Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-04-06 / 6. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Tanácsadó. Mi okozza a fák elsárgulását ? Egy gazdának kertjében sok sok sudár jegenye és sudár ákác- fa volt, melyek kezdetben szépen fejlődtek, aztán egyre sárgultak, annyira hogy utóbb már a lomb is teljesen sárga lett, azonkivül a jegenyék tele voltak gumókkal, melynek belseje csupa kukac. Mi okozza ezen elsárgulást. hogy lehetne a fákon segíteni vagy pedig tanácsosabb-e ezen fákat kivenni és ezen esetben milyen más fával kicserélni. A fák elsárgulását az okozza, hogy a tavaszi bő esőzések folytán sok viz, nedvesség szivárgott a talajba, melyet az agyag magában tart, már pedig az ákác ezt a túlságos nedvességet nem bírja ki s annak tulajdonítható elsárgulása. Ez oknál fogva legajánlatosabb lesz az ákác tenyésztésével felhagyni s helyette a gyorsan növő, gyufagyáraknak értékes, bőséges nedvességet kibíró kanadai nyárfát dugványozás utján megtelepiteni. A mi pedig a jegenyén észlelhető kukacokkal telt gumókat illeti, az az e fa-fajnak igen elterjedt, de egyébként nem sok kárt okozó betegsége, mely ellen fölösleges, de alig is lehet védekezni. Ennélfogva ajánlatos az elsárgult fákat — különösen ákácot — kivennie s helyettük, mint fentebb is említve volt kanadai nyárfát megtelepiteni. Vasárnap. Jó Magyarországon! Janó bulgár-kertész volt, itt jó Magyarországon. — Jó Magyarország! Ö mondogatta Janó, a bulgárkertész. Mikor úgy vásár után megszámlálta a pénzét. A sok-sok húsz és tiz fillérest. Meg a koronákat. Jó Magyarországon! Az arca mosolygóra nyílt és fény övezte. Bár olyan barna volt az az arc, mint a mi cigányunké. De mikor úgy szerdánként, heti vásárok után számot- vetett a jövedelmével — fényben, fehér sugárban úszott. Azért mondotta: — Jó Magyarország! És mondotta otthon is, odahaza is. Nem egyszer. Sem kétszer. Különösen pedig a múlt nyáron, ősz elején. Mikor hazulról, Bulgáriából sűrűbben kapta a leveleket. Olvasta, olvasta. A sorok olvasása közben, hol felragyogott a tekintete, hol elkomorult. Felesége lopva azt is észrevette, hogy Janónak a szemeiben könnyek rezzentek. Nem szólt. Nem kérdezte, miért. Hiszen tudta. Nagyon jól tudta, hogy ott Bulgáriában gyülemlenek a fellegek. Cikkázik a villám. Ha most még nem is az égen, nem is a határon. De a bulgár szívben. Lent a hazavalósiak lelkében. És ez a felleg, ez a szikra átjár ide is. — Jó Magyarországba. ♦ Máskor is elbúcsúzott Janó Jó Magyarországtól. Vidáman, táncosán, rangosán. Most másképpen megy ez a bucsuzás. Komoran, nehezen. Sokat magyaráz, sokról-mindenről beszél az asszonynak, a miről máskor hallgatott. — Ezt igy kell tenni. Azt úgy. Ennek ez a módja. Annak meg az. Sokban a maga kezére engedi az asszonyt, a mihez máskor nyúlni sem volt szabad másnak, csak Janónak. Most az asszony végzi. Janó szótlanul nézi... nézi. De úgy nézi, mintha ő azt többé sohse se fogná nézni. Aztán menni kellett. Vitte a lelke. Hívta a hazája. Egy utolsó levél érkezik. Barna arca lángba gyűl. Szemei szikráznak. Munkától kérges kezét ökölbe szorítja. Aztán szerződést sem kőt mint máskor. Ki tudja mi lesz? Ki tudja, mit hoz a tavasz. Az asszony befelé sir. A lelke sir. A szemének nem szabad sírnia. Az ajkának nem szabad beszélnie. Pedig mindig beszélt máskor. A jövőről, a tavaszról. Jó Magyarorországról. Most elmennek. Szerződés, ígéret nélkül. Komoran, sejtelmekkel nehéz szívvel. Elbúcsúznak ettől a jó Magyarországtól. * És füstölög a Balkán. Meunydörög. Robajlik Bulgária ország talpon. A ki csak mehet... megy- Öreg és ifjú, kinek még legény toll sem pelyhezik állán. Hőssé lesz ott mindenki. A házak üresek. Iskolákból, hivatalokból, kereskedésekből rohan ifjú, tanult és tanulatlan. Élet-halál harc. Rettenetes harc. Janó is ott van harcolók közt. Ő is, mint sok más ezer megsebesül. Kórházba kerül. És érzi, hogy most már búcsúznia kell nem csak jó Magyarországtól. Búcsúznia kell nemcsak Bulgáriától, hanem az árnyék világtól is. Az utolsó idejét felhasználja, az utolsó perceit az üzenetre. Feleségének üzeni... üzeni szépen, csendesen... egy bajtárstól. — Ha majd találkozol az asszonnyal, mondd meg neki ne sírjon, ne rijjon. Gyászoljon csendesen, de ne sírjon. Hanem kerekedjék majd fel... induljon... jó Magyarországba. Keresse fel a földet, a kis darabka földet. Ott jó Magyarországon. És dolgozzék, úgy mint mikor még ő is élt. Ne féljen. Bizzék Istenben. Ott jó Magyarországon dolgozzék. * Az asszony már vette az üzenetet. És irt is ide... jó Magyarországba. Hogy jön! 0 is útban, mint a tavasz. Hogy megtartja a kis földet. És dolgozni fog, mert dolgozni fog... jó Magyarországon... Mert ott lehet ám dolgozni. Csak akarni kell. Mert ott csak azok nem boldogulnak, a kik nem akarnak. Dolgozni nem akarnak. Jó Magyarországon. Mester. Drlnápoly és a szultán sirok. Drinápoly elestével érdekes felemlíteni, hogy a törököknek vallásos ragaszkodása a drinápolyi Szelem-mecsetben levő szultán sírokhoz tévedé- sen" alapszik. Drinápolyban ugyanis egyetlen szultán sincs eltemetve. — Ismeretes történeti tény, hogy a törökök összes szultánjaikat Brus- sában, a régi fővárosban temették el. Ide vitették még azoknak a szultánoknak holttestét is, kik az európai hóditó hadjáratban estek el. így Brussában temették el I. Muradot is, ki Driná- polyt foglalta el 1361-ben. Utána Bizánc bevételéig még három szultán uralkodott: Bajazet, I. Mohamed és II. Murad. Ezeknek sírjai megvannak Brussában. Murad utóda, II. Mohamed foglalta Bizáncot és azóta kivétel nélkül minden szultánt Konstantinápolyban temettek el. — így a drinápolyi Szelim-mecsetben nincsenek szultán sirok.
