Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-22 / 17. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 7 — Hamis kártyások a vonaton. Rákospalotán minap éjjel négy suhanc szállt fel a személyvonatra és végik járván a harmadosztályú kocsikat, az utasok közül többeket kártyázásra csábítottak. Notórius hanis kártyások voltak, akik egy Nyitrára bevonuló képmestertől rövidesen pár száz koronát elnyertek. A kalauz ugrasztottá szét a hamiskártyásokat, akik közül ketten leugrottak a robogó vonatról, egy eltűnt az utasok között, egyet pedig a rendőrség Érsekújvárt letartóztatott. Az illető Kovács János már börtöntviselt egyén. Társait nem akarja megnevezni. A rendőrség széleskörű nyomozást indított. — Nincs vőlegény. Varga Mária Szilágy- somlyói cigányasszony a férjhez menni vágyakozó földmivelő lányok hiszékenységére alapította apró üzleteit. Egy pár ruhadarabb, nehány korona ellenében vállalkozott arra, hogy titkos tudománya révén, szeretőt, férjnek való legényt kerít. Többek között egy Lápos Anna nevű leányzótól egy pár női cipőt, egy rend rózsaszín ruhát, egy fehér női kötényt, két darab fejrevaló színes kendőt, egy nagy téli kendőt s 3 korona 20 fillért csalt ki ezen a címen. A lány jó ideig várakozott az Ígért vőlegényre, de hiába : vőlegény nem jelentkezett. Most azlán aztán az elkeseredett rneuy- asszonyjelölt — mint tehetett egyebet — feljelentést tett a ravasz cigányasszony ellen. — A nagylaki cigányvajda fizetésemelése. A nagylaki megtelepedett cigányok vajdájának, aki éberen őrködik a cigányai között a rendre, a község eddig évi húsz korona fizetést adott. Most hogy a község tisztviselőinek fizetését rendezték, Rostás János cigányvajda is kérelmezte fizetése fölemelését, hivatkozva a megdrágult viszonyokra. A községi elöljáróság méltányolva a kérelmet, a vajda fizetését húsz koronáról harminc koronára emelte föl, egyben fölhívta, hogy kötelességét a község rendjének fentartása körül őseihez méltón, mint eddig, továbbra is teljesítse. Nagylak cigány életének rendezettsége egyébként néhai József főhercegnek is föltűnt annak idején. Mária Terézia uralkodása óta laknak békességben Nagylakon a cigányok s példás életmódjuk régi keletű. A főherceg nagy figyelemmel kisérte Bajcsi László volt nagylaki főjegyzőnek a hazai cigányügy egyik legalaposabb ismertetőjének tanulmányait a cigányügy rendezése és végleges telepítése körül Bajcsit be is rendelték akkor a belügyminisztériumba, mert Nagylak község szolgáltatta a legjobb példát, hogy a cigányokat le lehet telepíteni s hasznos emberekké nevelni. Szöges Dániel biró uram az világ sorsáról. — Sokszor hallom, hogy felteszik a teksztust, ki hát voltaképpen az okos embör ? No hát mostanában kérdésbe se’ tehetik, mert itt nálunk Magyarországon körülbelül az az okos embör, a ki mostanában békességbe tud élni — polityika nélkül. — Olvasom ezt is, azt is, hogy hát igy legyen ezentúl, ilyen program — olyan program. De mindezen sok Írás és beszéd közt nem olvasom, hogy hát válasszunk hát ingyen. Bankárok, maga-magajelöltek bugyelárisa nélkül. Már egy- ször a magyar a maga embör- ségébül. Becsületbül. Szinjózan ságbul. Lólekbül. Ezt nem olvasom. Nem hallom. — Azt mondják, hogy az egyik pénzt ad a másik meg Ígér. Az egyik pénzzel bolondit, a másik meg igéret- telbódit, hódit vagy bolondit. Tessen választani a titulusok között. Ne hogyan megsértődjék valaki. Mindenkép az magyar ember járja meg. Azon a pénzen nem szokott Isten áldása lönni. Az Ígéret meg — »Ígérd meg, ne add meg « Hát legjobb ha a magyar embör a józan esze, meg a lelkiismerete szerint megy. Csak az az öreg hiba, hogy józan ész, meg lelkiösmeret — a legkevesebb. Pedig egy csöpp józan ész, hozzá egy kis lelkiismeret sokszor, be sokszor többet ér, még a nemzetnek is, mint egy zsák tudomány. Még egy országházi tudománynál is. Már ez igy vagyon. Olvasókör. Török-világ Magyarországon. Irta: Bodnár Gáspár. * Nevezetesebb háborúk. Mátyásnak nagy keserűséget okozott az a sok fondorkodás, a mivel Frigyes császár folytonosan boszantotta. A cseh háborút még voltaképpen be sem fejezte, — már is hadat üzent Frigyesnek. 1477-ben Ausztriába tört, számtalan várost és erősséget foglalt el, sőt Bécset is ostrom alá vette. Frigyes megszeppent, jobbra-balra segítség után járt. A pápa közbenjárására Mátyás csakugyan békét kötött vele. Tette ezt annál is inkább, mert meghallotta, hogy a törökök is mozgolódnak. Frigyes császár azonban most is ravaszkodott. Amint észre vette, hogy Mátyás a törökökkel bajlódik, mindjárt megtámadta hazánkat. Mátyás erre haragra lobbant s Frigyest ismét leverte. A ravasz császár megint csak békét kunyorált; de mert Mátyás észrevette csalfaságait, elhatározta, hogy Frigyessel alaposan elbánik. Hires fekete seregét útnak indította Ausztriába. Óriási ágyúival a császár-várost, Bécset is körülvette. Bécs hatalmasan védekezett. De mikor az élelem fogyni kezdett, sőt az éhség is kiütött, hogy még a macskahus is kelendő volt, — akkor megcsendesedett a város. Mátyás észrevette a változást; álruhába öltözött és többször beszökött az ostrom alatt levő városba. Sikerült ez neki néhányszor; de bizony egyszer majd megjárta! Hire támadt, hogy Mátyás a városban van. A bécsieknek sem kellett több. Hamar bezárták a kaput, biztosra vevén, hogy királyt fognak. Mátyás azonban neszét vette, hogy baj van, azért menekülésre gondolt. Összetalálkozott egy szegény emberrel, aki kereket hajlott az utcán. Pénzt adott neki, hogy cseréljen vele ruhát és adja oda a kereket. Úgy is lett. Mátyás királyunk mint szegény sváb hajtotta a kereket a város kapui felé. Az őr nem akarta ki ereszteni; de kerék hajtó ri- mánkodásra fogta a dolgot, hogy hát szegény ember, családja éhen hal ő csak elromlott kerekét jött megcsináltatni — és igy tovább. Az őrök megsajnálták a siránkozó embert löktek egyet rajta és kieresztették. Persze ha tudták volna, hogy ki az akit kieresztettek!.. Mátyás tehát jól kikémelte a várost, és azt el is foglalta. (1485.) A magyar király gyakran lakott ezután a császári városban és halálig ura is volt annak. Ezek a háborúk egészen elvonták Mátyást az ország legveszedelmesebb ellenségétől: a töröktől. Mátyás király pedig belátta, hogy most, mikor még nincsenek megerősödve, most kellene a törököket megtörni; de az is igaz, hogy keresztülvitele nem egészen Mátyáson múlt. A már említett nagy keresztes háború, melylyel a királyt biztatták — elmaradt. A pápa ugyan folytonosan buzdított, sőt erre a célra pénzt is gyűjtetett, hanem a keresztény fejedelmek — úgy látszik — másra forditotlták figyelmöket. Mátyás annyit megtett, hogy a törököket mindig szemmel tartotta s hazánkat azok pusztittásaitól megőrizte.
