Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-25 / 13. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Háziasszony. Kappanok hizlalása. A kappanok, ha kellő kifutóval rendelkeznek, a rendes szemeleségen kívül egyéb táplálékot is találnak, ami mindenesetre a hús zamatos izét vonja maga után. A jól és szabadon tartott kappanok emigy is csakhamar kövérek és húsosak lesznek, ha azonban a hízást siettetni akarjuk, úgy tartsuk őket kis kalitkaszerü rekeszekben, ahol meglepően rövid idő alatt tetemes test- sulygyarapodást fognak elérni. Húsúk ám közelről sem lesz olyan finom és zamatos izű, mint a szabadon tartott kappanoké. A ketreceket csendes helyen kell tartani, ahol nyugalmukat misem zavarja és a kappanok a kietlen némaságban elunván magukat, többnyire aludni fognak. A tartózkodási helyeket ürülékáteresztő fenékkel kell felszerelni és az egészet úgy elhelyezni, hogy a kappanok a házikók állásánál fogva egymást ne láthassák. Előnyös, ha a hizlalásra szánt hely homályos, vagyis nem egészen sötét és egyben mérsékelten meleg. Hizlaló tápláléknak a következő eleséget használhatjuk kedvező sikerrel : kukoricadara-, tatárkadara-, zabdara- és árpakásakeverék meleg vizzel, vagy sovány (lefölözött) tejjel morzsalékony tésztává feldolgozva. Az ebből készített metéltet kevés olajjal kevert meleg vízbe helyezzük és bő adagokban adagoljuk a kappanoknak előre meghatározott napszakokban. A hizlalótáplálékból több napra készlet nem állítható elő, hanem naponta újra és frissen készítendő. Ez egészségi szempontból fontos és ha pontosan betartjuk, sohasem lesz bajunk a hízásra szánt állományunkkal. Mibe került a balkáni háború ? Anglia egyik tekintélyes újságja legutóbbi számában érdekes számításokat tesz közzé arról, hogy mily áldozatokba került a szomszédságunkban lefolyt háború. A cikkíró abból indul ki, hogy a hadviselő országoknak minden egyes fegyverbe szólitott ember naponkint átlag 12 koronájába került. A háborúskodás haszonöt héten át tartott, beleszámítva ebbe az időbe a fegyverszünetet, amely idő alatt a hadműveletek szüneteltek, de ez a szünetelés a költségeket alig apasztotta valamelyest, tekintettel még arra is, hogy pl. Görögország nem vett részt a fegyverszünetben. Ha mindezt tekintetbe vesszük, a kővetkező képet nyerjük: Bulgáriának (300.000 ember) hadiköltsége mintegy hatszáz millió korona. Szerbiáé (200.000 ember) megüti a 400 millió koronát. Görögország (150.000 ember) körülbelül 300 millió koronát áldozott. Montenegró pedig (40.000 ember) 80 millió koronát. Végül Törökország (400.000 ember) 800 millió koronát adott ki. Összesen tehát 1,090.000 ember hadi készültsége körülbelül 2180 millió korona kiadást okozott. A hadviselő felek vesztesége katonákban összesen 110.000 halott és ugyanannyi sebesült. Az angol újság szerint, ha a hadba vonult emberek átlagos évi keresetét 600 koronára tesszük, úgy a veszendőbe ment munka, illetve kereset körülbelül 660 millió koronára rúg, amely összeg hozzászámítandó a fent kitüntetett 2180 millióhoz. Azok a veszteségek, amelyek lovakban és egyébb vonójószágokban érték a háborúskodó államokat, szintén rengeteg nagyok; igy egymagában Bulgária 200.000 darab állatot veszített a háború folyamán. Ha a veszteségeket pontosan akarjuk kiszámítani, meg kell még állapítani azokat a jelentékeny károkat is, amelyek a pusztítás nyomán keletkeztek, valamint az egész balkáni gazdasági életben nyilvánult pangást, de az európaszerte jelentkezett balkáni háború okozta veszteségeket is. Tanácsadó. Készülődés a kassai nagygyűlésre. A Magyar Gzdaszövetségnek Darányi Ignác elnöklete alatt Kassán junius 18-án tartandó országos gazdagyülése iránt országszerte oly nagy az érdeklődés, hogy az előjegyekből Ítélve, látogatottságában még az eddigi nagygyűléseket is felül fogja múlni. A Gazdaszövetség az ország minden részébe szétküldötte már a gyűlés meghívót. Darányi Ignác nyitja meg a gyűlést fontos nyilatkozatokkal, mig a határozati javaslatokat Dessewffy Emil gróf és Meskó Pál fogják előterjeszteni. A Gazdaszövetségnél ezenkívül közéletünknek számos kiválósága jelezte felszólalását. Tekintettel a tömeges részvételre, a Magyar Gazda- szövetség junius 4-ben állapította meg a részvételre való jelentkezés határidejét, úgy hogy akik a nagygyűlésen részt akarnak venni és kedvezményes vasúti igazolványra igényt tartanak, azok külön bejelentő lapokon a Magyar Gaazdaszövetségnél (Budapest, IX., Üllői-ut 25.), akik a nagygyűlés napján Kassán ebédalnek vagy a tátrai kiránduláson részt akarnak venni, azok postautalványon a részvételi dij, illetőleg ebédköltség beküldésével az Abauj tornavármegyei Gazdasági Egyesületénél jelentkezzenek, akik pe- diga tokaji borpincék megtekintésére a tállyai kirándulókkal tartanak azok levelező lapon a tállyai »szőlősgazdák fogadó bizottságánál« jelentkezzenek. Igaz volna ez? — Község, amelynek nem kell semmiféle iskola. — A fővárosi újságokban a következő meglepően szomorú hirt olvastuk: Zemplén vármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén a tanfelügyelő jelentette, hogy Papháza község képviselőtestülete ismételten úgy határozott, hogy neki semmiféle iskolára nincsen szüksége, nem kell neki sem községi, sem állami népiskola. A tanfelügyelő javasolta, hogy tegyenek lépéseket a község képviselőtestületének feloszlatására, de a közigazgatási bizottság úgy határozott, hogy a községet rá fogja szorítani törvényes kötelezettségének teljesítésére. Jelentette a tanfelügyelő azt is, hogy az illető községben figyelembe sem veszik azt a rendeletet, hogy a gyermekeket el kell tiltani a korcsmázástól és napirenden van, hogy tiz éves gyermekek holtrészegen feküsznek a korcsmákban. A közigazgatási bizottság elhatározta, hogy megkeresi a csendör- séget az erre vonatkozó szabályrendelet szigorú betartására. Kétszer is elolvastuk e hirt. És többször is kérdeztük : igaz volna ez ? Mert mégis talán valami félreértés, valami elkeseredés, valami hiba lehet ebben az ügyben. És mert nem tudunk elképzelni ma már népet, mely annyira elmaradott, hogy ugymondjuk hülye legyen. Községet, mely az ő gyermekeit nem akarja az iskola áldásaiban részesíteni, ügy akarná kiereszteni az élet útjára, hogy tudatlanok, irás és olvasás nélkül és a mi fő, iskolai nevelés nélkül maradjanak. Hát igaz. hogy a szülőtől, a ki elmulasztja gyermekei iránt való kötelességét: elveszik azokat a gyermekeket és gondoskodnak nevelésükről. A községet is lehet és fogják is kényszeríteni, hogy tegye meg az iskolai nevelést és tanítást illető kötelességét. De itt ez nem elég! Azt a községet, azt a népet belátásra is kell bírni. Annak belátására, hogy elvész, ha tudatlan, elmaradt és hülye lesz. Mert ha ezt a belátást nem szerezzük meg nekik, rendkívüli nehéz lesz a kényszer- iskola helyzete. A szülői háznak és iskolának ugyanis együttes munkával lehet áldásos eredményt elérni. Pedagógus.
