Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-02 / 1. szám
TÉLI ESTÉK 3 Tanácsadó. A vetőmagról. Vetésre csakis a legutolsó termésből használjuuk gabonamagot. Korábbi termésből származó mag többet vagy kevesebbet veszített már csira képességből. Ha kényszerülve volnánk régebbi gabonát használni vetésre, akkor győződjünk meg előzőleg annak csiraképességéről. A kisebb csiraképességből eredhető hiányos kelés kiegyenlítésére a magmennyiséget megfelelőleg emelni kell. A csiraképesség megállapítása nem nehéz és nem kíván költséges berendezést. Elégséges, ha a vizsgálandó gabonából bizonyos számú magot leolvasva nyirkos itatópapiros vagy megnedvesitett gyapot ruhadarabok közé helyezzük és megfelelő hőmérsékelet mellett csíráztatjuk. A bizonyos idő múlva meghatározott csirázási százalék mutatja ki a vetőmag csiraképességét. Ez oly csekély fáradsággal és kiadással jár, hogy egy gazdának nem volna szabad ezt elmulasztani. Kedvezményes vasúti tarifák tenyészállatok részére. Április 1-én uj kedvezmény lép életbe a magyar-német vasúti csereforgalomban tenyészállatok szállítására vonatkozólag. Ezen intézmény szerint az összes német vasutakon a tenyészállatok szállítása után 30% kedvezmény jár, a magyar és osztrák vonalon pedig élvezik a már fennálló kedvezményt. Feltétele: a feladó tartozik fuvarlevélben előírni a tenyészállatokra vonatkozó díjszámítást, továbbá a tenyészállat-igazolványt a fuvarlevélhez csatolni. A fagyott gyümölcs élvezhetővé tétele. A legjobb módszer, hogy a fagyott gyümölcsünket élvezhetővé tegyük, az, hogy a gyümölcsöt felfőzzük. De csak az elfogyasztás előtt főzzük fel és addig fagyott állapotban hagyjuk. Az előzetes felolvasztást tehát el kell kerülni. Mindenesetre kísérlet utján lehet a legjobban meggyőződni, hogy a fagyott gyümölcs felolvasztása ajáulatos-e? Ezekből a gyümölcsökből egypárt melegebb, 1, legfeljebb 2°-os meleg szobába viszünk, ahol ezek lassan felolvadnak. Ha ekkor ezek a gyümölcsök nem lesznek feketék és az izükből sem vesztenek, úgy az egész készlettel meglehet azt cselekedni. Fődolog, hogy a felolvadás egész lassan történjék. A gyümölcsöt nem szabad meleg kézzel megfogni, mert ez egy nyomással ér fel. A fa- gyott gyümölcs hideg vízzel való öntözése nem ajánlatos, mert a gyors olvadást segítettük elő, ami, mint említettük, nem előnyös. A szamarak fogynak. A központi statisztikai hivatal kiadásában most jelent meg »A magyar szent korona országainak állatlétszáma az 1911. évi február 28-iki állapot szerint« cimü vaskos kötet, amelyből megtudjuk,hogy az utolsó hat esztendőben a magyar szamarak száma csökkent és pedig az öszvérekkel együtt. Az összeírás adatai szerint 1911-ben mindennemit szarvasmarhák száma 7,319.121 volt. Lovat 2,351.481-et Írtak össze. Szamár 20.103 volt. Öszvér csak 1850. A sertések száma 7,580.446-ra rúgott. Juh pedig 8 millió 548.204 akadt. A kecskék száma 426.981-et tett ki. Ha ezeket az adatokat a hat évvel ezelőtt összegyűjtött számokkal hasonlítjuk össze, azt tudjuk meg, hogy számbeli csökkenés csakis a szamaraknál és az öszvéreknél történt, a mit a viccelni szeretők bizonnyal kétségbe fognak vonni. A statisztikai hivatal ebből az alkalomból azt is megjegyzi, hogy az állatállomány gyarapodása nem tartott lépést a népesség szaporodásával. ÜT asárnap. Az itthon maradt . . . Olyan két rózsabimbó nem volt a faluban, mint Róza meg Piroska. Mintha nem is anyától lettek volna. Piros pünkösd napján, harmatos reggel csattantak volna ki — rózsafán. Talán igen rózsafán. Iszen árvák voltak. Két testvér, kicsi korukban szakadtak el — árván. Öreg nagyanyjuk nevelte. Olvan szépen, csendesen, mint neveli a természet — az ibolyát. Félrevonulta^ magányos-szerényen, szépen, csendesen. Mikorára felnevelte őket az öreg asszony, ő maga is gyermekké lett. A vénség, az aggság gyermeke. Hát most azért a két leány fogta karon az öreg gyermeket. Bubosgatták, dédelgették. Az idő még érlelte. Aztán jött a nagy Ringató. A nagy szövő. És jelentette, hogy elkészült. Az öreg meg csendesen, szépen elaludt. Mint a gyermek, ügy aludt, mint a gyermek, mikor ráborult — a szemfedő. * Mi lesz most? ügy billent, hajlongott a két árva, mint a széltől legyintett fa ága. Vagy talán madár szállott rája . . . gondja, baja, buja hajtogatta. Az egyik azt mondotta, Piroska: — A városba hínak. Megyek a városba. A másik, Róza meg csak összerezzent e szóra: A városba. Hiszen őt már rég hívják. Csalogatják, édesgetik. Mint csicsergő madarat hívják, csalogatják. Cukorral, édességgel. Szép kalittal, úri élettel. De hallgatott. És ime, most tudja, hogy [Piroskát is, bizonyosan hítták. Csalogatták. Most még jobban hívják, csalogatják. És Piroska elment. Szót se szólt. Bucsutlan — elment. Szép, nagy városba. Zajba, tarkaságba. Csak azt nem merte mondani veszedelembe. Mert elég, hogy gondolta. Gondja húzta, takargatta : — Veszedelembe. ❖ Ö pedig maradt. Otthon maradt. Maradt és kijárt a temetőbe. A sírokhoz. Anyja, apja hantjához. Öreg asszony, nevelő anyja hantjához. És nem gondolt a maga — az önmaga sorsára, mikor ide ment. Mindig a Piroskájéra. A Piroska sorsára. Öt magát nem is kérdezték a sírokból. Hogy van? Ki gyámolitja? Ki simogatja szép, hosszú, fekete holló, omló haját ? Ki érti sóhaját. Csak mind azt kérdezték a sírokból: — Hol van Piroska? — Mit csinál Piroska ? — Mikor láttad. Mikor beszéltél vele. ügy, mint az árvák szoktak beszélni. Akiknek senkijük sincs a világon. És ő nem szólt. Nem szólhatott. Piroskát még nem látta. Nem jön. Ö nem megyen. Nem mehet. Nem eresztik valahogy — ezek a sírok. *
