Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-10-26 / 26. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ geinek nem tudott eleget tenni. Dobra kerültek a földek. Simonék meg szegények, nyomorultak voltak ismét ... Az az, hogy csak most voltak azok. Mert annak előtte nem ismerték. Nem volt meg a mindennapi kenyér sem. A beteges ember most már azt sem tudta megszerezni! Bezzeg! Hányszor vissza-visszagondoltak arra az időre, mikor a jó Isten napról-napra megadta a munkával a mindennapi kenyeret is. Most már naponkint mondogatták: — Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Szemükben köny csillogott és szivük nagyon is megértette, hogy jól tanította az embereket az Üdvözítő arra, bogy a Gondviselő Istentől napról- napra kérjék a kenyeret. Eddig az ősz bölcsnek elbeszélése. Az egyszerű, rövid, de igaz története.-S hogy most is olyan időket élünk, mikor annyi és annyi ember földönfutóvá lett ! Dús gazdag emberek, a kik csak tegnap gazdagok voltak. Bankárokt- a kik milliókat, ezreket forgatlak. Részvényesek, akik fütyörészve vágták le ollójukkal az osztalék nyugtákat és gondolni sem gondolták, hogy az a részvény nem csak gerjesztőnek való lesz, de még beleharap az ingatlannak hitt ingatlanokba is . . eszünkbe szökik ez a kis történet. Az ősz bölcsnek egyszerű, de igaz története. Milyen tiszta, milyen hű tükre ez a történet a mostani állapotainknak. Hány és hány embernek meg volt mindene abban a mindennapi kenyérben, a mit a jó Isten olyan szépen, olyan bölcsen és olyan megelégedésre valóan juttatott nekik. És hánynak, de hánynak nem volt elég. Nem volt elég — bizony! Hanem . . . spekuláció kellett. Bank kellett. A meggazdagodás gondolata, vágya, beszéde volt az ő »Miatyánkc-juk ... Az uj Miatyánk. Nagyvilág1. — Óriási tűzvész Amerikában. Rettenetes tüzkatasztrófáról jön hir. Missuri-állam fővárosa, St.-Louis leégett. A tűzvész rettenetesen pusztít a városban és a tűzoltóság tehetetlen, mert az erős szél egyik városrészről a másikra viszi a parazsat. Két vasúti állomás, egész sor gabonaraktár pusztult el, az eddigi kárt több mint öt millióra becsülik. A lehulló fagerendák sok gyermeket agyonütöttek. A lakosság a környékre menekült a nagy pánikban több asszonyt és gyermeket agyontapostak. — Eltűnt és megkerült oceánhajó. Londonból Írják : Huszonhárom év múlt el azóta, hogy a Malbo- rough eltűnt. 1890-ben Glasgowból Üj-Zeeland felé indult de rendeltetési helyére nem érkezett meg s azóta elveszettnek hitték legénységével együtt. Egy reggel Uj-Zelándból távirat jött, hogy a Marlborough megkerült. Részletes jelentéseket most várnak a hajóról. — Krokodil az irodahelyiségben. A hamburgi Hagenbeck-cég egy hatalmas krokodilust szállitatott Konstantinápolyba és úgy rendelkezett, hogy Bécsben néhány napra megpihentessék az egyik szállítóvállalat helyiségében. Szombaton érkezett meg Bécsbe a krokodilus, mely már téli álmát aludta és mozdulatlanul, rongyokba bcgön- I gyölva feküdt a ládában. A szállító-vállalat megbízottja átvette a vasútnál a fenevadat és elhelyezte a cég irodahelyiségében, hogy azután néhány nap múlva tovább küldje Konstantinápolyba. Mint Bécsből jelentik kedden nagy rémületet okozott a veszedelmes állat; magához tért álmából és reggel kimászott a ládájából. A szállítóvállalat egyik hivatalnoka, amikor reggel bement az irodahelyiségbe, majdnem összerogyott a rémülettől : megpillantotta a hatalmas krokodilust, mely két há- tulsó lábára támaszkodva, igyekezett felágaskodni, miközben vészesen csattogtatta nagy fogakkal megrakott álkapcsát. A hivatalnok kirohant és segítségért kiáltozott. Csakhamar megjelentek az irodadahelyiségben a rendőrök is, akik azután töltött revolvert szegeztek a fenevad felé. Senki sem tudta, hogy mi módon lehetne a veszedelmes állatot ártalmatlanná tenni. Végre eszébe jutott valakinek, hogy egy állatkereskedőtől kelt tanácsol kérni- Telefonáltak Findesis cégnek, s ez rögtön kiküldte egy Hímmel* nevű alkalmazottját, aki ezelőtt a schönbrunni állatkertben ápolta a krokodilusokat. Himmer azután segített a hajon. Mindenekelőtt három seprünyelet szerzett be : kettőt az állat megfékezésére, egyet pedig tartaléknak. Az egyik seprüt aztán bepólyázta rongyokba s azt maga elé tartva, bátran belépett a vérszomjas fenevadhoz. A krokodilus megint támadó állásba helyezkedett, ám a tanult idomító nem hagyta magát megtéveszteni. O nagyon jól tudta, hogy a szárazföl- dön a krokodilus sokkal nehézkesebben mozog, semhogy a szakértőre nézve veszedelmes lehetne. Azért a rongyokkal bepólyázott seprűt hirtelen odadugta az állat fogai közé, azután megkerülve a krokodilust, elrántotta a farkát, úgy hogy az hirtelen egész hosszában elvágódon. Az ajtó előtt várakozók remegve nézték az izgalmas munkát a melynek most kezdődött a legnehezebb, de már kevésbé veszedelmes része. A krokodilus természetesen a földön is támadója felé fordult a fejével. Himmer, aki egyik kezével az állat farkát tartotta, ilyenkor hirtelen felemelte a földről a két hátsó lábát, úgy, hogy a fenevad elvesztette a biztonságát. Ezután a másik kezében tartott seprűvel könnyen oda irányíthatta a fenevad fejét, ahová akarta. Végül visszahelyezte ezután az elszabadult állatot a ládájába. A szerkesztő telefonja. Tanárjelölt. Budapest. Erről a thémáról a Religiő- ban három vezércikkben is Írtam, gondolom március—májusban. Nincs terem és módom, hogy még őszintébben és még hallhatóbban kiáltsak. De jóslásomtól nem tartózkodom. A mi megyénkben is jajongva fogják egykor, nem is olyan sokára, keresni, nevelni, értékelni és megbecsülni a született a hivatott iró-embereket. Körmeikkel ásnák majd ki azokat, akiket nem ismertek, járulékoknak, ha vannak jó. ha nincsenek, nincseneknek tekintetlek. A 100 éves megyében megfogylak, kipusztullak úgyszólván a pennát forgató emberek. És a fiatal nemzedék, ha belekóstolt is, más ideákat kerget és más tájak felé kacsingat. A jó Isten egészséges meglátásokat, belenézéseket engedett nekem sok-sok készülő, fejlődő dolgokba. A közeli jövő harci teknikáját, fegyvereit is látom, akár a tenyeremet. A túloldalon már sürögnek, forognak az árzenálokban. Nevelik, karolják a muukásaikat. Biztatják, feldicsérik és tömik. Ezek a jóslások nem a máról- holnapra szóló levelibéka jóslásai. Harminc esztendő fűzében kiforrott meglátás. Lehet, hogy én már nem fogom elérni a jóslás beteljesülését. De ön, fiatal ember, tegye el ezeket a sorokat jól — és legyen bizonyságom hogy jó előre láttam. — Öreg gazda. — Igen, a szájhagyomány szerint másodvirágzás a hosszú ősznek a jele. De hányszor történik éppen ellenkezőleg. A hosszú ősz, főleg mostoha nyár után a gazda öröme, kincse. Minél hosszabb az ősz, annál könnyebb tavaszt várni, mert egy hosszú tél nem foszt ki mindenből. Aki főiddel bajlódik, annak sorsa az időjáráson múlik. íme cikkének tartalma. — Önképzés. Az eszme jó. Az önképzéssel tágul életereje igazán az ifjúnak. Nyugtalansága csendesedik, mert rájön, hogy mily keveset tudunk arra, hogy sok tudásról beszélhessünk. Ideálizmust hirdet ön “? A fő, hogy idejében emelkedjünk fel a munka eszményéhez. morvái jínos könyvnyomdája, szatmáron.
