Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-04-20 / 8. szám
MAGYAR FÖLDMIVELO 5 Gazdák világfa. Hogyan nevelje borjúját a kisgazda. Nálunk Magyarországon a tehenek leellése most a kora tavaszi hónapokban van folyamatban, ami már csak azért is elég hiba, mert őszi elletés mellett több tejet adnak a tehenek, meg a téli hónapokban kevesebb fáradsággal s jóval drágábban értékesíthető a tej, mint a nyári hónapokban. De hiba azért is, mert a tavaszi borjú már két-három hónapos korában zöldtakarmányra lesz fogva, ami pedig növekedésére egyáltalán nem gyakorol kedvező befolyást. Megütközik az olvasó akkor, midőn azt állítom, hogy a borjut legalább is fél éves kora előtt nem volna szabad zöldtakarmányra fogni, s bizonyára mindjárt azzal ellenkezik, hogy hát a magyar tehén borjával együtt lesz kora tavasszal a legelőre kicsapva. Csakhogy én nem magyar tehénről beszélek, hanem tarkáról, s azt is merem állítani, hogy a magyar tehén borja is másként nézne ki, ha legalább fél éves koráig jászolból, száraz takarmánynyal lenne etetve, mint ahogy kinéz, igy amikor egy éves korában sem üti meg sokszor a 80—100 kilót. A szarvasmarhának élete első évében annyit kell fejlődnie, mint fejlődése további éveiben ösz- szesen. Ha az egyéves tarka borjú nem éri el a 200—250 kilogramm súlyt, akkor abból termetes szép tehén vagy ökör soha sem lesz. Már pedig ha választás után mindjárt legelőre csapják, akkor ezt a súlyt egyéves korára el nem érheti. Nem érheti pedig el azért, mert a fűfélékben nagyon sok a viz, s a borjú nem képes annyi zöldtakarmányt megenni, — ha még oly kövér is a legelő, ami pedig rendesen nem szokott lenni — amennyi elegendő száraz részt tartalmazzon testének gyors felépítésére. Nincs abban a fűben annyi erő, annyi úgynevezett fehérje, amennyivel testét gyorsan fejleszthesse, s megnőhet tőle a hasa, de különben sovány marad és sem testi nagyságban, sem súlyban nem fog kellőleg növekedni. Aki szép állatot akar nevelni, az legalább hat hónapos koráig ne adjon zöldtakarmányt borjának, illetőleg ne bocsássa azt legelőre, s az őszi elletés- nek határozott előnye az is, hogy ezt akarva sem teheti meg a gazda, mert télen nem áll rendelkezésére zöldtakarmány. A borjúnak legelső tápláléka tudvalevőleg a főcs tej, mely rendkívül magas fehérjetartalma miatt különösen alkalmas arra, hogy erőt adjon a borjúnak s azt gyors fejlődésnek indítsa. Ez a föcs-tej, majd aztán a rendes tehéntej képezze a borjú egyedüli táplálékát három hetes koráig, amidőn már apró szálú, legfinomabb minőségű szénából tegyünk eléje egy maroknyit. Ha ezt megtanulta szálalni, úgy négyhetes kora körül egy maréknyi zúzott zabot is adjunk eléje, de ezt semmiesetre el ne mulasszuk, mert a finom szálú széna meg a zúzott zab, legjobb táplálékát képezi a fejlődő borjúnak. Elválasztáskor már egy fél kilogramm zabot szükségei a borjú, amely mellett mintegy két kilogramm szénát is fogyaszt. Ezen zabadagot azután egyéves koráig egy kilogrammig kell fokozni, a szénát ellenben hat hónapos korában zöldlakarmánnyal lehet felcserélni, avagy ebben a korban a borjut már legelőre is lehet járatni, de azért az egy kilogramm zabadagját otthon ki kell adni. Az a gazda azután, aki ilyen módon tartja borjúit, örömét is fogja azokban lelni, s majdan büszkén terelheti be a vásárba, mert bizonyosan rajtaakad gazdatársainak szeme s a vevő sem fog sokáig magára váratni. —csy. * Védekezés a borjuk hasmenése ellen. A borjuk hasmenése ellen, mely most már kétségkívül annak következménye, hogy az újszülöttek közvetlenül a születés után a szájon át fertőzik magukat, mindenekelőtt az ellés közben és után a lehető legnagyobb tisztaság betartásával kell védekezni. Ebben az irányban az istálló fertőtlenítésén és a külön tiszta helyen való elletéseken kívül fontos a tehén hüvelyének kiöblítése és külső nemzőrészeinek lemosása az ellés előtt, a segédkező személyek kezeinek és ruhájának tisztasága (tiszta vászonruhát!), a tőgy gondos lemosása a szoptatás előtt (lemosás szappanos vízzel, letörlés tiszta száraz, majd tiszta olajos ruhával), az első tejsugarak kifejése stb.; ajánlatos továbbá a borjakat nem tenni a közös borjuállásba, hanem két hétig anyjuk feje mellett a jászolhoz kötni, hogy egymással ne érintkezzenek. Végül a borjak beojtása azonnal születésük után a borjuvérhas elleni szérummal (kóliszérummal) az esetek egyrészében szintén jó hatású. Egy török leány levele. A konstantinápolyi lapok közölték a napokban egy fiatal török leánynak pár héttel előbb édesanyjához intézett levelét, amelyben közli, hogy katonaruhát öltött és mint katona kívánja szolgálni hazáját a Drinápoly körül folyó elkeseredett küzdelemben. Az érdekes levél igy szól: »Édes jó anyám ! Hazám nyomorúságos helyzete nem hagy nyugodnom. Éjjel-nappal azon gondolkodom, hogy a mi bátor katonáink milyen hősies elszántsággal és rettenthetetlenséggel harcolnak hazánk becsületéért. Fivéreim és az ösmerős fiatalemberek mind bátran vonultak a harcba és háborúba, mig én tehetetlenül fecsérelem el időmet itthon, távol a háború színhelyétől. — Hosszú belső küzdelmek után végre elhatároztam, hogy levágom hajfürtjeimet és katonaruhába öltözködöm. Remélem, hogy mint önkéntest minden vizsgálat nélkül besoroznak és hogy ily módon senki sem fogja tudni az ezrednél, hogy tulajdonképen leány vagyok. — Jóságos anyám 1 Harcolni akarok mindaddig, amig Drinápolyt nem sikerül majd felszabadítanunk. Ha pedig az ellenség győzelmesen vonulna be a városba, úgy nem marad más hátra részemre, mint az önkéntes halál...« Amint a török újságok Írják, ennek a nyilvánosságra kerül levélnek csakhamar visszhangja támadt, amennyiben seregestül jelentkeztek fiatal leányok és asszonyok a sorozó bizottságoknál, hogy őket a hadsereg kötelékébe fölvegyék és a harctérre szállítsák. A katonai hatóságok természetesen meg vannak hatva a hazafias fölbuzdulás ezen szép példáitól és a női harcosokat rendre besorozzák a küzdő harcosok táborába. Megmagyarázta. Utazó: Ugyan atyafi, miért szól maguknál a harang olyan sokszor? Atyafi: Mert a harangozó sokszor ráncigálja.
