Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-04 / 10. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELO Mondhatja... — Te Bunkó Peti — mondja a biró — azzal vagy vádolva, hogy megverted a Vass Pistát. — Tekintetes biró uram, nem tagadom, megvertem, mert becsületemben gázolt. — Hát azért mindjárt verekedni kell?! — Hiszen kérem alássan, olyan vagyok én, mint a bárány; mondhatják nekem, hogy zsiváuy, tolvaj, gyilkos, gazember vagyok, de ha valaki azt mondja, hogy a dohányzacskóm nem igazi kostök, hanem afféle disznóhólyag, annak keresztül megyek a lelkén, mert az a becsületemben gázol. Okos gyermekek. — Ugyan gyerekek, mondjátok meg, hol tanuljátok ezt a rendetlenséget? — Tudjuk mi azt már könyv nélkül, — válaszolák a kis kópék. Gondoskodjunk az özvegyről és árvákról. I. De veszendő is az ember élete. Száz alakban leselkedik az emberre a halál. Nap nap után folyton hoz gyászhirt a posta. Kis emberek nagy szomorúságát, nagy baját, nagy szerencsétlenségét. Kapinai Pálnak szántás közben tövis ment a lábába. Az meggyűlt, a seb elmérgesedett s vérmérgezés oltotta ki életét. Boda József István egy zsák búzát vitt fel a létrán, a létra fokán rosszul lépett, megbillent és a ballépés halálát okozta. Auerbach Mihályt pedig a szekér gázolta el. Gallyat vitt az erdőről, lecsúszott s a kocsi kerekei átszelték a nyakát és kegyetlen kínok között múlt ki. Nem telt ezeknek az egyszerű munkásembereknek cifra temetésre. Gyalulallan koporsóban temették őket az anyaföldbe. S maradt utánuk a sok árva s a három gyászba borult özvegy. Mily áldott ilyenkor, ily sötét nagy szerencsétlenség napjaiban a gazdasági munkások és cselédek segítő pénztára. Mindhárom szerencsétlenül járt munkás felebarátunk ebbe a pénztárba még az év elején egy-egy koronát fizetett be s a haláleset alkalmával minden különösebb utánjárás nélkül a pénztár egyenként 300—400 koronát küldött a három özvegynek, hogy a szerencsétlenség első napjaiban magukon segítsenek. Négyszáz korona egy summában ,'elég jelentékeny összeg. Azon valamit lehet kezdeni s tudunk nem egy esetet, amikor egy özvegynek ez a 400 korona adott uj foglalkozást. Nyilvánvaló, hogy a pénztár segítsége nélkül ezek a szegény családok továbbra is sötét, nehéz nyomorúságokat szenvedtek volna. Nem kevés számú családról van pedig szó. A segítő pénztárnak tizenegy év alatt ilyen 2500 halottja volt. Tehát nemcsak erről a három újabb szerencsétlenségről van szó. Tudjuk, hogy a pénztár már eddig is hány meg hány embernek volt segítője. De nem tudjuk hogy a pénztár mennyi könnyet törölt le és mennyi gyászt oszlatott el? Csak sejthetjük a kimutatásból, amelyet a jövő számunkban közlünk. Közegészség1. Beszélgetés a gyomor bajairól. Az er—i orvos ur olyan szives, hogy havonkint egyszer népszerű magyarázatot tart a Gazda-körben a tagoknak. A múlt vasárnapon igen érdekesen beszélt például — a gyomor bajairól. — A mi vidékünkön is — igy kezdte előadását — igen sok gyomorbajos ember van. Pedig a gyomorbaj nagy ellensége az embernek. Megakasztja a munkát, elveszi az életkedvet és sokszor bizony korán elpusztítja az embereket. A gyomorbajt leginkább maga-magának szerzi az ember. Azt hiszik sokan, hogy a gyomor olyan, mint egy zsák, mindent bele lehet önteni, mig csak ki nem lyukad. Pedig a gyomor nagyon kényes portéka ám! Forgó gazda például a rettenetes forró levest szereti. Hej, mert ez esik ám nekie jól. Meghiszem. De nem veszi észre, hogy a gyomrát teszi vele tönkre. Forró levest nem tanácsos enni, ki kell azt várni, hogy rendes melegségre hüljön le. Szekeres uram meg ugyancsak kedveli a jéghideg vizet. Csak azt keresi, mezőn, otthon csak azután áhítozik. A gyomor csak tűri, tűri egy ideig, de aztán felmondja a szolgálatot. Szekeres gazda talán nem is sejti, hogy a hideg viz tette tönkre egész életét. Legdurvábban bánik el a gyomrával, úgyszólván öngyilkosságot követ el, aki tele önti gyomrát pálinkával. A pálinkás ember gyomra rothadásba megy. Azért kiállhatlan bűzü a pálinkás ember. Azért veszti el étvágyát, életkedvét és erejét. Láttam embert, aki úgy küldi le darabokban az eledelt, akár foga se volna. Hiszen a fogat azért adta a jó Isten, hogy vele az eledelt jól megrágjuk. A gyomor pedig valósággal olyan, mint a malomkő. Próbálja meg csak Molnár gazda a buzaőrlésre való malomkővel például patkószeget őrölni, majd kiválik, meddig állja ki a kő. így van az az eledellel is. A gyomor csak a jól megrágott és a szájpadlás nyálával összegyűrődött eledelt tudja megemészteni. Ha a gyomorba darabokban küldjük le az eledelt; addig kínlódik vele, mig megsavanyodik benne. A gazdája aztán savanyúkat böffent és panaszkodik, hogy a gyomra megint elromlott. Pedig ő rontotta el, mert patkószeget akar vele őröltetni. No hát atyámfiai, ezek után édes mindnyájaim őrködjünk gyomrunk felett. Ez nem kerül pénzbe, nem kell a drága pálinkát fizetni. Csak egy kis óvatosság és mennyi bajnak vehetjük elejét. — Éljen az orvos ur, kiáltottak lelkesen a gazdakör tagjai. Kaszárnyában. A kapitány dühösen szól az önkéntesekhez: — Mivel puczolják a puskát ? — Száraz rongygyal, — mondja az egyik. — Olajjal, — szól a másik. A kapitány nagyon haragszik. — Hallatlan tudatlanság ! Hát nem olvasták a szabályzatban, hogy a puskát a legnagyobb gonddal kell pucolni ?
