Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-16 / 3. szám

ü MAGYAR FÖLDMIVELO gája akarunk, még pedig alázatos szolgája lenni embertársunknak. Mikor minden emberfia ur, füg­getlen egyén, sőt — Uram bocsás! — isten akar lenni ma. íme, még a köszöntésben is észrevehetjük, mily következetlenségekbe jut ez a mai kor. Mily ellenmondásokba, talán mondhatjuk — hazugságokba is. Hogy nem minden rossz, a mi régi. És nem minden jó, jobb, a mi uj. Éppen azért csak, mert uj. Bizony a régiek felfogásában, megnyilvánulásá­ban, társadalmi érintkezésében több józanság, böl­csesség, tartalom van, mint a mai modern, divatos szokásokban. És el fog jönni az idő, mikor a ma­gyar ember visszatér apáink becsületes felfogásá- sára és egyenes, keresetlen, őszinte lélek megnyil­vánulására a köszönésekben is. Mester. Háziasszony. Hogyan kezeljük a tejet? 1. A tejkezelés első és legfontosabb kelléke a tisztaság. A por, az ürülék, a tej maradék, a szőrök tele vannak hasadó gombákkal. Ilyen anyagok tá­voltartása már a tejgazdaság jövedelmezősége szem­pontjából is indokolt. Egy szaktanár tanulmány tár­gyává tette a tejben levő idegen anyagokat. Egyik kísérlete, mely különös felemlitést érdemel, legjob­ban igazolja, hogy a tejgazdaságban a tisztaság milyen fontos. Egy tehenet ugyanis rosszul szellőzte­tett istállóban, a tőgynek minden előzetes tisztítása nélkül fejetett. Ugyanezt a tehenet másnap a tőgy tisztítása után tiszta kézzel szabad ég alatt fejetett. Mind a két tejmintát ugyanazon helyiségben helyezte el. Az első tej, vagyis a szennyesen fejt, 50 óra, a tisztán fejt pedig csak 88 óra elmúltával ment össze. Arra kell tehát elsősorban figyelnünk, hogy az istá- lókat, tejgazdasági épületeket és helyiségeket könnyen szellőzhessük, mert nemcsak közvetlenül a tejbe kerülő szenny rontja a tejet, hanem a bűzös levegő is; a tej átveszi azt és élvezhetetlenné lesz. Ha kü­lön tejkamaránk van, ez esetben helyezzük azt a trágyatelepek, árnyékszékek, takarmányvermek és más bűzös helyektől kellő távolságba. A tejkamará­ban mást mint tejet el helyezni vagy beraktározni nem szabad. Kisebb gazdaságokban — sajnos — még mindég találkozunk azzal a hibás szokással, hogy mindenféle anyagot helyeznek el a tejkama­rában; pedig ez mellőzendő, ha jó minőségű tejet vagy tejterméket akarunk szállítani. A tejkamara legyen világos, hogy a por és mindenféle szenny azonnal szembe tűnjék. A tisztaságnak természetesen a tejesedényeknél is érvényesülni kell. Legjobbak az üveg és ónozott edények, de kellő gonddal faedé­nyek is használhatók. A könnyű tisztítás szempont­jából a fémedények jobbak mint a fából valók. Az edények mosására frissen forralt meleg vizet hasz­náljunk. ________________ A. z utcáról. A. : Nézd, mennyi ékszer, drágaság van azon a hölgyön. B. : Ühüm! De azért még senki sem mondta neki: — drágám. Újra borul a Balkán felől. Tavasz jő, tavaszt, kiderülést vártunk. Husvét jő, közeleg a feltámadás ünnepe. Megkönyebbülés után sóvárgunk. És ime újra borul a Balkán felől. A már hetek óta Ígért leszerelés késik. Már hány terminus volt kitűzve. Alkalom is kínálkozott, hogy a rengeteg katonákat békés otthonukba küld­jék. Apák. fiuk, testvérek még mindig táborban — várakozásban vannak a határokon. A két ármádia még mindig farkasszemet néz egymással. Kezdeni se’ mi, se’ az orosz nem kezdi. Sőt borul-borong újra onnan a Balkán felől. Az orosz kétszinüsködik. A béke sima nyelve mö­gött ott van a harapásra kész méregfog is. * A görögök meghódították Janinát. Ácsingóznak a többi szomszédos szigetekre is. A békefeltételeket rémséges hadi sarccal (pénzbeli követeléssel) teszik súlyossá, hogy a szerencsétlen törököt ugrassák a további háborúskodásba. Montenegró a nagyhatal­mak ellenére követeli Szkutarit. Mig a béke tárgya­lások folynak Szerbia egy egész hadsereget küld Montenegró segítségére. De csak látszólag Monte­negrónak. Ő maga a további válságban óhajt ravaszul halászni. Hát józan paraszti ésszel is kapjunk a kér­désbe és kérdezzük: Tehetnék e mindezt a kis bal­káni államocskák, ha nem éreznék hátuk mögött az oroszt? Pénzzel, biztatással. Mernének ők játszani az oroszlánokkal, a nagyhatalmakkal? A nagy egyetértés mögött, a miről a világnak a nagyhatalmak olyan édes simán beszélnek — lő- poros anyagok rejlenek. És érezzük, hogy az euró­pai egyensúly Szkutári körül libeg. És szégyen, ha tiz milliónyi szurony nem biztosíthat egy egész világ­részt arról, hogy holnap már fel nem billen ez az egyensúly. Azért mondjuk, újra borul a Balkán felől. * A legújabb hir azért úgy szól, hogy husvétra szabadságolják a behívott tartalékosok egy részét. Ennyit eredményeztek a bécsi és szentpétervári tanácskozások. Az igazi leszerelések — a végleges megállapodások azután következnek. A harctéren most nem történtek komolyabb események. De a hadi operációk, támadások hama­rosan megkezdődnek. A janinai diadaltól megnőtt a szövetségesek étvágya. Ilyen béketárgyalások zak­latják a népek millióit. * Leszerelés. Végre mégis megtörtént hát a megegyezés Ausztria-Magyarország és Oroszország közt. Megállapodtak a leszerelés kérdésében! A rendes (szokott) csapatok maradnak meg csak a galíciai határon. Mi hazabocsátjuk a behívott tartalékosok egy részét; Oroszország pedig szabad­ságolja a visszatartott legénység egy évfolyamát. A déli határon azonban marad minden. Az az mozgósítás állapotban. És itt a merész fog. Itt a felleg, a melyből a vihar még mindig Európára zúdulhat. Krónikás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom