Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-09 / 2. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELO most ébred és ámul majd, hogy hát — ilyen meg ilyen fajtából — nincs! De eltekintve attól, hogy megérdemeljük sorsunkat: talán éppen ez az ébredés, ez az átmenet fogja rávezetni a magyart arra, hogy Magyarországon elfogyasztott zöldséget magyar földben, magyar ember termelje meg. Most üssük a vasat. Most vágjon szemen minket ne csak a szégyen, de a muszáj is. És addig üssük a vasat, mig meleg. Mester. A nehéz gazdasági idő és a szövetkezetek. Magyarországon a nehéz gazdasági viszonyok közt rengeteg kereskedő, szatolcs, üzletember jutott csődbe. Jele, hogy homokra voltak építve. Alap nélkül szaporodtak (haszonra) ezek az üzletek. _ * A Hangya kötelékébe 1195 falusi szövetkezet tartozik. Ezekre a szövetkezetekre a nehéz, válságos idő nem csak hogy nincs bomlasztó hatással, de megszilárdította alapjukat. Élő bizonyságául annak az igazságnak, hogy a szövetkezeteknek van gyökerük, van elegendő alap és forgó tőkéjük. Hogy bár nem nyerészkednek, de egészséges, reális, erkölcsös üzleti iránnyal — a közönség, de különösen a nép áldására vannak. Élnek és még inkább segítik a mások élni tudását, boldogulását. * A közönség, a nép veszi is észre ezt az erkölcsi és anyagi szilárd alapokat. A szövetkezetek tiszta forrásait A fogyasztási szövetkezetek az elmúlt évben több mint százzal szaporodott. És megszaporodott a Hangya forgalma is. Még pedig kerek négy millióval. És igy elérte a 28 millió koronát. A Hangya, a falusi szövetkezetek központja ma már a legnagyobb magyar kereskedelmi vállalkozás. o Az utazás Amerikába száz év előtt. Az »Imperator« a föld kereskedelmi ílottájának leghatalmasabb hajója, rövidesen nekivág első büszke utjának az óceánon át. — Az úszó palotában össze van halmozva mindaz, amit az emberi elme kényelmet és fényűzést illetőleg csak kitalálhat. Száz évvel ezelőtt, mikor még amerikai hajókon indultak el az emberek Hamburgból, Brémából vagy Cuxha- venból, bizony másképen állottak a dolgok. Baltimoréig vágj7 Filadelfiáig egy első osztályú szobának a hajón élelmezéssel együtt 170 spanyol tallér volt az ára. Második osztályú szobáért 16—18 fontot fizetett az utas. Az ellátás éppen nem volt fényes. Az utazók alig kaptak mást, mint szalonnát, krumplit, puddingot és rizst. A bort, cukrot, tojást, kávét, teát és az ilyeneket külön meg kellett fizetni. Ha valaki a viteldijjal, vagy annak egy részével az utazás kezdetén adós maradt, kötelezvényt állitolt ki, mely az uj világba való megérkezéskor volt beváltandó. Ha pedig erre nem volt képes, akkor a kapitánj7, — bármily hihetetlenül hangozzék is ez, — néhány esztendőre, mint sajátját, eladhatta a szerencsétlent. A filadelfiai »Deutsche Gesselshaft« kifejezetten azért alakult, hogy a megérkezetteknek panaszait meghallgassa. Az egyesület sem bírta azonban teljesen megszüntetni a visszaéléseket és Virginiában igen gyakran hét évig is szolgáltak a szegény kivándorlók, mig kibírták váltani magukat. V asárnap. Az asszony lelke. Bodnár Gáspár eredeti elbeszélése. Mindene megvolt Dongó András gazda tűzhelyének. Jó mód, növekvő szép két gyermek. Példás egyetértés a házasfelek közt. A falu tisztelő becsülése és munkaszeretet, okos takarékosság mellett szegények szeretete. Csak egy hiányzott! Az asszony egészsége. A hű feleségnek pedig egykor viruló egészsége volt. Olyan, mint maga a pezsgő élet, mikor tavasznak múltán kiforr, hogy aztán érlelje a nyár, amit elődje fakadó bimbójába rejtett. De az asszony nem kímélte magát. Túlbecsülte erejét. Bízott rózsás arcának üdeségében. dolgos két kezének erejében. Iszen megszokta ő a munkát már leánykorában. Otthon éppen úgy, mint a mezőn. Otthon a takaréktüzhely mellett vagy a gazdasági udvarban. És künn a ringó aranykalászok közt sarlóval, villával kezében... Égett a munka csakugyan az ő gömbölyű karjai alatt. Hát még asszony korában. Most mikor tudta, érezte, hogy kiért — kikért kell szorgoskodnia, dolgoznia. Határt nem ösmert. A faluban nem is hitták csak úgy — munkás, dolgos Eszti. És ha a falu gazdái azt akarták kifejezni, hogy milyennek kell lenni az igazi asszonynak vagy egyáltalán szükség volt valamelyik tűzhelyen, hogy ezt kifejezzék, hát bizony nem takarták, sajnálták a szót: — Tanulj Esztitől. Az ám az igazi magyar asszony. Férfi lakik asszonyi létében. Persze az ilyen szemrehányós csipkedések rendszerint amolyan kis családi viharok alkalmatosságával szaladtak ki a férfiak ajkán. Csepegett is az eső utána akárhányszor. Mert az asszonynak soha köny- nyebben nem fordul szája pityergőre, mint mikor egy más asszonyt állítanak eléje példaképpen. * Hanem hát az történt, hogy a derék, egészséges, hosszú, boldog életet Ígérő Dongó Andrásné, a munkás, dolgos Eszti egyszer csak leesett lábáról. Ott feküdt már hetek óta ágyában. Vértelenül, sápadtan, elgyengülten. Mint a virág, mely csak imént teljes nyílásában nem is sejtette, hogy gyökerén féreg rágódik: úgy hervadt, sorvadt az a derék, szép asszony. A falu asszonyai látszólag mély részvéttel látogatták. De a tűzhelyeken megeredt ám a szóbeszéd: — Agyon dolgoztatta az ura. — Ami nem való, hát nem való. — Férfi lélek összetöri az asszony-testet. — Na, a te drága munkás Esztid, most itt hagyhatja a nagy gazdaságot. Rossz lelkek mindig vannak és lesznek. Akik még akkor is fulánkot eresztenek, mikor a szerencsétlenség előtt könnyeiket hullatják. Pedig Isten a tanú arra, hogy Dongó András gazda aggódott mindig legjobban azon, hogy asszony
