most még látok, egybe hit ma délutánra minket. Osztég, ki tudja mi leszen ? .. A minapában is olyan keserűen mondogatta : — Hej Danyi barátom, Szöges biró uram, sehogy se jó’ megyen nálunk az élet, a hazaállapotok sora. Valahogyan megverte a magyart a Teremtő. A mi országunkban egyetlen polityikus se’ viheti magasabbra, többre, mint gyanúsításra. Gyűlöletre, a maga testvéreitől valóan. Aki itt polityikus leszen, azt bekormozzák, ha mégoly fehér lelket is visz magával a politika mesterségére. ’Iszen még bölcs Deák Ferencről is hirdették annak idején, hogy hogy négyszázezer uj forintért eladta a hazát Bécsben. Már mint bölcs Deák Ferenc. Akinek a lelke pedig fehérebb vót’ a hattyúnál.
