Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-23 / 4. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1913 március 23. 4-ik szám. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KUDŐTOLAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre .........................4 korona. Fél évre...............................2 • Neg yed évre.......................1 » A s zeretet ünnepén. ' Husvét van. A szeretet nagy ünnepe. Annak emlékezete, hitbéli kifejezése, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyetlen szent fiát adta a kereszt halálára. És Krisztus, a világ Megváltója ezt a szeretetet vérével pecsételte meg. Öntötte és önti szét kiterjesztett karjaival az egész földre. A nagy világra. Nem csak egyesekre. Kiváltságosokra. Nemcsak általában egyes kiválasztott nemzetekre. Minden népre. Minden országra, ahol őbenne hisznek. Ahol őt szeretik. Még oda is, ahol őt és szeretetének hordozóját, a kereszténységet üldözik. Bontogatják, pusztitgat- ják a szeretet nagy műveit. A mi édes hazánk keresztény ország. Nemzetünk még mindig magyar — és keresztény. Egész létünk, alkotmányunk gyökere, műveltségűnk, úgynevezett kultúránk a kereszténység talajából gyökeredzett. Élt, izmosodott, fennmaradt ezer esztendőn át. A kereszténységgel forrott össze ezer éven át. Annak szeretetéből, oltalmából táplálkozott. S bármi ősi átok nehezedett is reánk, hogy a magyar soha egyet nem akar: mégis a kereszténység volt az mindig, a mely a szeretetben, a nemzeti érzésben összetartott. A legnehezebb időkben egybe hozott. Megértésbe, kibékülésbe, testvéri szeretetbe. S higyjük el, el kell hinnünk a történelemnek, hogy a magyar nemzetet mégis csak az egymásiránt való lovagiasság, elfeledés, megbocsátás és élnihagyás mentette meg és tartotta fenn azokban az időkben is, mikor a szomszéd népek, Európa kiásott sirunkról és a búcsúztató harangról beszélt és irt. Hát jegyezze meg ezt a történeti igazságot, az idők e nagy, kiáltó tanulságát az uj nemzedék, az uj generáció. Az a nemzedék, mely nem szereti ma egymást. Legalább nem úgy, mint azt a kereszténység szelleme, az édes anya lelke óhajtja, hogy szeressék egymást a magyarok. Ne gyűlölködjenek! Ne tépje a magyar a magyart! Ne hallgassanak azokra, akik választó falat akarnak épiteni közénk. És éket vernek, hogy eltávolodjunk egymástól. Sok bajunk, szomorúságunk van. Fellegek kergetőznek nemzeti társadalmunk egén. Más népek zivatarai is felénk villámlanak. Elemi csapások, terméketlenség és idők viszontagságai is reánk borultak. De hiszen a csapások teszik próbára nemcsak ez egyes embert, de nemzeteket is. A családok bármennyire szétválnak, a közös bu, a közös veszedelem összehozza, összetartja őket. Hát csak a nemzet, a magyar nemzet ne értené meg, hogy itt az ideje az összetartásnak, az egymásiránt való kiméletnek, szeretetnek. Hogy ne válasszon, ne szórjon szét minket éppen az a lelki jelenség, éppen az a társadalmi szükség: ami más népet összetart és hősies küzdelmekre, kitartásra lelkesit. Tegyünk meg egymásért mindent, amit testvér testvérnek megtehet. A szeretet parancsa és vérkötelék szerint is meg kell tennie. ★
