Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-02 / 1. szám
6 TELI ESTÉK Ismeretek-tára. A közönség és a felolvasások, előadások. A mi közönségünk — általában — tanulni vágyó. Ha megtaláljuk az alkalmakat, ha eltaláljuk a hangot, mivel neki beszélünk — megnyerjük őt a tanulásra, okulásra, a szellemi élet és az anyagi élet javainak elfogadására. A magyar közönség fejébe világosságot, szivébe melegséget, érdeklődést vihet az, a ki közönségünk felfogását, baját, örömét, vágyait, erényeit, hibáit és csalódásait is ismeri. A magyar nép a szellemi javak, az ismeretek iránt nem közömbös. És kezd már kibontakozni azon hagyományos felfogásból, hogy hát ha eddig jó volt, jó lesz azután is. Fájdalom, akadnak a tudós és nem tudósok közt olyau felolvasók, olyan előadók, a kik hozzá nyúlnak a nép legszentebb hitbéli javaikhoz. Keresztény felfogásukhoz, világnézetükhöz. Sőt gúnyolják, és élcelésük tárgyává teszik. Hát tapasztalhatni, hogy talán pillanatra derűt, kacajt fakasztanak. De a kik a nép-lélekhez közel állanak, azok tudják, hogy ezzel a merészségükkel, ezzel a fellépésükkel csak rontanak-bontanak azon sorokon, azon törekvéseken, mikkel a népet ismerő, szerető és a nép hitét tisztelő tudósok, felolvasók, előadók az igazi művelődés, társadalmi béke és dolgozni tudó akarás világát munkálják. A nép elidegenedik az olyan tudóstól, felolvasótól, a ki durván neki ereszti a maga százszor megváltoztatott privát vélekedéseit, privát felfogását, magán elveit vagy egy-egy tudományos csoport feltevéseit. Ne bántsátok a nép hitét! Mert az nem csak a népé, de a tietek is tudós urak. Vagy legalább jobb lenne, ha nektek is megmaradt volna hitetek, mert igy bizony legtöbbször se tudósok, se hívők nem vagytok. És ez a legnagyobb baja a mi társadalmunknak. A tudomány sokakat, ezreket és ezreket nem tud kielégíteni és nem tud megnyugtatni. A hitet elvesztvén — azt akarják, hogy mindenki elveszítse, a kivel érintkeznek. Pedig ellenkezőt értek el legtöbbször. Őt sajnálja a nép. Őt látja vergődni és neki mondja oda: — Szegény tudós! Addig tanult, hogy most inár még a maga tudományában sem tud megnyugodni. Maradjunk még mi csak a mi őseinknek keresztény felfogásában, mert akkor maradhatunk meg a nemzeti felfogásban is. Akkor maradhatunk meg magyar nemzetnek, magyar államnak és benne magyar polgároknak. A keresztény felfogásban elfér a világ összes ismerete. Tudománya, világnézete. Hiszen a keresztény felfogással született meg Európa és benne a magyar nemzet kultúrája, műveltsége és haladása is. Nem maradásra, elmaradásra vezet minket ma sem az a felfogás, melyből csörgedezett, majd folyt és hömpölygőit a népek műveltsége. Nem csak az ég számára kell nevelni az embert. Az igazi műveltséget hirdeti az a felfogás, hogy segíts magadon az Isten is megsegíti A nép, tehát a mi közönségünk készséges lélekkel fogadja azt a törekvést, hogy egy mindenkiért és mindenki egyért. Tehát az igaz, keresztény felebaráti szeretet érvényesülését kell tanítani. Azt a szeretetet, azt az ismeretet, azt az életrendszert, melyre a népet, a nemzeteket a kereszténység vitte, és tanította. Ilyen szándékú törekvések, tanítások, előadások iránt a mi népünk mindig érdeklődni fog. Mester. Konyhakertészet az aradi vesztőhelyen. Aradról Írják: Arad városa, mint ismeretes, megvásárolta 220.000 koronáért a határában levó, úgynevezett vesztőhelyi földeket. A város közgyűlése tavaly megbízta Varjassy árpád tanfelügyelőt, hogy tanulmányozza a földeket és terjesszen elő javaslatot arra nézve, miképpen lehetne azokat hasznosítani. Varjassy terjedelmes beadványát most készítette el és indítványozza, hogy 280.000 korona költséggel bolgár rendszerű kertészetet létesítsenek és az államot kérjék fel a berendezés költségeinek fedezésére. Mi van a békével ? Egyik nap közeledik. A másikon tova röppen, hogy újra a háború fellege boruljon a láthatárra. A nemzetközi helyzet, mint mondani szokták, javul. Az az a hatalmak lépéseket tesznek, hogy végre valahára nyugalom legyen ne csak a Balkánon, de Európában is. Mert ha a Balkánon megmozdul egyik-másik kisebb állam ... ez a mozdulás, mint az óra kis kereke — a nagyobb kerekeket is mozgatja. A nagyhatalmakat. A román-bolgár ügy elintézésén most a sor. Bizonyosnak látszik ugyanis, hogy elfogadják a hatalmak közvetítését. De kétséges, hogy alá is vetik magukat a hatalmak döntésének. Ez a döntés tenné lehetővé, hogy Bulgária is befejezze a második, újabb háborúját, mely inkább ártott, mint használt az első háborúban aratott dicsőségének. Bulgária ereje sem feneketlen. Ki van merülve, hiába takarja. A világ is tudja ezt. A hatalmak közbelépése tehát azt eredményezte, hogy a bolgár kormány kijelenti állítólag, melyszerint aláveti magát a hatalmak döntésének, így remélhető, hogy a béke gyorsan létre jő. A londoni konferencia újra tárgyal, az albán kérdés rendezése is dűlőre jut — talán. Oroszország és Ausztria-Magyarország közt is útban a megértés és az ügyeknek békés tisztázása. Törökország már hajlandó lemondani Driná- polyról. A harctéren pedig nem történik mostanában semmi nevezetesebb esemény. A nagy hó miatt lehetetlen a hadakozás. Az olvadások beálltával pedig az akadályok még nagyobbak lesznek. Egyszóval béke felé közelednénk, de azért még mindig készen várjuk — a bekövetkezhető fordulatokat is. * Megkönnyebbülve száll a hir népekhez és országokhoz. Ausztria-Magyarország visszamozgősit. Már a jövő hét elején szabadságolják a galíciai határon összevont csapatok tekintélyes részét. És igy remélhető, hogy rövid idő alatt a helyzet gyökeres javulásáról ... a békéről hoz hirt a béke galambja. Krónikás.
